Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf - kütyük
Létrehozva: 2016. Április 4. 11:12
Sziasztok!
Úgy tudom vannak itt néhányan, akik ilyen-olyan módon érintettek a Waldorf oktatásban, talán el tudjátok mondani a tapasztalataitokat ebben az ügyben.
Mindig is szerettem volna, ha a kisfiam Waldorf suliba járhatna majd (még odébb lesz, 4 éves), sok minden szimpatikus az oktatási módszerükben. Főleg az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy ez lesz számára a legmegfelelőbb közeg, de nem csak azért, mert annyira szimpi a Waldorf, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a mostani állami oktatási rendszernél bármi csak jobb lehet... Ráadásul most adódott egy lehetőség, úgy néz ki, hogy a városunkban fog indulni egy ilyen suli. De ha mégsem, akkor terveink szerint hordani fogjuk a legközelebbibe, még ha mindennapos utazással is jár.
Az egyik dolog, ami kevésbé tetszik, az a megrögzött kütyüellenesség. Egy Waldorfos szülő elmondása alapján az ő osztályukban például hoztak egy olyan szabályt, hogy a gyerekek nem kerülhetnek számítógép, tablet, telefon, tv stb közelébe még otthon sem(!), tehát a szülők sem nyúlhatnak a telefonjukhoz a gyerek előtt. Én ezzel nagyon nem értek egyet, azt gondolom, hogy tetszik vagy sem, a modern technika nem az ördögtől való, hozzátartozik az életünkhöz, mértékkel és ésszel használva jó dolog és a hasznunkra van, és nem jó, de sokszor nem is lehetséges a gyereket teljesen elzárni előle. Ne értsetek félre, én sem támogatom, hogy a gyerek egész nap kütyüt nyomkodjon, vagy hogy órákat tv-zzen, de nem gondolom, hogy bármilyen hátrány érné, ha mondjuk videotelefonál a messze élő nagyszülőkkel, vagy látja az apját dolgozni a laptopján. Amúgy nálunk konkrétan megoldhatatlan is lenne, hogy a gyerek ne lásson semmiféle kütyüt, a férjemmel mindketten informatikusok vagyunk, és itthonról dolgozunk.
A kérdésem az lenne, hogy nektek mi a tapasztalatok a kütyüfóbiát illetően az ilyen sulikban/oviban? Jellemzően mennyire veszik komolyan ezt a dolgot, és mennyire rugalmasak? Elképzelhető, hogy ha ennek az iránynak mi ellenállunk, akkor emiatt a fiam hátrányba kerül, másképp állnak majd hozzá a suliban?
Ez mind rendben, csak nem értem, hogy a W-nál miért probléma, ami más iskolában nem az. Azt még soha nem hallottam, hogy normál iskolában a tanító panaszkodott volna, hogy Jucikát ne vigyék már festő/vagy akármi tanárhoz, mert akkor majd unja a tanórát. Akár azt is lehetne, hogy akkor vonja be az adott kislányt a tanításba, hogy mondjuk segítsen a többinek, vagy mittudom én. Mint mondtam, én is tudtam már olvasni elsőben, akár unhattam is volna az olvasás órát, de a tanítónénimnek volt annyi esze, hogy engedett mesét olvasni.
Vagy mi van abban az estben, ha pl. a gyerekem muzikális és szeretne hangszeren tanulni, de csak maga örömére, nem feltétlenül azért, hogy később zenész legyen belőle. Ez esetben legalábbis a kezdetekkor nem hiszem, hogy értelme volna speciális művészeti iskolába vinni, hanem csak simán beíratni zeneiskolába. Na mármost, ha zeneiskolába kezd járni, akkor csak hónapok kérdése, és fényévekkel a többiek előtt fog járni. Értelmes tanító kitalál neki csendesfoglalkozást, a többiek meg éneklik a boci boci tarkát...
Volt egy kolléganőm, keletnémet anyukával. Ő ugyebár anyanyevi szinten beszélt németül, legalább olyan jól, ha nem jobban, mint a tanár. Nos,a tanár hagyta olvasni, annyi kikötéssel, hogy ha már német óra, németül olvasson. Ennyi. Megkapta mindig az 5-ös osztályzatot azt kész.
a w-ban de, van differneciált oktatás. A példám csak félig volt valós, mert a kislány, akit festőtanár fog tanítani 1. osztályosként, nem a waldorfba jár, de elképzelni nem tudom, hogy ha oda járna, hogy oldaná meg az osztálytanító a művészeti órákat, amin jeleneg 2 azaz kettő színnel festenek, hogy az a kislány is élvezze, aki van goghot másol otthon. Amúgy szinte minden évben van a suliban olyan, aki átmegy művészeti iskolába, mert amit a waldorfban kap, az kevés. Erre írtam, hogy aki valamiben ennyire kiemelkedő (és fontosnak tartom, hogy VALÓBAN kiemelkedő, nem a szülő látja annak elfogultságában...), annak a gyereknek feltehetőleg speciális iskola (nyelvi tagozatos / zenei tagozatos / testnevelési tagozatos vagy művészeti) ami a megfelelő környezetet biztosítja. Nem azért mert a w iskola kiveti magából, vagy tiltaná az ilyen fejlesztést, hanem mert ilyen szinten azért nem tud differenciálni, ez már tehetséggondozást igényel, speciális tudású tanárokkal.. Egy szintig persze hogy tud, tehát ha az adott kislány szimplán csak sokkal jobban rajzol mint a többiek, feltehetőleg kap majd külön feladatokat, amiben ezt kibontakoztathatja, kezdve azzal, hogy tankönyv ugye nincs, és telerajzolják a füzeteiket illusztrációkkal... meg harmadiktól vannak szakkörök már ... és a későbbi évfolyamokon nincsen semmi különóra tiltva, sőt, kifejezetten ajánlják... alsóbb évfolyamokon sincs tiltás... elmondják, hogy miért nem szerencsés.
A humán-reállal nincsen személyes tapasztalatom még, szerintem ez is nagyban tanító függő, illetve hogy az adott iskola alkalmaz-e szaktanárokat.. És mire ez érdekes, felső tagozat, már simán "elbírja" a gyerek az esetleges különórákat is. De mentek műszaki egyetemre is (sikeresen) w-os gimisek, szóval nem lehetetlen.
Én szerettem a tesit, de nekem a szekrényugrás rémálom volt. Főleg, hogy néha csak úgy szétestek ugrás közben, egy osztálytársunk meg is sérült egyszer.
Tulajdonképpen soha nem értettem, mi a gyakorlati haszna a medicinlabda-dobásnak. Mert kötélen mászni, valamit messzire dobni, gyorsan futni, ez hasznos lehet a mindennapi életben is. De nagyon nagy kerek dolgot nagy erőlködéssel 2 méterre arrébb rakni?... Egyelőre nincs a szemem előtt egy életközeli szituáció.
Voltam vagy 40 kiló gondolhatod.. felemelni is alig birtam..
középsuliban már nagyon rendes tesitanárom volt, nagyon szerettem.. félrenézett amikor én dobtam a medicinlabdát...
de lehet csak azért mert nem akart röhögni...
áh.. tudta hogy amire képes vagyok cérnaként azt meg is csinálom becsülettel.. hogy nem fogok sétálni futás közben... és nem lazsálok amikor azt hiszem nem látja..
szekrényt ugrani viszont kifejezetten szerettem... attól meg másokat ver a víz.
ja.. kötélre sem tudtam felmászni soha életemben...
de pl a gerendán nem féltem...
mégis azok voltak a legjobb órák, amikor zenére tornáztunk.. akkoriban lett divat az aerobik.
Én is... engem egyébként a csapatsportok mentettek meg, kosárlabdában, kézilabdában verhetetlen voltam. Főleg kézilabdában. Támadó voltam, és ha én benne voltam a csapatban, mindenkit szarrá vertünk :D
Igen, valószínűleg lehetetlen. Meg az is igaz, hogy az észbeli képesség éppúgy lehet korlátozott, mint a fizikai. Mégis, ha valamelyik "javára" kellene dönteni, az szerintem az észbeli legyen. Egy társadalomnak sokkal nagyobb szüksége van az okos emberekre, mint egy olyanra, aki gyorsan fut.
Hihi....bár én szerettem a tesiórát egyébként, a medicin labda nekem sem volt a kedvencem (kézilabda edzésen meg volt valami extra nehéz kivitelű belőle:)))), meg a kislabda dobás sem:))))))))).
ne is mond a medicinlabdát... a labda vitt engem, még középiskolában is.. - ma is azt gondolom, addig ütném amig mozog azt aki ezt belevitte a tesioktatásba... valami szadista baromállat lehetett.
Vsz lehetetlen úgy osztályozni, hogy teljesen igazságos legyen, de azért a matemeatikai gondolkodás is egy adottság, ami vagy van valakinek, vagy nincs... a nyelvérzék szintén adottság, a jó felfogóképesség, jó memória szintén, mégis ha valaki valamilyen "komolyabb" tantárgyból nem jeleskedik, ott nincs pardon, hogy minden másból viszont kitűnő. Ahogy neked nem volt jó testi adottságod a tesihez, másnak meg értelmi képessége nincs elég. Ő megkapja a maga 2-es 3-át, hogy jön az ki, hogy te viszont, csak mert másból jó vagy, tesiből is ötösödnek kell lennie. Érted? Így pont azoknak, akik esetleg zene, rajz, tesi területen lennének kiemelkedőek, soha nincs igazán sikerélményük, mert ők ebben lennének jobbak, mint más, de azt látják, hogy a náluk bénább is simán megkapja az 5-öst. (azért emelem ki ezeket a tantárgyakat, mert ezeket "szokás" töltelék tantárgynak nevezni és nem komolyan venni osztályozáskor).
(Amúgy nem piszkálni akarlak, de én is filigrán kislány voltam, alacsony, nagyon vékony, mégis iskolaszinten is a legjobb sprinterek közt voltam, és a legjobb távolugró, ezek voltak a sikerszámaim, meg még a talajgyakorlatokban is jó voltam, de abban a testalkatom már előny volt).
Szerintem az a különbség, hogy elvileg a szellemi képesség jobban fejleszthető, mint a fizikai. Én pl. anno egyszálbél, hálni jár belé a lélek gyerek voltam. Az a vasággyal együtt 40 kiló típus... Még középiskolában is. A medicinlabdát kis túlzással felemelni is alig tudtam, nemhogy eldobni... És az valahol jó, hogy az észbeli képességek fontosabbak, mint a fizikai... (Azzal persze nem értek egyet, hogy ha semmilyen erőfeszítést nem tesz, akkor is kapjon ötöst. Legalább küzdjön, ez a minimum.)
Erről a reál-humán dologról eddig én még nem hallottam, jó, hogy felhoztad, talán az érintettek tudnak valami infóval szolgálni erről. Érdekelne, mivel a fiamon már most látszik, hogy reál beállítottságú. Olyan kis mérnök alkat, tökjó, amikor magyarázza nekem, hogy mi az a fúziós reaktor :)
Ezzel én is sokszor szembesültem, még saját gyerekkoromban. Kitűnő tanuló lettem volna, de a matek valahogy nem ment. Pedig az elején, mikor még nem vették el a kedvemet az egésztől, sokat gyakoroltam otthon, de mégsem lett meg az 5-ös év végére. Jucika és Pistike viszont megkapták a kegyelem 5-öst rajzból vagy tesiből, csak hogy kitűnők legyenek, holott semmiféle erőfeszítést nem tettek, hogy jobbak legyenek ezekből a tantárgyakból. Meg lett mondva, hogy nem ügyesek, de nem tehetnek róla, ezért kapják meg az 5-öst.
Ezzel csak az a baj, hogy lehet Jucika semmiből nem túl jó, mert nem egy észlény, de mondjuk kiemelkedően rajzol vagy énekel. Erre megkapja az 5öst zenéből/rajzból, de ettől még matekból, irodalomból csak 3as pl. Manci meg leeht, hogy kiváló matekból, irodalomból, ezért 5öst kap, és akkor, hogy "ne vegyék el a kedvét", szépen zenéből/rajzból is 5öst kap, akkor is ha a teljesítménye gyengusz. Én azért ezt sem érzem fair-nek, mert ez esetben pont a valamilyen kézségtárgyban kiemelkedő gyerek azt érezheti, hogy amiben ő jó, az nem olyan fontos, mint a többi tárgy.
Nos, akkor lehet, hogy én értettem valamit félre, de a feltett kérdések, Full Moon hsz alapján merültek fel bennem (a festős példára gondolok itt). Én egyáltalán nem vagyok W ellenző, sőt sokáig kifejezetten támogattam az alternatív pedagógiai módszereket, sőt magam is gondolkodtam benne, hogy de jó lenne egy ilyen ovi, iskola majd a gyerekemnek (a városunkban van is W ovi és ált. iskola). DE pontosan a topik kapcsán és azok hsz-i alapján merültek fel a kételyeim, akiknek a gyermekei Waldorf iskolába járnak... Félre ne érts, nem tisztem és nem is tanácsolnék neked semmit sem pro sem kontra. A kérdések a magam kételyeiről szóltak és a "szakmai énemet" is érdekelte, kíváncsi voltam, hogy ahhoz képest, amit nekünk anno az egyetemen megtanítottak erről, hogyan is néz ki a valóságban. Én tényleg meg voltam győződve arról, hogy a Waldorf iskolákban képesek a differenciált oktatásra, de akkor itt a pakliban az is benne van, hogy nekik is el kellene fogadniuk amit a gyerek "magával hoz": azaz, esetleg tud olvasni, írni, esetleg kiskorától foglalkoznak a zenei képzésével, esetleg kis kortól jár valamilyen sportra (ugye a szertornát pl. nem lehet elég korán kezdeni) stb és ezzel együtt kellene a tanítónak megtalálni a módot, hogy ne unatkozzon a "kis zseni" sem.
Amit még hallottam (de lehet ez csak városi legenda), hogy ha reál beálítottságú a gyerek, akkor a Waldorf felejtős, mert nagyon a humán tudományokra "gyúr rá".
Ilyet is csak itt olvastam, hogy beleszólnak, hogy esetleg miben "fejlesztem" a gyerekem, hogy jár-e különórára stb. Az érintettektől személyesen azt az információt kaptam, hogy pont hogy nagyon is odafigyelnek az egyéni képességekre, csak épp nem úgy, hogy például az ügyetlen, kétbalkezes gyerek rajzát egyesre osztályozzák, jól megdorgálják, hogy "motiválják" és mindenképpen "felzárkóztassák". Hanem mindenkit a képességeihez, egyéniségéhez mérten értékelnek, fejlesztenek.
Azért "erőltetem" ennyire, mert mindezzel együtt még mindig ezt tartom a legjobb választásnak. Mármint a lehetőségeink közül. Más alternatív iskola sajnos nincs a közelünkben, de ha lenne, akkor is lehet, hogy a W-t választanám, mert még mindig pozitív a mérleg számomra, ezzel a néhány kevésbé szimpatikus dologgal együtt is.
Lehet, hogy nagyon elfogultnak tűnök, de az az igazság, hogy akik közvetlenül érintettek a témában, azoktól nem egészen azokat az infókat kaptam, mint amit itt olvasok az ellenzők táborából. Feltettem ugyanezeket a kérdéseket, amiket itt sokan feszegetnek, például hogy valóban lemaradása lesz a hagyományos oktatásban részesült gyerekekhez képest. Azt a választ kaptam, hogy annyiban igen, hogy például nem fog vért izzadva elsős korában karácsonyra írni (mondjuk ebben nem vagyok biztos, mert az enyém már most majdnem tud... de ez egyéni dolog), de néhány év múlva behozza a "lemaradást", aztán utána pedig előbbre fog tartani sok mindenben. Ezt olyan szülők is megerősítették, akiknek Waldorf általánosba járt a gyerekük, aztán normál gimiben, középiskolában folytatták. Nincsenek tanulmányi problémáik, sőt, szövegértésben, problémamegoldásban, logikus gondolkodásban általában előnyt élveznek, esetleg lexikális tudásban kaptak kicsit kevesebbet, de ha nagyon muszáj, akkor ezt lehet pótolni.
Azt is felvázoltuk, hogy mi nem igazán vagyunk egy spirituális család, és nem is szeretnénk, ha ráerőltetnének bármi ilyesmit a gyerekre. Erre is megnyugtató választ kaptam.
Még sok példát írhatnék, nem akarok kampányolni a W mellett, nem ez a topic célja, a lényeg, hogy a közvetlenül érintettektől eddig szinte csak pozitív megerősítést kaptam, tényleg inkább csak azok szidják, akik csak úgy hallottak róla, de közvetlen tapasztalatuk nincs.
Ezt a teljes kütyü tiltást sokan félreértettétek. Én nem állítottam, hogy a Waldorf iskolák teljesen tiltják a modern technikát. Csak ezek az iskolák természetüknél fogva olyanok, hogy az osztályközösség, a szülők elég nagy szabadságot kapnak abban, hogy kialakítsák a saját irányelveiket, szabályrendszerüket. Ebből adódóan előfordulhat olyan, hogy kialakul egy olyan szülői közösség, ahol a többség a teljes tiltás mellett van, a többieknek meg ugye "illik" alkalmazkodni.
De Babyface, ha valami ennyire nem megy, minek erőltetni? Ha neked terhes ez a nagy "összetartozás", akkor az úgyis meglátszik, a gyerek is megérzi és a disszonanciát is érezni fogja. Egyébként én úgy tudom waldorfos ismerősöktől, hogy ha egy gyerek reál beállítottságú, akkor nem kellene erőltetni a Waldorfot, mert az meg kimondottan humán típusú iskola, a humán tudományokra erősít rá...
Kütyü: én magam sem vagyok nagy híve annak,hogy az elsős kezében már ott fityegjen az okostelefon, meg hogy órákat tévézzen, számítógépezzen. Na de teljesen tiltani? Manapság, amikor a számítógép használat olyan alap képesség kell legyen, mint régen az írás? És hidd el, nahgyon nem mindegy, mikor kezdik, te, aki informatikus vagy, pontosan tudod, milyen gyorsan fejlődik a technika.
Mindenben egyet értek veled. Eddig én is abban a hitben éltem, hogy a w. egyik legnagyobb előnye a differenciált oktatás a gyerekek egyéni képességeit figyelmebe véve. Úgy tudtam, mindenkit nem csak hagynak, hanem segítenek is szárnyalni abban, amiben tehetséges, és azt az oldalát segítik kibontakoztatni (magyarán, nem kényszerítik egyentudásra). Ezek szerint ez pont nem így van, és ha még abba is beleszólnak, hogy én magánúton fejlesztem a gyerekem abban, amiben tehetségesnek látom/tehetségesnek mondják, akkor még bele is pofáznak. Akkor már (és elnézést minden waldorf pártitól), de még rosszabb, mint a normál iskolák, mert ott legalább senki nem szól bele, ha én különórára hordom a gyereket, sőt adott esetben kifejezetten támogatják.
Azt gondolom, bűn ha hagyom elsikkadni a tehetséget.... Azt a hozzáállást meg nem is tudom mire vélni, hogy az a gyerek, aki előrébb tart valamiben a többinél, szabotálja a tanítás menetét, mert unatkozik. Hát nem azért van ott a tanító, hogy kordában tartsa a nebulókat?
Teljesen átlagos iskolában tanultam (mifelénk akkoriban nem is volt alternatíva), mégis a tanítónénim képes volt differenciálni. Jó matekes gyerek más feladatokat kapott órán, mint az átlagos, a gyengébb meg megint mást. Aztán, voltunk hárman, akik úgy nmentünk suliba, hogy nagytesó mellett megtanultunk olvasni. Na, minket nem gyötört azzal, hogy hallgassuk a többiek nyökögését, hanem engedett olvasni amit akartunk az olvasókönyvből, vagy meséskönyvből és kikérdezett, hogy mit olvastunk. Ja igen, senki nem szabotálta az órát, mindenki elfoglalta magát, csak épp másként. Rajz órán ugyanígy.
Nem is értem a W. módszert, hogy előírja, hogy adott korú gyereknek mit "kell" tudni, amikor minden gyerek más és más. Egy alternatív iskolától pont azt várná az ember, hogy figyelembe veszi a gyerekek egyéni képességeit. Eszerint a W. nem ilyen.
Mi a súlyos bogaram? Az, hogy hiszékeny vagy?
Ja, én vagyok Ügyvezető autó, Mozdony, és Nikita is.
Gondolkodj el rajta, majd megérzed a súlyát. 
És neked a Vekerdy szava szentírás?
5 éves gyerek 5 perc alatt egy normális mesét nem tud megnézni. A gyerekem 5 évesen a Kis hableányt nézte meg egyedül, és nem csappant meg az elméje. Nem kellett vele ott ülnöm, képes volt értelmezni a látottakat.
Világos, a gyerek utánzással tanul. A sok szellemi nyomoronc szülő mellett. De hogy egy épkézláb szülő ne tudjon hatni a gyerekére, ne tudjon parancsolni neki, mert sérül a kis lelke... ? Egy szülő nem engedheti meg magának, hogy megnézzen egy filmet, mert a gyerek képtelen egyedül ellenni addig? Bolond családban a gyerek nem is fogja megérteni hogy az a film nem neki való, és nekiáll hisztizni.
Nem azért hozzák létre a szülők az utódokat, hogy utána saccperkábé 20 évig hozzá igazodjanak, és eközben szép lassan kialakuljon bennük egy olyan érzés, hogy a gyerek nyűg. Az pedig, hogy sok családban mozgás helyett egy dobozt bámulnak, legyen az ő keresztjük. Az, hogy mások hogyan nevelik a gyerekeiket, legyen az ő dolguk. Az ő ivadékuk, joguk van hozzá. Sok a motyogó, hajlott hátú, keszeg fiatal? Az ő szüleiknek hiába mond Vekerdí, vagy valaki más bármit is, buták, nem fogják fel ésszel hogy idióta felnőtt cseperedik a "gondoskodásuk" alatt.
Te pasi vagy? és nőnek adod ki magad? ááááááá, ez súlyos. :D
Köszönet azért az igen hasznos információért, hogy virtuálisan onanizálsz, és sajnos hányingered is van tőle. Gyomorproblémák, vagy gyenge idegrendszer okozhatja.
A hányinger miatt azt javaslom hogy egyedül csináld.
A kisgyerek utánzással tanul---- igen... és ha egy családban munkaeszköz a számitógép, akkor a gyerek nem gondolja, hogy azt lövöldözésre lehet használni... ő azt látja.. apja- anyja dolgozik.
Ezért túlzás a teljes tiltás...
Aki meg villanypásztornak használja az nem is fogja waldorfba iratni a gyerekét... -
Vekerdynek a percekkel meg nincs igaza... hiszen.. már egy harmadikas tankönyv is indit azzal leckét.. nézz utána a neten..... és innentől fogva szinte minden tárgyból lesz ilyen.. ami egyáltalán nem butaság.. hiszen éppen az internet használatára.. az információk keresésére tanit.. ami a XXI. században elengedhetetlen.
Mi még a lexikonba keresgéltük a gyűjtőmunkát.. ma ez pár kattintás és hozzájutunk... minden területen. Ezt viszont meg kell tanulnia egy gyereknek.
Jó, persze, de ez szinte minden szabályra/ajánlásra vonatkozik. Mármint hogy vannak, akik vetítenek. Ez ellen nem nem segít a teljes tiltás sem.