Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Második gyerek vagy munka?
Létrehozva: 2016. március 6. 14:08
Sziasztok,
Azok jelentkezését, véleményét várom, akik mostanában vagy a közelmúltban kerültek olyan helyzetbe, hogy meg kellett hozniuk a döntést, hogy merre tovább, hogyan tovább: második (sokadik) gyerek szülés, és emiatt esetleg elveszíti a munkáját, vagy a munka.
Én most vagyok abban a helyzetben, hogy lejár a gyes, eddig volt "helyettesem", és mennem kellene vissza dolgozni. Viszont szeretnénk második babát is, ami nagyon nem akar összejönni (már 40 múltam), járunk kezelésre, de így is idő, míg siker lehet belőle.
Szóval ha visszamegyek, de közben mégis sikerülne, akkor tutira elbúcsúzhatnék az állásomtól, amit szerettem...és hát valljuk be gyerekkel (gyerekekkel) nem könnyű új állást találni. Vagy mondjam meg most az elején, hogy tudjon róla a főnök, hogy mi a helyzet és nem lesz váratlan, ha a bűvös első 3 hónap után bejelentem a sikert (merthát reménykedem a sikerben).
Volt valaki ilyen helyzetben? Kiáncsi lennék, hogy a főnök hogy reagált....
számtalan lombikgyerek van,aki egészséges és sok fiatalonszült,természetes módon fogant gyerek is
sokszor épp az utolsónak becsúszott,kései gyerek lesz a család fénypontja
munkaerőpiaci szempontból sosem előnyös szülni
munkaerőpiaci szempontból már rég ki kellett volna halnia az emberiségnek
de egy nem létező, mégcsak meg sem fogant gyerekről miért kellene beszámolni a munkáltatónak?
egyébként mint tudjuk 100%-os védekezés nincsen,csak az aszkézis, aki abszolút ki akarja zárni, hogy a munkavállalója teherbe essen, ne alkamazzon nőt:))
Egyébként meg azt kell mondani,garantálom,kedves munkaadó,hogy az elkövetkező 25 évben nem fogk sem szülni,sem beteg lenni, ha maga is garantálni fogja, hogy 25 évig nem megy csődbe, nem települ ki az országból, nem csinál szervezeti átalakítást,aminek folyamányaként repülök.
Sajnos,én is elkövettem azt a hibát,h megmondta,lombikra készülők,azonnal is is tettek,habár gyerek csak később jött össze.
Seta Rossa: én kétszer erőszakoltam meg a természetet(harmadik spontán lett,magam sem értem), egyik sem beteg.
mindig az a bajom az emberekkel, hogy amit simán megcsinálnak az igyik térfélen
azért ha a másikon lennének és velük csinálnák meg, akkor rohadtul fel lennének háborodva
ez az elvtelenség
ahol a nép egy tál lencséért gerinctelen, ott nincs is jó élet
Es rendzerint a a fogyatekos gyereknel az apa is hamar lelep,es ott all allas es apa nelkul....Sose ertettem miert kell annyira eroltetni,ha mar van egy egeszseges gyerek?
Szerintem az gáz, ha egy szerződés ereje tart egy cégnél egy embert. Nem hiszem, hogy kifjezetten produktív lesz a munkája.
Biztos vannak egyedi szerződések, amin nagyot lehet bunki, de általában nagy veszély nincs abban, ha lelép az ember.
Volt egy munkahelyem, full-dilós volt a főnök, és egyre romlott az állapota. Egy idő után úgy éreztem, hogy ez már káros az egészségemre. Szóltam, hogy lelépek. Nem hitte el. Szépen leírtam pontosan a feladataimat az utódom részére, mindent rendbe tettem, majd szóltam, hogy nem jövök többet. Nem hitte el. Munkaügyi perrel fenyegetett. Mondtam, hogy nyugodtan. Annyi volt a tét, hogy visszapereli 1 havi fizetésemet, és ezért járkálunk a bíróságra évekig. Azóta is várom a pert. :-)
Hát, én jobban aggódnék, azon, hogy 45 évesen 2 óvodás gyermekkel milyen lehetőségeim lennének a munkaerőpiacon.............
De képtelen :))
Egyébként csak magunk között: tudod, mi volt a baj? Vagy legalábbis ez volt a megérzésem. Hogy valójában büdös a munka. Látta, hogy jó a hangulat, látszólag lazaság van, kedves emberek, humorizálás, viccelődés, és azt gondolta, hogy akkor biztosan dolgozni se kell olyan nagyon. És amikor rájött, hogy igen, az már annyira nem tetszett...
Nincs azzal gond, ha érdeklődő, de ebben az esetben kicsit fojtsa már magába a kíváncsiságát. :-)
Persze mindkét oldal megéri a pénzét, nincs kétségem.
Ez munka, nincs mit lelkizni.
Szerintem nincs is helye ezeknek a kérdéseknek, mert úgyis mindenképp pozitív választ fogsz kapni, hiszen azért van ott, hogy megkapja az állást. Ha úgy gondolja, ha nem.
Hatizee....en sem irtam volna ezt ala. De azert egy jo munkaszerzodes vedi mindket felet. Mas kerdes, hogy kb semmit nem er otthon (sok esetben itt sem azon a teruleten, ahol en dolgozom, de itt nem vilagvege ha elvesziti az ember az allasat, van millio mas.)
De hát mit csináljon, ha ő ilyen érdeklődő típus? :)
Nem, ez egy szerencsétlen széria volt, ennyi. Vége, de nem a legjobb évem volt. A legjobb főnök sem gondolatolvasó. Egyébként nem a "főnök" felvételiztette őket, hanem a közvetlen munkatársai. Például én :) És ha valaki azt mondja, hogy komolyan gondolja, hogy nálunk szeretne dolgozni, mindent megtesz érte, hogy jó munkaerő legyen, és hosszú távra gondolja, és igen, mind a munkarend, mind a fizetés megfelel neki, akkor elhittem, hogy így is van... Felvételiztessünk hazugságvizsgáló géppel? :)
Szóval a sok szemét munkaadó, jöttem én is el sírva egy hónap után. De higgyétek el, a másik oldal legalább annyira megéri a pénzét.
Régen, amikor állást kerestem, volt olyan munkáltató, aki elém tolt olyan szerződést, amiben az volt, hogy ha x éven belül elmegyek, akkor visszafizetem y havi fizetésemet, és még hozzá is tette, hogy nehogymár elmenjek több pénzért. Persze mindezért jó sz@r fizetést ajánlott. Mondtam neki, hogy köszi, ezt nem írom alá, és búcsúzzunk el egymástól gyorsan.
Akkor erre mondhatjuk, hogy nem felelt meg nekik az állás annak ellenére, hogy jónak tűnt.
Kollégaként szívás, de megértem azt is, aki lelép. Pusztán jószolgálati céllal én sem maradnék egy cégnél, ha nem azt találom, amire számítok, ráadásul vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy válogathatok is.
Nem lehet, hogy a főnökkel / feltételekkel / munkával volt valami, ami nem derült ki interjún, ezért léptek le az emberek? 3x belefutni ugyanabba lehet, hogy nem véletlen. Vagy a főnök nagyon benézte a jelölteket...
Ha a pozíció szempontjából releváns a gyerekeim kora / neme / száma, akkor mindenképp kérdezze meg, de műkedvelésből ne. Majd ha kollégák leszünk, és együtt kávézunk, akkor nyugodtan. :-)
Az ő bunkó viselkedése nem Titeket méltat. Szerintem ez nem megalázó. Egyszerűen belefutottatok egy bunkóba. Ilyen előfordul, nem érdemes lelketekre venni.
Sokra mész a munkaszerződéssel, ha ott van a 3 hónapos próbaidő, aminek szigorúan az utolsó előtti napján mondja azt (hiszen megteheti), hogy bocs, mégsem...
Szerintem erre a problemara nem a kerdezoskodes meg a dolog erzelmi oldalanak hangsulyozasa a megoldas, hanem egy olyan munkaszerzodes, ami megelozi a problemat. (plusz rendes fizetes es jo munkakorulmenyek.)
A lényeget nem is írtam még le, mert ez így nem teljes. Ugyanabban az évben még 2 ember csinálta meg ugyanezt (az időtartamból látszik, hogy ők még kevesebb ideig voltak itt). És egyáltalán nem volt könnyű új embert találni. És amikor azt veszed észre, hogy már október van, és idén még egyetlen nap szabadságot nem tudták kivenni, akkor esetleg, mondom, esetleg felmerül az emberben, hogy a következő embernél rákérdezel, hogy mennyire tervez hosszú távra...
Szerintem a szaporodási érdeklődőnek két fajtája van: a sima tapintatlan köcsög, illetve az, aki nem lenne az, csak azzá tették a rossz tapasztalatok. Egyébként a van-e gyereke kérdés nem feltétlenül azért hangzik rl, mert a cég tövig akar túrni a dolgozó szexuális életében. Hanem pl. a gyerekeseket nem rakják éjszakai műszakba. Tehát lehet a kérdés jóindulatú is, nem kell tőle mindjárt a plafonon lenni.
Pofátlanok mindig is lesznek...
Én is egyenesbeszéd fan vagyok (jó ez a kifejezés :-)), de egyszerűen erre nem minden munkáltató alkalmas. A mostani igen, de tényleg fehér holló.