Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkahelyi terror?
Torolt_felhasznalo_818516
Létrehozva: 2016. március 7. 16:55
Vajon én voltam érzékeny, vagy ők is vétettek? Nemrég léptem be egy klinika nővér-gárdájába. Az osztály, ahová kerültem, semmiben nem tűnt rosszabbnak, mint más kórházi osztályok. (A jobb intézményeket tekintve).A főnővér eleinte kedves volt, majd bekeményített. Mindenbe belekötött, hajamba, mosolyomba, hogy állok, hogy nézek. Elkezdte a lelki terrort is alkalmazni. (Félelemkeltés, stb.) Volt egy nővér, akinek a "keze alá" osztottak, hogy betanítson. Nagyon nagyhangú emberről van szó. Én alkalmazkodtam és igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy kérte. Egyik nap, már fél hét óta tartó segédápolói talpalásom után, délben történt egy affér. A nővérek ebédeltek -a kórházi menüből kaptak ők is. 3 adag félre volt téve a putlon. Én megkérdeztem, hogy megkaphatom-e az egyiket. Erre az én betanító nővérem kiabálni kezdett, kiosztott, hogy nekem nem jár, hogy hierarchia van és tanuljam meg a helyemet. Hozzáteszem, a többi ápolóhoz képest csak segéd volt ő is, ha a "rangot" nézem ,akkor alájuk rendelve és ők adtak volna, de ez a nővér ki akarta élni az édes hatalmi pozíciót -rajtam. Aztán még jópár piszkálást, magánéletben vájkálást kaptam. Végül, nem mentem be a következő beosztott műszakomra. Az ápolási igazgatóság nem akart elveszteni, hanem egy másik osztályra tettek. Sajnos, be kellett számolnom erről az esetről és elárultam a betanító nővér nevét -utólag megbántam. Most van egy haragosom a klinikán -aki úgy néz rám ,mint a gyilkosra. Mondjuk, ő volt velem szemét. Mi a véleményetek az egészről?
hát persze
csak kevés normális emberre
Aha.
Azért üvölti a nővér a folyosón, látogatási idő alatt, hogy " a kedves beteg megint beszart."
A halott magzat miatt az adjunktus azért rándítja meg a vállát, hogy " ez a gyerek már nem él." És mindezt bele a vajúdó képébe. Csak semmi finomkodás, a hierarchia felsőbb fokain megengedett a prosztóság a beteggel szemben.
Persze. Szomorkodva elnézte volna ahogy meghal a gyerek, aztán mondta volna, hogy tudtam, hogy ez lesz..... de nem volt kinek szólni..
Ezek az emberszabásúak maximum a TSZCS-be valók lennének, nem pedig beteg, kiszolgáltatott emberek ápolására. Felveszik a fehér köpenyt és Istennek képzelik magukat, képzetlen segédmunkások. Nyugodj meg, nem te vagy a hunyó!
Hallod, hagyd már abba az erőszakoskodást! Nincs igazad, tojok az erőltetett hierarchiádra, hisz nem működött!!!!!!! A gyerek pedig Évinek köszönhetően megúszta látáskárosodással, és nem meghalt. Persze, ha kussol, ahogy szerinted kellett volna, akkor a gyerek valószínűleg nem élne, és "nagyon" keresnék a felelőst... A család meg boldogan élne tovább.
Tudod, az én gyerekem is majdnem ott maradt, mert a hierarchia, meg protokoll szerint jártak el. Bárkihez mentem, senki semmit nem mondott, hárított, a nővérek, orvosok, osztályvezető főorvos, a hetente egyszer fogadó betegjogi képviselő meg épp egy hónapos szabadságra ment. De mindegy is, mert napokat sem várhatott a dolog. És nem elég, hogy nem mondtak, de nem is csináltak semmit, aztán ha mégis, azt nagyon rosszul csinálták. Egyetlen rutinműtétből lett a végén négy, egyre komolyabb műtét. És ha én nem futok fűhöz-fához, és kérek "aljas" módon külső segítséget, akkor nem a gyerekemet, hanem a sírját ápolhatnám.
Ok, akkor te mondd el, hogy ebben az Évi féle helyzetben te mit tettél volna? Hallgattál volna, mert tiszteled a hierarchiát? Vagy, .....?
Kíváncsi vagyok a válaszodra!
Ez így mind igaz. :)))
Igen, pont ez a meglepő. Nem azt firtatja, hogy a beteg esetleg meghalhat az oda nem figyelés miatt, hanem azon rugózik, hogy a tanuló nővér hogyan tálalja mindezt a feletteseknek...... Mondom, lehet, hogy emiatt tart itt az egészségügy, mert sajnos legtöbben nem azt tennék amit te tettél, hanem ne szólj szám nem fáj fejem....... Ezek után egy kérdés marad bennem, ha nem a beteg számít, akkor miért is választja valaki ezt a hivatást.
elvileg mindegy ki mire vitte
késni nem lehet
az alárendeltet ok nélkül szopatni nem illik
és satöbbi
Na meg marhára nem érdekel, hogy egy ilyen után mit gondolnak rólam...
Azért fura világ ez...
Azon rugózunk, hogy nem megfelelően csomagoltam a mondókámat, de azon a szemöldöködet sem húzod fel, hogy nem ismernek fel egy agynyomás fokozódást.
Még akkor sem, ha a tünetek a tankönyv szerinti sorrendben követik egymást, a beteg fejéből vezeték lóg, ami üvegcsébe vezet, nem mellesleg egy sebészeti osztály küldi a beteget kötéssel a fején, kísérő iratokkal.
Ja, meg szól valaki, hogy ez a baj - tökmindegy, ki és hogyan...
De nem cselhez folyamodott. Látta, hogy a beteget nem gondozzák szakszerűen, szólt az illetékeseknek, azok nem vették a lapot, hát szólt egy olyan dokinak, akiről tudta, hogy érdekli a beteg. Nincs ebben semmi csel. Mert te mit tettél volna, ha a felettesed leszarja, amit mondasz, és a beteg élete a tét? Hogy kommunikálod le, ha egyszer elhajtanak?
Ha már tananyag a kommunikáció, vélhetően megtanítják a kommunikáció szintjeit, stb, aztán mindenki alkalmazza, amennyire tudja. Mindenesetre, ha nincs aki érdemben odafigyel az ember mondandójára, akkor kommunikálhatsz bármennyire asszertívan, süket fülekre találsz.
Ja, sokszor az van, hogy egy egyetemen is a rektor egy nagytudású prof, de attól még emberi marad, kedves szerény, öt perc késésrt elnézést kér. A tansegéd meg játssza az eszét, és Mónika showból, meg Nők Lapjából vet fel témajavaslatokat TDK-ra. (Ja a szak az nem újságírás:))).
Akkor azt is tudnod kell, hogy a kommunikacio ketoldalu folyamat es kizarolag akkor valosul meg, ha van ado (aki erthetoen megfogalmazza az uzenetet), es vevo (aki erti es ertelmezni is kepes is az uzenetet).
Tananyag, bizony. Megis rengeteg gond van belole. Marmint a hibas vagy nemletezo kommunikacibol.
Évi!
Az a dolog lényege,nem mindegy,miképp kommunikálunk,miként "tálaljuk" a dolgokat!
Ha jól kommunikálunk,a leglehetetlenebb,legreménytelenebbnek látszó dolgokat is el lehet érni a leghülyébb embernél is és nem kell "cselhez" sem folyamodni,hogy sikerrel járjunk!
Ebben a szakmában ez különösen érvényes!
Az egészségügyben is a kommunikáció már kötelező TANANYAG mindenkinek!
segédmelós hazamegy
veri a nőt és gyerekeket
tipikus semmi szar ember viselkedése, mert a gyárban kuss a neve
ez is szar ügy
mert ha egy gyereknek az anyja nagyon alacsony polcon volt az életben, nem járt iskolába
akkor azt a rohadt nagy ostoba emócit nevelte bele a gyerekébe
letöbb helyen a harmincadik senki játsza az eszét a legjobban
viszont tanulásra, hogy legyen valaki, nem volt esze
Ráadásul a TI leírta, hogy ő még érzékeny is. Az ilyet megeszik reggelire.
Igen, az világos volt, hogy nem is akartál odatartozni, ezt csak adalékként tettem hozzá, hogy egyébként sajnos létező jelenség, hogy az járja meg, aki szólni mer......
"undorító, hogy a tanulatlanok milyen vehemenciával akarják magukalá gyűrni a tőlük is valamennyivel kisebb végzetségűeket"
Ez milyen igaz! Meg, aki a ranglétra legalján van, és valamilyen okból odakerül valaki, aki még neki is alá van rendelve, akkor igazi főgonosszá válik az illető, mintha azon a szerencsétlenen (aki valamiért alá került) akarná megtorolni az őt ért sérelmeket.
aki az élet sakktábláján király, vezér, bástya akar lenni, annak bizony gyerekkorától rendesen kell tanulnu
vagy bárhol, bármilyen mesterségben csak a paraszt marad
Jelen esetben nem volt gond a kiközösítéssel: SOHA nem akartam volna olyan csapat tagja lenni. :-)
Közel 20 év, és hidegrázást kapk, ha csak rágondolok. Pedig igazán szerettem az eü-ben dolgozni, de ez a hónap...Rémálom...Az a sok buta p... ott egy rakáson. Mintha egy másik bolygón lett volna az az osztály, nem is abban a kórházban...
Intenzív, hematológa, csecsemő osztály, PIC, mind profi csapatok voltak, jó élmény volt, örültek a dolgos kéznek, mi meg tanultunk, mindenki jól járt.
Akkor áruld el, hogy szerinted mi lett volna a helyes kommunikáció? Írta, hogy szólt az osztályon a nővéreknek, a főnővérnek, valamint az orvosnak, de kegyeskedtek magasról lesz*rni. OK, hierarchia van, de basszus, akkor a tanuló nővér, ha látja és tudja, hogy gond van, akkor csendben tipródjon, mert neki kuss a neve, vagy mi? Meg kell akkor haljon a beteg, mert nem szólhat a gyakornok? Ne már. Vsz, az ilyen dolgok miatt tart ott az eü, ahol. Mert mindenki tojik mindenre, hogy nem az ő dolga foglalkozni az üggyel.....(Viszont abban sajnos igazad van, és az nagyon szomorú, hogy, ha valaki nem tartja be a "játékszabályokat" azaz, a hierarchiát, akkor dícséret és elismerés helyett megszívja a dolgot és ő van kiközösítve, mert merte a beteg érdekét nézni.)
Teljesen elkanyarodott arra a téma, hogy az én megoldásomat méltatjuk, pedig nem ez volt a célom ezzel a közel 20 éves történettel, csak a TI története kapcsán eszembe jutott, hogy tényleg milyen borzasztóan tudják egyes osztályokon nyomorítani egymást, vagy közösen valakit, és még nem is mindig kell hozzá okot szolgáltatni. (Én esetemben ok a nagy pofám volt - nincs is ezzel semmi gond, talán egy hónapot kellett együtt élnünk.)