Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyke nem játszik egyedül?
Létrehozva: 2016. március 1. 09:33
Sziasztok!
Szeretném előre leszögezni nem problémát szeretnék itt megoldani, csak beszélgetnék olyanokkal, akik ismerik ezt a jelenséget. ;)
Nem egyedi a mi esetünk, hallottam már 2-3 ismerőstől (de nem többektől). Ti is azt tapasztaljátok, hogy egy óvodás korú egyke gyermek nem tudja otthon elfoglalni magát egyedül?
Én mindig csak legyintettem "majd később jobb lesz, ahogy növekszik". De semmi. Módszeresen kikerüli a játékot. A múlt héten már egy jutalmazós rendszert is bevezettem, mondván talán ez motiválja (mert eddig ezzel a módszerrel mindig sikerült bizonyos dolgokat elérni). De nem. 10 perc önálló játékot kérnék naponta, ez talán nem sok. De csak hárít.
Természetesen engem meg az apukáját szívesen hívja játékba, meg is mondja mit, hogyan csináljunk, de bevallom, ez a tevékenység -közel a 40hez- mindkettőnket fáraszt és untat egy idő után. És sajnos otthon nekünk nem csak a játék van, sok a házimunkánk is, amit el kell végeznünk.
Mit gondoltok, általános jelenség ez? A ti gyermekeitek sem akarja egyedül elfoglalni magát?
(természetesen az egykékről kérdezek, mert tesók bizonyosan sokkal jobban elvannak együtt is, nem igénylik ennyire a szülőket)
Köszi a válaszokat!!
U.i: ne legyen vita! ;)
"Egeszmasgyerekek kozos jellemzoje, hogy anyjaik az enelcen forumoznak es vadul bizonygatjak, hogy igazuk van."
Vagy inkább hús-vér gyerekek szülői, akik nem csak azt tudják szajkózni, hogy milyennek kéne lennie egy nagykönyv szerinti gyereknek, hanem tapasztalják is, hogy milyen egy gyerek aki nem olvasta a nagykönyvet?
Mit nem mondasz!
Ertem a celzast. 2 igazsag vann itten keremszepen parhuzamosan.
1. 3-4 eves kor korul a gyerek elkezd levalni a szulokrol, oviba megy, haverjai lesznek, tanulja az emberi kapcsolatokat. A tulnyomo tobbsegnek vagy van tesoja, vagy szeretne. Nemelyik kiskutyat vagy lovat, szeretne, de abban a gyerekek hasonlitani szoktak egymashoz, hogy nem szeretnek egyedul jatszani sokaig. Kell valami megoldas: szomszedpistike, kiskutya, szulo nyuzasa, tesoert nyigas. Ez a jellemzo, meg az a par pszichologus, aki nem az enelcen szocializalodott, na azok is ezt mondjak.
2. Normalis esetben a teso JO dolog. Az elet egyik fontos kapcsolata, ha jol mukodik. Az osszeszokas neha hangos meg balhes, mivel eretlen szemelyisegekrol van szo, ami a szulonek sokszor faraszto, de alapvetoen szemlyisegfejleszto dolog.
3. Vannak egeszmas gyerekek, akikre mindez nem vonatkozik. Egeszmasgyerekek kozos jellemzoje, hogy anyjaik az enelcen forumoznak es vadul bizonygatjak, hogy igazuk van.
4. E sorok iroja is tudja, hogy sokfele kapcsolat van testverek kozott a szartol a nagyon joig es ugy veli, hogy a szulo felelossege mindent megtenni a jo tesokapcsolatert, amde ezt az elet neha felulirja, igen. Amde meggyozhetetlen abban, hogy tesoval felnoni JOBB, mint teso nelkul.
Csakhogy a testvér sem garancia egy élethosszig tartó, szoros kötelékre.
Ideális esetben így lenne, csak tudod az élet nem mindig fekete vagy fehér.
Hm, erdekes dolog kijelenteni, hogy minden (3-4 ev koruli) egeszseges gyerek konyorog tesoert... Vagy minden gyereket latott az illeto, sot beszelt veluk
, vagy egy picit szuk perspektivat fogad el realitasnak, sot abszolut igazsagnak: "ahogy en gondolom, csak ugy lehet"...
Pedig tenyleg nem kell messzebbre menni a sajat ismerettsegi kornel, esetleg egy-egy forumnal (rengetegszer volt mar az egykeseg tema), es rogton kiugrik, hogy legalabb annyi ember elte meg teljesnek a gyerekkorat egykekent, mint ahany elhatarozta, hogy nekem tuti tobb gyerekem lesz, mert nagyon hianyzott egy teso.
Nekem is viszonylag keson szuletett testverem, hianyozni addig sem hianyzott, nem is alakult ki kozottunk nagyon szoros, egyuttjatszos kapcsolat (kor- es nembeli kulonbseg miatt), nekem ez az elmeny a velem egykoru lanyunokatesom reven jutott, na az olyan sulve-fovos igazi gyerekbaratsag volt. Ma is kozelebb vagyunk egymashoz, mint a tesommal, mert egyenisegre is jobban passzolunk.
Azzal vitaznek, hogy a szulon mulik minden a tesokapcsolat milyensegeben. Ez mar megint a tabula rasa elv, es egyaltalan nem igaz, hogy tiszta lappal erkezunk, es majd szepen alakit minket a kornyezetunk (szulok, nagycsalad, egyeb). Nem mindenhato a szulo abban, hogy a testverek kapcsolata hogyan alakul, illetve egyenenkent milyennek elik meg azt.
Itt asszem feladom annak kifejteset, hogy szomszedhulyegyerek, homokozosspistike es hajhuzigalos Gyurika az ovibol teljesen mas mufaj, mint az allandoan jelen levo, elethosszig tarto testverkapcsolat. Dumalni jo, de nyilvanvalo dolgot nem magyarazok :)
A két nagyobb között 4 év van és azt láttam, hogy ez bizony már sok.
4 év korkülönbség sok gyerekkorban.
De az is lehet, hogy ideális a korkülönbség és valahogy mégis nem passzolnak lelkileg össze a tesók.
Ugyanezt gondolom. Nem kell belemenni a tesó-tusába :) de sztem sokszor csak "útban vannak" egymásnak. Mert a 2-3-4 évvel kisebb kevésbbé jó játszópajti az egyidőssel szemben. Nyilván ezek a különbségek idővel elmúlnak, de azt néha nagyon nehéz kivárni.
A gyerek,hacsak nem Szibériában nő fel egy tanyán,ahol a legközelebbi város 300 km,akkor talál magának játszópartnert, bölcsis-ovis-sulis társak,rokonok,haverok gyereke,szomszédok,játszótéri haverok, játszóházas barátok.
Sőt,lehet egy 5 éves kislány szivesebben játszik a szomszéd 5 évessel, mint a 10 éves vadóc bátyjával.
Attól mert Te elképzelhetetlennek tartasz egy helyzetet,attól még lehet jó.
Nekem 6 tesóm volt(most már csak 3 él sajnos).Nekem is 3 gyerekem van ,de pl barátnőm lánya egyke, közel 30 éves,szóval megállípatható,hogy teljesen normális.
Minden tekintetben,szép,okos,jó végzettsége van, dolgozik,semmi deviáns dolgot nem csinált az életében
Sokszor tesók azonos nevelés hatására is teljesen különbözőek lesznek
Pl itt van Pukli István, gimnáziumi igazgató, atesója meg köztörvényes bűnöző
Ugyanaz az apa, ugyanaz az anya.
Magyarázat?
?
Rendben.
Mármint nem értem mi értelme van a fórumozásnak úgy, ha valaki leírja egy adott témában a véleményét, de más meg nem szólhat hozzá, nem reagálhatja le. De oké, akkor hagyjuk.
Ok, azt hittem beszélgetünk.
Provokacio maga a kerdesfeltevesed. nem tudok belole jol kijonni, mert nincs velemenyem a fiadrol. Ha azt mondom: jajdehogy, biztsan normalis, akkor hazudok, mert honnan tudnam egy vadidegen gyerekrol? Ha azt mondom: nem normalis, szinten mi a franc alapjan allitom? Ha tudnam se szembesithetnelek ezzel a tennyel. Mittudomen normalis-e. De itt hagyjuk abba. Leirtam korabban, amit gondolok.
Nem volt itt semmiféle provokáció. Te írtad, hogy minden egészséges 3 év feletti gyerek vágyik testvérre, és csak a kortársai között érzi jól magát. Ebből pedig logikusan következik, hogy aki nem így működik, az szerinted nem egészséges. De javíts ki, ha hiba van a gondolatmenetben.
Nem megyek bele provokaciora alapulo vitaba, bocs. Eletemben nem lattam a 4 evesedet, tehat fogalmam sincs, normalis-e vagy nem.
Akkor szerinted az én 4 évesem nem egészséges? Mert nem igényli a kortársakat, és tesóért sem nagyon szokott reklamálni. Beszéltünk már róla, hogy majd egyszer lehet hogy lesz, nem rajongott az ötletért.
Igen, fejleszti a szemelyiseget. Akkor is, ha latszolag, atmenetileg visszaesik a fejlodesben.
Nálunk még nem volt reklamácio tesó miatt. :)
Viszont pont arra gondoltam, hogy a testvér megszületése éppenhogy személyiségváltozást okozhat. Mert nagyot fordul a világ egy kisgyermekkel, ha új jövevény érkezik a házhoz. És ennek köszönhetően felvehet olyan tulajdonságokat, amiket tesó nélkül nem jöttek volna ki nála.
Mint irtam: nekem szubjektive szomoru dolog az egyedul jatszo kiegeszitem: 3 ev feletti gyerek. Mert maganyos dolog valahol. Ismetlem, szubjektive, sok-sok ezzel kapcsolatos tapasztalat birtokaban. Szinten szubjektiv meggyozodesem, hogy minden gyereknek jobb, egeszsegesebb, termesztesebb tesoval felnoni, mint nagyreszt felnottek tarsasagaban lenni. Mert a testver alapkapcsolatok egyike es ha szulo jol csinalja, nagy-nagy-nagy plusz az eletben.
Nem vezet szemelyisegferduleshaz, ha nincs, csak jobb, ha van es ha nincs, akkor hiany. Minden egeszseges gyerek kunyeral tesoert, ha nincs neki (ha meg van, olik egymast), lgkesobb akkor, amikor a baratjanak is szuletett, Aztan vagy abbahagyja, vagy nem.
Neked jobb testvérrel felnőni. Másnak nem biztos. Semmi szomorú nincs egy egyedül játszó gyerekben.
Írtam korábban, hogy az enyém tökjól elvan magában. Társaságnak meg inkább a felnőtteket keresi, a kortársaival még nem igazán tud mit kezdeni, oviban is csak a dadussal meg az óvónénikkkel játszik. Ő ilyen, nincs ebben semmi szomorú. Nyilván nem lesz ez mindig így, nyilván (remélhetőleg) lesznek barátai később. Ő például az a típus, aki egy cseppet sem szenvedi meg a testvér hiányát, sőt. Mi tervezünk még egy gyereket a közeljövőben, de tényleg még egy gyereket szeretnénk, nem pedig a meglévőnek játékszert.
Persze. En sem vagyom mar agybajra, az az ido elment mar. Csak a szemleletbemutatas kedveert irtam:) (Nekem mondjuk utolso utani gondolataimban sem szerepelne az egykeneveles, annyira alap szerintem a teso,megis ugy hozta az elet.)
Ja, nekem nem életcélom az agybaj :)
De ha valaki így szeret élni, tegye ;)
Én már nyugiban szeretek lenni. :)
Oesakkor mi van. Az ember megoldja azt, ami eppen van. Sok gyerek egy rakason mar csak ilyen mufaj, egyik igy hulye, masik amugy eretlen, harmadik amugy szocializatlan. Na es, tanuljak a mufajt....a felnoves termeszetes resze.