Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyke nem játszik egyedül?
Létrehozva: 2016. március 1. 09:33
Sziasztok!
Szeretném előre leszögezni nem problémát szeretnék itt megoldani, csak beszélgetnék olyanokkal, akik ismerik ezt a jelenséget. ;)
Nem egyedi a mi esetünk, hallottam már 2-3 ismerőstől (de nem többektől). Ti is azt tapasztaljátok, hogy egy óvodás korú egyke gyermek nem tudja otthon elfoglalni magát egyedül?
Én mindig csak legyintettem "majd később jobb lesz, ahogy növekszik". De semmi. Módszeresen kikerüli a játékot. A múlt héten már egy jutalmazós rendszert is bevezettem, mondván talán ez motiválja (mert eddig ezzel a módszerrel mindig sikerült bizonyos dolgokat elérni). De nem. 10 perc önálló játékot kérnék naponta, ez talán nem sok. De csak hárít.
Természetesen engem meg az apukáját szívesen hívja játékba, meg is mondja mit, hogyan csináljunk, de bevallom, ez a tevékenység -közel a 40hez- mindkettőnket fáraszt és untat egy idő után. És sajnos otthon nekünk nem csak a játék van, sok a házimunkánk is, amit el kell végeznünk.
Mit gondoltok, általános jelenség ez? A ti gyermekeitek sem akarja egyedül elfoglalni magát?
(természetesen az egykékről kérdezek, mert tesók bizonyosan sokkal jobban elvannak együtt is, nem igénylik ennyire a szülőket)
Köszi a válaszokat!!
U.i: ne legyen vita! ;)
A szülő nyilván megoldja, mert ugye az ő gyereke, az ő feladata, meg igazából pár év múlva a suliban már úgyis meg kell oldani a nyári szünetet.
DE igazából az a felháborító, hogy az ovi ezt megteheti és meg is teszi.
Nekem van iskolásom is, és ovis is. Az ovis jár nyáron oviba egy két hétre. Kérdőjelesen írtam be amikor közvéleménykutattak...mindig kérdezik megoldódott -e már. Mondtam nem tudom előre ki tud rá vigyázni ha mi dolgozunk. Itt is próbálkoznak, ha teheted ne vidd....Kérdezik mindig, hogy hova teszem a sulist....Nagymama, tesó ,tábor, néha barátnő....épp elég egyet megoldani, tehát a másik ovi. És jó is lenne nyáron az ovi, hisz alig vannak, játék van, stb. De itt az ovonők naponta váltogatják egymást..egyik nap az egyik van, msik nap a másik,...van akit nem szeret a gyerek, ezért van ,hogy nem akar menni...Próbálom én is megoldani, hogy inkább ne ovi legyen, de ha nincs más lehetőség bizony megy. Furi mikor megyek érte ötkor és alig lézeng valaki az oviban. sőt mikor a nagy elballagott az oviból, akkor is jár még nyáron oviba. Egyet kértek, hogy aki suliba készül azt utolsó héten már ne vigyék oviba, mert szegénynek elég furi hogy egyik hét ovi, másik hét iskola. MOndjuk én évek óta úgy időzítem a szabimat, hogy aug 2o-tól, hogy rákészüljünk a szeptemberre.
A mi ovinkban kijelentették, hogy a kiscsoportosokat ne vigyék be nyáron, a nagyobbakat is csak akkor, ha nagyon muszáj. Nekünk nem gond, amúgy sem ment volna nyáron oviba, elvagyunk vele és unatkozás sincs, de azért kiváncsi lennék, hogy hogy oldják meg ott, ahol mindkét szülő fix munkaidőben dolgozik...
Kisfiam ovijában pl. senki nem problémázik, ha valaki gyereket visz ügyeletbe, hiszen azért vannak nyitva. Ráadásul lazább is, gyerekek szeretni szokták.
Enyémek itthon vannak - 3 fiú, kis korkülönbséggel, tehát unatkozás nem játszik, de biztos inkább vinném őket ügyeletbe, mint egész nap TV előtt punnyadjanak. (Mondjuk kicsit érdekes tud mellettük lenni a home-office, de így szép...)
Iskolás ügyeletből pl. rendszeresen strandra is viszik a gyerekeket, foglalkozások vannak, szóval nem hiszem, hogy ördögtől való lenne.
Nekem van olyan ismerősöm,ahol bár van nagyi,de mégis jár a gyerek nyári oviba.
A gyerek kéri,mert sokkal szórakoztatóbb a sok kisgyerekkel,mint a nagyival,aki sajnos már nem olyan erőteljes, hogy egész nap szórakoztasson egy unokát,legtöbbször a tv előtt ül és hangosan nézi
Szia!
Én az óvoda/bölcsőde ügyeletből sosem csináltam lelki kérdést. Ami szükséges, az szükséges. Nálunk most augusztusi zárás lesz az oviban, de a gyerkőc végig járni fog nyáron, csak 3 vagy 4 hetet tudunk megoldani. Igaz ő 1 hetet a nagyiékkal lesz vidéken. Illetve a nagynénik is bevállalnak majd néhány napot.
Amúgy azt gondolom az "ügyelet-ovi" nem rossz, sőt, sokkal felszabadultabbak lehetnek a gyerekek, mert hogy sokkal kevesebben vannak. Ami sokaknak okoz egyfajta megnyugvást is. Engem meg igazából sose érdekelt mi illik vagy mi nem, ha van egy intézmény, akkor nekik kutyakötelességük fogadni a gyerekeket. Ha meg csúnyán néznek, hát nézzenek!
Táborba nem megy a lányzó?
Szia!
Azt hiszem te vagy akit kerestem. Nagy dilemmában és gondban vagyok. Az én leányzóm is egyke és nem szeretnénk másik gyermeket. Vannak észérveim is, de azt gondolom a gyermekvállalásnál ezekkel csak bizonygatni lehet a döntésünk helyességét. Egy ösztön, egy vágy dönt arról, ha szeretnénk gyermeket és arról is, ha nem. Négy és fél éves és jön a nyár. Nagyon jó gyerek és ő el tud lenni egyedül is, játszani is szokott egyedül, de egy idő után unatkozik. Szeretné, hogy együtt játszunk. Ő is szeret rajzolni, gyurmázni és még homokozni, papírt vágni, ragasztani. Szoktunk együtt játszani, rajzolni, feladatos füzetet tölteni és nagyon szeret segíteni sütni-főzni. Ez utóbbiba igyekszem bevonni, de nem mindig van rá lehetőség. Nagyon kedves, jószívű, barátságos és barátkozós, társasági személyiség. Nagyon szereti a gyerekeket, a vele egyidőseket, de a kisebb és nagyobb lurkókat is, sőt felnőttekkel is szívesen van. Nagyon sok itthon a feladat, házimunka, a kert, fűnyírás, locsolás, mindennapi főzés és még mellette itthonról dolgozom is, igaz nincs megadott idő vagy teljesítmény csak annyit csinálok amit tudok vagy akarok, de nyilván minél több a befektetett idő annál több a bevétel. És ugye az nagyon nem mindegy. Nagyszülők nincsenek, unokatesói vannak, de már felnőttek, a nagynénik, nagybácsik hosszú munkaidőben dolgoznak és nem tudnak jelen lenni. Apa télen sokat itthon van, de az év többi részében szezon van és reggeltől estig dolgozik általában hétvégén is. Amikor ovi van nincs gond, de jön a nyári szünet és nem tudom mit tegyek. Egész nap nem tudok vele lenni. Próbálok minél többet vele lenni, elmegyünk játszira, együtt játszunk, egyszer-egyszer elmegyünk standra vagy valahová, de egyébként csak én vagyok a nap 24 órájában és ebből is jó részt feladataim vannak. Ő pedig egyedül játszik, mesét néz, majd unatkozik.
Hiányolja a gyerekeket, a társaságot, a közös játékokat. Nálunk egész nyáron nyitva tart az ovi, de egyrészt nem szívesen fogadják azokat a gyerekeket akiknek otthon van a szülő, másrészt épp létszámhiányban vannak és ami a legfontosabb, hogy nem akarom, hogy ügyeletben csücsüljön egy csomót még akkor sem, ha ismeri az óvónéniket, a gyerekek nagy részét és a saját ovijában van. De azt sem akarom, hogy a fent említett unalmas, szomorú, hiányolós szenvedés jelentse neki a nyarat. 
Júniusban még megy végig, de utána valószínűleg már nem. Próbálom a kis barátaival, csoporttársaival is szervezni a találkozókat. Nagyon aggaszt a dolog és kétségbeesetten keresem a megoldásokat, tippeket, lehetőségeket, tanácsokat, tapasztalatokat, hogy a nyara szép legyen, de szeptben, ne a júliusi feladatok várjanak.
akkor oké
indultam nyaralni
nem tudtam a valaszodra várni többet
Ez meg pont a másik véglet, azért azt tegyük hozzá.
Comenius
Azt, hogy a gyereknek az anyjára van szüksége elsősorban élete első éveiben, nem Ranschburg írta le először. Voltak már a történelem során sokkal-sokkal korábban nagy nevelők, akik ezt leírták.
Igen, köszi az érdeklődést. Múlthéten voltunk magánrendelésen. Reflux-gyanú. 1 hónap Quamatel-kúra. Aztán meglátjuk segít-e.
megoldódott?
Na, most meg 2x is sikerült.... Bocsi!
Elszállt a jó kis hozzászólásom... :-(
Szóval, az jó.
Nekem rögtön tükrözés volt, aztán adott két gyógyszert, de nem emlékszem már, hogy bármi változás lett volna tőle, majd 24 órás pH mérés. De ez a doki kimondottan vágni akart. A pH mérés negatív eredménye sem vette el a lelkesedését. Még a körzeti sem értette, hogy minek kellene műtét. Ide aztán nem is mentem többet vissza.
Aztán ismerősön keresztül elmentem egy másikhoz. Az folyton vért vesz a létező (szerintem minden) értékre nézve, meg UH-n nézeget tokától bokáig. Emellett megkérdezi mindig, hogy hogy vagyok, ír gyógyszert ennek megfelelően, ha szükségét látja újat. Érdekli, hogy mit eszem. Még 2-3 éve, az elején kijelentette, hogy NEM tükröz. Aztán épp mostanában kilátásba helyezte, hogy lassan megnézne belülről is. Ez egyelőre még gondolat szinten maradt.
Értem. Nekem UH nem volt. Adott két bogyót, amiknek visszaemlékezve nem sok hatását láttam. De rögtön tükrözés, aztán ez a 24 órás pH mérés. Igazából vágni akart, de még a körzeti sem értette, hogy miért kellene a műtét, így oda nem mentem vissza többet.
Aztán ismerősön keresztül lett egy másik doki, aki folyvást vért vesz minden létező labor adatra nézve, meg UH-t csinál (tokától bokáig). Olyan gyógyszert igyekszik írni, ami javít a problémámon. Érdekli, hogy mi a helyzet. Na, ez még nem tükrözött. Ezt ki is jelentette az elején. Most 2-3 év után (nem gyakran járok) közölte, hogy lassan megnézne belülről is. Időpontot nem jelölt ki, szóval majd meglátjuk...
Nem hinném, hogy létezik ilyen rossz szokás. Azért meghánytatni magad nem olyan könnyű móka, és nem túl jó érzés, egy gyerek nem csinálna ilyet csak úgy.
Hozzáteszem, annyira nem beteges a gyerkőc, hogy kórházban még sose volt és a házi orvoshoz is szinte csak az egészséges igazolásért megyünk, 3 napnál hosszabb betegsége még sosem volt. Szóval még azt se mondanám, hogy stresszeli, ha doktort említünk, mert nincs rossz emléke ezzel kapcsolatban.
Husvét után megyünk gasztohoz. Magánrendelésre. Habár azóta nem vettem észre a tüneteket.
Lehet, hogy csak rossz szokás?? :O Létezhet? Ahogy beszéltünk neki a vizsgálatról, azota nem produkált tünetet. (vagy csak titkolja)
(volt ilyen pár napja: fájlalta a fülét, aztán ahogy kórházat említettem, hirtelen elmúlt)
Engem is nagyon érdekelne a kifejtés...
Igen, ertem:-)
Az en valaszom is hasonlo lenne, de ha nem fejtenem ki, akkor hasonloan meredeknek ertekelned:-)
(Lehet a kifejtes utan is persze!)
Ugyanakkor ha az "emberi onzest" kiveszed a kepbol, mert ez tulajdonkeppen az EGO, akkor mindjart nem annyira erthetetlen. Az emberi onzes ugyanis csak az adott testi inkarnacioban ertelmezheto, lelekfejlodes szempontjabol nem, ha a fejlodest inkarnaciok sorozatakent fogadjuk el:-)
Oké, értem. Kérdeztem már erről egyébként olyat régebben, aki ugyanebben hitt, mármint hogy "leszületés" meg tudatos választás, és ő valami olyasmit mondott, hogy ezzel is valami célja van, mármint ha rossz családot választ. Valamit majd abból is tapasztal, tanul. De nekem ez így elég meredek akkor is, mert valahogy nehéz egyszerre elképzelni az emberi önzést és azt, hogy csak azért válasszon valaki mondjuk egy bántalmazott sorsot, hogy abból is tanuljon a lelke valamit. Szóval hogy nekem a kettő kissé kizárja egymást, érted. :)
Igen, en altalanosan ezt gondolom, nem attol fuggoen, hogy "jo helyre csoppen-e valaki" vagy nem.
De ez messzire mutat, igy zanzasitva foloslegesnek erzem az ezzel kapcsolatos eszmecseret, nagyon felreertheto lehet. (Ahogyan politikarol, ugy hitrol/vilagnezetrol se szivesen bonyolodom arctalan beszelgetesekbe, szerintem -pl az itteni tapasztalatok miatt is - erted, miert:-)
Jó, akkor mégiscsak megkérdezem, amit az előbb még félretettem. Szóval te abban is hiszel, hogy az is választja a családját, akit utána bántalmaznak, vernek, akár meg is ölnek a családtagjai? És ha igen, miért lenne ez neki jó? Vagy mire?
Szerintem normális érveket hoztunk fel több hsz-en keresztül. Te meg annyit tudsz rájuk reagálni,hogy a tesó nem barát? Hát nem tudom, kissé maradt bennem űr, hiszen te vetetted fel mint vitatémát, hogy a tesóknak jobb, meg hogy mindenki akar testvért. Vagy te ezt nem vitatémának szántad, hanem kinyilatkoztattad és kész? És nem is változtattak semmit az ellenpéldák és a cáfolatok? Szerinted továbbra is: mindenki akar testvért,hiába írjuk, hogy az általunk ismert gyerekek nem? Mindenki jó testvér, hiába írjuk, hogy gyerekként még cseszegetik egymást, felnőttként meg - főleg a mai világban - általában külföldre sodródnak, távolra egymástól? Hiába írjuk, hogy ennyi erővel egy időben megismert osztálytárs is elkísérhet az életed végéig, kb. pont annyi rá az esélyed, mint hogy a testvéredben találd meg ezt a hű "barátot"?
Ha ezekre esetleg válaszolnál, akkor még egy kérdést feltennék pluszban: szerinted elméleti síkon milyen különbség van a baráti és a testvéri szeretet között? Mert szerintem az érzésben magában nem sok különbség van. Hasonlóan szeretem egy igaz barátomat, mint a testvéremet. Talán a testvéremmel szemben több kötelezettségem van, de ez egyszerre lehet jó vagy rossz adalék a szituációtól függően.