Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkahelyi terror?
Torolt_felhasznalo_818516
Létrehozva: 2016. március 7. 16:55
Vajon én voltam érzékeny, vagy ők is vétettek? Nemrég léptem be egy klinika nővér-gárdájába. Az osztály, ahová kerültem, semmiben nem tűnt rosszabbnak, mint más kórházi osztályok. (A jobb intézményeket tekintve).A főnővér eleinte kedves volt, majd bekeményített. Mindenbe belekötött, hajamba, mosolyomba, hogy állok, hogy nézek. Elkezdte a lelki terrort is alkalmazni. (Félelemkeltés, stb.) Volt egy nővér, akinek a "keze alá" osztottak, hogy betanítson. Nagyon nagyhangú emberről van szó. Én alkalmazkodtam és igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy kérte. Egyik nap, már fél hét óta tartó segédápolói talpalásom után, délben történt egy affér. A nővérek ebédeltek -a kórházi menüből kaptak ők is. 3 adag félre volt téve a putlon. Én megkérdeztem, hogy megkaphatom-e az egyiket. Erre az én betanító nővérem kiabálni kezdett, kiosztott, hogy nekem nem jár, hogy hierarchia van és tanuljam meg a helyemet. Hozzáteszem, a többi ápolóhoz képest csak segéd volt ő is, ha a "rangot" nézem ,akkor alájuk rendelve és ők adtak volna, de ez a nővér ki akarta élni az édes hatalmi pozíciót -rajtam. Aztán még jópár piszkálást, magánéletben vájkálást kaptam. Végül, nem mentem be a következő beosztott műszakomra. Az ápolási igazgatóság nem akart elveszteni, hanem egy másik osztályra tettek. Sajnos, be kellett számolnom erről az esetről és elárultam a betanító nővér nevét -utólag megbántam. Most van egy haragosom a klinikán -aki úgy néz rám ,mint a gyilkosra. Mondjuk, ő volt velem szemét. Mi a véleményetek az egészről?
Félreértesz, ez nem arról akart szólni, hogy Apuka márványtáblát emletetett, amin felsorolja az aznapi műszak dolgozóit hálából, azért, mert nagyot alkottunk, és kijött a hugy, hanem a csapatmunkáról, amiben ugyan különböző végzettségű emberek dolgoznak, de mindenki hozzájárulását azonosan értékelik és elismerik.
De leírta, hogy a saját felettesinek is szólt! Ráadásul -ha jól értettem- hierarchikus sorrendben tette mindezt, gondolom, hogy nehogy megsértse az urakat és úrinőket. :/
Én nem mehettem át a szomszéd céghez, hogy szóljak. Egyrészt mert ott egy asztalos műhely volt :) másrészt meg nem az ő dolguk.
De az orvos az orvos. A nővér az pedig nővér. Legyen az a belgyógyászat vagy a neurológia.
Sikertörténeteket sokan tudnánk mesélni,de valahogy mégsem tesszük. Pedig büszkék vagyunk rá.
Elég,ha az adott beteg,hozzátartozó emleget örök hálával.
Végülis mindegy. Én biztos, hogy soha nem fogom megbánni, hogy így jártam el, és most is pont ugyanígy tennék, csak most nem a telefonfülkébe mennék sunnyogni, hanem megállnák a folyosó közepén és az okostelóról hívnám a főorvost - ha még élne szegény... :-(((
Kértem helyben: Nővér => Főnővér => Orvos.
Kinek kellett volna még szólnom, ha ennyi nem elég? És milyen papírba kellett volna még csomagolnom a mondanivalót és szalaggal átkötnöm?
Csak ezek után jött a főorvosunk. Ráadásul nem csak úgy ad hoc, hanem a születése óta kezelt betege miatt.
a társadalomban van az a szokás, hogy a kort kellene tisztelni
semmi emberek is elvárják a fiataloktól
de csak nyugottan kapják be
az apró tudást(autóvezetés) igénylő dolgoktól kezdve a magasig, mindenben van sok hülye, hiába műveli 20-30 éve akár
és mindenben van 100x jobb, okosabb fiatal
tehát csak nyugottan kapja be, minden középszerű boldogtalan
undorító, hogy a tanulatlanok milyen vehemenciával akarják magukalá gyűrni a tőlük is valamennyivel kisebb végzetségűeket
De te nem egy másik cég főnökének szóltál,ahol előzőleg melóztál,hogy jöjjön már ide a másik céghez és tegyen rendet,mert itt kupi van és ha nem,összeomlik a cég! Mert évi ezt csinálta!
Te viszont a saját céged,saját főnökének jeleztél és azért ez egészen más! Vagy szerinted nem?
Vagy te a vadidegen szomszédnak mész panaszkodni pl. a férjedre az ő háta mögött,ahelyett hogy családon belül kérnél segítséget?
Én nem sértődtem meg, hanem megkerestem azt a fórumot, ahol a kérdést megoldják. Ennyi történt.
A mi osztályunkon sokszor együtt ötleteltünk az orvossal, mégpedig azért, mert ő mondjuk király lyukat tudott vágni a gyerekre, mi pedig az emberkéhez közelítettünk jobban. :-)
Volt egy kisfiú. "Kukiműtét". Visszahozták, hogy gyerek nem pisil, hólyagja a köldöke környékéig ért. Orvos megkatéterezte, de mondta, hogy maradjanak, amíg magától is produkál a gyerek. Gyerek pedig semmi pénzért. Félt, hogy fájni fog. És akkor jöttek az ötlethegyek: Furosemid az almalébe. Semmi. Üljön langyos vízbe. De akkor honnan tudjuk, hogy pisilt? Tegyünk a vízbe K permanganátot, az lila, és ha pisi kerül bele, színtelen lesz. Semmi. Majd egyik csaj: adjunk neki hashajtó kúpot! Mindenki nézett hülyén...Ő meg mondta, hogy ha kakilni fog, akkor a pisit sem fogja tudni visszatartani! És NYERT! :-) - csapatmunka. És az orvos elfogadta a nővér öltetét, és elismerte, hogy ez neki nem jutott eszébe.
Ne már!
Csakannyi maradt meg benned,hogy évi egy "beteget akart megmenteni" és kezdőként szólt (csak nagyon rosszul!) és nem figyeltek rá,nem vették komolyan,amiért ő meg is sértődött?
Igen,jó értelemben véve hierarchia van és itt kell is lennie. Itt a "főnök" viszi el a legtöbbször a balhét a beosztottjai miatt is,ha gond van és emberekkel,emberekért dolgozunk!
Ha jó a főnök,nincs különösebb gond. Ahol kupi van,ott nem figyel a főnök,vagy nem alkalmas rá. És ez minden munkahelyre igaz!
A kezdőnek is megköszönik,ha segít,ügyes és nem hátulról mószerol a "beteg érdekében" felkiáltással.
Ahol semmibe veszik a kezdőt,ott általában leszarják a többieket is.
Nem magyarázok többet,mert ahogy látom,mindenki csak úgy és annyit ért meg egy szövegből,ahogy akarja.
Ahogy írtam, azt nem értem, hogy miért van az, hogy minél komolyabb osztályról van szó, annál inkább értékelik a gondolkodó személyzetet, és annál inkább partnerként kezelik, és annál kevésbé érzékelhető a hierarchia. Ld. intenzív osztályok.
Az intenzíves orvosok felajánlották, hogy tegezzük őket, és bármi kérdésünk, észrevételünk van, mondjuk. Nem ezen múlik a tisztelet. Lábaik elé borulok elismerve amit csinálnak, és magázva sem veszem semmibe az olyanokat, amiről írtam.
Volt egy nagyon jó ofőnk, aki ott volt köztünk, terelgetett minket, innen is köszönöm neki a 3 évet. Ismert engem is, az osztályt is, meg a többit is. Annyit tudott mondani, hogy valahogy éljem túl ezt az osztályt. :-)
Pedig sok helyen így működik, és el sem tudnak képzelni mást.
Én most multinál dolgozom, mátrix szervezet. Nem is kell kopognom az ügyvezető ajtaján, mivel nincs is ajtaja, meg szobája sem. Csak oda kell hozzá csoszognom, ha mondókám van neki - bármikor, ha épp ott találom. Nem az elefántcsonttornyában tanyázik, megközelíthetetlenül...
Az ertelmes, gondolkodo, sot dolgokat szovatevo emberekkel folyton csak baj van....ld Sandor Maria.
Ezzel a csapattal ma sem tudnék okosabban kommunikálni, visszagondolva sem.
Én nem konkrétan ezt szívtam meg, hanem egyben az egészet: Azt, hogy kinyitottam a szájamat. Azt, hogy szétosztottam a gyerekeknek a nekik járó kaját, amit a nővérek akartak megenni. Azt, hogy nem voltam hajlandó reggel 5-kor közös erővel magyarázat nélkül tűvel a gyerekre vetni magamat. Azt, hogy elárultam az apukának, hogy joga van a gyereke mellett maradni, stb.
De én ezt nem érzem szívásnak, nem volt ennyire fontos pont az életemben a fosós osztályon szerzett jó osztályzat. :-)
A gyereknek folyamatosan fokozódott az agynyomása, alább írtam a tüneteket. Amikor a főorvos odaért, addigra a gyerek már csak aludt és közben hányt. Gondolom, ezt neked sem kell magyarázni, hogy ebbe bele lehet halni. Ehhez képest a gyerek él és mozog - legalábbis remélem, hogy azóta is, mert ezekkel a shuntös gyerekekkel azért volt baj bőven. :-(((
Tanulonak dicseret jar, mert nem bamban nezte az esemenyeket, hanem cselekedett. Ha nem eppen a szabalyok szerint, akkor ezt az eset megoldasa utan kell is tudatositani, hogy hasonlo esetben ezesez a helyes ut.
Hogy ki mit szur le belole, a poziciojatol fugg. A kislanynak de, pont a javara valt a kamikaze akcio, ahogy mondjuk a szuleinek is....
De az igaz az euben, hogy a 'segites' neha teljesen mast jelent, mint a hetkoznapokban.
Na, haragudj, de hierarchia? Meg a kezdőnek hallgass a neve? Miféle hozzáállás ez? Ha így működik az egészségügy, akkor nem csodálkozom, hogy itt tartunk.
Én annak idején -még diploma előtt- gyakorlaton voltam egy cégnél. Épp pár hónapja történt valamiféle jogszabály-módosítás. Ha akkor, ott én nem szólok, mint tanonc, a gazdasági igazgatónak, akkor egy nagyon fontos dolgot felejtettek volna el bevallani vagy beküldeni. (mi épp előtte tanultuk a főiskolán) Lehet, hogy akkora büntetést kaptak volna, hogy a működésük is meginog. De senki nem hajtott el, hogy menj, te csak gyakornok vagy. Épp ellenkezőleg: megköszönték, hogy szóltam, mert baj lett volna belőle.
Azt mondtam,hogy ezt rosszul adta elő és rosszul kommunikált! Ahogy írta is,nagyon fiatal és kezdő volt!
A jó és hathatós kommunikációt meg lehet tanulni! Diplomáciai érzék és némi bölcsesség is szükséges,de ugye ezek csak évek alatt,gyakorlatban alakulnak ki.
Nem az a gond,hogy szólt,mert bajt észlelt,hanem az,hogy ezt nagyon rosszul csinálta!
És bár,ahogy évi leírta,az orvos nagyon óvatosan,diplomatikusan próbált intézkedni a másik osztályon,mégis kiderült,hogy ki panaszkodott! Ennek ellenére évi mégis megszívta és még a beteget sem sikerült "megmentenie".
Nem tudom,mi az,amit nem lehet ezen érteni és mi a "túlzás"?
A kamikaze akció senkinek nem válik a javára!
Ez az osztály tényleg egy kirívó eset volt. Olyan igazi fejétől bűzlik a hal típus...
Gyerekintenzíven is fogták a fejüket ettől az osztálytól. Sokszor küldtek olyan állapotú gyereket, akinek már nagyon bőven ott lett volna a helye, de valahogy mégsem...Nem tűnt fel...Pedig az aztán tényleg 100 m-re volt tőlük.
Az mindegy is talán, hogy hol volt. A lényeg, hogy remélhetőleg azóta javult a helyzet, ahogy Te is írod.
Bocsi, ez kérdés lett volna:
Nem túlzás ez egy kicsit??
Köszönte szépen és jött azonnal. Pedig egyik Buda, másik Pest, közelebbit nem akarok, bár azóta mindkét hely tekintetében sok víz lefolyt a Dunán, remélhetőleg jó irányban.
Még az ofő is mosolygott a 3-ason, ő is tudta, hogy élek-halok az eü-ért, nem azért kaptam, mert ráncos volt a lepedő. :-)
Voltak ott még szép dolgok, amivel nehéz volt azonosulni és akkor finom és nőies vagyok...
Az volt a szokás, hogy az éjszakás veszi le a vért műszakátadás előtt, ott 6-kor volt az átadás. (Ugyanazon kórház többi osztályán a nappalos vette le, a labor 9-ig fogadta az osztályos anyagokat) - gyerekosztály!
Már ez is gáz, de ilyenkor 2-3 nővér felcsapta a villanyt, magyarázat nélkül elkapták a gyerekeket és szúrták. Egyik osztálytársnőmet az egyik ilyen gyerekkel hadakozós akció során az egyik osztályos nővér megszúrta használt tűvel. Szerintem nagyon gáz. :-(
Nálunk megbeszéltük a gyerekkel, hogy mi következik, mit fog érezni. Nagyobbak olyan szépen együttműködtek.
És ez tényleg egyetlen osztály volt a sok közül abban a kórházban. Ha több ilyen összetűzésem lett volna, akkor biztos mélyen magamba nézek.
Szerintem, ha a másik főorvos komolyan vett Téged, átment, és ugye igazat adott Neked, mivel "rendet tett", akkor már nem gondolnám, hogy túlparáztad.
Nem túlzás ez egy kicsit. Nem tudom, hogy az eü-ben milyen munkakörben dolgozol, de bármi is legyen az, ez azért durva.
Fontosabb a ranglétra/kompetencia, mint a beteg élete/állapota????
Hozzád se mennék betegnek, bármekkora szaktekintély is vagy!