Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkahelyi terror?
Torolt_felhasznalo_818516
Létrehozva: 2016. március 7. 16:55
Vajon én voltam érzékeny, vagy ők is vétettek? Nemrég léptem be egy klinika nővér-gárdájába. Az osztály, ahová kerültem, semmiben nem tűnt rosszabbnak, mint más kórházi osztályok. (A jobb intézményeket tekintve).A főnővér eleinte kedves volt, majd bekeményített. Mindenbe belekötött, hajamba, mosolyomba, hogy állok, hogy nézek. Elkezdte a lelki terrort is alkalmazni. (Félelemkeltés, stb.) Volt egy nővér, akinek a "keze alá" osztottak, hogy betanítson. Nagyon nagyhangú emberről van szó. Én alkalmazkodtam és igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy kérte. Egyik nap, már fél hét óta tartó segédápolói talpalásom után, délben történt egy affér. A nővérek ebédeltek -a kórházi menüből kaptak ők is. 3 adag félre volt téve a putlon. Én megkérdeztem, hogy megkaphatom-e az egyiket. Erre az én betanító nővérem kiabálni kezdett, kiosztott, hogy nekem nem jár, hogy hierarchia van és tanuljam meg a helyemet. Hozzáteszem, a többi ápolóhoz képest csak segéd volt ő is, ha a "rangot" nézem ,akkor alájuk rendelve és ők adtak volna, de ez a nővér ki akarta élni az édes hatalmi pozíciót -rajtam. Aztán még jópár piszkálást, magánéletben vájkálást kaptam. Végül, nem mentem be a következő beosztott műszakomra. Az ápolási igazgatóság nem akart elveszteni, hanem egy másik osztályra tettek. Sajnos, be kellett számolnom erről az esetről és elárultam a betanító nővér nevét -utólag megbántam. Most van egy haragosom a klinikán -aki úgy néz rám ,mint a gyilkosra. Mondjuk, ő volt velem szemét. Mi a véleményetek az egészről?
Hm. Választ nem kaptam.
Naná. De ki is nézem belőled.
Na.. a szülészet is megérne egy külön topikot az biztos....
jó mondat-- hogy mi lenne ha még oktatnák is a kommunikációt... - illik ide....
Az volt.. ráadásul mindez akkor amikor még a szülők nem maradhattak az osztályon...csak látogatási időben. Apám meg hajnalban felébredt és valami sugallatra rohant be a kórházba.... az éjszakás nővér azzal fogadta - de jó hogy bejött apuka.. nem tudok mit tenni mert a főorvos lent van az udvaron és ha nem teszünk valamit ez a gyerek nem éri meg a reggelt. 72ben volt.... - - na apám megtette amit tudott... súlyos testi sértést helyezett kilátásba...
De asszem én is felrúgnék mindenféle hierarchiát hasonló esetben és kb leszarnám a hierarchia csúcsán álló majmot ha a gyerekem -szüleim vagy a párom élete lenne a tét.
Még jó, hogy az eü-ben oktatják a kommunikációt. "Jó" példa erre esetem a szülészeten az ügyeletes orvossal. Pattanjak fel a székre, megnézi, hogy éppen hogy áll a méhszáj, jár le az ügyelete és egyébként is megérkezett a fgadott orvosom. Kitapintotta méhszájat, azt hittem ennyi éppen lefelé akartam kászálódni, amikor látom ám, hogy visszanyom, és egy qrva hang nélkül valami brutál fájdalmat éreztem. Akkor nem tudtam, hogy mi az, de ha nincs ott a szülésznő, hogy megfogja a térdem, akkor lehet, hogy a dokit úgy találom felrúgni, hogy ihaj. A szülésznő közölte aztán, hogy a doktorúr tágította a méhszájat. Kézzel. Hát a qrva anyját neki. És tényleg mindezt anéélkül, hogy előre szólt volna, hogy akkor ez most fájni fog, vagy valami. Mi lenne ha még nem is oktatnák a kommunikációt.
Velem is megtörtént, hogy egy nagypofájú (sokáig nem tudta hogy az én pofám kitéphet belőle egy darabot...) kollegina azt mondta, megyek a főnökhöz, és megmondom hogy xxxxx...
Nyugodtan szóltam neki hogy nem, ketten megyünk a főnökhöz, és amit tőle fogsz kapni, azt biztos hogy nem teszed zsebre. Ugyanis tudtam hogy nekem van igazam. Utána már tudott kedves lenni. Szinte kilógott a lófa.z a se..éből, amit oda dugtam.
Piszok szerencséd volt.
A gyerekeim apja is ilyen. A párom már nem annyira, engem visz mindenhová ahol kő kövön nem maradhat.
Aranyos lehetett!
És a szemeivel mi lett?
Isten őrizz.
Itt virul a szép nőnapi virágom, cserépben. Nem tudom milyen megfontolásból hozott a drágám cserepeset, de azon filózok hogy hová tegyem. Most az ablakban virít, de ahogy én ismerem az ablakunk által a növények felé okozott károkat, ott nem lesz jó. Majd beteszem az ágyba.
Három cserepes növény élte túl a gondoskodásomat, elég edzettek ahhoz, hogy ájultukból is magukhoz térjenek a locsolásra. Olyankor mondjuk bűnbánóan megpuszilom őket. 
Ez izgat jelenleg. Nem Lédienn.
Azért hierarchia és kommunikácó témában vannak jó kis sztoryk...
Előbb említett nagypofájú kolléganőm egyik éjjel felhívta az ügyeletest, hogy XY gyereknek Z baja van, legyen szíves, nézze meg. Doki mondta neki, hogy adjon neki ... gyógyszert, és lerakta a telefont. Kolléganőm megint felhívta, ugyanez a jelenet. Majd felhívta harmadszor is, elmondta neki ugyanazt a problémát, és hozzátette, hogy "doktor úr, ha nem jön le rögtön, reggel k... nagy botrány lesz". És láááám, jött a doki, és nem emlegette többet senki a "szemtelenséget"...
A kórházi hierarchia legalsó polcán a beteg áll... ő az aki nem számit kicsit sem...
és ha valakinek mégis.. akkor ő az állásával játszik vagy azzal, hogy nlc-falván a komcsi- hierarchia hívők leüvöltik a fejét.
én kb 2 évesen meghallhattam volna ha nem akad egy ilyen - évi féle nővér.. aki merészel szólni apámnak arról mi a helyzet.. - és apám akinek szintén nem annyira volt fontos hogy a doktorúr munkaidőben a kórházudvaron tolatni tanul... elkapta a gallérját és kiemelte a kocsiból a doktorurat. utána már segitett a doktorúr.
Egyszerűen nem volt mit mérlegre tenni: Ki a francot érdekel egy 3-as?! Kellett a papír, hogy mehessek a műtőbe anesztéziát tanulni...
Aki emelkedő agynyomás miatt kiterül, az nem hiszem, hogy következtetéseket von le, de ez nem is lényeg.
Amúgy annyira aranyos volt, már visszakerült a mi osztályunkra, és büszkén mesélte mindenkinek, hogy "varicellás voltam a XXX kórházban!", majd odafordult hozzánk és megkérdezte, hogy "Mit jelent az, hogy varicellás voltam a XXX kórházban?" :-)
Ne vedd magadra.
Köszi, kedves vagy. :-)
Ez nem a "hőscselekedetről" szólt eredetileg, hanem arról, hogy megértem a TI-t még akkor is, ha nem pont az otthon alvás volt a legmegfelelőbb elintézési mód...
Én nagyon szívesen visszamennék a nagy pofámmal együtt, de nem most és nem ilyen körülmények közé.
Volt egy kolléganőm: Piros haj, miniszoknya, orrpiercing, 5 fülbevaló, hatalmas pofa. Ő volt a legnagyobb profi. Másodállása volt a gyerekseb., főállása gyerekintenzív. Próbálkoztak megregulázni egy darabig, aztán szépen beosztották a legkomolyabb esetek mellé. Súlyos beteg gyerek szülei könyörögtek, hogy őt osszák a gyerek mellé. Na ő volt, aki konkrétan tojt a hierarchiára. :-)
A gyerek tudott róla hogy te mentetted meg? Lehet hogy érezte.
Igen, akkor a lelkiismereteddel nem tudtal volna elszamolni. A kisgyerek elete szamit, hogy segitettel neki es nem a 3-as.
Van egy hozzászólása lentebb, amit nekem szánt. Lereagálhattam volna, de minek?
Nem is bánom, most is pont így tennék. Azt bántam volna, ha szépen befogom a számat, mert nekem lábtörlő alatt a helyem tanulónővérként...
igen, a szovegertelmezessel is gondjaid vannak, nemcsak a kommunikacioval
ez, amit itt a forumokon csinalsz nem kommunikacio, hanem kotekedes es arrogancia
En csak azt sajnalom, hogy pont a lelkiismeretes Evik hagyjak el a szakmat........
Pontosan.
Az életben viszont kitűnőt kapott, és ezt ő is tudja.
Gondolj bele, ha a mi gyerekeinkkel történik mindez. Jó tudni hogy van néhány ember, akinek helyén van a szíve.
Világos. Érdekes módon a te szövegedet sem itt, sem pedig más topicokban nem tudják értelmezni. Így van?
Talán szövegelés helyett próbálkozhatnál az értelmes beszéddel.
Tudod Évi.. sose bánd azt a hármast... az ilyen "hatáskörtúllépő" nővéreknek nagyon sok beteg köszönheti az életét.
Egészségügyis.
Ő vajon mit tett volna, ha egy kis senki "ki akarja oktatni" rossz kommunikációval?
Valószínűleg a hierarchiát figyelembe véve elhajtja. Dögöljön meg a beteg, akkor is megmutatja ki az úr a területén. A beteg pedig bele is dögölhet, majd a rossz kommunikációra hivatkozva megmagyarázza, hogy helyesen döntött.
Félelmetes. Ki vagyunk szolgáltatva egy hierarchikus rendszernek, amelyhez némelyek mereven ragaszkodnak, kapaszkodnak bele tíz körömmel. Azon mélázok, ha egy ilyen betoppan a társamhoz, Ő megmagyarázná neki hogy ja babám, várj a sorodra, hol jössz te ahhoz hogy megszólíts egyáltalán? Simán megtehetné. Az, hogy közben az illető vagyona odavész, nem számít. Hát így jártál bébi, máskor tudd hogy nem izgatottan és feldúltan kommunikálunk egy társadalmi rangban feletted állóval, hanem engedélyt kérünk hogy megszólalhassunk.
Még szerencse (?) hogy csak az egészségügyisek ilyen korlátoltak. Tisztelet a kivételnek!
Ahogy itt olvasgatok,nem csak a kommunikációval van gond,hanem a szövegértelmezéssel is. Ezért is tartunk ott,ahol!