Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyke nem játszik egyedül?
Létrehozva: 2016. március 1. 09:33
Sziasztok!
Szeretném előre leszögezni nem problémát szeretnék itt megoldani, csak beszélgetnék olyanokkal, akik ismerik ezt a jelenséget. ;)
Nem egyedi a mi esetünk, hallottam már 2-3 ismerőstől (de nem többektől). Ti is azt tapasztaljátok, hogy egy óvodás korú egyke gyermek nem tudja otthon elfoglalni magát egyedül?
Én mindig csak legyintettem "majd később jobb lesz, ahogy növekszik". De semmi. Módszeresen kikerüli a játékot. A múlt héten már egy jutalmazós rendszert is bevezettem, mondván talán ez motiválja (mert eddig ezzel a módszerrel mindig sikerült bizonyos dolgokat elérni). De nem. 10 perc önálló játékot kérnék naponta, ez talán nem sok. De csak hárít.
Természetesen engem meg az apukáját szívesen hívja játékba, meg is mondja mit, hogyan csináljunk, de bevallom, ez a tevékenység -közel a 40hez- mindkettőnket fáraszt és untat egy idő után. És sajnos otthon nekünk nem csak a játék van, sok a házimunkánk is, amit el kell végeznünk.
Mit gondoltok, általános jelenség ez? A ti gyermekeitek sem akarja egyedül elfoglalni magát?
(természetesen az egykékről kérdezek, mert tesók bizonyosan sokkal jobban elvannak együtt is, nem igénylik ennyire a szülőket)
Köszi a válaszokat!!
U.i: ne legyen vita! ;)
.....atmeneti regressziot.... (koszi, okostelefon:)
Nekem igazából csak az a gondom a tesó-témával, hogy kb tízéves korra válik jóvá. 2-3 év különbséggel:
- a nagy a csecsemővel nem tud játszani
- a 4 évest általában idegesiti a togyogó
- a kisiskolásban előjöhet a "nagyobb vagyok-te kicsi vagy" érzés
Mire mindkettő iskolás, talán összejönnek ;)
Szerintem csak akkor nem hibaztathato a szulo, ha mondjuk az egyk gyerek betegen szuletik es tenyleg sokszoros figyelmet es energiat igenyel. Minden mas esetben hosszu tavon ki kell, hogy egyenlitodjenek a dolgok. Tehat az altalad leirt esetben ertheto, hogy szegeny teso kicsit hatterbe szorul a bombolos miatt, de ennek atmenetinek kell lennie. Ha a dolgok visszrendezodnek, ejszakak normalizalodnak, a ket gyerek elkezd osszenoni, akkor az atmeneti degradalodast is be tudjak hozni a gyerekek biztonsagos csaladi legkorben. A hangsuly egyebkent nem a hibaztatason van, sokkal inkabb segitsegre lenne szukseg.
Mindez persze sokkal-sokkal osszetettebb, mint egy hsz, de a lenyege ez. Es hat: a szuloseg a vilagon a legeslegossztettebb dolog.....
Nemcsak a szülő hibás. Ha pl. második gyermek nagyon sírós, nagyon hisztis, nagyon anyás egyszerűen nem jut idő a nagyra (főleg, ha apa esetleg sokat dolgozik). Épp egy ismerős fiúcskán látom, hogy majd' 1 évvel van lemaradva a többiekhez képest. Nem fejlettségben, csak az "élettel". (nem önálló, nem megbizhato, mondjuk utcán, biciklivel, stb) És ez érezhetően a tesó miatt van. :(
Amiket irsz, az mind a szulok felelossege. Mint minden emberi kapcsolatot, a testverseget is lehet jol csinalni es rosszul is. Szulokent is, testverkent is. Nekem pl van 5 evvel idosebb tesom, joban vagyunk, fontos, hogy vagyunk egymasnak, vannak kozos dolgaink is,pedig eljuk az eletunket egymastol fuggetlenul, de akkor is alapkapcsolat az eletben. A szomszed meg a jatszotars meg nem az.
Én is látok rossz példát. Legszembetűnőbb, mikor a kicsi miatt kissé el van hanyagolva a nagyobb. :( Innen pedig már egyenes út, hogy a tesók ne legyenek tul jóban. Petsze ez sem lehet ráhúzni minden testvérpárra, ahol volt/van konfliktus, de nem a legjobb irány, az tuti.
'Kinek a pap.." - ugyebár. ;)
Nekem 6 évvel idősebb a testvérem, nem volt kapcsoltaunk egymással ugy 19 éves koromig. Vagyis nem is játszottunk együtt sosem.
Szerintem tok jo dolog, ha az embernek teso nyuvi az idegeit:)
En hatarozottan ki merem jelenteni, hogy testverrel felnoni jobb, mint egykekent. Nyilvan a szulokon sok mulik, egyenlo kezeles, stb , de egyedul jatszani nem jo, a szulo pedig nem helyettesiti az azonos koru gyerekek tarsasagat. Kulonosen egy bizonyos kor folott.
Szerintem ez teny, nem maganvelemeny, szo nincs arrol, hogy a sajat tapasztalatot gondolnam realitasnak. A maganvelemenyem,az, hogy nagyon szomoru dolog az egyedul jatszo gyerek (hat meg az unatkozo....), de ezt igazan nem kell mindenkinek igy latnia.
Én magam körül kivétel nélkül csak elrettentő példákat látok a most trendi kis korkülönbséges 3 gyerekes családoknál. Kell ugye a 3 poronty, mert megéri anyagilag... 4 éves áhitozik a figyelemre, 2 éves dackorszakos magában hisztizik, esetleg valamelyik tesóján kitölti a feszkót, szeparációs szorongásos baba meg sírdogál magában. Anyuci sajnálja magát, nincs elég energiája a gyerekeire, férjére, magára sem. Apuci menekül a cirkusz elől. De milyen jó, hogy a gyerekeknek van játszótársuk, testvérben az erő, ugyebár!
Tudom, lehet ezt másképp is, tudom, nem mindenhol ez megy. De tény, hogy a fenti példa kezd tipikussá válni. Egyszerűen nem működik egyformán minden gyerek, minden család, és igenis van példa arra, hogy jobb egykének lenni, és nincs kőbe vésve, hogy az egyke hátrányban van minden esetben, sőt...
Játszótárs kell. De hogy ez tesó legyen? hm... a játszótárs hazamegy, a tesó mindig nyűvi az ember idegeit.
Miért jobb gyereknek lenni egy olyan családban,ahol van két tesó, apa alkesz,anya munkanélküli,mint egy kiegyensúlyozott egykés családban?
Most ezt igy hogy lehet határozottan kijelenteni, hogy egykének lenni nem jó?
Azért ez egy picit összetettebb dolog annál, hogy így kerek-perec kijelentsük, elég sok mindentől függ... Már megint ugyanaz a probléma, hogy rá akarjátok húzni a saját tapasztalataitokat másokra. Ugyanez volt a veszekdés témával is. Nem mindenkinek úgy jó, ahogy nektek...
Szerintem tok mindegy mit mutatnak ki akarkik, egykenek lenni nem jo. Teso kell, jatszotars kell, mert ugy jo felnoni. Ennyre egyszeru.
Hát honnan veszed, hogy a testvérek nem adakozóak, nem féltékenyek, nem teljesítenek rosszabbul versenyhelyzetben, nem irigyebbek?
Olvasgass Bibliát inkább! Kezdd Káinnal és Ábellel, ők is tök jó testvérek voltak! 
Bizonyítottan nem igaz, hogy az egyedüli gyerekek kevésbé lennének nyitottak az ismerkedésre, épp a fordítottját mutatták ki. Ami az együttérzést és az osztozkodást illeti, mesélhetnének a többgyerekes szülők, vajon ezt tapasztalják-e gyerekeik között. Inkább jellemző élmény, hogy jó dolog, ha több gyereke van az embernek, csak ne veszekednének ennyit, ne marakodnának folyton, lennének legalább néha egy kicsit tekintettel egymásra.
A pszichológus szerzőpáros, Bronson és Merryman jópár kutatásra lelt, amik azt voltak hivatottak feltérképezni, milyen hátrányokkal, defektekkel küzdenek az egykék, és rendre nem tudták kimutatni a feltételezett különbségeket. Ha mindent mérlegelünk, az igazság talán ott van, hogy nem a gyerekek száma határozza meg a család légkörét, a gyerek boldogságát, későbbi boldogulását sem.
http://divany.hu/poronty/2015/09/22/egy_gyerek_nem_gyere k_dehogynem/
:-)))
És ez most jó, vagy rossz? :-)
Nem hiszem, hogy megtanultatok. Akkor ugyanis mukodne az EGYÜTTélés, es nem tessekelnenek ki minden ikszedik topikbol benneteket;-)
(Bar az teny, meglehetosen meddo probalkozas, akarhany "kulon" topik nyilik:-X)
Na, evi, most torheted a fejed, hogy bokot kaptal vagy allati nagy gaz van::))))
Azért mert te is olyan vagy mint mi.
Mi megtanultunk a köznéppel együtt élni, csak a köznép nem tud velünk együtt élni.
Talán ti nyissatok külön topicot.
Nem is, hogy bánom-e. Csak a macera. Vérvétel. Jaj. Én a terhességem előtt szinte ájulásig stresszeltem magam miatta.
Ráadásul a hajmosási procedúrát nem sikerült ennyi idő alatt úgy megoldani, hogy ne 3 perc visítással és 5 perc veszekedéssel teljen.
Én nem bánom ezeket a vizsgálatokat.