Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Második gyerek vagy munka?
Létrehozva: 2016. március 6. 14:08
Sziasztok,
Azok jelentkezését, véleményét várom, akik mostanában vagy a közelmúltban kerültek olyan helyzetbe, hogy meg kellett hozniuk a döntést, hogy merre tovább, hogyan tovább: második (sokadik) gyerek szülés, és emiatt esetleg elveszíti a munkáját, vagy a munka.
Én most vagyok abban a helyzetben, hogy lejár a gyes, eddig volt "helyettesem", és mennem kellene vissza dolgozni. Viszont szeretnénk második babát is, ami nagyon nem akar összejönni (már 40 múltam), járunk kezelésre, de így is idő, míg siker lehet belőle.
Szóval ha visszamegyek, de közben mégis sikerülne, akkor tutira elbúcsúzhatnék az állásomtól, amit szerettem...és hát valljuk be gyerekkel (gyerekekkel) nem könnyű új állást találni. Vagy mondjam meg most az elején, hogy tudjon róla a főnök, hogy mi a helyzet és nem lesz váratlan, ha a bűvös első 3 hónap után bejelentem a sikert (merthát reménykedem a sikerben).
Volt valaki ilyen helyzetben? Kiáncsi lennék, hogy a főnök hogy reagált....
a paraszt gyalogolásra képes
a szakmunkás tud fejből csapágynélküli faszekeret csinálni
a diplomás meg vonatot, autót, repcsit, space shuttle.........
és ez ma is pont így van
És tartom, hogy bár nem a diploma teszi az embert, és a diplomások között is van egy csomó nagyon gáz, azért mégis más.
Nézz csak körbe a rokonaid, barátaid, ismerőseid között. Ha jól emlékszem, Neked is van diplomád, talán nem is egy, és lehet, hogy PhD-d is?
Mindenkinek követnie kell a szakmai változásokat, de az alaptudást az egyetemen tanítják.
Az orvosok esetében, megkockáztatom, a 6 év alapozás+szakvizsga időszak alatt tanulja meg az általa használt tudás 90-95%-át, a szakmai élete során szerzett új infók csak 5-10%-ot tesznek ki. Ez már csak azért is igaz, mert sajna vannak dokik, akik alig követik az új eredményeket, elélnek abból, amit az egyetemen tanultak. Az ilyenek szoktak nagyon idegesek lenni, ha olyan pácienssel találkoznak, aki utánanéz, utánaolvas a tüneteinek.
A jogász nem a törvényeket tanulja az egyetemen, hanem a jogelveket és az alkalmazásukat.
A közgazdászok sem az aktuális adókat, hanem a gazdaság működését.
És persze vannak olyan dolgok, amiket mindannyiunknak meg kell tanulnunk szakmától függetlenül: pl. a számítógépek megjelenését és beszivárgását a munkánkba. Pár évtizede pl. a mérnök is papíron tervezett, ma már tervező programok működnek.
aki nem akar elmaradott lenni az addig tanul ameddig nem megy el az esze
és nem csak a szakmájában
hanem 1000 mást is ami az életét érinti, hogy ne hülye soha a napi dolgokban
egy hentesnek is kell tudni a a computere beszarik, hogy ma már nem pentium 4 proci való bele
és a kocsijában nem porlasztó, vagy adagoló van
satöbbi
ilyet itt nem merek leírni :-) de igazad van...
Az pedig nem igaz, hogy egy diplomás meghalna kétkezi munkások nélkül.
ez fordítva igaz
lásd az afrikai falvakat, ahol ugye nem diplomások a tervezők
vagy akár a magyar paraszt tákolmányait is az udvaraikon
Azt nem mondtam, hogy tanulni nem kell, csak jobbára nem az ott szerzett tudás az elsődleges a nyugdíjig. Szaktól függően több vagy kevesebb fix ismeretanyagot el kell sajátítani.
De pl. az orvosoknál is létszükséglet, hogy ne álljon meg ott egy orvos, hogy megvan a diplomája, hiszen folyamatosan jönnek az újabb és újabb gyógyszerek/gyógymódok/kezelések/stb..
De nálunk a külker./közgáz. szakközépben is volt olyan anyag, pl. SZJA, amit amíg odajártunk, három verzióban kellett tanulni, mert januártól mindig változott. Itt is érvényes, hogy használni tudnak csak megtanítani, hogyan értelmezd a törvényt. De pl. az ott elsajátított társasági törvényt is 2006-ban komplett átírták, tehát azt is újra el kell sajátítani. Szóval a szakunkkal kapcsolatban ott is inkább csak eligazítani tudtak és nem konkrét tananyagot átadni. (Persze az alapokat meg kellett tanulni + a sima tárgyakat.)
Lenézi a halál.
De az általad említett értelmes kétkezi munkások is azért értelmesek, mert tanultak a szakma megtanulása előtt/után/mellett mást is, közismereti tárgyakat, üzleti ismereteket stb.
Akkor tud egy szakma képviselője sikeres vállalkozást indítani, önállóan elvezetni egy kis céget, kiszámolni az árait, hogy megérje, elkészíteni egy árajánlatot, ellenőrizni a könyvelőjét, elcsevegni a megrendelőjével, vendégével.
A fodrászunk pl. szociológus. Sosem dolgozott a szakmájában, mert fodrászként jól keres és szerezi, de a vendégei azért is szeretik, mert miközben készül a frizura nagyon jól lehet vele beszélgetni.
Szóval a szakma MELLETT nem árt a tsnulás. De a magyar valóság az, hogy szakmunkásnak leginkább a funkcionális analfabéták mennek. A PISA felmérések szerint az olvasni nem tudók aránya 20%!!! a 15 évesek között. Ez a fő baj.
Az pedig nem igaz, hogy egy diplomás meghalna kétkezi munkások nélkül. A körülöttem megtalálható férfiak (apukám, mtesóm, férjem) mind diplomásak de tudnak fúrni-faragni, csempézni, tapétázni, autót szerelni, villanyt szerelni. Sőt, tapétázni, parkettázni, festeni, mázolni én is tudok. :-)
Ne izgulj, közgazdasági kérdésekről nem beszélek veled, úgysem értenéd, nem vagy partner ehhez. :-)
Ez így van. Csak azt nem értem, hogy mi a fenének kell egyik melót a másik fölébe helyezni? Egy jól képzett agynak ugyanúgy meg van a helye a társadalomban, mint egy szintén tanult, tájékozott, de inkább keze ügyességéből megélő, bármi szakmát végzőnek. Egyik sem különb és vagy jobb/rosszabb a másiknál. Csak azért mert szakmunkás valaki, attól nem kell se hülyének, se ostobának lennie. Az a baj, hogy még itt is fényesen kiderül, hogy az általános vélekedés ennek ellenére, nagyon is abba az irányba taszítaná őket!
Egy társadalomban lesz aki azt a fejét használva teszi dolgát, más meg a két kezével. Egymásra épülünk. Mi például a férjemmel simán éhen halnánk, ha nem lennének ügyes kezű munkásemberek a közelünkben, akik helyettünk elvégzik azokat a melókat, amikhez mi ugatni sem tudnánk, és mellé még kétbalkezesek is vagyunk. Helyette -sajna a mi esetünkben, csak- a férjem a szellemi munkájával keresett összegből ki tudjuk fizetni a tisztességes melót végzőt. Mindannyian jól jártunk.
Aki tisztességgel végzi a melóját, azt nem megítélni kell, hogy ő most diplomás vagy sem, hanem örülni annak, hogy létezik. S a legkevésbé sem azzal cseszegetni, hogy miért nem szerzett magának valami pöcsétest, hanem azt támogatni, hogy a kétkezi munkát végzők is minél okosabbak, tájékozottabbak legyenek.
Hogy aztán ezek után, a nagyon képzett, nagyon okos pénzügyi világgal mit csináljunk, az már nagyon más kérdés.
----------
De ne vágj bele a mondókádba, mert nagyon is élesben tapasztaljuk, hogy mi történik, főleg manapság a befektetésekkel. Így, nyugdíj előtt ez nem is kicsit idegesítő, hogy már megint mit hozott össze a pórnépnek a pénzügyi világ.
Mert még megtehették, mert még lehetett a székesfőben melót találniuk. De lassanként, fordulni fog a dolog, mint ahogy a világon máshol is megtörtént.
Még kicsit ugyan odébb van otthon, de a jövő már ott sejlik, egyre több diplomás és ügyes kezű szakmunkás fog vidéken munkát és életteret keresni magának. És nem csak azért, mert kitették a megtelt táblát a bpesti melóhelyekre, hanem főleg azért, mert normális emberi életet akar magának és családjának, és nem azt a "modernet", ami határozottan kiszedte a normalitásból.
Interneten keresztül már ma is bárki, bárhonnét el tudja látni a melóját, amennyiben az számgépen keresztül megoldható. Csak ma még nagyon "személyesen jelenlévő" munkatársakban gondolkodik a munkát adók legtöbbje is. Még akkor is, ha számára simán megoldható lenne az interneten keresztüli munka.
Mert a jajj, mit fog a beosztottja majd csinálni, meg lógni fog, meg ilyenek, még mélyen ott fészkelnek a fejekben. Hogy másként tudjanak gondolkodjanak erről is, azt is meg kell tanulni.
Nem lelkem, nem találtal telibe. Ezt sem :-)) Ez csak a felvezetés volt. A lényeg most jön, de most már csak röviden, mert ez a topik sem rólam szól ;-))
Valóban úgy van, ahogy írtam. Fura, de egészen más élete van egy expatnak, mint azoknak, akik véglegesen megtelepednek valahol. Ezért kerülhettem írtó érdekes helyzetekbe. Amiknek csak egy lényegük van:
Nekem tök mindegy, hogy az illető éppen egy nagy ország külügyminisztere, vagy indiai szemetes. Nem tudom okát, de soha életemben nem tudtam frászt kapni attól, ha valaki magas beosztásban volt, vagy éppen iszonyat mennyiségű pénze volt.
Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg csóró voltam, addig egészen másként gondolkodtam a pénzről. Meg azokról, akiknek bezzeg bőven akadt belőle. De az van, hogy a pénzről való gondolkodást, még inkább az azzal való együttélést is meg kell tanuljuk. Erre, az emberek többségénél, így nálam is, erre csak akkor került sor, amikor már volt megfelelő mennyiségű anyagi hátterünk. El se indulj abba az irányba, hogy most már gazdagok vagyunk!
Vszeg az otthoni viszonyokhoz képest a középosztály közepének a felső részét ütjük. Vszeg alulról. De miután nekünk így kényelmes az életünk, ezért eszünk ágában sem volt olyan dolgokba belemenni, ami nem tartozik az életünkbe, s csak azért nem hajtottuk magunkat még több melóba, hogy még több pénzünk legyen. Van annyi, amire várhatóan szükségünk lesz. Ha meg bajba jutnánk, akkor lesznek akik segítókezet nyújtsanak. Mert a barátaink zöme ma is ugyanazok, akik 40 évvel ezelőtt is a barátaink voltak. Akár csórók maradtak, akár meggazdagodtak. Fél tányér levesünk mindig lesz, ebben biztos vagyok. Ahogy nálunk is, n ekik :-))
Zanzásítva: Amitől el tudok ájulni, azt emberségben, tudásban, jóakaratban mérik. Hogy aztán valaki gazdag is még mellé, az az ő szerencséje. De ugyanígy se engem, se férjem az sem érdekli, ha valaki meg csóró maradt. Jól összepásszintottuk magunkat a mostanival, a kedvenc férjemmel. Mivel jó a kapcsolatunk, ezért a legjobbakat hozzuk ki a másikunkból ;-))
-------------------
Szóval se így, de úgy még kevésbé tudok sznob lenni, hogy mindezek tetejébe a 2-es számú férjem egy aranykezű "melós" volt, villanyszerelő. Aki mellé olyan hálószobabútort csinált, csak úgy fejből, hogy a semmitől el nem ájuló barátunk is összecsapta a kezét láttukon. Nem azért mentünk szét, mert ő melós volt, én meg állítólag sznob lennék, hanem azért, mert a megromlott kapcsolatunk miatt egy idő után a legrosszabbat hoztuk ki egymásból. Annak pedig jobb volt végét vetni.
De ha ezek után is az marad mániádnak, hogy sznobnak akarsz betudni, lelked rajta, tedd, de engem ahogy eddig sem, azután sem fog érdekelni :-))
U.i. Remélem jól kipihented magad. Sokak bánatára, én a jövőben is itt leszek ;-)) De még az is megeshet, hogy jószerencsénk, akár nyugdíjasként is, de megint elvisz minket az Államokba. Mert úgy jött le nekem, hogy te ott laksz. Nemde?
Vannak egyetemek és szakok, ahol igen, elsősorban szemléletet formál.
Más helyen meg kőkemény ismeretet is ad: orvosi, mérnöki képzések, de hü-hü-hü a jogi és közgáz egyetemen is tanulni kell.
A felsőoktatás nem azt ígéri, hogy ott elsajátítod az anyagot és utána nagyon okos leszel tőle. Inkább szemléletformáló. Előtte leadják az anyagot az iskolában, azt otthon bevágod és aztán visszakérdezik. A felsőoktatásban már Neked kell különböző nézőpontokat megismerni és eligazodni ezek között, meg ugye ott megtanítanak rá (elvileg), hogy hogyan informálódjál, folytasd az ismeretanyag szerzést/tanulást, stb.
Még Katalin hgnő is tartott gap year-t gimi után
mit szerintem?
ilyen életképtelenséggel és munkaundorral gondolod, hogy asztalosként többre vinné?
A diplomás haza se megy a koleszból falura. Az én vidéki évfolyamtársaim pl. mind Pesten maradtak, még vidéki városból is.
A faluban a diplomás is kb. ugyanezt csinálja. Vagy elmehy máshova... ugye... De ezt az asztalos/fodrász/mindenki megteheti.
Ez mondjuk nem 100%-ig igaz. Van egy rokonom. Negyed évszázados. Van gimnáziumi érettségije, diplomája, két középfokú nyelvvizsgája. Na már most, a diplomájával dolgozott 1,5 évet és többet nem akar, a két nyelv egyikén sem tud megszólalni, főképp nem tárgyalóképesen és még persze gépelni sem tud, tehát még titkárnőnek se alkalmas ugye. Most keres munkát. Szerinted??
Pedig Németo-ban is létező "intézmény" ez az egy éves "szünet", amikor választhat más elfoglaltságot érettségi után vagy a tanulmányok közben. És ki is használják.
Erről van szó. Ismerek négy gyerekest, aki bár valóban magas pozícióban dolgozik, de alkalmazottként. Mégis fizetős nyolcosztályosba járatja a négy gyerekét (nem csak divat, hanem tényleg van értelme ennek konkrétan), a nagy fizetős felsőoktatásba járt, már vett neki lakást, a másik nagyobb még tanul, neki vidéken albi, stb. És a feleség nem dolgozik és jól élnek.
Kitol?
Latod,egybe trafaltam,hogy szegeny korulmenyek kozott nottel fel,azert nevezed hulyenek a munkast,es az amator atepitot okosnak[nyugodjon bekeben]Ervekbol kifogyvan,jonnek a :de biz en nagy kutyakka ,kiralynokkel vagyok egyutt,a vizvetej=kszerelo be sem johetne[csak melozni]a dekani hazamban,Aki ehhez volt mindig is szokva otthonrol,az nem emlegeti.Es ha kifogysz mindenbol,jon a sergeteges.
A furdoszobaban amit baratotok[megegyszer nyugodjon bekeben]csinalt :meleg volt meleg viz,es villany,hat az eg szerelmere mi kegyen egy furdoszobaban?
Sokban igazad van es sokban nem ,sajna most nem tudok tovabb beszelgetni[pedig szeretnek,mert nagyon ertelmes vagy,es szemelyesen meg jobb lenne!]mert elmegyunk 3 napra,remelem it leszel mire vissza juvunk,addig kellemes idot,es jo hetveget!
Hogy én ezért a hasra nem esősért mit fogok kapni...
Nincs mit megbocsájtanom, nem tartottál fel. Én szeretek beszélgetni. Vagy ha éppen kiprovokálják, akkor akár hosszabban is elmondani, hogy mit gondolok ;-))
Meg tudom támogatni amit mondasz, mert általánosságban elmondató, hogy a magyar valóban éleseszű, gyorsan reagáló, az összefüggéseket azonnal észlelő emberfajta. Legalábbis volt eddig. Amíg be nem magyarázta néhány süketelő sokak agyába, hogy az angolszász szabadon engedett nevelés, oktatás az igazi. Lótúrót, de ez egy külön mese.
Miután nagyon régen élek külföldön, és több országhoz is volt, meg lesz is szerencsém, így elég sűrűn látom, tapasztalom, hogy ma már csak azok a hirtelen agyúak, akiket még megtanítottak "magolni". Vagyis, megtanították az agyukat, mint egy állandóan kéznél lévő számítógépet használni, s így az abba beletöltött információkat azonnal felhasználni. Úgymint, hasonlítani, analízálni, összegezni, s mindeközben azonnal látni a kapcsolódási pontokat is.
Nos, valóban úgy van, ahogy sejteted, ezekkel az angloszaxon világ, határozottan tisztelet a kivétetleknek, már nem, vagy alaig rendelkezik. Igaz, cserébe nagyon el tudják adni magukat, lyukat beszélni a többiek hasába, de mire rájön mi van az 1 és 3 között, addigra egy magyar, vagy kínai, vagy éppen zsidó, de mindenképpen tradicionális, alapjában véve "magolós" oktatásból kikerült, már hetedhét határon is túl lesz. Ebben nagyon meg tudlak erősíteni, magam is naponta tapasztalom, látom.
S mielőtt abba az irányba indulnál, nem, nem a férjem brit egyetemi kollegái között. Voltak olyan szerencsések, hogy maguk tudták meghatározni, hogy kik kaphatnak az ő tanszékeiken, programjaikban állást kapni. Ma már sajnos nem ez a helyzet, mert többször rájuk ejtőernyőztek, de alap mag még mindig tartja a szintet.
-------------------
A férjem milyen alapon is bírálhatnád? :-)) Hisz nem hogy nem ismered, de tetejébe még én is erősen hallgatok róla. Mertaz nlc boxolói velem elszórakozhatnak ha épp nincs jobb dolguk, de szeretteimmel soha. Pláne nem úgy, hogy a boxolóknak gőzük sincs arról, hogy a szeretteim milyen (baromi okos és rendes) emberek ;-))
Mondtam már az elején is, nincs mit köszönnöd ;-))
Hogy ezt a sznob mániádat mire alapoztad, én arra rá nem tudok jönni. De tudod mit? Ha neked úgy kerek a világ, hogy abban engem sznobnak gondolsz, hajrá, tegyed! Egyáltalán nem fontos, hogy te mit gondolsz rólam. Ellenben, én kívánok mellé még neked jó egészséget, mert az valóban fontos. (Mindenesetre aki ismer, az most hanyattesik a röhögéstől, hogy én, mint sznob :-DDD)
Igen, határozottan szegény körülmények között nőttem fel. De ahogy elnézem, ez sokkal inkább hasznomra vált, semmint hátrányomra. Mindent meg tudok becsülni, de élvezni is. És te?
Szerintem te nem engem olvastál, hanem csak azt, amit te magadnak ki akartál olvasni. A két történet -enyém + tied- egy évszázadban sincsenek egymással. Mindent elmondtam. Talán ha engem olvasol, és nem a magad történetét futtatod a fejedben, még értenéd is a barátunk való világ, konkrétumokkal teli történetét. Bár ki tudja ;-))
A gyerekeket nem vette ki az iskolából. Egyrészt mert az első fiú már külföldön melózott, a második fiú már végzős középiskolás volt, és mellé még egy közértben polcrakodóként kereste meg a zsebpénzét (a szülők melóra nevelték, nem hülye kisgazdagnak), a harmadik meg akkor kezdte a középsulit, s mint lányt, mindenki csak dédelgette. De nem is értem, miért is kellett volna kivenni őket a suliból? Szerinted? Ja, a feleség egész életében a családját egyengette. Nem, a feleség egyetlen ujjal sem érintett sem maltert, sem egyebet. De ez inkább hasznára volt a felújításnak, semmint kárára.
Nem tudom hogy intézte, vagy hogy intéződtek a műszaki átadások, átvételek, de hogy sikeresek voltak azt tudom bizonyítani. A felújítás vége felé voltunk náluk, és bár a nappaliba csak benézni tudunk, mert a padozatát épp akkor csinálta, de a vendégszoba melletti fürdőtől szó szerint ájuldoztunk, annyira klasszra hozta össze. Volt víz, áram és meleg. Hogy hogyan üzemelték be őket, arról nem tudok. S már nem is fogok, nincs kitől megkérdezni.
Egyéb, a felújítással kapcsolatos kérdésed?
A barátunk haláláról szállj le. Nem másért, csupán azért, mert nagyon ízléstelen, és elfogadhatatlan amiket mondasz, vagy éppen hintesz.
---------------
Nem csak egyetemi tanároktól nem esek hasra, de még attól sem, ha úgy hozza a sors, hogy a férjem éppen dékánhelyettes, vagy hogy egy igazi királynővel táncoljak, dumáljak, vagy éppen együtt nevetgéljünk. De még attól sem rosálok be, sőt, ha éppen egy szultánnal dumálok (röviden persze), és hogy fokozzam őrületed, eddig még a világ egyik 'legeslegfontosabb' politikai külügyesnője -gondolom sejted ki- sem hozott sem zavarba, hát még hasra, így nem értem mire alapozod, hogy én sznob lennék. De ahogy fent írtam, ha neked így kerek a világ, ám legyen :-))
Egyéb kérdés arról, hogy még kitől nem estem eddig hasra?