Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Második gyerek vagy munka?
Létrehozva: 2016. március 6. 14:08
Sziasztok,
Azok jelentkezését, véleményét várom, akik mostanában vagy a közelmúltban kerültek olyan helyzetbe, hogy meg kellett hozniuk a döntést, hogy merre tovább, hogyan tovább: második (sokadik) gyerek szülés, és emiatt esetleg elveszíti a munkáját, vagy a munka.
Én most vagyok abban a helyzetben, hogy lejár a gyes, eddig volt "helyettesem", és mennem kellene vissza dolgozni. Viszont szeretnénk második babát is, ami nagyon nem akar összejönni (már 40 múltam), járunk kezelésre, de így is idő, míg siker lehet belőle.
Szóval ha visszamegyek, de közben mégis sikerülne, akkor tutira elbúcsúzhatnék az állásomtól, amit szerettem...és hát valljuk be gyerekkel (gyerekekkel) nem könnyű új állást találni. Vagy mondjam meg most az elején, hogy tudjon róla a főnök, hogy mi a helyzet és nem lesz váratlan, ha a bűvös első 3 hónap után bejelentem a sikert (merthát reménykedem a sikerben).
Volt valaki ilyen helyzetben? Kiáncsi lennék, hogy a főnök hogy reagált....
Miért nem?
Mondjuk én is elsőre rosszul lettem,amikor 37 évesen 13 év multilét után kirúgtak.
De aztán észhez tértem és azt mondtam, itt vagyok, 37 évesen, egy jó diplomával, 3 nyelv tudásával( a magyaron kívül), kapcsoalti hálóval és megalapítottam a kis cégem (nyilván 13 év multilétből össze tudtam szedni egy kis alaptőkét).
És bejött.
Először persze rossz érzés volt,h nem villoghatok úgy,hogy én x multinál vagyok menőke, csak egy sima magánzó vagyok,de aztán beleszoktam.
pl az előnye az volt,hogy magam oszthattam be az időmet
Plusz említsük már meg azt, hogy nincs olyan, hogy "a munkahely". Mert nem mindegy, hogy pl. szalag mellé akarsz állítani egy ötvenévest, vagy könyvelőnek veszed fel.
:)
Szerintem nem pont az a probléma, hogy nem mutatnak olyan jól. Inkább azért "vannak rosszul" a 45+ nőktől, mert azokat huszonév munkatapasztalattal már meg is kellene tisztességesen fizetni, azok nem jönnek el bagóért. Az én főnököm a szemem láttára kellett szemléletet váltson. Amikor 27 évesen odakerültem, a kolléganőim szintén 27 és 29 évesek voltak, és hiába dolgoztak ott már több éve, pont olyan vacakul fizette őket, mint amennyi kezdő bérrel engem fölvett. A többi cégébe is előszeretettel alkalmazott huszonéveseket fos pénzért. Aztán a két kolleginám megpattant külföldre, az egyik nyíltan meg is mondta, hogy nem tud megélni az itteni béréből (mondjuk ezután emelt is jócskán nekünk többieknek, nehogy kövessük a példát). Következő dobásból a 24 éves kollegina, aki 4 hónap után teherbe esett. Majd jöttem én a babahírrel. Na ekkor kezdte el átgondolni a dolgokat, hogy inkább keres 45+ és megfizeti, csak ne legyen már az állandó fluktuáció.
Munkát mindig lehet szerezni
Azért jobb volt fiatalnak lenni, mint öregnek, nem? Még akkor is, ha az akkori öregek a hátad mögött lecsöcsikéztek :)
Nos,igen,ha nem akar nagyon babázós munkatársat a munkáltató, akkor az is megoldás lenne,hanagyobb számban alkalmaznának 45+ munakerőt,csakhogy a 45+-os nőktől rosszul vannak ámblokk a munkáltatók,nem mutatnak olyan jól,mint a huszonéves csöcsikék:)))
Mellesleg arra is tudok példát, hogy az 55 éves nő ment egy gyesre a lánya helyett, na akkor mi van?:))
Igen, nálunk a főnök annyira besokallt a kolléganőm miatt, aki 4 hónap munkaviszony után bejelentette, hogy terhes, hogy a 48 éves kolléganőt is az interjún megkérdezte, hogy tervez -e még gyereket. Az meg csak nézett, hogy felnőtt gyereke van, köszöni, nem akar többet:).
Engem is folyamatosan csesztetett, hogy akkor most mi van, szedek-e fogamzásgátlót...köpni nyelni nem tudtam (arról már nem is beszélve, hogy messze nem az az egyetlen fogamzásgátló módszer...) Visszakérdeztem, hogy a szexuális életem részletei esetleg nem érdeklik? Majd mikor terhes lettem, a másik kolléganőt kezdte el csesztetni, hogy majd szóljon, ha belevágnak a gyerekprojektbe :).
Ó igen, a rugalmas munkaidő. Én, naiv kismalac, a 20-as éveim elején, frissdiplomásként, első állás után keresgélve, azt hittem, ez azt jelenti, hogy magam oszthatom be a munkaidőmet, pl mindegy, mikor megyek, mikor jövök, csak dolgozzam le a napi x órát. Gondoltam, az nekem pont jó is lesz, mert mesterképzésre jártam közben. Hogy ez mennyire nem így van, azt az első interjún tudtam meg, amikor is közölték, hogy munkaidő fél 8-tól 4-ig, de ha sok a munka, akkor akármeddig, merthát rugalmas munkaerő kell nekik. Na erről ennyit.
Egyébként volt rövid ideig olyan munkahelyem (az első), ahol amikor határidő volt, nem számított sem hétvége, sem Húsvét, sem Május 1, be kellett menni. Meg olyan is volt, hogy egyik nap reggel 8-tól másnap reggel 7ig egyfolytában dolgoztunk (korrektúráztunk). Viszont tény, hogy ott az ügyvezetőtől a titkárnőig mindenki odatette magát, olykor az ügyvezető csaj dolgozott legkeményebben (egyébként nem tulajdonos volt, csak ügyvezető). A pozitívuma az volt, hogy baromi jó voplt a csapat, akikkel szívesen voltunk együtt munkaidő után is.
Nekünk is volt már gyerek 40-hez közel, mégis erőltettünk még egyet( egy harmadik meg csak úgy lett:))
És nem bántuk meg.
A gyerek az örök,a munkáltatók meg jönnek-mennek, ha nincs más magánvállalkozást is lehet alapítani(én is ezt tettem) és ma már ott a külföld is lehetőségnek, sok gyerekes család vág neki.
Arra kell gondolni,ha ülsz 70 évesen a fotelben,minek örülnél jobban, annak hogy nem 1 gyereket szültél,hanem 2-őt és most nem 2 unokád van,hanem 5, vagy annak,hogy milyen lojális voltál a
munkáltatóddal.
nálam nem volt kifizetődő az őszinteség,mert így is repültem
inkább mondtam volna meg később,amikor már bőven terhes voltam,
tudod,a mukáltató az olyan, hogy ha őszinte vagy, vha nem mindig talál okot,hogy kirúghasson
sokszor csak az az ok,hogy a főnök unokaöccse épp azon a szakterületen végzett,aho lte dolgozol és kell neki a hely:))
és nem akarnak csak gombot adni, mert magyarban az az átlag
értem én
és persze a kis árbevételekből nem is lehet rendes bért fizetni
Na ez már nagyon-nagyon gáz!!!!!
Lássuk be, a munkáltatók nagy többsége nem feltétlenül hűséges/érzelmes.
Hááááát... a valóságban olyat keresnek, aki húszéves, diplomás (akár több), több nyelvvizsgája van, 10 év munkatapasztalattal rendelkezik és eszébe nincs se szülni, se más emberi kapcsolatokat ápolni. - Csak azt nem tudom, hol találnak ilyet...
Ja, és legyél terhelhető (=sokat dolgozz) + legyél rugalmas (=túlóra nem probléma).
Akkor a meglévő jól dolgozó munkaerőt meg kellene becsülni...
Tudom, hogy sok szemét mentalítású főnök van a világon, errefelé is akad belőlük.
De ezzel együtt azt is tudom, hogy mindenki, mondjuk akár egy főnök is, annyit engedhet meg magának, amennyit a társadalom, vagyis mi, a benne élők, megengedünk nekik. Én tényleg hiszek abban, hogy minden családot, közösséget, de egy országot is csak az visz előre, vagy éppen hátra, hogy miképpen gondolkodik a benne élők többsége. Egyszerű, úgy cselekszel, ahogy gondolkodol! A többség meg rulez.
----------------------------
Tetejébe nem létezik olyan sikeres cég, amelyiknek sikere ne a munkát be-, illetve felvállalók melóján alapulna. Nem tudunk egymás nélkül létezni. A főnök családja éhen hal, velem a munkavállalóval együtt, ha nem tudunk tisztességesen egymás segítségére létezni.
Tudom, hogy ez nagyon ufósan hangzik, de hogy mennyire nem újdonság, arra pl ott van az az Adenaueri vezetéselmélet, amit semmi perc alatt magáévá tettek a németek. Te adod ezt, én adom ezt, mert nem létezhetünk egymás nélkül. Egymásra vagyunk utalva. Rövid idő alatt fel is hozták a német szintet elképzelhetetlenül magasra.
Aminek kiteremtett gazdagságát, főleg az elmúlt évtizedben, de még annál is inkább manapság próbálják lenullázni.
Paradicsom, más többedjére utalsz, vagy mondod egyenesben, hogy ahol én élek az egy speciális hely, ahol minden paradicsomi, vagy éppen laboratóriumi tisztaságú.
Holott ezzel szemben az van, hogy ha már hasonlítunk, akkor te, az angliai léteddel kerülnél ki laboratóriumi győztesnek. Mert a UK-val szemben:
- Itt nics biztosíték arra, hogy ha elveszíted azt az egy munkádat, amire engedélyt kaptál itt dolgozni, akkor tudsz másikat szerezni. Nem tudsz. Cserébe viszont néhány napon belül országon kívül találhatod magad, mert itt nem maradhatsz. Lehet, hogy meglepő, de ebben a "harmadik világnak" titulált országban a saját embereiket védik a külföldiekkel szemben. Ezzel szemben, te annyiszor változtathatsz munkahelyet, ahányszor akarsz, vagy éppen szükséged úgy hozza.
- Angliában, meg egyáltalán az EU-ban mindenfelé, hellyel közzel otthon vagy a törvényekben, és azt is tudhatod, hogy szükség esetén védelmedre vannak. Vagy legalább lehetnének. Itt olyan törvény van, ami a helyieknek megfelelő, rájuk van szabva. Hogy aztán neked, mint külföldi munkavállalónak szükség esetén védelmedre lennének a törvények? Igazából nem tudom, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem. És akkor még nem említettem azt a néhány apróságot, ami megkülönböztet egy sejkséget, mondjuk a demokráciát megélő angolokkal szemben. Lehetne még bőven sorolni a többit is, de felesleges.
Mikor idejöttünk, mindezt tudomásul vettük, és ennek figyelembevételével ugyanolyan örömmel, gondokkal éljük a mindennapjainkat, mint mindenki más is, bárhol is éljen. Tesszük ezt mindaddig, míg neki nem látunk a végleges hazamenetelnek. Pontban 11 hónap múlva.
Ezért veheted nyugodtan úgy, hogy a véleményem nem abból fakad, hogy milyen körülmények között élek, hanem mert az a többszörösen megélt, saját tapasztalatokon alapuló véleményem, hogy aki másokat tudatosan átver, az ugyanezt vissza fogja kapni. Leginkább akkor, mikor leginkább be tud húzni az embernek a sorsa. Mert a sors tudja a dolgát, és rendet is csinál benne. Hogy aztán hiszel ebben vagy sem, az a nagy rendezőt, a sorsot nem érdekli ;-))
------------------------
És akkor ott van még az is, hogy minek vágjam át azokat a kollegáimat, akikkel addig állandóan együtt voltam? Mert nem csak a munkaadóval lehet kiszúrni, hanem még jobban az ottmaradó kollegákkal.
Ez utóbbiból a férjem adott nagy leckét a számomra. A miértjére nem emlékszem, mert jó régen történt, de épp azt mondtam neki, hogy ne szóljon előre a távozásáról a kollegáinak. Vszeg rajtam volt a ritkán előforduló menjünk vissza Európába hiszti, de ő csak döbbenten nézett, majd mondta, hát már hogy hagyhatnám itt a kollegáimat az elmenetelem okozta bajban? Olyan őszintén szakadt ez ki belőle, hogy ott azonnal egy életre rám is átragadt ez a hozzállás.
Véleményem a kisvállalkozásokról szól. Meg az egymásra odafigyelő munkatársakról. Mert az biztos, hogy nagy cégeknél kevésbé érzékelhető az, hogy hogyan és miért esünk ki a melóból. Bő lehetőségük van az utánpótlásunkra.
Tessék, lehet kezdeni hülyének nézni, de én már csak így érzem jól magam a bőrömben ;-))
Igen,de akkor az anyukanak konnyebb a helyzete,lehet 40 koruli ferfi[ha nem is mondja mar nem akar semmilyen gyereket,mert vegre elni szeretne...mar tobbszor megtortent,hogy a no ugy akarta megmentani a hazassagat[csapongo ferj]hogy gyorsan szul egyet,mondvan a gyerek majd osszekot minket,haj de nem igy van....
A tema az volt,hogy ha valakinek 40-hez kozelebb vagy tul,mar van egy egeszseges gyereke,ne eroltessen ujat,es foleg ne nezze hulyenek a munkaadojat,mert talalnak egy kiskaput,hogy elveszitse az allasat,es ha a gyerek problemasan szuletik,az apa nem fog maradni a legtobbszor,mert ebbben a korban mar nincs turelme,es problemas gyereket muka nelkul nagyon nehez lesz anyukanak kezelni minimal penzzel .
Egészséges gyerek mellől is szoktak lelépni férjek.
De ezt miert nekem irod?En csak tapasztaltam,a kornyezetben,hogy ha problemas gyerek szuletik[akarhogy,es akar hany eves anyukanak]a ferj az elso aki lelep,ez sincs korhoz kotve...
Így van. A munkáltató nem azt fogja gondolni, hogy de frankó, jellemes, egyenes, korrekt őszinte munkatársat kaptunk, juhé! Nem. Már eleve ad acta kerül a CV-je. Igen, sajnos ma a korrektség a lúzerség szinonimája. Én már csak tudom...
egyébként mint tudjuk 100%-os védekezés nincsen,csak az aszkézis, aki abszolút ki akarja zárni, hogy a munkavállalója teherbe essen, ne alkamazzon nőt:))
Az én főnököm idén jött rá erre. Még soha nem volt férfi alkalmazott az irodában, de miután 2,5 év alatt hárman lettünk terhesek, most vett egy nagy levegőt, és a kolléganőm, aki majd csak nyáron fog szülni, most tanítja be az utódját, aki férfi :)))). majd' hanyatt estem, amikor bementem az irodába papírokat intézni és ott virított az asztal mellett egy srác. Na de érthető, ő legalább biztos nem megy szülni :))))).
Köszönöm,de már több gyereket nem tervezünk:))
Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy badarság a lombik és a sérült közé egyenlőségjelet tenni,főleg mert a lombikos olyan orvosi kontroll alatt van, mint kevés kismama,tehát,ha sérülés lenne,az is hamar kiderülne.
Egyébként érdekes, nekünk az első baba jött össze a legnehezebben, pl mégis ő a legnagyszájúbb,legvirgoncabb a három lány közül.
Sok boldogsagot es tovabbi egeszseges kicsiket!