Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elcses*ett családok
Létrehozva: 2016. Április 7. 13:29
Sziasztok,
egy kis közvéleménykutatást szeretnék végezni, mindenkinek elcseszett a családja? Két elcseszett családból érkezett pár teremthet magának normális életet, családot, vagy akaratlanul is elkövetik a szüleik hibáit? Vagy van még remény?
Lassan közeledvén a 30hoz még mindig nem érzem, hogy milyen önálló, erős vagyok, és hogy szeretnék mondjuk gyereket (miközben a párom már nagyon vágyna rá). Gyerekkorom óta várom, és bízom benne, hogy már nincs sok hátra, már nem kell sok, és jó, jobb lesz. Gyerekként egy alkoholista apa zúzta szét a családunkat, ami így felnőve egyébként elég elcseszett volt. Értsétek, a szülők nem nagyon foglalkoztak velünk, a lelkünkkel, nem adtak segítséget szinte semmihez, kb. old meg magad. Tény, hogy ettől igen korán felnőttem fejben, és elég korán kialakult a menekülési, változtatási vágy. A válás után a húgom viselkedése, valamint anyám és a húgom civakodásai tették tönkre a hétköznapokat, és egy mostohaapa képbe kerülése sem segített a dolgon, lévén, ő sem egy észkombájn. Nekem szerencsére sikerült otthonról eljönnöm, de tudom, hogy a mostohaférj bántja az anyámat, lerúgja az ágyról, megtépi a haját, és hasonlók. A húgom a mai napig nem dolgozott egy napot se, és valószínűleg nem is fog. Az otthoni érzelmi terror náluk kb. mindennapos. Közben olyan dolgok derülnek ki, mint, hogy anyai nagyanyám anyámmal a kútba akart ugrani több alkalommal, ha rossz jegyet hozott haza, az asztalba verték a fejét. Annyira megdöbbentő ezeket hallani, mert gyerekként a nyarakat itt töltöttem, és én semmit nem érzékeltem ezen régi "agresszióból".
Párom részéről nem ennyire súlyos a helyzet, de ott is történtek dolgok. Anyja gyerekkorában volt, hogy elindult a gyerekekkel a vasútra, hogy öngyilkos lesz, egy búcsúlevelet hagyott otthon a férjnek. Arról nem is beszélve, hogy nagymamája perli őket, mondván, a menyével (párom édesanyjával) nem lehet együtt élni, és ezért neki tartásdíjat fizessenek. Évek óta megy a pereskedés ezen a hülyeségen.
Túl sokat akarnék azzal, hogy normális életem legyen? Próbálok már nem belefolyni az ő életükbe, hogy ezzel kíméljem meg magam. Mert ha rágondolok, csak sírhatnékom támad. Létezik egyáltalán normális család? Vagy mindenhol vannak ilyen súlyos dolgok, amik a hétköznapokra, a jövőre rányomják a bélyegüket?
Meséljetek!
élettárs mellet ködösitenem kellett volna folyamatosan arról, mit csinálok, hova megyek, mit bóótolok
és ez számomra nagyon kényelmetlen lett volna, mert zsigerból nem szeretem
viszont hülye se vagyok, hogy nőked engedjek belelátni a kártyáimba
a másik meg én szeretek egyedül is lenni ls ez se megy ha valakit beköltöztetnék
No erre kíváncsi vagyok. Mi az amiről úgy gondolod, hogy ne tehetnéd meg egy szerető nő mellett?
És nem, juszt sem adok ötletet a kérdéseimmel, tőled várom.
Drága szívem, le merném fogadni, hogy te bizony megrettennél egy olyan nőtől, aki nagyvonalú lenne veled szemben. Mert beleszeretnél, nem engednéd el, és akkor lennél igazán rab.
soha nem mondom azt a megalkuvó életre, hogy oké
amit írsz az meg már az alapjaitól lesz gáz
pasi pénze nélkül nem tud élni a nő
hát tudjon, lányként tanuljon, már lehet
gyerekkénse csak babáztassák, mééé ne tudna a nő olyanokat barkácsolni, mit a pasi?
de nem is ha jobban belegondolk, mert akkor nem tehetem azt ami tetszik és akkor már nem kényelmes
Hát ja.
De sok nő félelemből nem mer változtatni - hogy tartja el magát egyedül két pasi közt stb.
Aztán meggyőzi magát, h jó ez így.
Mondom, körülöttem nagyon sok ilyen van - lehet igazuk van?
lehet törekednek, de nagyon szarul megy
azzal nincs is baj, ha az emberek egymást kínozzák
viszont legtöbbször gyerek is megszívja
Akkor mi a jó? Mindenki maradjon egyedül akinek nem megy kösse fel magát?
Mondjuk engem nem zavar az sem, ha valakit terrorban tart a férje, ha ő úgy választott. Az zavar, amikor emiatt frusztrált és másokon éli ki magát akár munkában - ilyen is volt.
Szerintem a társadalom alapja még mindig a család, és a legtöbb ember erre törekszik.
az se sűrű, hogy a második már jó választás
Ok, csak annyit mondok, h az első pasi nem jött be, a második lehet igen.
Azért aki egyszer szétvált nem biztos, h utána pasiról pasira repül - szerintem.
Nekem az első férjem eltartatta magát, és egyéb férfiatlan dolgokat alakított ki az évek során, hát megkerestem az ellentétét.
Nem akarok váltogatni, semmi kedvem ehhez már!
mutatja a világon mindenhol az adat, hogy a többség nem az első urával él
Komolyan? Akkor én a kisebb réteggel vagyok körülvéve.
Én az "újabb pasikat" nem vettem komolyan, míg nem jött olyan akivel ok. És a negatív tapasztalatok miatt kifejlődött egy erős szűrő.
ez a kisebbik réteg
a nagyja az sorozatosan bukik bele az új pasikba
A legtöbb nő akit ismerek lapít az első férje mellett akit 17 évesen ismert meg. Totális lelki terrorban. És a tehetetlen pasijukra Istenként néznek fel.
Szerintem ez még egészségtelenebb mint egy esetleges rossz választást beismerni és 30 évesen újrakezdeni mással....
azt mondtam kábé annyi összeveszett azzal a pasival akinek az első gyerekét szülte
tehát nem a megfelelő embernek
és akkor sok több gyerekesnek meg több apa is adódott
Megértem - bármilyen mégiscsak az anyukád volt!
Igen, közel 80% önbizalomhiányos és biztonsági játékos.
Én már sajna nem hallgathatom Anyukámat...bármilyen mártír volt, nekem csak Ő volt "A" család...
2010.01.11-én meghalt...Gyomorrontásban...
nem pár
a nők kábé 80% nem annak szül akinek kéne
Utána ezek az emberek oktatnak ki másokat - akik viszonylag normálisak.
Mártíranyák: van belőlük egy pár, én már nem hallgatom többet őket.
nem sokan vállalnak ésszerűen gyereket
mert az ösztönük felülír mindent. még azt is mi lenne a gyereknek jó
Az a helyzet, hogy én így visszagondolva Anyukámat sem értem meg igazán.
Csak azért ment férjhez, mert gyereket akart, holott tudta, hogy a párjával nem illenek össze...4 éves koromban el is váltak, és én úgy tudtam meg az egészet, hogy utána évekig vitt Anyukám dokihoz, mert azt gondoltam gyerek fejjel, hogy ha Anyu is elmegy, mi lesz velem...
Ha én tudom, hogy valaki nem hozzá való, keresek mást, akivel jobb a kapcsolat...nem hajtotta a tatár, fiatal volt még...mégis belement, utána pedig mártírként, de becsülettel felnevelt egyedül...
nem emlékszem pontosan a filmre, asszem bobby-s
nem lehet szóbaállni is meg nem is
következetesség a nyugalom alapja
Most már alig állok szóba - néha az is sok.
Épp ez a baj, ha alapvetően pozitív vagy és így állsz az emberek felé, könnyebben pofára esel.
Az alaptémához: tegnap láttam a JOY c. filmet, a főhős hölgy csaldjának viselkedése tanulságos.
neked se kötelező olyan emberekkel szóbaállni
nélkülük sokkal kellemesebb az élet
az annyira magánügy, hogy abba nem kérdez bele olyan akinek volt gyerekszobája
Igen, én is úgy gondolom - ennek ellenére sajnos 80% tapintatlan.