Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülői hibák úton-útfélen
Létrehozva: 2016. január 28. 21:34
Sokszor vagyok kénytelen-kelletlen tanúja buszon, villamoson a szülők gyereknevelési módszereinek. Némelyik egészen hajmeresztő hülyeségeket mond a gyerekének. Egyszerűen nem gondolnak bele, egyik-másik megjegyzés mit eredményez majd a jövőben.
Legszívesebben beszólnék ilyenkor, ne tegye már tönkre a saját gyerekét! De hát a gyerek előtt ugye mégse, meg el tudom képzelni a szülő reakcióját, azonkívül együtt utazunk még egy darabig.
De ide le lehet írni, és ha nektek is van történetetek hibás nevelésről, mondjátok el.
Mivel ez a gyerek a családunkban van és sokat összejárunk, tudom, hogy rossz evő és látványosan vékony. Minden alkalommal rengeteg csokit eszik, de azért szokták mondani a szülők, hogy reggelire evett egy kis kenyeret vagy ebédre krumplipürét. De ezen a napon reggeltől ott voltunk, és délután 2-kor már nem tudtam nézni, hogy csak a csokitáblák fogynak.
Ellenkező esetben nem szólok bele, ha látok egy ilyet a játszótéren például.
hol volna? sehol
a többség csak szaporodik mint a gomba
hány % tanul gyereknevelésről bármi is mielőtt lesz neki?
Nekem nehéz nem megszólalnom, de nem akarok kéretlenül tanácsot osztogatni. Szerencsére durva helyzetben nem voltam még, hogy mondjuk azt látnám, hogy üti-veri a gyereket a közterületen. Nem tudom, hogy szólnék-e. Azt is nehezen bírom, amikor trágárul beszél a kisgyerekkel a szülő, többször voltam fültanúja, hogy k.anyád gyere már, meg húzzál a p.csába. Olyan szülőktől is hallom, akikből ki sem néznénk. Nem szólalok meg, minek, megváltoztatni úgysem tudom, viszont próbálok arrébb menni, a gyerekemet is inkább más irányba terelni, ne ezt hallja.
Viszont eddig 2 olyan szituáció volt, amikor nem bírtam magamban tartani a véleményemet, mindkettő olyan, amikor az én gyerekemet érte bántás, sérelem. Na, azt nem engedem.
Az egyiknél egy iskolás fiú dobta a lányom arcába a homokot, úgy, hogy már előtte elvette tőle az összes homokozójátékot, én kértem, hogy legalább egyet hagyjon neki. (Egy harmadik gyereké volt a játék, aki épp hintázott.) Ráadásul a fiú nem játszott semmivel sem, a játékokat is csak dobálta. Nagy kegyesen odavágta hozzánk, akkor még nem szóltam semmit erre bunkó stílusra, majd pár perc múlva jött a homokeső a lányom szemébe, hajába. Akkor viszont már én lettem bunkó, és megkérdeztem anyukát, aki az egészet végignézte, és semmit sem szólt, hogy nem kéne most egy pofon a gyerekének? Tudom, hogy nyers voltam és kioktató, de annyira tenyérbemászó volt a fiú viselkedése, aki ezek után még nevetett is, hogy nem tudtam úrinő maradni. Az anyukával persze jól összeszólalkoztunk, és még ő ment ki sértetten a játszótérről.
A másik szitu egy olyan bútoráruházban történt, ahol több "játékgép" van, lehet vele színezni, memóriázni. A lányom odaült elé rajzolni, amikor 1 perccel később jött egy 2 év körüli kislány az anyukájával, akik simán odaültek hozzánk és a gyerek folyton nyomta a gépet, a lányomat tolta le a székről. A gyerekem szólt a kislánynak, hogy egy rajzot hadd csináljon, mindjárt elmegyünk. Én vártam, hogy anyuka is hat majd a gyerekére, de a helyzet egyre jobban elfajult, mert a kislánya már a gép kijelzőjét ütötte. Akkor én normálisan megkérdeztem az anyát, hogy egy picit arrébb menne a kislány, hogy az enyém azt az egy rajzot befejezze, aztán megyünk is. A válasz egy felháborodott NEM volt, mert ő nem szól rá a gyerekére, mit gondolok, miért korlátozná. És miért kell nekik arrébb menniük, amikor nem is a miénk a gép? Na, itt teljesen elképedtem, ez egy olyan helyzet volt, hogy szólni sem tudtam megdöbbenésemben. Végül apuka oldotta meg a helyzetet, aki szó nélkül felkapta a gyereket, és elvitte onnan.
Na ez tényleg jó kérdés, hogy hol van az eszük...
látod a sok bullshit között a májad milyen zavaró volt????
a BUSZONBANYA rádkellett, hogy szóljon, pedig mennyire utálja a hasonló buszonbanyákat
Minden jo iro iszik,vagy drogozik,amikor megfilmesitettek a Raymond Chandler ;hosszu alom cimu konyvet,megkerdtek,hogy magyarazza el,mert nem ertik,amikor valaki mar halott volt,hogy olhetett 2 nap mulva,mire mondta,nekem nem kell megerteni en csak irom,kulonben az egyik kedvencem,es el lesz a vegen minden magyarazva....
Ezeket a linkeket akarjátok?
STEPHEN KING: A Rémkoppantók - YouTube
THE TOMMYKNOCKERS Trailer - YouTube
Stephen King: The Rolling Stone Interview | Rolling Stone
Na, azert.
Egyébként ebben az interjúban is érinti a témát, és még elég sok helyen. Viszonylag nyílt titok :)
http://www.rollingstone.com/culture/features/stephen-king -the-rolling-stone-interview-20141031?page=4
(Ha nem látszana, Stephen King: The Rolling Stone Interview)
Volt, csak ez a kurvanlc képtelen linkelni.
A linket persze nem tette be...
Na, talán így:
Wikipédia-szócikk: Stephen King: Rémkoppantók
A rémkoppantók (The Tommyknockers) Stephen King amerikai író 1987-ben megjelent regénye.
Cselekmény
(...)
Érdekességek
Az író saját elmondása szerint szinte alig emlékszik a mű keletkezésére, mert ezekben az években súlyos alkohol- és kábítószerproblémával küszködött. Végül, tíz évnyi függőség után, felesége, barátai és egy terápia segítségével sikerült megszabadulnia betegségétől nem sokkal a regény megjelenését követően.
A műben elhelyezett egy szó szerinti idézetet a Queen együttes Hammer to Fall című dalából.
stb.
Hivatkozas, forrasmegjeloles? Hm? Ejnyemar.
„Az író saját elmondása szerint szinte alig emlékszik a mű keletkezésére, mert ezekben az években súlyos alkohol- és kábítószerproblémával küszködött.”
Steven King[ahogy o hivja magat a mi Onkel Stevink]csak annyit mondott,hogy amikor tepre tettek az egyik regenyet,es a kocsiban hallgatta,akkor nem ismerte meg ,es a frasz ki
torte hallgatas kozben,olyan jol volt eloadva,ne kotyogj bele abba amihez nem ertesz,Rendbem szivi??????
Kedvesem,Steven King ezt sose mondta...honnan veszed?????
De egy topikkal tobb ami el van cseszve az idiotakkal akik semmit a topikhoz irnak...pa
Hat, ezek nehez kerdesek....mert ha mondjuk a szemem lattara verik a gyereket, akkor sem az agresszornak szolnek, hanem mondjuk a rendornek.
(Messzire vezetne ennek a taglalasa, mert a csaladon beluli eroszak elleni kuzdelemhez azert hatekony szabalyozas es megelozes, retorziok, stb kellenenek, amiket kokemenyen betartatnak.)
De igen, a fizikai eroszak lenne a hatar. Csak mert nem tetszik a masik nevelesi elve (amit egy buszos megnyilvanulasbol lehetetlen lemerni, csak mert szemben ulok vele), az nem ok a velemenynyilvanitasra.
Amúgy én sem szoktam megszólalni ilyen szituációkban, magamban tartom a véleményemet, de baromi nehezemre esik, mert nagyon erős bennem a késztetés, hogy "kimentsem" a gyereket. Csak ez sajna nem így működik.
Amúgy szerintem az is érdekes kérdés, hogy kinél hol van az a határ, ahol közbeavatkozna? Azért van olyan szituáció, amit nem hagynátok szó nélkül? Vagy bármi történik, bármit művelnek a gyerekkel úgy vagytok vele, hogy nem a ti dolgotok és félrenéztek?
Nem arról van szó, hogy ne akarjon szép lenni, persze hogy akarjon. De ez a szöveg így, hogy szép tested legyen, pláne azzal együtt, hogy a normális testalkatú gyereknek délben azt mondják, hogy már egész nap nem ehet (tehát éhesen feküdjön le aludni), nálam kimeríti a bántalmazás fogalmát.
A hányásig evő gyereknél meg valami más gond lehet. Egy egészséges gyerek érzi azt, már egészen pici korban, hogy mennyi az elég, és normál körülmények között nem fogja hányásig zabálni magát. Abban az esetben tudom ezt elképzelni ezt a rókázós történetet, ha mondjuk egész évben tiltva volt valamilyen kaja, és akkor egyszer ünnepnapon hozzájuthatott, akkor meg zabált, amennyi belefért. Én például nem szoktam korlátozni a fiamat evésben, már egész pici babaként sem tettem. Ha kért még, kapott. Ha kétszer kért még, akkor is (jó nyilván azt nem hagynám, hogy mondjuk egy főétkezésre csak édességet vagy chipset vagy ilyesmit egyen, de szerencsére nem nagyon van ilyesmire igénye). Soha nem hányt még.
Igen, a hányásig enni, inni, aztán hagyni hogy szegény gyerek kihányja nem tudom miért jobb, mint rászólni?
Erre nekem is van egy jó történetem. A fiam (34 éves), akkor még kb. 5-6 éves lehetett, nyaralni voltunk a nagy baráti társasággal, a férjek vigyáztak a gyerekekre, amig mi nők vásároltunk, kipakoltunk és feltöltöttük a lakást, elkészítettük a vacsorát. Persze a gyerekek azt ettek, ittak amit csak akartak az apai felügyelet mellett.
Rászóltam a fiamra, hogy hagyja abba a fanta ivást, meg a csoki és egyéb nassolnivaló evését, mert nemsokára vacsi. Persze az apja, az első férjem rögtön lehurrogott, hogy ő megengedte, és én ne szóljak bele, mert tudja, hogy mit lehet megengedni. Mondtam, hogy ebből baj lesz. A pasik leültek vacsizni, persze természetesen a gyerekek nem bírtak enni a sok nasitól, amit apukák megengedtek nekik. Szóval lényeg a lényeg, a fiam telehányta az apja vacsis tányérját, mert épp ott állt apa mellett, amikor rosszul lett. Azt mondanom sem kell, hogy ezek után az apja nem engedte többet, hogy rogyásig egyen mindenféle nasit és ráadásul még rohangáljon is.
Szemét dög vagyok, de életemben nem volt még ekkora elégtételem, hogy én megmondtam, bár ezt nem mondtam ki akkor egyetlen szóval sem. Azóta is emlegetjük a történetet a gyerekkel!
Egyetértek. Pont azért, mert nem ismerjük az előzményeket. Ha egyáltalán így hangzott el az egész párbeszéd, ahogy a TI leírta, akkor is, elképzelhető, hogy pl. az anyuka azért érvelt így (szép legyen a tested), mert a kislány ab ovo hiú és így jobban lehet hatni rá, mint észérvekkel. Mikor gyerek voltam és sírtam, anyám nekem is azt szokta mondani, ne sírj, ne rondítsd el a szép arcocskádat sírással. Bedagadnak a szemeid, vörös lesz az orrod, hogy fogsz kinézni.
Egyébként meg én nem érzem ezt olyan ördögtől valónak. Melyik kislány nem szeretne szép lenni? Mindegyik arról álmodozik. Már eleve a mesék is arról szólnak (százszorszép királykisasszony, Tündérszép Ilona, stb.)
A csokievésről meg mindig az jut eszembe (persze belepofázás nélkül), hogy fel nem foghatom, mikor a szülőnek sincs egy grammal sem több esze, mint a gyereknek. Mivel mindenki a saját portáján söpörjön, maradok én is itt. Családon belül történt több olyan eset is, mikor a kisgyerek már az x. csokit kérte a nagyszülőtől és kapta is.... Aminek az lett az eredménye, hogy a végén kihányta már. Másik kisgyerek szintén: vendégségben. Megállás nélkül eszik órák óta (szó szerint), és egyik felnőtt sem (se szülő se nagyszülő) nem mer neki szólni, hogy kislányom, elég lesz már. Mire az eredmény ott is, hányás. Én ezt tényleg nem értem, hogy miért kell okádásig enni. Mert a macska az olyan, de hát az egy állat. Az ember ennél okosabb kéne hogy legyen.
Mi baja lesz vajon annak a gyerkőcnek, akinek azt mondják, hogy nem kapsz több édességet, mert ettél már eleget és a múltkor is kihánytad... Én nem hiszem, hogy ettől lelkileg sérülni fog. De ma már mindenre ez a válasz.
Na mindegy, én persze nem szóltam bele egyik szituba se. Csináljanak, amit akarnak.
Ez egy überbunkóság. Eszem megáll. Még olyan helyre se megyek el betegen, terjeszteni a nyavalyát, ahol nincs kisgyerek, csak felnőtt. De ahol kicsik vannak, oda pláne nem. Ehhh, azt hittem, ez olyan evidens.
a téma annyi
ha gatyát akarsz varrni akkor kell tanulnod, ha szülni akarsz akkor meg írástudatlan is lehet
ilyen komolyan veszi az állam a gyerekek életét
az meg hogy ki hogy bánik a gyerekével a saját műveltségétől függően, jobban, rosszabbul
de a világon senkit nem érdekel, hogy milyen lesz az utód
persze
akkor a májast töröltesd ki
az is a témához, hogy neked a surmók minek nézték a gyereked
Azert, mert az a temahoz tartozott.
stephen king régszegségét miért nem kéred privin?
csak a sheriff mája bassza a témát?