Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf - kütyük
Létrehozva: 2016. Április 4. 11:12
Sziasztok!
Úgy tudom vannak itt néhányan, akik ilyen-olyan módon érintettek a Waldorf oktatásban, talán el tudjátok mondani a tapasztalataitokat ebben az ügyben.
Mindig is szerettem volna, ha a kisfiam Waldorf suliba járhatna majd (még odébb lesz, 4 éves), sok minden szimpatikus az oktatási módszerükben. Főleg az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy ez lesz számára a legmegfelelőbb közeg, de nem csak azért, mert annyira szimpi a Waldorf, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a mostani állami oktatási rendszernél bármi csak jobb lehet... Ráadásul most adódott egy lehetőség, úgy néz ki, hogy a városunkban fog indulni egy ilyen suli. De ha mégsem, akkor terveink szerint hordani fogjuk a legközelebbibe, még ha mindennapos utazással is jár.
Az egyik dolog, ami kevésbé tetszik, az a megrögzött kütyüellenesség. Egy Waldorfos szülő elmondása alapján az ő osztályukban például hoztak egy olyan szabályt, hogy a gyerekek nem kerülhetnek számítógép, tablet, telefon, tv stb közelébe még otthon sem(!), tehát a szülők sem nyúlhatnak a telefonjukhoz a gyerek előtt. Én ezzel nagyon nem értek egyet, azt gondolom, hogy tetszik vagy sem, a modern technika nem az ördögtől való, hozzátartozik az életünkhöz, mértékkel és ésszel használva jó dolog és a hasznunkra van, és nem jó, de sokszor nem is lehetséges a gyereket teljesen elzárni előle. Ne értsetek félre, én sem támogatom, hogy a gyerek egész nap kütyüt nyomkodjon, vagy hogy órákat tv-zzen, de nem gondolom, hogy bármilyen hátrány érné, ha mondjuk videotelefonál a messze élő nagyszülőkkel, vagy látja az apját dolgozni a laptopján. Amúgy nálunk konkrétan megoldhatatlan is lenne, hogy a gyerek ne lásson semmiféle kütyüt, a férjemmel mindketten informatikusok vagyunk, és itthonról dolgozunk.
A kérdésem az lenne, hogy nektek mi a tapasztalatok a kütyüfóbiát illetően az ilyen sulikban/oviban? Jellemzően mennyire veszik komolyan ezt a dolgot, és mennyire rugalmasak? Elképzelhető, hogy ha ennek az iránynak mi ellenállunk, akkor emiatt a fiam hátrányba kerül, másképp állnak majd hozzá a suliban?
Basszus, ez az utolsó, amire gondoltam volna...
Igen, en azert irtam a betablazast, tulzasba vitt maganorazast, mert ez az, amit nem javasol a W (meg a tobbi suli se, kerdezz meg alsos tanarokat).
Az meg szerintem evidencia, hogy a gyerek valasztja meg, hogy mit szeretne csinalni pluszban (vagy legalabbis legyunk optimistak)... Szoval ezt en azert nem is velemenyeztem. Nalunk pl a fiamnak megtetszett az iskolai lant ora, es amikor abbahagytak, kerdezte, folytathatna-e. Talaltunk egy csodas tanart, es a gyerek heti fel orara eljart hozza 2.5 evig.
Persze, de te voltál, aki betáblázást emlegetett, holott mi arról beszéltünk, hogy egy-egy különórára esetleg maga a gyerek szeretne elmenni.
(Zárójelben, meg szerintem a sulinak ahhoz sincs köze, hogy milyen volt a terhességem, meddig szoptattam a gyereket és társai. Egy adott életkoron túl már nem kellene mindent a magzati élet és a szoptatás meg egyebek számlájára írni.)
Hm, úgy néz ki mégsem vagyok még elég tájékozott W ügyben, ez a különóra kérdés még nem merült fel.
Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy hülyeség egy alsós kisgyerek szabadidejét betáblázni mindenféle kötött foglalkozással. De én is úgy gondolom, hogy ha valamit szívesen csinál a gyerek, akkor egy db foglalkozás/különóra csak a hasznára válhat.
Én zongoráztam már elég kicsi koromtól, még iskolás sem voltam, amikor kezdtem. Nagyon szetettem, és mindenki szerint tehetségem is volt hozzá. Hosszú ideig zenei pályára készültem, csak aztán a tanárom kikerült a képből, és az új tanárom módszeresen, évek alatt megutáltatta velem, és abahagytam, amit azóta bánok is egy kicsit.
Majd ennek a témakörnek még utánajárok, de nem gondolom azt, az eddigi ismereteim, benyomásom alapján, hogy csunyán néznének ránk, ha mondjuk járna egy db külön foglalkozásra a gyerek, amiben tényleg jó, és amit a saját örömére csinál.
Erdekelne, hol irtam, hogy a "Waldorf nem engedi, mert karos"... Raadasul tobbszor...
Tobbedjere, gyengebbek kedveert: minden ertelmes pedagogus es szulo tudja, hogy nem szolgalja a gyereke erdekeit, ha az iskolan kivuli szabadideje be van tablazva maganorakkal, vagyis egyik ilyenrol hurcoljak a masikra. Mindossze ennyit hangsulyoztam, de ez nem ugyanaz, mint amit te belemagyarazol, bocsanat.
nálunk ilyen kérdés se az ovi, se a suli felvételi lapján nem szerepelt... Ellenben érdekelte őket, a terhesség időszaka a gyerek addigi fejlődése, hogy milyen élteleket szeretnek, milyen mozgásformát, milyen játékokat játszanak szívesen, társaságiak-e vagy visszahúzódóak...
Beiratkozásnál pedig meg volt adva hogy mennyi a kiszámolt havidíj és mi töltöttük ki, hogy ennél többet vagy kevesebbet szeretnénk-e fizetni. Mi jelenleg kevesebbet fizetünk..
Lehet, közben rájöttél a nyaralásos kérdés megfejtésére...
ebből a család anyagi helyzete tökéletesen megfejthető...
adva van egy minimálbéres vállalkozó apuka.. anyuka .htb-- de azért a Seyhelles- szigeteken nyaralnak..
vagy csak középosztály alsó szintjén élő család, aki összespórol minden évben egy horvátországi egy- hetet.... amikor azt a wnek is adhatná tandijra...
hm?? - szerinted?
Végül is.. te hangsúlyozod folyamatosan , hogy ne járjon a gyerek különórára..
mert hogy káros neki a különóra...
nem is egyszer írtad hogy a w azért nem engedi mert az ő személete szerint káros...
Megkerdezhetem, ez melyik suli volt?
Mit kiabalsz? Senkit nem kell meggyoznod arrol nektek mi es hogyan jo,ugyanis nem ez a kerdes, es nem is kerdojelezte meg senki.
A W-ban is eleg altalanos, hogy zenet tanulnak pluszban a gyerekek (fiam is 7 evesen kezdte), ez nem egyenlo a kulonorakkal betablazassal, amirol minden ertelmes szulo es pedagogus tudja, hogy nem szolgalja a kisgyerek erdekeit. Jo lenne azt olvasni, amit irnak a hozzaszolok, nem pedig lovagolni a sajat magunk fantazmagoriain. Akkor nem topogna egy helyben a topik.
De jóóó, hogy nem csak én látom igy..
én nem jártam csak muszáj szakkörre mert valamire kötelező volt, és szivből utáltam.... helyette inkább olvastam volna..
ahogy olvastam sokszor tanulás helyett is....:-)... áltsuliban..
viszont utálatos magyartanárom volt.. ki nem állhattam.. nem sikerült velem megutáltatnia mégsem az olvasást.
(középiskolában már járhattam magyarszakkörre,az jó volt.. érdekes..)
Az eszedbe sem jut hogy a gyerek a maga örömére akar járni valami különórára???
nekem a két lányom maga kérte, hogy mehessen.. egyikük szertornára járt, másik zeneiskolába... és nem azért mert én akartam....vagy erőltettem...
nem lett a nagyobbik zenész a kicsi meg tornász... de sok örömük volt benne és sok sikerélményük, ami nagyon fontos.
Az iskolai órákon nem kapták volna meg ezt a pluszt... sosem.
Ráadásul nagyobbik profitált is belőle.. később. még akkor is ha nem is akart sosem zenész lenni.... nem is azért ment, hogy az legyen... ahogy a kicsi sem azért tornázott, hogy szakosztályosan nyúzza magát
Te még sosem csináltál semmit a magad örömére??? nincs semmi hobbid amit élvezettel csinálsz a szabadidődben??
És mi van, ha a gyerek akar menni?
Erről kicsit az jut eszembe, amikor a 6 hónapos gyereket a nagyi egy rántott csirkecombbal eteti, mert hát nagyon kérte...
Meg a fagyit is úgy megkívánta, hát miért ne nyaljon már bele..
vagy szintén ismerős gyereke, aki nagyon szeretett volna modell lenni, hát miért ne vitte volna el a Sütő Enikő modelliskolába és miért ne mentek volna akkor már pár reklámfotózásra meg reklámfilmbe, mert hát a gyerek akarta. Szóval a gyerek azért gyerek, a szülő meg azért szülő, hogy a gyerek vágyait egy picit megvizsgálja, hogy mennyire reálisak, mennyire szolgálják az ő fejlődését. Ne értsd félre, én is jártam néptáncra, óvodás koromban is. Imádtam. A fellépéseket is, bár volt, hogy a kapott szivacslabdát amit dobáltunk felfele a karácsonyi műsoron elmorzsoltam mire vége lett :D és hazafele rendszeresen elaludtam a buszon...
Persze minden gyerek más és más, ilyen szinten mondom nincs tiltva semmi, el van mondva hogy miért jó miért nem jó, ha jó, milyen mozgásforma az, ami szerencsés, mi az ami nem, ha nem miért nem (nem azért mert Stenier bácsi ezt álmodta meg a delíriumban, hanem mert a mai legjobb ismeretink szerint vannak mozgásformák, amik a mozgásfejlődést bizonyos életkorban segítik vagy akadályozzák). Szóval minden gyerek más és más, én a sajátjaimat tudom figyelni, és ott tökéletesen bejön az, hogy a kis elsősöm totál készen van már attól, hogy iskola, hogy kötött tanrend (a legnagyobb szabadság mellett is, azért van órakezdés, óra vége, az órának egy menete.. :) ), a sok új információ, a sok új gyerek, akiket mind meg kell ismerni, alkalmazkodni, stb. kiszívják annyira, hogy délután már használhatatlan. Jó ha a logopédiai gyakorlatokat tudom vele csinálni... A másodikosom ugyanilyen volt elsőben, most másodikban néha, heti 1x már ott marad a suliban napköziben, könyvtárazik, játszik, de ha valami plussz programunk van, elmegyünk korizni vagy bármi, kifekszik, ezt heti rendszerességgel nem tudnánk csinálni. Jövőre már feltehetőleg bírni fogja. És minő szerencse, pont harmadiktól vannak különórák sulis kereteken belül is.
Ettől függetlenül van a suliban aki akrobatikus rockyra jár ovis kora óta, versenyzik, van aki balettozik, van aki lovagol és van aki karatézik, pedig az tényleg nem "waldorfos". Szóval nincs tiltva egyáltalán semmi ilyesmi, mindennek megvan a maga ideje, javasolja a tanító, hogy mi az ami segíti a gyereket, mi az ami most nem annyira, de természetesen konkrét beleszólása nincs, abba se, ha orrvérzésig tévét néznek otthon meg playstation-oznek, elküldeni nem fognak emiatt gyereket, de ahogy Cathleen írta, a gyerek (meg a szülő) lesz, aki nem fogja magát jól érezni a w-os közegben, és nem a belső ráhatás miatt .. :)
Én a saját és a fiam kárán tanultam meg, hogy realista és normálisan szocializálódott emberként, nincs ott jó helyünk (a gyereknek sem és nekem sem a szülői közösségben). Mondom mindezt úgy, hogy rettenetesen sajnálom, hogy ez lett a tapasztalatom, mert az ábrándozó felem nagyon odavágyott.
Külsőleg nagyon meseszerű minden. Az elvek és célok pedig szívet melengetőek. Csak sajnos a valóság nagyon más.
Ahová mi jártunk, az mint utóbb kiderült a gazdag szülők deviáns gyerekeinek gyűjtőhelye volt. Annyi hisztis, agresszív, durva, sértő gyereket egyrakáson azóta sem láttam. A szülők (pontosabban az anyák, mert én inkább csak őket ismertem) nagyon kedvesek és aranyosak voltak, rossz szavam nem lehet rájuk...de hogy nem lehetett velük értelmesen problémákról beszélni, mert mindent megmagyaráztak valami misztikummal (Isten, Földanya, erdei tündérek...kinek mi volt a fejében éppen) azzal nem tudtam mit kezdeni.
Mielőtt beleugrasz, tarts önértékelést. Te milyen ember vagy? Utána ismerj meg néhány waldorfos szülőt (ne neten, hanem valóságosan)...utána dönts!
www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__ovodak__5 505852-milyen-a-waldorf-szuloi-csaladi-kozosseg
Nem rólad írtam, hanem úgy általában.
Hat, 9 ev W. utan messze vagyok attol, hogy azon almodozzam, papiron milyen jol hagzik, amit errol az iskolatipusrol irnak. Ha a gyereked kijarja az ovit es altalanos iskolat, akkor azert nagyon is kezzelfoghato es husver tapasztalatok birtokaba jutsz;-) Raadasul engem szakmailag is nagyon erdekelt ez az alternativ oktatasi megkozelites, a kis reszletek is, pl tenyleg lehet hatekonyan tanitani, tanulni hazi feladat, feleles, osztalyzas nelkul? Ezert amennyire tudtam, pluszban is beleastam magam, nemcsak "laikus" szulokent vettem reszt benne, ha erted, mire gondolok.
Azért heti egy-két magánóra még messze van a betáblázástól... De nem is ez a lényeg, hanem az: a gyerek szeretne különórára járni. Mert mondjuk szeretne táncolni, zongorázni, énekelni, focizni. Ne járjon, pusztán mert az iskola szerint "nem javallt"? De hát ő szeretné! Vágyik rá!
Abban teljesen igazad van, hogy amikor a szülő beíratja egy X iskolába a gyerekét, valószínűleg tudja, mit tesz, ismeri, mert utánanézett, az iskola pedagógiai programját, egyetért az alapelveikkel és a többi. Ugyanakkor az elmélet - mint sok esetben az életben - nem biztos, hogy egybevág a gyakorlattal. Tehát ami jó ötletnek tűnt papíron, nem biztos, hogy annyi frankó a mindennapok során.
Van az, azt hiszem, a Spektrumon, egy sorozat, aminek az a címe, hogy "Pedig jó ötletnek tűnt". Szóval sok ilyen van az életben is, az hiszem.
En nem tudom, mennyi gyakorlati, szuloi tapasztalatotok van iskolavalasztas temaban, amiket irtok kicsit olyan teoretikus, nem igazan valosagszagu.
Az alternativ iskolaba iratas altalaban egy nagyon tudatos valasztast tukroz, kovetkezeskeppen az iskola, a pedagogiai elv, amit valaszt a szulo, az jo nagy szazalekban tukrozi a szuloi elkepzeleseket, igenyt, hozzaallast, elvarast, stb. Ettol kezdve ertelmet veszti minden ilyen kommentar, hogy beleszol az iskola, vajkal (ami egyebkent tovabbra is inkabb egy rosszindualtu tulzas, bocsanat, akarhanyszor leirjak az erintettek, hogy errol szo sincs, mindig visszakoszon...).
A kicsigyerek jelzi, mikor van tulterhelve, igen. Legtobbszor indirekte. Pl hogy oran nem tud figyelni, faradt, netalan hiperkativva valik a faradtsagtol, kezelhetetlen, stb. Ertelmes alsos tanitok egyebkent barmely iskolatipusban ellenjavalljak a gyerekek maganorakkal betablazasat, aztan a szulo vagy partner, vagy nem. Ez a W-ban is ugyanigy van egyebkent.
Volt valami olyan kérdés, hogy ha mennek külföldre nyaralni, akkor hová és mennyi ideig? Tényleg nem értem, hogy ehhez mi köze az iskolának. Ez a család abszolút magányügye, hogy a családi nyaralást hol ejtik meg.
Ez így van. Akárki akármit mond, (a szabad játék és egyebek fontosságáról) a gyerekek nem egyformák. Még jó, hogy ha a gyerek szeretne valamit, ami csakis különóra keretében megvalósítható (mert pl. én hol a fészkesben táncoltam volna, ha nem visznek el a foglalkozásra), akkor lehetőséget kellene neki erre adni. Arról nem is beszélve, hogy épeszű szülő valóban csak olyan foglalkozásra viszi a gyerekét, amit a gyerek szeretne, márpedig ha a gyerek szereti az adott foglalkozást, akkor az neki épp úgy játék, feltöltődés, nem "gyötrelem". Az meg, hogy ennyire beleszólnak családok életébe, bennem még inkább azt az érzést keltik, hogy egyen-embereket akarnak faragni. Persze, lehet azt mondani, hogy mindezt a gyerek érdekében...csak éppen egy szív-lélek pedagógus is a gyerekek érdekében teszi a dolgát, anélkül, hogy könyékig turkáljon a család magánéletében.
Én 1. osztálytól jártam zenei különórákra, 4. osztálytól kezdve, amikor már hangszertudásban alkalmas voltam rá, zenekari próbákra is. Egyszerűen imádtam. Az utolsó, ami eszembe jutott volna, hogy én vagyok a szegény túlterhelt kisiskolás. A zeneóra inkább egy felszabadító, boldogságot hozó 60 perc volt, a zene világa soha egy másodpercig nem jelentett leterheltséget (még akkor sem, ha az órákra készülni kellett, gyakorolni). Nagyon-nagyon-nagyon bánom, hogy abbahagytam középiskolában, mondván, a zenére már nincs időm.
Ez kicsit amolyan "Én csak jót akarok a gyereknek, de én mondom meg, mi a jó" hozzáállás az iskola részéről. Szerintem elsősorban a gyerek véleménye/hozzáállása számít a különórákhoz, másodsorban a szüleié, és kizárólag ezután jöhet az, hogy egy iskolának mi a véleménye. Tényleg nem akarok ellenkampányolni: egy alternatív iskolának ezer előnye lehet a hagyományos iskolákkal összehasonlítva, engem mégis nyomaszt, hogy ennyire könyékig turkálnak a család magánéletében - mindezt a gyerek érdekeire hivatkozva. A kérdőívben, amit mozdony betett, és ami egy általános kérdőív, voltak kérdések, amiken én komolyan megdöbbentem, hogy az iskola azt gondolja, ez is rájuk tartozik.
Nyilván egy kisgyereket senki sem szeretne túlterhelni, de ahogy mondani szokás, a gyerek csak kicsi, de nem hülye, pontosan jelezni tudja, mikor van túlterhelve.
És mi van, ha a gyerek akar menni? Jómagam már ovi nagycsoportban menni akartam néptáncra, úgyhogy szépen elkezdtünk odajárni, a férjem meg zenélni akart, őt meg beíratták a zeneiskolába. Belőlem nem lett táncos, a férjem sem zenész, de mindketten csak nyertünk azzal, amit ezáltal kaptunk. Nem mondom én sem, hogy egy gyereket akarata ellenére hurcibálni kellene egyik különóráról a másikra, de ha valamit éppen ő maga akar, akkor korlátozzam, mert valami pedagógia szemlélet ellene van? Nem gondolnám, hogy egy gyereket vissza kellene fogni akármilyen területen is, csak azért mert hátha előrébb van a kortársainál. Istenem, egy társadalomban is vannak kiemelkedők, vannak átlagosak és vannak átlag alattiak.
Szerintem nincsen ilyen problema. Alsotagozatban nem a tanar nem boldogulasa miatt nem javallt a kulonorazas, hanem a gyerekek miatt. Nekik job, ha suli utan nem egyik maganorarol esnek a masikba, hanem netalan jatszanak, pihennek, feltoltodnek. Ebbol mindenki tobbet profital hosszabbtavon.
Errol a festos peldarol jut eszembe a fiam egy volt osztalytarsa, aki tavaly a BBC palyazatanak tobb 10ezer jelentkezoje kozul kerult be az elso 5-be a rajzaval. http://www.bbc.co.uk/programmes/p02q5v1v/p02q5wzv
Nagyon tehetseges egyebkent is, de eszebe se volt a szuleinek soha hogy kulon foglalkoztassak, ugy gondolkodnak, hogy ahol amugy is kapott pluszot, oda minek ujabb pluszokat rakni. Milyen igazuk van:-)
A kislany szeret festeni, rajzolni, meglatta ezt a hirdetest valamelyik ujsagban, leult, rajzolt egy kepet, bekuldte, aztan tessek. Meg is hivtak a (talan) Manchester-i tarlatnyitora, ahova csak a kategoriak elso 5 helyezettjet invitaltak, de ugy dontott, nem megy el, mert pont aznap jatszotta a Romeo es Juliaban a foszerepet a nyolcadikos prezentacion:-) Azota pedig kapott a kivalo rajztehetsege miatt egy "allasajanlatot" is, egy dementia-val eloknek kiadott lapott illusztral suli mellett. 15 eves:-)