Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elcses*ett családok
Létrehozva: 2016. Április 7. 13:29
Sziasztok,
egy kis közvéleménykutatást szeretnék végezni, mindenkinek elcseszett a családja? Két elcseszett családból érkezett pár teremthet magának normális életet, családot, vagy akaratlanul is elkövetik a szüleik hibáit? Vagy van még remény?
Lassan közeledvén a 30hoz még mindig nem érzem, hogy milyen önálló, erős vagyok, és hogy szeretnék mondjuk gyereket (miközben a párom már nagyon vágyna rá). Gyerekkorom óta várom, és bízom benne, hogy már nincs sok hátra, már nem kell sok, és jó, jobb lesz. Gyerekként egy alkoholista apa zúzta szét a családunkat, ami így felnőve egyébként elég elcseszett volt. Értsétek, a szülők nem nagyon foglalkoztak velünk, a lelkünkkel, nem adtak segítséget szinte semmihez, kb. old meg magad. Tény, hogy ettől igen korán felnőttem fejben, és elég korán kialakult a menekülési, változtatási vágy. A válás után a húgom viselkedése, valamint anyám és a húgom civakodásai tették tönkre a hétköznapokat, és egy mostohaapa képbe kerülése sem segített a dolgon, lévén, ő sem egy észkombájn. Nekem szerencsére sikerült otthonról eljönnöm, de tudom, hogy a mostohaférj bántja az anyámat, lerúgja az ágyról, megtépi a haját, és hasonlók. A húgom a mai napig nem dolgozott egy napot se, és valószínűleg nem is fog. Az otthoni érzelmi terror náluk kb. mindennapos. Közben olyan dolgok derülnek ki, mint, hogy anyai nagyanyám anyámmal a kútba akart ugrani több alkalommal, ha rossz jegyet hozott haza, az asztalba verték a fejét. Annyira megdöbbentő ezeket hallani, mert gyerekként a nyarakat itt töltöttem, és én semmit nem érzékeltem ezen régi "agresszióból".
Párom részéről nem ennyire súlyos a helyzet, de ott is történtek dolgok. Anyja gyerekkorában volt, hogy elindult a gyerekekkel a vasútra, hogy öngyilkos lesz, egy búcsúlevelet hagyott otthon a férjnek. Arról nem is beszélve, hogy nagymamája perli őket, mondván, a menyével (párom édesanyjával) nem lehet együtt élni, és ezért neki tartásdíjat fizessenek. Évek óta megy a pereskedés ezen a hülyeségen.
Túl sokat akarnék azzal, hogy normális életem legyen? Próbálok már nem belefolyni az ő életükbe, hogy ezzel kíméljem meg magam. Mert ha rágondolok, csak sírhatnékom támad. Létezik egyáltalán normális család? Vagy mindenhol vannak ilyen súlyos dolgok, amik a hétköznapokra, a jövőre rányomják a bélyegüket?
Meséljetek!
arra írtam, hogy láttuk hol nem oké a család, hiába voltak együtt
és az volt az elenyésző
ma meg normális család az elenyésző
az hogy házasodsz, nem házasodsz akarsz gyereket vagy nem
az annyira magánügy, hogy abba nem kérdez bele olyan akinek volt gyerekszobája
Reményem az van. Sőt...tudom, hogy valahol, valamikor megtalálom a másik felemet.
Soha nem unatkozom.Szeretek főzni, vannak madaraim akikkel foglalkozni kell- szóval van mit csinálni bőven :) Az itthoni munkákat se csinálja meg helyettem senki, így azok is vannak folyamatosan...
A munkahely ha végre jó lesz , akkor kicsit változik a helyzet- addig is köszi jól vagyok :)
Ha pozitívan állsz hozzá, mindig van remény.
Az én legmagányosabb korszakom kb épp fénykoromban volt, még "mai csirke" voltam és csinos is - és az volt a legmélyebb sötétség, tehát NEM ETTŐL FÜGG.
Hobby, vagy bármi amiben örömöt lelsz segíthez az űr kitöltésében időlegesen - én ezeket tapasztaltam.
Nekem akkor változott meg az életem, mikor vége lett az otthoni munkának - első melóhelyen rettenet volt terrorista főnökkel - második multi, ahol sokan vagyunk, na itt van élet.
Engem szétszedtek mikor első férjemmel voltam, hogy miért csak egy gyerek van.
Okkal nem vállaltam vele többet!
Nem tartom normális dolognak, ha félidegenek kérdezik a kistesó témát, közelebbi ismerőstől, baráttól ok.
Bocs, azt nem értem kire/mire írtad, hogy gyerekkénk jártunk egymáshoz.
Szia!
Nem vagyok mai csibe, és az Anyukám 5 éve halt meg. Munkahelyemet lebontották. Néha van közmunka- mint most is- néha pedig munkanélküliként, ellátás nélkül próbálok valahogy létezni....
Szóval állandó, bejelentett munka nincs, csak közmunka negyed évig, fél évig- esetleg tovább...Ezeken a helyeken "megtűrt" személyek vagyunk, és várjuk, hogy mikor kell ugrani segíteni valamelyik alkalmazottnak...
Hiszem, hogy egyszer én is megtalálom a "másik felemet" :)
gyerekként jártunk egymáshoz
és tudod a gyerek megérzi, ha valahol nem oké a légkör
Engem pl anno azért is szétszedtek, hogy miért nincs/nem lesz kistesó.
na látod ezek nem normális emberek pölö
No de mi a normális? Az, hogy nem váltak el a szülők és kertvárosi ház van, kistesó stb?
Engem pl anno azért is szétszedtek, hogy miért nincs/nem lesz kistesó.
Így a gyerek pszichopata stb stb lesz.
Szóval mi a normális és kinek az is relatív.
Látszólag az én gyerekkorom normális volt, de a felszín alatt fortyogtak a dolgok, melyek felnőtt koromban derültek ki.
És annyira normálisnak tűntünk, hogy gyerekkori barátaim nem akarták elhinni mi lett.
ma nyilvános adat mennyi gyereknek nincs normális családja
régen nem volt fenn a neten
de azért tudtuk általánosban, hogy olyan volt 3 az osztályban
ma meg 3 nak van normális
Anyukád a túlféltését rádnyomta :-(
Nézd, nekem is volt olyan időszak amikor magányos voltam (szakítás, barátnők kisgyerekkel épp otthon + otthoni munkám volt).
De munkahelyen/suliban sincs társaság?
Szerintem az emberek ma sem mások mint régen, maximum több publicitást kap egyes abnormalitás.
Olyan is van, hogy két ember normális de együtt mégsem, ezer verzió lehetséges.
Így igaz. Van ilyen és olyan is.
Anyukám velem is járkált dokihoz, mert nem igazán a helyes úton tudtam meg, hogy a szüleim elváltak. Később pedig annyira "féltett" Anyu, hogy csak vele lehetett tölteni az időt- ha elmentem valahová vidékre vagy 1-2 napig távol voltam, indulás előtt 1-2 órával ügyeletet kellett hozzá hívni, mert pánikrohama lett...
Szóval ez volt...Most itt vagyok, Anyukám már meghalt, párom nincs, és barát is alig, mert nem voltam sokat távol otthonról, vagy a kapcsolódó helyektől.
valószínű, hogy ez a magam döntése is volt, vagy az a lelki "terror", amiben részem volt- nem tudom.
Hamar felnőtté váltam- és mégis "gyerek" maradtam bizonyos értelemben...
Mindennek lehet találni jó oldalát is. No én ezt próbálom... :)
2 normálisan együttélő ember közé kéne csak gyerek
mert azoknak csak az jó
általánosan mondtam azt ami van manapság
Nem egy és nem két anyukával beszéltem (gyerenek ovis majd sulistársainak anyukái) ahol az alulkvalifikált, magukat eltartani képtelen nők anyagi és félek egyedül a sötétben indíttatásból konkrétan kimondva nyelték a g...it a pasitól.
Ők bezzeg tökéletes család csak mert papíron van egy férj! És az ő gyermekeik tiszteletbéliek csak mert anyuci benylet egy faszt.
Ismerek családot ahol együtt van apuka és anyuka, a kisfiú meg kvázi pszichopata, dokitól dokiig járnak.
Egy darab hölgy ismerősöm van aki egyedül neveli kislányát (remélem, ő sem sokáig) és rendben van a gyermek.
Ha rám gondoltál - hát köszi elsőre nem tudtam tarháló faszt fogni, mint a többi kurva, de tanultam belőle ennyi.
Ez hatalmi harc, erősebb kutya baszik alapon.
De hát neked ha jól tudom, nincs gyereked, akkor miért ítélkezel látatlanul, hogy élnek a családok/gyerekek?
Szia!
Valószínű, ha nagyon közelről nézzük a dolgokat, a családok min.80%-a sérült. Vannak olyan szülők, akik fontosnak tartják ezt orvosolni- ez a jobbik eset- vagyis nagy részben a jobbik...
Az én helyzetemben is volt ilyen. Szüleim 4 éves koromban elváltak, de mai fejjel ha visszagondolok, ha nem válnak el, akkor rosszabb lett volna, mint Anyukámmal kettesben felnőni.Ők tudták, hogy nem illenek össze, így időben léptek. Persze gyerek fejjel én sem így gondoltam, hisz hiányzott az Apám. Lelkileg igencsak nyomot hagyott a múlt, de úgy gondolom, hogy ma nem szabad a múlttal foglalkozni, mert elvész a MA, és veszélyben a HOLNAP...és minden, amit még megérhetünk életünkben. Én megpróbáltam lezárni a múltat, és úgy felfogni, hogy annak úgy kellett történnie... és inkább a MOST-ra koncentrálok...Ha nem ezt teszem, kimarad az életemből valami, ami az enyém lehetett volna, de a múlt miatt elveszett...
Persze még a teljes lezárás nem sikerült, de jó úton haladok.
Szívesen beszélgetnék Veled- talán segíthetnénk egymásnak... :)
Szép napot mindenkinek :)
Nessy
valami nagy gáz lette az emberek fejével
iszonyat mennyi gyerek él szétbarmolt életben
Pontosan! Tanulni kell valamilyen szinten.
Az én első férjem minden felelősséget rámtolt kb - naiv voltam és fiatal.
Ma már nem hagyom - szerencsére be sem vonzom az ilyen embereket már.
mindenki arra és azzal válat családot, ahogy neki tetszett
Én nem erről beszélek.
A legtöbb nő akit látok ismerek nem egyedül tart el egy egész családot.
Amúgy meg ez nem CSAK pénzkérdés.
én soha nem vállaltam be olyat amire nem volt pénzem
ezt kéne az embereknek is tudni
A nő csak akkor tud otthon maradni, ha van mellette pénzkereső apuci és pl nem egyedüli családfenntartó.
vagytok így még sokan
nálunk nagyon jó volt a család
de ettől se jött meg rá a kedvem
így is vannak "tesóim" és írtam milyen előnyei vannak így
ez attól függ a pasi milyen beállítottságú
vittem magammal nyaralni 3 év alattit és nem volt teher
de valszeg naponta éveken át az lenne
én azt is elvártam volna nőtől, hogy otthon legyen, ha gyereket akar és ne a melóba fusson