Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Férfi-női szerepek ma
Torolt_felhasznalo_245838
Létrehozva: 2016. Április 18. 18:06
Sziasztok !
Szeretnék egy vitaindító kérdést,egy általános vitát,eszmecserét indítani,nem trollkodásból !
Az utóbbi időben egyre inkább változnak, megváltoztak a férfi-női szerepek a párkapcsolatokban...
Érdekelne a véleményetek a témáról !
Gyerekvállalás,karrier és párkapcsolat összeegyeztetése,egzisztencia megteremtése?
Mik a prioritások szerintetek?
Mert anyut is így nevelték, nem látott példát, hogy másként is lehet. Az a fiúgyerek nem látja az apját főzni, mosogatni, így az a természetes neki, hogy az női munka. Sokszor a minták, környezet meghatározóbbak.
Szerintem most átmeneti időszakban vagyunk. Régen a nő otthon volt, rá maradt a háztartás, gyerekek. Majd elkezdtek dolgozni, de a háztartás, gyereknevelés ugyanúgy rajtuk maradt. Aztán rájöttek, hogy egy seggel nem lehet két lovat megülni. Majd kiderül merrefelé megyünk: a svéd modell felé, ahol a férfiak is házimunkáznak nevelnek gyereket, vagy egyre rosszabb lesz...
valóban jól érzékeled, fogynak nagyon azok a régi tündibündi jóasszonyok
2 haveromnak van még olyan felesége, de nekik ez a természetes és élvezik
ha egy férfi megismer egy csajt, nagyon hamar rájön, hogy az együttélésről az hogyan vélekedik
nincs abban semmi rossz ha a nő nem főz, nem csili a kérója a munkában komolyabb egzisztentiára tör
őket kell hagyni érvényesülni és úgy élnek magukban, ahogy az nekik tetszik
azok a pasik hibáznak, akik ilyenekkel bármiben is közösködnek
mert akkor a közös élet csak egy meccs
melyik tudja a másikat magaalá gyűrni
Amit szerintem elcsesznek a nők néha, az nem az, hogy mernek erősek és okosak lenni egy férfi mellett, és hasonlót várnak el tőle is, hanem a gyereknevelés. A fiús anyák felelőssége szerintem baromi nagy abban, hogy mennyi látens Norman Bates vagy normális, felnőtt férfi fog később rohangálni a világban. Nagyon egyszerű példa: egy családban van egy 13 éves fiú és egy 10éves lány. A lány már alapvető ételeket megfőz, palacsintát süt, porszívózik néha stb. A fiú talán oda se találna a konyhába, csakis az étkezőbe, ahol majd felszolgálják neki az ételt. Holott nagyobb is, nem is fogyatékos. Csak mert kukival született, őt nem erre nevelték. Na, az ilyen anyának tudnám alaposan belemártogatni a hülye fejét a vaníliaszószos túrógombócba, amit a kisfiuk elé rak vagy rakat a lányával, mert klasszul elcseszi a fia életét már ott. Pont azzal, hogy egy alá-fölérendeltségi kapcsolatba kényszeríti bele azzal, hogy önállótlan kis zsarnokká neveli, aki nem egyenrangú társat fog magának keresni, hanem pótanyucit kiröppenés utánra. Ebben mondjuk azért szerepe lehet a férfiaknak, apáknak is, ne csak anyukákat hibáztassam már. Ha ilyen példát lát otthon egy fiú, nehéz másnak lenni.
Szerintem mindkét félnek meg kell tudni állnia a saját lábán is. Nagyon sok, és egyre több ma Magyarországon a szétszakított család, ahol a férj külföldön kénytelen dolgozni, a nőnek meg egyedül kell vinnie otthon mindent. Gyereknevelést, háztartást, munkát. De közbejöhet betegség, válás, hogy a legrosszabbat ne is említsem. Akkor se teheti meg azt, aki gyereket vállalt, hogy elhagyja magát és pillogjon nagyokat, hogy akkor most hogyan tovább, mert eddig engem a másik szolgált ki. Önálló, felnőtt életre képes felnőtteket kéne nevelni nemtől függetlenül.
Nos, ha az okostelefont, tv-t tudja kezelni a férfi, akkor a mosó- és mosogatoógép kezelése se okozhat gondot, ugye?
Együtt alvás: Abból indul ki az érvelés, hogy mindent a Szent Faroknak kell alárendelni, még az újszülött csepp baba igényeit is és ha az asszony nem tesz a kedvére megnézheti magát! Márpedig igencsak időigényes adaptálódnia a kinti világhoz, nem lehet rögtön berakni a kiságyába. Vannak, akik elvannak, de a többség sír benne. Egy nőnek kifordul az élete a sarkaból, mikor gyereke születik, azt gondolom egy férfinak igazodnia kell ehhez hisz a SAJÁT gyerekéről van szó. Nyilván nem négy évig, ahogy írtad, persze vannak erre is példák, családja válogatja mennyi idő, míg hárman összecsiszolódnak.
Kevés családban marad otthon anyuka a gyed/gyes letelte után, utána ők is visszamennek dolgozni, ők isvisznek haza pénzt.
A neves, idős pszichológus csak nem a begyöpesedett, konzervatív Bagdy Emőke? Ő szokott ilyen nőhibáztató szövegeket nyomatni állandóan,hogy a férfiak azért málék, mert a nők túl határozottak. Elviekben talán jól hangzik ez a duma, meg annyiszor mondják, hogy csak gyenge nő mellett tud a férfi tökös lenni, hogy szinte már saját véleményünkké válik. De ha belegondolunk: nehogymár azért váljon egy férfiből puhapöcs, mert egy határozott, karakán, értelmes nő van mellette! Képzeljük már el a szitut: adott egy normális, erős, okos férfi, aki felnőttként lép be egy kapcsolatba. Ha egy erős egyéniségű, jó munkával és fizetéssel rendelkező, okos csaj kerül mellé, akkor ő törvényszerűen papucsállattá fog változni, csak mert jaj, a nő nem szempillarebegtető, ostoba libácska? Egészséges személyiség esetén tutira nem. Hanem az lesz, hogy akkor két erős ember kiegyensúlyozott kapcsolata lesz köztük, persze mindkettejük részéről későbbi kompromisszumokkal, amik az összecsiszolódáshoz kellenek. DE itt is a kölcsönösség a lényeg szerintem.
Az alá- fölérendeltség nem nemfüggő. Ismerek papucsférjet és olyat is, aki elvárja, hogy a felesége betegen, lógó béllel is fújja rá még a tejszínhabot is a desszertjére a háromfogásos ebéd után, amit szintén ő készített és szolgált fel. Amúgy egyébként semmi baj nincs a habfújással, ha valaki saját késztetésből teszi, és tisztában van vele, hogy máskor meg majd ő kap hasonló gondoskodást a társától. (Én pl., ha már én csinálok ebédet vagy vacsit, szeretem az utolsó simításig felszolgálni, mert akkor az nekem úgy teljes, akkor látom a teljes örömöt a másik arcán, és igazából ez az, ami nekem is jólesik az egészben, mert magát a főzést nem annyira szeretem. Tehát akkor már fel is tálalom, díszítem, kb.a családom szájába is adom olyan apró extrákkal, amikkel tudom, hogy ők szeretik. Pl. ha tudom, hogy a sütit hosszú kanállal szereti enni, akkor azt rakok mellé. Ilyenekkel lehet szerintem éreztetni kimondatlanul is a gondoskodást. Máskor meg én kapom az ágyba a kávét pont úgy, ahogy én szeretem. És mindez egyáltalán nem függ attól, hogy van-e valakinek kukija vagy sincs.)
Egy valamit azért el tudnak rontani a nők, ezt majd köv. hsz-ben.
A férfiak sem kell erőszakosnak, dohányosnak italosnak és trágárnak lenni...
sőt.. senkinek sem
ebben úgy gondolom-- zsák a foltját................
Tegnapi történet.. helyszín gyógyszertár.. sorszám van.. sokan voltak leültem...
tőlem kb 2 méterre egy anyuka ült a kisfiával. 8-10 hónapos lehetett... kicsi egy ideig nézegetett... anyu közben telót simizett... a gyerek elkezdett nyekegni.. anyu előrántott egy cumisüveget.. baba elkapta. ivott és folytatta a nyekegést.. anyu meg ráförmedt.. hogy kussojjámááá.
közben sorra kerültek.. szerencsére
kb akkor bejött egy apu is egy kb ugyanekkora kislánnyal.. leült ugyanoda.. szembeforditotta a babakocsit a székkel és közben folyamatosan beszélt a kislányhoz.. simogatta a buksiját... a kiscsaj meg tágra nyílt szemmel nézte... apu elmagyarázta a kislánynak.. pont elcsiptem.. hogy azon a nagy kivetitőn fog megjelenni a szám amit húztak, és akkor ők kerülnek sorra...
Hát ennyire különbözőek az emberek...
A gond ott kezdődik, hogy szerepekről beszélünk.
Szerintem ha egy nő nem érzi magát nőnek és a férfi sem férfinek, ott kell szerepet játszani.
A természet kiosztotta a "szerepeket".Ami a tevékenységeket illeti, az a kérdés hogy mennyire értékelem a másikat, mit teszek érte, azaz magunkért. Innen egyenesen adódik, hogy csupán egyetlen közös cél lehet, az együttélés lehető legjobbá tétele. A normális esetben a férfi tudja mi a teendője és a nő is.
Hogy ma nagy általánosságban nem így van, az biztos.A nő ma sokkal erőszakosabb, követelőzőbb, italosabb, dohányosabb és trágárabb mint férfitársai.
Na, itt kell szerepet játszani pl a férfinek hogy mindezt lenyelve viszonylag pasi tudjon maradni.
hm.. hát.. én 3 gyereket neveltem fel.. életem legszebb időszaka volt amikor aprók voltak.
hasfájós voltak.. végigüvöltöttek éjszakákat amikor jött a foguk és mindegyiknek volt.. szórakoztass engem korszaka... - képes voltam elvégezni a házimunkát normálisan és nem hagytam őket sosem üvölteni..
egy gyerek nem üvölt egész nap.. ha igen... ott valami nagyon nagy baj van... ami miatt üvölt. - betegségre gondolok- komolyabbra.
Pont azért írtam le ezt mert ismerek családot ahol a 4-5 éves gyerek is anyuval alszik.. apu meg a másik szobában.
biztos meg lehet oldani a szexet másként is.. de egy házasság nemcsak a szex...
Csak úgy odabújni a másikhoz.. éjszaka egymást átölelve aludni... ez ad valami +- dolgot a párnak..
és biztosan sokan nem értenek egyet velem-- de a gyereket nem magunknak szüljük... hogy aztán utána vele éljük azt az intimitást amit a párunkkal kéne.
A gyerekkel való együttlét.. - nekem 3 van- az ugyanannyira apai mint anyai "feladat".. épp úgy mesélhet apa is este vagy bolondozhat a gyerekkel mint amennyire anya.. sőt együtt is tehetik.
De a párnak szüksége van arra, hogy kettesben is töltsenek időt.. igen.. minden nap.
És attól sem lesz semmi baja a gyereknek, ha a pár elutazik pár napra akár évente többször a gyerek meg a nagyszülőkkel van. Persze ehhez olyan nagyszülők kellenek akik ezt vállalni tudják.
Ha azt hallom egy anyától, hogy a 7-8-9 éves gyerekével jamilesz.. nem meri elengedni az iskolával.. 2 napos kirándulásra.. mert a gyerek még sosem aludt nélküle akkor kicsit felhúzom a szemöldököm... de csak kicsit. mert hát az ő intézte igy,
Persze hogy a babának szüksége van a testközelségre.. de nem úgy hogy apu száműzik a hálóból a baba miatt.
mert apára is szüksége van.
Pl.. nálunk amikor csak nyügősvagyok mert fájapocim - fájahasam.. vagy csak mostengemszórakoztassanak volt akkor apa is kiválóan tudott a kisbabáról gondoskodni.
kicsit mintha ellentmondtál volna önmagadnak.
persze hogy a férj vegye ki a részét a házimunkából.... hogy mennyire veszi ki, azt az idő eldönti.
De férjnek.. főleg ha sokkal többet dolgozik, inkább ki kell vennie a részét a gyereknevelésből.. és sokkal inkább abból mert az viszont sokkal inkább fontosabb.
Hogy jó vagy rossz az újfajta családmodell... - nos azt majd az idő eldönti.
- Az viszont nagyon is jó hogy a nők kezdik észrevenni, hogy nem kell kiszolgáltatottnak lenniük.
Nem gondoltam hozzá semmiféle felhangot...
én majdnem minden nap főzök... de nem teszem a férjem elé az ételt... -mert úgy gondolom, van két keze, és képes ő is megtenni.
Ugyanakkor nemrég megpiszkáltam a múltkor, hogy a 25 évünk alatt hány órán át vasaltam az ingeit.. - mert számomra ez így természetes....
Amig embertelen időben értem haza, akkor ő főzött sokszor a családra.. bevásárolni meg bármikor elküldhető... de igazából csak a nehezet szoktam rábizni. A mosógépet megszerel- simán panelt cserél benne de szerintem nem tudja, hogyan kell bekapcsolni :-D
De igazából úgy gondolom, hogy egy felnőtt embert nem kell kiszolgálni.... aki túlzottan kiszolgálja.. - értem ez alatt, hogy ha leülnek az asztalhoz akkor a feleség szed ételt a férje tányérjára..... az egyszerűen gondoskodó tipus.
én is az vagyok de nem ennyire---- én a gyerekeimet sem szolgáltam ki ennyire... amikor már képesek voltak tartani a merőkanalat.. és képesek voltak vizet engedni a csapból már nem ugrottam arra, hogy annyyaaaszomjaasvagyoook.
Egyszerű oka van... tiszta szivemből gyülöltem.. kislányként amikor az apai nagymamámnál mindig a mama szedett mindenki tányérjára éltelt... nekem a vézna kislánynak is annyit, hogy nem birtam megenni... Utána meg cirkuszoltak velem, hogy miért nem eszem meg. ... és ráadásul szegény mama... a felnőtt gyerekeit.. körülugrálta.. nem is evett amig mindenki nem végzett. Ez számomra nagyon rossz üzenet volt anno.. amikor azt láttam, hogy apám öccse az idős anyát ugráltatja egy pohár vizért.. holott hozzá közelebb van a stelázsin a vödör. Viszont odahaza nagyok korán 9 évesen lettem önálló.. egyedül indultam suliba. egy idő után már mondtam anyunak hogy csak kenyeret vágjon én majd elkészitem a reggelimet.. amikor hazaértem még nem voltak otthon a szüleim.. melegitettem magamnak az ebédet... a férjem is hasonló körülmények között nőtt fel. Gondolom ezért alakult igy nálunk...
persze ha valamelyikünk beteg akkor a másik kiszolgálja.. természetesen.
Babyface !
Jó dolgokat írsz.
Igen,a gyereknevelés is lehet fárasztó,ha van rá keret,le kell venni az anya válláról a terhet.
Pontosan,egyetlen férfinek sem tört még le a keze,ha hozzáért a porszívóhoz.
A szerepeket meg kell osztani otthon,normális családban úgy dukál.
Kinek mennyi ideje van.
"A legtöbb baba igenis nagyon igényli a testközelséget az első hónapokban."
Rendben,el tudom fogadni,az első pár hónapban normális dolog,de se tovább,és nem nyomhatja rá a szülők kapcsolatára a bélyegét,meg kell tudni oldani,hogy mindenkinek jó legyen.
Ehhez kommunikáció,és kompromisszumkészség kell.
Szerintem olyan szempontból nincsenek ma kőbe vésett szabályok a férfi-női szerepekről, hogy kinek mi a dolga otthon. Nagyban függ az adott család/pár életvitelétől például. Ha a nő este 6 után ér haza a munkahelyéről, szerintem nem várható el tőle, hogy az egész háztartás csak rá szakadjon, mosson, főzzön, takarítson, bevásároljon stb.
Ha kisgyerek(ek)kel van otthon, szerintem akkor sem. Én nem vagyok annak a híve, hogy bevágjuk a babát a járókába órákra, vagy a nagyobb gyereket a tv elé, amíg anyuka suvickol, többfogásos vacsorát prezentál az apukának, és mindenben kiszolgálja. Ha az anyuka egy adott nap nagy részét azzal tölti, hogy mondjuk a fogzó, nyűgös gyerekét dajkálja, emiatt aztán inkább kaját rendel főzés helyett, esetleg takarítónőt hív, én abban nem látok semmi kivetnivalót.
A legtöbb baba igenis nagyon igényli a testközelséget az első hónapokban. Persze meg lehet ezt tőle tagadni, sokan felnőttek már így is, de tény, hogy később mindez káros hatással lehet rá. Az apukát nem kell emiatt kitúrni a hálószobából, hárman is együtt lehet aludni.
Szerintem egy férfi attól nem lesz kevésbé férfias, ha esetleg ő is be tud pakolni a mosógépbe, vagy vacsorát főz, esetleg néha megfogja a porszívót. Ellenkezőleg, nekem inkább az tűnik férfiatlannak, ha valaki totál elveszett lesz, ha nem szolgálják ki mindenben, mint egy kisgyereket.
". A normális férfi (APA!!!) felfogja ennek fontosságát, nemi életet meg lehet oldani másképp is különben se az a legfontosabb ebben az időszakban."
Aztán az "elhanyagolt" férj mit fog tenni?
Jön a megcsalás......
Nem a szex a legfontosabb ilyenkor,való igaz,de egy gyereknek sem fontos az anyjával aludni x sok ideig.Szerintem.
Semmi rendellenes fejlődésről nem tudok,nem hallottam,ha a kölyök nem anyuval alszik hosszú hónapokig,vagy tovább.
Egy pár életében egy gyerek születése nagy dolog,önkéntelenül is változásokat hozhat.....felesleges még a feszültséget növelni ilyen dolgokkal is.
" Ezért a férfiak "gyengülnek", hiszen már nem csak ők a családfenntartók, nem nélkülözhetetlenek, nem érzik magukat férfinak és már gyakran nem is viselkednek úgy."
Ezzel csak részben értek egyet.Nem attól lesz férfi egy férfi,hogy eltart egy nőt.
A férfiak megváltozott viselkedés mögött én többek között,a férfi-apa modell,minta, hiányát látom,a nevelés hiányosságát.
Természetesen a mai fiatalokról beszélek,a 20+ korosztályról.Sok az egyedülálló anya,aki apa-férj nélkül neveli fel a fiát.
Igaz,az emberek egyre kevésbé házasodnak.Szerintem ezzel nincs különösebb probléma,egy darab papírról beszélünk ugyanis.Egy kapcsolat minőségét,nem az fogja meghatározni.
Más a világ,a telekommunikációnak köszönhetően könnyebb ismerkedni,könnyebben derülnek ki a megcsalások,nincs az a társadalmi elvárás,hogy "le kell élni " egy életet ugyanazzal az emberrel.Ezért gondolom én úgy,semmi haszna nincs az elhamarkodott házasságoknak.
Csak anyagi,jogi és egyéb kötöttségek jönnek belőle.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy a házasság rossz dolog lenne,csak felesleges a túlzott erőltetése,szerintem.
Az már azt hiszem az anyák felelőssége,hogy egy 20 éves csaj,kb egy rántottát nem tud megcsinálni,kis túlzással.
"még egyet vettem észre.. kisbaba megszületik és apu kitiltodik a hálószobából... mert onnantól már a kisbaba alszik anyuval... ráadásul évekig. "Ez totál nem normális dolog.
"mert ennek ellenére.. ismerek olyan fiatal nőt aki nem, hogy nem szégyelli elmondani - sőt büszkén meséli-- hogy ő bizony kiszolgálja a férjét ha az később ér haza nála.. és minden nap főz is.. "
Nem értem,ezzel mi a gond igazából?
Ez a normális.
Egy normális családban felosztódnak a tennivalók,ha úgy alakul,elvárás nem lehet a mindennapos főzés,de.......
De el vagy tajolva!A ferfiak kitaltak a moso-mosogato gepet,a porszivot,ne mar ,hogy annyi a munka,[nem kell a folyoban kezzel mosni a pelenkat ,mert el lehet dobni]ha ferj eleget keres johet segitseg is.A nemi elet ugyan olyan olyan fontos a ferfinak,mint elotte volt,a baba aludhat a kisagyban..plane ha mar 4 eves,es meg mindig anyukaval van ejszaka.Ez egy olyan mehkiralyno felfogas,te mar megtetted amit kellet ,kinek van rad tobbet szuksege?
Azert a penzt csak hozzd haza,ott a hazimunka is,azt is csinalhatod,en onallo mai no vagyok,engem nem lehet elnyomni blablaa....aztan erdekes hany no marad egyedul a modernsagaval?
Az a no aki ,ha ugyis otthon van,megfoz,vagy felig keszetelt melegit a mikroban ,mint ma mar,nyomja a gombokat a mosokon,az miert erzi magat cselednek?Ott az egesz napja,Mo-n 3 evig maradhatnak otthon,ott a net,tanulhat es kepezheti magat kozben 24 ora egy nap....
szerintem amit te írsz a felnézni mert férfi... nem azért kell felnézni a másikra mert milyen nemű. hanem azért amit elér, amit beletesz a kapcsolatba, amilyen ember. És ez nemtől független. A mellérendelt viszony az ami működőképes értékvesztés nélkül. Az alárendelt az nem valami vidám, vagy max az egyik félnek. Az sehogy se jó, se ha az asszony a házirabszolga, se ha a férj a papucs.
Ha valaki saját magával tisztában van, akkor nem is fog, csak mellérendelt kapcsolatban megállapodni. A többi mind egy vicc ehhez képest ugyanis. mellérendelt kapcsolatban pedig működik a segítjük egymást. ahogy egy jó csapatban , nem mindenki csinál ugyan mindent, de egyenlő súllyal , nehézséggel oszlanak meg a feladatok. És akkor rögtön nem kell sakkozni, hogy ma én mostam, holnap te fogsz. Mert ez hülyeség így patikamérlegelni. Hanem kialakul egy egészséges munkafelosztás amiben egyik fél sem szolga vagy áldozat, hanem egymást jól kiegészítő hatékony társ a háztartásban is. Pont azért, mert így jut a legtöbb közös szabadidő .
Ahogy nem jár előjog már azért mert valaki nő, nem jár azért se mert férfi. Mindenkinek a saját tényleges előnyeire kell építkeznie. azért ez nem olyan rossz ;)
Helyes! A nők nem a puncijukkal vasalnak, hanem a kezeikkel, kezük meg tudtom szerint a férfinak is van. Vasalják ki a saját holmijaikat. Felteszem közösen használják a lakást, házat, így nem fair, ha hotelnek tekinti a férfi, igenis vegye ki a részét - felét - a házimunkából. A feleség ugyanannyira ember, ugyanannyit ér a szabadideje, tehermentesítse Ha szereti, megteszi (tudom ez egy ideális világ, Magyarországon a nők végzik a házimunkák 90%-át). Én a lányaimat arra nevelem, hogy soha senkit se szolgáljanak ki egyoldalúan, mindent kölcsönösség jegyében tegyenek, hisz ha a párunk igazán szeret nem tekintünk rá ingyen cselédként kiszolgáló személyzetként stb... Tanuljanak amennyit csak lehet, éljenek, utazzanak stb...
Az újszülött babáknak ugyanannyira szükségók van a testközelségre, mint a táplálékra. Gondolj bele 9 hónapig egybeforrva volt anyuval, majd száműzik saját ágyba szobába? Ez csak Európában és csak az elmúlt kb. száz évben divat. A normális férfi (APA!!!) felfogja ennek fontosságát, nemi életet meg lehet oldani másképp is különben se az a legfontosabb ebben az időszakban.
Így írásban nem derül ki pontosan, hogy milyen felhanggal érted azt, hogy nem szégyelli, sőt büszkén meséli, hogy szereti kiszolgálni a férjét, ha az később ér haza.. Én imádom kiszolgálni, ha későn is ér haza, vagy később mint én. Olyan meleg családi fészek hangulat van. Serénykedek a konyhában, megfőzöm a kedvenceit, szépen megterítek, így imád itthon leülni és mindig azt mondja, hogy itthon van neki a nyugalom szigete. Átbeszélgetjük az estét, majd szépen lepihenünk. A mosatlan megvár reggelig, még egyszer sem szaladt el. :)
A mosógépet szerelni tudja, de azt sem tudja, hol tartom a mosóport :D
Pont ma olvastam erről a témáról egy cikket, egy neves, idős pszichológus írt könyvet róla.
Általános érvényűnek találom amiket ír, ahogy látom, manapság valóban eltolódtak a szerepek. A nők elálltak a tűzhely mellől, alig vállalnak gyereket, azt is nehezen, a karrier és önmegvalósítás elég fontos szerepet játszik az életükben. Ezért a férfiak "gyengülnek", hiszen már nem csak ők a családfenntartók, nem nélkülözhetetlenek, nem érzik magukat férfinak és már gyakran nem is viselkednek úgy.
Mindezt valószínűleg az is magával hozta, hogy ma már nagyon kevés az olyan életközösség, ahol a férfi keresetéből fent lehet tartani egy egész családot, és persze az emancipáció is ennek malmára hajtja a vizet.
Ki-ki eldöntheti, hogy ez jó vagy rossz irány, mindenesetre létezik. Talán ezért is alakul egyre több olyan közösség is, ahol a régi értékek felé terelődnek vissza, mintegy kompenzációként.
Azt is látom, hogy sokan nem találják a helyüket. Sem a kapcsolatokban, sem a világban, gyakran egyéb közösségekben sem, mint pl. iskola, munkahely, vagy akár egy szórakozó hely.
Ha a személyes véleményem érdekel, én nem tartom jó iránynak ezt. Nem azt mondom ezzel, hogy a nő helye a tűzhely mellett van, ne akarjon önmegvalósítani, csak tudjon gyenge, hódítható nőnek maradni, aki fel tud nézni a férfira és akkor a férfi is visszatalál a férfiasságához, a nőben a csábítót és a "gyengébbik" nemet látja, aki számít az ő erejére minden tekintetben. Egyre inkább elmosódnak ezek a határok. De lehet, hogy a határ szó nem is jó ide. Majd ha kialudtam magam, találok egy jobb szót. :)
Jó éjt!
az aput kitoljuk a hálószobából én azt vettem észre ott van, ahol valahogy el kell venni apu kedvét a több gyerektől, mert eredetileg apu többet akar, semmiképp se egyet, hanem tesókat képzel valamiért. De anyu, meg az egy gyerekébe szerelmes. nem a férjbe, az csak tartozék, mert az egy gyerek az igazi önmegvalósítás.
aztán biztos van más is. Én személyes felismerésem ez. De szerintem a hálóból kitolt apuk gondolom megtalálják máshol a számításuk. aztán vagy együttmaradnak a látszatban, vagy nem. egy párkapcsolat mindig két félen múlik.
tényleg érdekes lenne amúgy a topikindító felvetése. De úgy látszik erre nem harap az nlc.
Szerintem minden párnál más...
vagy ahány pár annyiféle
viszont látok egy újféle családmodellt..
először is, ami közös jellemző... egyre késöbb házasodnak vagy nem házasodnak..
gyereket is egyre késöbb vállalnak, és csak egyet.. vagy egyet sem-
a nők egyre inkább nem vállalnak hagyományos anyu- háziasszony szerepet...
-nem főznek.. hozatják a kaját akkor is ha otthon vannak a kicsivel. takanyó jár hozzájuk...a férj magára mos... (és panaszkodik)
öntudatosabbak sokkal a nők... - én ugyan nem főzők rá-- a gatyáját meg ki tudja mosni maga is. ... miazhogy én vasaljam az ingét? vasalja ki magára.
még egyet vettem észre.. kisbaba megszületik és apu kitiltodik a hálószobából... mert onnantól már a kisbaba alszik anyuval... ráadásul évekig.
Nem mondom hogy ez mindenkire jellemző... csak az utobbi időben ezt vettem észre sok nálunk fiatalabb párnál.
Hogy mi várható.. hát azt a jósisten sem tudja megmondani.
mert ennek ellenére.. ismerek olyan fiatal nőt aki nem, hogy nem szégyelli elmondani - sőt büszkén meséli-- hogy ő bizony kiszolgálja a férjét ha az később ér haza nála.. és minden nap főz is..
Kár, hogy csak most vettem észre a topikot.. érdekes lehet a téma
hogy jutott eszedbe??