Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elromlott házasság, hűtlen
Létrehozva: 2016. január 7. 08:58
Sziasztok!
Bár tudom, ez főleg női fórum, mégis pasiként írnám le a sztorimat. Kíváncsi lennék a véleményekre.
20 éve ismertem meg a Feleségem, aki akkor 20 éves volt. Az első nagy szerelem voltam Neki. Nekem néhány rövidebb kapcsolatom volt előtte, de éreztem, hogy Ő az igazi. Nagyon szimpik voltunk egymásnak, egymásba szerettünk. 8 év után házasodtunk össze, most 12 éve. Mint mindenki, mi is építgettük az életünket, gyarapodtunk. Hitel, lakás, aztán nagyobbra csere, majd úgy éreztük jöhet a baba, van fészek ahova jöhet. Elég nehezen, néhány év alatt lombikkal született meg a gyönyörű kislányunk, majd 2 év múlva egy stramp kis srác is. Mindkettő egészséges gyönyörű gyerek...
A baj most karácsony este történt... Jó ideje éreztem, hogy kezdünk eltávolodni, falak nőnek köztünk. Egyre több a veszekedés, nem beszéljük meg a gondjainkat. A házaséletünk is kezdett kihűlni. Gondoltam sok a rohanás, majd lesz egy kis pihenő rendeződnek a dolgok...
Sajnos karácsony este borult minden. Mondtam valami baj van, beszéljük meg. Nem bírta tovább, elmondta szerelmes valakibe... Itthon belesavanyodott az életünkbe. Sokat veszekedtünk, nem érzete, hogy Nő, a két gyerek (6,8 évesek) is nagy kihívás (esti, reggeli csaták induláskor fekvéskor, stb...) őrli az idegeket a napi munkahelyi stressz után. Valaki bent a munkahelyén észrevette benne azt amit én is anno. Elkezdtek építeni valamit, és szerelem lett. A mostoha családi életünkből hirtelen ki tudott egy pár órára szabadulni, ahol Ő volt a középpontban, csupa nagy betűvel. Persze szerelem lett, ami elmélyült fél éve testi kapcsolatban is, és most vannak a legnagyobb rózsaszín ködben.
Szembesültem vele, hogy elhanyagoltam, nem figyeltem rá az elmúlt pár évben. Kb.: 4-5 éve pörgött fel az életünk, és lett egyre több a stressz, és kezdtünk eltávolodni. Csak magam tudom okolni, pedig tiszta szívemből szeretem. Nekem soha nem volt kilengésem. Azt gondoltam a kis civakodásokat a mi kapcsolatunk kibírja, hisz az szilárd alapokon áll. Tévedtem. Válni akar(t).
Magamba zuhantam, összeomlottam. Nekem minden a családunk, csak értük élek, csak közben elfelejtettem rá figyelni és magára hagytam a háztartásban is. Most minden borulhat. Az elmúlt 20 évünk, a hitel-ház, 2 gyerek lelki egyensúlya. Mindent elveszíthetünk. Méltóságomat elveszítve, megalázva állok, és okolom magam, miközben imádom Őket. Nem akarom elveszíteni, Ők az életem... :-( Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra építeni, elkezdtünk párterápiára járni, én megbocsájtok ha Ő is. Elvileg lezárta a harmadikkal, de nagyon szenved, mert szereti... Munkahelyen napi szinten találkoznak...
Mit tegyünk? Van értelme? Vissza tudnak jönni a régi érzelmek, vagy már annyira kiöltem a sok tüskével mindent? Én egy életre terveztem Velük. :-(
Azt hiszem mostanra elég a válaszokból, mindenkinek köszönöm különösen Decentral és FullMoon-nak.
Decentral külön köszi a linkeket még nem volt időm végig olvasni de elkezdtem.
Túl sok indulat szabadult el, és úgy érzem kevesen érzik át a lényeget.
Magam részéről zárom a topicot, sajnos a moderátor nem törli. Többet nem nézem, nem reagálok.
Sziasztok, üdv:
Samu
ha már azt javasoltam, hogy próbáld alátámasztani a válás-párti javaslatodat valamiféle szakirodalommal (lehetőlen ne egy nlc "cikkel" a "Hogyan szabaduljunk meg a pasinktól" c. kisokosból), akkor itt egy rövid szöveg egy párterapeutától. Persze ez a szöveg feltételezi, hogy Samu megcsalásos történetét krízisnek tekintsük, ne másnak. (súlyos krízisnek)
"a krízisektől nem kell félni! Sőt továbbmegyek egy lépéssel és azt mondom, hogy a krízisek – megfelelő hozzáállás mellett – a legjobb szövetségeseink lehetnek. A családterápia egyik alaptétele, hogy a krízisekben a család olyan ugrásszerű fejlődéseket tapasztalhat meg, amelyekre normál körülmények között nem lenne képes.
Képiesen fogalmazva, a krízis egy kő az úton, amely két dologra szolgálhat. Az egyik az, hogy hasra esünk benne. Ebben sajnos nagy tapasztalatunk van, ezért alakult ki bennünk egyfajta félelem a krízisek iránt, ezért gondoljuk, hogy a krízisek rossz dolgok, amelyeket mindenáron el kell kerülni. A másik lehetőségünk azonban az, hogy a kőre rálépjünk és lépcsőfoknak használjuk, amelyen keresztül még magasabbra juthatunk."
Nyilván, ha nem tetszene nekem ez a szöveg, akkor nem citáltam volna ide.
OFF - lehet, hogy félreértettelek. Mit is akar jelenteni a baskadin? Mert ha "más vallásút" (başka din) akkor tényleg félreértettelek, ha a többnejűségben az első feleséget, akkor nem.
Elolvastam a hozzászólásokat és sok gondolkodás után úgy döntöttem én is leírom ide a véleményemet, bár nem szokásom annyira fórumozni.
Nos, a véleményem az, amit páran mondtak itt, hogy a feleség miért nem szólt időben, hogy gondja van,- szerintem régen rossz, ha ezért szólni kell, nyilván a topikindítónak ez nem volt újdonság, ő is érezte, hogy valami nagyon nincs rendben, de igazából mégsem tett semmit az ügy érdekében. Vagy ami még a gond lehetett a felesége szempontjából, hogy ő valószínűleg küldött jeleket, vagy esetleg volt is olyan hogy kért valamit a topikindítótól, de elutasítás lett a vége. És itt most gondolhatunk bármire, egy vacsorára kettesben, egy színház, egy akármi, topikindító ezt lehet nem vette komolyan, vagy azt gondolta, hogy ettől még nem dől össze a világ ha nemet mond. A gond akkor ha a kedves felesége ezt többször is megpróbálta, és mindig elutasítás volt a vége. Nos, akkor én is azt mondanám, hogy okés én megpróbáltam, semmire nem mentem vele. Azt gondolom hogy a topikindítónak sokkal korábban kellett volna felébrednie, hogy rendezze a dolgokat, nem akkor amikor már gyakorlatilag borult mindent. Jó persze az is érthető, hogy a munkába temetkezett, hogy mindenük meglegyen, na de milyen áron?? Ezt lehetett volna úgy is csinálni, hogy munka mellett szakít időt a családra, a feleségre, az odafigyelésre, mert mindent lehet csak akarni kell.
Idáig elolvastam az összes hozzászólást, itt feladtam.
Tudod, ha nekem egy ilyen "férfi" bizonygatná (mint ahogy te itt többször is kifejtetted nekünk), hogy tiszta szívéből szeret, én elég bambán néznék rá.
Hogy létezik, hogy az én nőiességemet valaki a házimunkában méri?
Hogy létezik hogy én a férjemet intenzíven csalom, és ő észre sem veszi? Noha állítólag tiszta szívből szeret?
Ha valakit szeretünk, annak az összes rezdülését megérezzük. Az nem kifogás, hogy nem figyeltél rá eléggé, mert lefoglalt a család anyagi biztonságnak a megteremtése. Ha ez így van, akkor neked előrébb való az anyagi biztonság, mint a feleséged szerelme.
Tudod mit mondok? Nekem sem kellene olyan férfi, akinek a szemeit megtévesztik a világi javak, még akkor sem ha azt az anyagi biztonságunk érdekében teszi. Hogy is mondjam, nem éri meg.
Más.
Idejössz panaszkodni és tanácsot kérni. Ha valaki neked nem tetszőt ír, rendreutasítod. Ugye nem gondolod, hogy hajbókolni fognak neked a lelkileg egészséges emberek, csupán amiatt, mert neked problémád van? Egy férfi, aki valóban tökös férfi, megoldja az ilyen problémát, sőt, ki sem alakul nála. Ugyanis egy férfi pontosan tudja, a nőjét lenyúlhatják ha nem figyel rá.
Ha nem bírod elviselni a negatív kritikát, akkor talán oldd meg a nejeddel ezt a mások számára lényegtelen, neked viszont hatalmas problémát.
És ha valóban érdekel mások véleménye hogy mi lesz, akkor jobb ha tudod, azokkal a hozzászólásokkal nem sokra mész hogy "kívánom hogy sikerüljön nektek", vagy pedig: "velem ez és ez történt...".
A szerető szónak van egy furcsa jelentése, amit az emberek nem vesznek figyelembe. A szerető nem kizárólag testi kapcsolatot jelent, hanem valódi szerelmet. És akkor nincs az az Isten, nincs az a kisded, nincs az a pénz ami visszatartaná a nőt. Ideig óráig húzhatod, de készülj fel a válásra. Amit ti ketten képtelenek vagytok megoldani, azt miért épp egy kívülálló terapeutától várjátok? Miért a fórumozóktól várod a megoldást? Miért kívül keresgélsz, miért mások tegyék helyre azt, amit szétbarmoltál? Miért a fórumozók anyai szívére próbálsz hatni a két kisgyerekeddel? MIÉRT NEM A FELESÉGEDDEL BESZÉLED MEG EZT AZ EGÉSZET? Most is figyelmen kívül hagyod, azért.
Fullmoon, íme a körön kívüli elem. A másik igényeinek a figyelmen kívül hagyása. És le merném fogadni, hogy ez már a házasság kezdetekor is megvolt, csak akkor még óvatos volt ez az ember.
Sajnos az együttélés bizonyos fokig egy zsákbamacska. Ha én bemegyek vásárolni egy boltba, és ott nem azt tapasztalom, hogy figyelnek rám /Vevőként kezelnek/ hanem kinéznek, levegőnek néznek, oda igyekszem nem betenni többé a lábam. Igen hosszú időnek kell eltelnie, amíg a rossz érzés csökken, ismét megpróbálkozom, és már mást tapasztalok. Ha ez ismétlődik, esetleg ujra vevő leszek.
Egy együttélésnél sokszorosan nagyobbak a kívánalmak, sokszorosan bonyolultabb a képlet. Ha az "érzelmi főkönyv" szaldója negatív - minden elrontott kapcsolatnál ez a helyzet - és valamelyik partner úgy érzi, hogy hiába próbálkozik az egyensúly helyreállításával, először máshol próbál pozitív szaldót kialakítani. Ha ez sikerül, és úgy érzi, hogy biztosabban áll abban a kapcsolatban, borít. Ezután már hiába kapaszkodik a másik fél, először bizonyítania kellene, hogy tartósan mégis pozitívan tud teljesíteni, és csak azután jöhet a megbocsátás.
Miután itt évekről, évtizedekről van szó, bizony nehéz a korrekció.
Reményt a kapcsolat helyreállításánál csak az adhat, ha csendben kivárunk - ami nagyon nehéz - reménykedve, hogy abban a másik kapcsolatban is vannak gondok. A csendes, probléma nélküli helytállás visszalendítheti a kapcsolat szaldóját. Persze csak lendítheti, és ez bizony nem életbiztosítás.
Egy kapcsolat sajnos akkor is elromolhat, ha tudatosan egyik fél sem hibás. Tönkrement például a Leányfalun elgázolt kisgyerekes család házassága - nem tudni, miért, de nem tehetett jót a kapcsolatnak a kettős trauma.
Minden tőlünk telhetőt el kell követnünk az egyensúly fenntartásáért, de ha valamiért ez nem sikerül - ebbe az is beletartozik, hogy hibáztunk, de nem vettük észre időben - egyenes derékkal fel kell tudni állni, és vállalni az átmeneti egyedüllétet.
Nem véletlenül javasoltam, hogy akit zavar a mondandóm, azzal szívesen folytatom --- privátban. Csak azért, mert egyszerűen faragatlanság offolni más topikjában. Ahogyan kicsit faragatlanságnak gondolom azt is, hogy amikor valaki menteni szeretne valamit, és szemmel láthatóan ebben kér segítséget, akkor miért éreznek egyesek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy az együttérzés szemernyi jele nélkül megpróbálják "kiábrándítani" a másikat, hogy "utcán az asszony helye" - mint írtad.
Nem akarom én bántani az iszlámot (főleg nem úgy általában) de ez a szemléleted, ha a tiéd, akkor ez odavaló. 2000km-rel délkeletre, esetleg 200 évvel a múltba. Itt jegyzem meg, hogy ha egy picivel figyelmesebben olvasnál (de miért is lenne az jó?), akkor nem szólítanál nőként, ugyanis férfi vagyok. Bár ennek nincs különösebb jelentősége, a szavak számítanak, nem az, hogy ki mondta. Én sem tudtam, hogy Adagio férfi, ettől függetlenül jogosnak gondolom, amit írtam neki.
És akkor maradjunk Samu dolgánál. Elolvastad Te amit a TI írt vagy Te is a sorok első szavaiból próbálod összerakni a történetet? Ezért aztán amit leírsz, annak nincs sok köze ahhoz, amit Samu írt.
Konkrétan: áruld már el nekem (de erre tényleg válaszolnod kellene), hogy a TI szövegéből, hogyan sikerült azt az ékalakú következtetést levonni, hogy "egyik ember a másikat szereti, tiszteli. A másik erre fittyet hány és... " Mert Samu azt írja, hogy: "kezdünk eltávolodni, falak nőnek köztünk. Egyre több a veszekedés, nem beszéljük meg a gondjainkat. ... Szembesültem vele, hogy elhanyagoltam, nem figyeltem rá az elmúlt pár évben"
Samunak legalább van önkritikája és látja, hogy a felesége ballépésének milyen okai (is) voltak. Ez nem menti természetesen a feleségét, hogy a rossz válaszra még rosszabb választ adott, de tényleg nem értem, hogy Te most ezt olvasási nehézségek miatt nem tudod felfogni vagy egyszerűen ez már túl színes a te sakktábla gondolkodásodnak?
"A probléma megoldása tehát a válás."
Igen, így is lehet. Akinek nincs más eszköze, mert ennyire szegényes a fantáziája, mert ezt látta otthon, hogy így kell, az természetesen cselekedjen így. Neked biztosan nem javasolnék mást, (valószínűleg abban sem tévedek nagyot, de ha igen, akkor bocsánat), hogy a válási ügyekben már van gyakorlatod. És abban az értelemben természetesen igazad van, hogy ha a problémát így oldod meg, akkor a probléma tk. "meg van oldva". Fel sem merül a kérdés, hogy mi lett volna ha, mert természetesen úgy is lehet szocializálódni, hogy ami elromlott, azt kidobjuk, veszünk helyette újat. Ez valóban "korszerű" megoldás. És aki ebben gondolkodik, azt valószínűleg zavarja az, ha a szomszédnak van esetleg tehetsége, kedve, akarata, hite ahhoz, hogy megpróbálja megjavítani (újraalkotni) azt, ami elromlott. És innen a dolog már kicsit világnézet kérdése is.
Én azért drukkolok, hogy Samunak sikerüljön, te meg - rossz esetben - annak drukkolsz majd, hogy a te jóslatod teljesüljön. Azt természetesen elfogadom, hogy nem túl jók az esélyek az újrakezdéshez, de meggyőződésem, hogy nem azért mert nem lehet újrakezdeni, hanem mert mi, gyarló emberek nem vagyunk erre jól felkészítve.
"Biztos sokan jártatok már ebben a cipőben (a hűtlen házastárs szerepében) onnan ez a nagy megértés."
Hát, nem tudom milyen megértésre gondolsz, ugyanis az én gondolkodásom lényege az lenne, hogy mindkét felet megértsem. Te meg mintha csak az egyiket akarnád. De, hogy válaszoljak a kérdésedre, sosem voltam a hűtlen házaspár szerepében. A megcsaltéban már igen. És megtanultam megérteni valamelyest, hogy a világ nem ennyire egyértelmű. Aki hűséges, az még nem feltétlenül szerető, és aki hűtlen, az nem feltétlenül a legalja.
De akkor most én is tippelek. Az alapján, amit a gyerekek válás-tűréséről írtál, abból jól gondolom, hogy a te gyermeke(i)d nem a szüleivel élnek közös fedél alatt? köszönöm a válaszod!
"Neked nem csak az a bajod kedves baskadin, hogy fordítva ülsz a lovon, hanem túl magas lóra is ültél. "
Nem, nem a ló a magas, hanem én. :) De lenne rá tanúm, hogy szívesen leszállok a lóról, és kevésbé kioktató módon mondom a magamét, csak érezzem azt, hogy a vitapartner olvas, ért, gondolkodik és mérlegel. De amíg azt érzem, hogy a nickek jelentős része egyszerűen csak rombol, addig kénytelen vagyok tükröt tartani.
De tényleg, ha komolyan gondolod, hogy az álláspontod a nyerő és úgy van jól, akkor légy szíves vedd a fáradságot és idézd az idevágó szakirodalmat. Kíváncsian hallgatom.
de ez itt Samu topikja. Ő jól teszi, ha kitér a provokatív és romboló hozzászólások elől. Én még kicsit vitézkedek, mert éppen van időm, de ha kéri, hogy ne tegyem, máris elhalkulok.
Hogy vagyunk?
Hát az egész történetben egyetlen hangos szó nem volt, könnycsepp annál több...
Sokat beszélgettünk eleinte főleg mi hol romlott el.
A terapeuta azt tanácsolta ne beszéljünk erről. Ne elemezzünk. Na de ha állandóan ez jár a fejünkben... Pokolian nehéz. Legalábbis az enyémben. Állandóan várom, hogy mondjon valamit. El tudja-e engedni és minket választ vagy sem. Ha nyüstölöm, önvédelemből fog menekülni. Hülye helyzet. Igyexünk a gyerekek előtt nem mutatni semmit.
Mi bajod a muzulmán emberekkel baskadin?
Az IQ voltaképpen problémamegoldó képesség. Ami mellett Te kardoskodsz, az nem a probléma megoldása, hanem annak az elnyújtása.
A probléma az, hogy egyik ember a másikat szereti, tiszteli. A másik erre fittyet hány és másik kapcsolatot épít ahelyett, hogy arra fordítaná az energiáját, hogy a jelenlegi kapcsolatában jól érezze magát ("Elkezdtek építeni valamit, és szerelem lett"). Nem félrelépett, nem megbotlott, kapcsolatot tartott fenn két gyermekes anyaként. Kockára tett mindent, amiért a másik fél küzdött legjobb belátása szerint: Az otthont, a családot, a biztonságot, a házasságot.
Mondhatta volna azt is hogy: "Drágám, többet kellene törődnöd velem, mert nem érzem jól magam ebben a házasságban". Azt persze senki ne várja, hogy 20 éven keresztül rajongással, lángoló szerelemmel szeretik. ,
A probléma megoldása tehát a válás. El lehet nyújtani addig a kapcsolatfenntartását míg valóban előkerül a böllérkés. Sok hozzád hasonló IQ bajnok próbálta már meg ezt, nem egy végződött böllérkéssel, baltával, vagy éppen önvédelmi fegyverrel.
Utcán az asszony helye.
A gyerekek lelki sérültek lesznek? Igen, törést fog okozni, de nem akkorát, mint az a civódás és agónia, mint ami ezek után következik. A gyerekek rugalmasak, sok mindenhez jól alkalmazkodnak. Kiválóan alkalmazkodnak a külön élő, de szerető, törődő szülőkhöz is. Nem tudnak viszont alkalmazkodni az együtt élő, de folyamatosan egymást maró szülőkhöz, akik mellett ők maguk, a velük való törődés semmivé lesz, elveszik. Felőrlődnek.
Neked nem csak az a bajod kedves baskadin, hogy fordítva ülsz a lovon, hanem túl magas lóra is ültél.
Biztos sokan jártatok már ebben a cipőben (a hűtlen házastárs szerepében) onnan ez a nagy megértés.
Egy tanácsodat Megkérdőjelezhető értelmi képességeid ellenére is megfogadok. Ellovagolok.
Hát, ha meg tudnánk fogalmazni, mi a szerelem, talán nem is lenne értelme a létezésének, nem? :) Ugyanakkor itt szerintem a felesége keveri a hálát a szerelemmel.
Hát most elemezgethetnénk azt is persze, hogy mi a szerelem... a szerelem nem feltétlen a mindent elsöprő érzés... persze ha azt nézzük, hogy a szakadék szélére sodorta ezzel a házasságát, akkor mondhatjuk, hogy ez majdnem mindent elsöpört... Vannak kis, meg nagy szerelmek... vannak olyan szerelmek, amik barátsággá szelidülnek, vannak amikből gyűlölet lesz ,vannak amik házassággal végződnek... és vannak, amik próbára teszik, hogy az egymással házasságra lépő két ember mennyire alkot erős szövetséget. Ettől még a szerelem érzése, legalábbis a kémiai része ugyanaz.
Nem gondolom, hogy TI fogja és az összes hozzászóló korábbi, más topikokban történt hozzászólásait elolvasgatja, ha ezt tenné, akkor tudná, hogy mélységesen tiszteled a nőket. De ez az itteni hozzászólásaidból nem jött át - én értem, hogy gondoltad őket, de csak mert jó ideje olvasom a többi hozzászólásodat.
Mégegyszer: nem a Te hozzászólásodat összegezte, a Te nevedet emelte ki, de az összes, őt támadó hozzászólást foglalta össze, azokból a negatív megjegyzéseket (elsősorban pl. posteleki 52-es hsz-át..)
valóban
Én nem vagyok meggyőződve róla, hogy a felesége valóbban szerelmes.
- Egy új pasi, ami változatosság ahhoz képest, hogy 20 évig egyetlen férfival élt, ez nyilván izgalmas, mint minden, ami új.
- Hála a figyelemért és a törődésért, amit - legalábbis az ő érzése szerint - az utóbbi időben otthon már nem kapott meg.
Ezek lehetnek felvillanyozó új érzések egy fásulóban lévő, napi szintű problémákkal küzdő párkapcsolat után, de közel sem érzem benne a mindent elsöprő és mindent örökre elborító és maga mögött hagyó nagy érzést.
Aki így summázza a hozzászólásomat, az semmit nem ért belőle, és itt tényleg befejeztem.
Nem mondta, hogy Te mondtad, a férfiasságát hiányoló kommentelők hozzászólásait summázta. Nyilván kicsit sarkítva.
Igen, szóval úgy gondoltam, hogy a második legjobb barátod a feleséged barátja is... igen, a legjobb "természetesen" az ember társa...(aki pedig a legjobb barátját kidobná, mert hibázott, arra nehéz mit mondani.)
Nekem egy gondolat segített átvészelni a nagy viharokat, hátha ez neked is segít: A szerelem olyan, mint egyfajta betegség... Tehát vedd úgy, a feleséged épp beteg (ez majd akkor lesz segítség, ha esetleg azt érzed, nem is ismered igazán...). És ez egy olyan kihívás, amit úgy kell teljesíteni, mint ha egyéb komoly betegsége lenne. Leszámítva, hogy ezt a betegséget nem a genetika, a környezeti hatások, vagy a rossz stresszkezelés okozta, hanem ti ketten.
Hogy vagytok egyébként most a hétköznapok szintjén, azon felül, hogy Te padlón vagy, ő meg szenved..? Beszélgettek sokat vagy hidegháború van?
Nana! Azért ne addj olyant a számba, amit én nem mondtam! Nem szólok hozzá a témádhoz, de akkor légy te is fer!
Igen, jól látod, nekem tényleg Ő a legjobb barátom. Vele beszéltem meg mindent.
Miért itt? A google első találata volt a keresőben ez az oldal ebben a témakörben.
Szóval tökös kemény férfiként adjak két büdös pofont, dobjam ki, aztán dőljek hátra elégedetten a fotelben?
Aztám végignézhetem, ahogy 2 kisgyerek anya nélkül teljesen egy életre megsérül mentálisan, mikor eladjuk a házat és a hitelt kifizettük, végignézzük, hogy szépen tönkre megyünk. Válás után a gyerekek két helyen élnek kettős identitással vagy egy helyen és a másik szülő fél fizetését fizetheti oda. A gyerekeknek meg kell szokni egy új apát, egy új anyát meg új mostoha testvéreket. A mostoháknak meg kell szokni két idegen gyereket.
Ez valóban kemény határozott lépés, és okos is... :-?
Mindezt, úgy hogy szeretem tiszta szívből. Ha valami elromlik, tanuljunk nelőle és javítsuk meg ha még nem késő.
Nem szeretek veszíteni, és a fenti verzió sem csábít...
FullMoon ez nem Neked szólt direktbe, hanem Adagio-nak meg a többi hasonló kemény férfinak. :-)
"Igaz hitemre mondom soha nem szoktam ezt (vagy hasonló fórumot) olvasni,"
Hát, akkor mondd már el - csak úgy nagyjából - a te "igaz hitedet"! Mire is gondoltál igaz hit alatt? Mert én meg Allahra mondom, jobban is tetted idáig, hogy nem olvastál ilyen fórumokat. Nagyon nem neked való. Ezért a hozzászólásodért tök felesleges volt regisztrálni. Jól tudjuk, a te igaz hited szerint ilyen esetben az asszonyt ki kell végezni, halálra kell kövezni.
"Valaki nagyon fordítva pattant fel a lóra. "
Én is így gondolom. Úgyhogy megfordulhatnál. És az sem baj, ha azzal a lendülettel el is lovagolsz...
De ha még szkanderozni szeretnél, privátban megtehetjük. de ahhoz IQ is kell majd, nem elég az igaz hited...
------------------
Adagio!
posteleki úr kellően férfias volt neked?
-----------------
Samu, bocs, hogy kéretlenül hadakozok itt, de tényleg tud bosszantani, amikor emberek itt próbálják a frusztrációjukat levezetni azon, aki vállalja, hogy éppen padlón van.
Macska Sámuel. Aki ebbe is beleköt, az már tényleg szőrös talpú hegyi rabló.
Nem tudok mindig kemény maradni (még sírni is szoktam), és ha valaki, hát én belátom a hibáimat. Van belőlük bőven!
A kérdésedet természetesen tiszteletben tartom, újat egyébként sem tudnék mondani. Nem értetek, de nem baj. Remélem egyenesbe jön az életed, őszintén kívánom, hogy sikerüljön!
Ennek egy nagyon egyszerű oka lehet, még pedig az, hogy ha az ember fia ilyen témában akar társalogni, azt hírportálok fórumján nehezen tudná kivitelezni. És hogy miért akar társalogni egy férfi ilyen témában...? Talán mert nincs kivel megbeszélnie. Talán mert a legjobb barátja egyben a felesége legjobb barátja is és nem akarja bedobni két tűz közé... Talán mert nem szeretné, még most, ebben a helyzetben sem fekete bárányként befesteni az asszonyt. És igen, aki szeret, az pont így reagál, aki kivágja a másikat az ajtón ilyenkor, az az életben nem szerette...
Hogy mi a férfias, az viszonylagos. Én ezt az egész Cicus-problémát nem értem. A Playboy logója például egy nyúl :)
Azért a férfiassághoz hozzátartozik, hogy nem egy női fórumon tolunk hozzászólásokat. Ez tőlem is nagyon férfiatlan. Igaz hitemre mondom soha nem szoktam ezt (vagy hasonló fórumot) olvasni, de ahogy ez a történet a fülembe jutott nem bírtam megállni. Szégyenlem is magam nagyon, magam sem értem miért olvasom, lehet nyugodtan fikázni, teszek rá.
Vegyük sorra a történéseket. Egy szerencsétlen pali 12 évig él egy nővel, elveszi, családot alapít, házat vesznek, hitelt vállalnak stb... A nő otthon marad a gyerekekkel -hiszen ez a nő dolga, erre gyártotta a jó Isten- majd ahogy éri néhány impulzus miután visszamegy dolgozni, máris valakinek az ágyékán csüng. A történet csúcspontja; Az egyébként megcsalt, ideáljában porrá zúzott, karácsonykor letaglózott ember sajnálja és érti meg a szegény szerencsétlen asszonyt, aki karácsonykor nem bírta azt a hatalmas nyomást? Ő, meg még itt jó néhányan. Valaki nagyon fordítva pattant fel a lóra.
Ha engem egy szép karácsonyi napon lepnének meg ilyesmivel, eszembe nem jutna, hogy valami értékeset veszítettem el. Nehogy már Te küzdj érte! Dobd ki az asszonyt és még boldog lehetsz. Tudom, mégis a gyerekeid anyja, de ne törődj vele... Ő sem törődött azzal hogy anya, amikor más ágyában landolt. Eszébe sem jutott.