Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Időt, de mennyit?
Létrehozva: 2015. december 26. 19:12
Adott a párom, és én akivel 10 hónapja együtt vagyunk. Neki van egy nyolc éves kisfia. Amikor megismerkedtünk már két éve külön élt a volt párjától és a gyerekétől, azaz a gyereknek 5 éves kora óta nem részese a mindennapjainak!
6 hónapja közösen bérelünk egy lakást, de a gyerekkel két hete "találkozhattam" először, mert szerinte nem volt rá felkészülve addig...
A kisfiú két hetente van nála, olyankor én haza jövök anyukámhoz, és ez így történt az ünnepek alatt is! 23-24.-én délutánig nála volt a gyerek (ketten öltöztették a karácsonyfát a közös lakásunkban), csak este jött hozzám az ünnepi vacsorára (nálunk is van karácsonyfa amit én öltöztettem egyedül)...
Ma déltől újra együtt vannak holnap estig, és lehetőséget kaptam arra, hogy a nagyszülőknél "véletlenül" összefussunk és odaadjam az ajándékot!
Teljesen felemészt ez a helyzet, és soha nem kérném hogy válasszon kettőnk közül, de egyre nehezebb elfogadni, hogy nem lehetek teljes mértékben az élete része, és nem osztozhatok vele azokban az örömökben, melyek az életének meghatározó pillanatai... nem láthatom őket együtt játszani, együtt nevetni...
Nekem nincsen gyerekem, így nem tudom átérezni az Ő helyzetét, de úgy érzem ez a helyzet senkihez sem méltó,de nem tudom tudok e többet tenni azért hogy valami változzon...
Vagy mi lenne, ha egy jot jatszananak papa meg a gyerek, es hivnak az uj not, hogy gyere te is egyutt bolondozni? Kiraly otlet? .
Nem az a baj, hanem az, hogy en takarodjak ki a sajat lakasombol.
Mit kell itt mar fokozatoskodni, amikor eldontottek, hogy egyutt fognak elni? Az lenne a gyerek nyakaba zuditas, ha mondjuk ilyesmiket mondan apuka, hogy itt van az uj anyukad. De ilyet nem tesz. A gyereket meg hiaba furja a sajat anyja, a gyerek nem hulye, ha latja, hogy rendes a masik no, akkor ez fog szamitani. Az anyjat is meg fogja erteni, hogy benne meg az apja elvesztes bujkal, mivel az az o anyja. De ahogy no, szolni fog az anyjanak, hogy hagyja abba.
A masik nonek nem kell nevelnie a pasija gyermeket. Szabalyok viszont kellenek, amikor a gyerek keves idore naluk tartozkodik. Es a szabalyok betartasara az apjanak kell ugyelnie. Miert is kerulne hozzajuk kamaszkoraban a gyermek? Apanak egesz egyszeruen meg kell mondani a gyermekenek, hogy ezzel a nenivel elek egyutt. A gyermek tudomasul veszi, mert nem kap mast. En viszont nem lennek masodhegedus, az biztos. Szeresse a gyermeket,de a lakasombol miatta ki nem takarodnek. Ne menjunk mar le labtorlobe.
En ugy tettem volna pl, hogy had diszitsek ok karacsonyfat ,en meg elszoszmotoltem volna, vagy idonkent szaladnek resztvenni. De megvarnam, amig agyermek magatol jon oda hozzam es kerdez, hogy te meg mit csinalsz itt a konyhaban, stb.. behelyettesitheto, es beszedbe elegyednek vele, mit fozok, sutok, hogy, karsz-e segiteni, akarod tudni, hogy keszul, szoval ilyesmik. Pl.... de nem rohannam le.
Én is egyetértek.
Reméljük jól jön ki a TI ebből a helyzetből.
Na, én kábé egyetértek - bár szerintem azért nem kell leírni a gyerekes pasikat, van azért, aki tudja kezelni a szitut, hogy ott a gyerek és mégis udvarol mellette a nőnek!
De az semmiképpen nem járható út, hogy a nő mindig húzza össze magát picire, aztán meg csodálkozik mindenki, még ő maga is, hogy miért van elege a párkapcsolatból... Az ilyen tuti bukás! Azt írta valaki, legyünk őszinték a gyerekkel - nos, szerintem legyünk őszinték a párunkkal is, és nem kell minden véleményt cukormázba csomagolni, mert akkor nem lesz semmi hatása! A nő is csak ember, neki is érzései vannak és egy élete, egy családban pedig mindenkinek megvan a helye és szerepe, tehát ha a gyereket túl magasra helyezik, rögtön borul az egyensúly! A másik: a gyerekek elég rugalmasak, ha biztosítva van minden az egészséges élethez és megkapják a megfelelő mértékű és minőségű szeretetet, akkor megértik azt is, hogy az új nőhöz is normálisan kell viszonyulniuk, és az új felállásban is alkalmazkodniuk kell nekik is! De ha túlzottan lelkizősre veszi a figurát apuka, azzal csak azt éri el, hogy lesz egy elkényeztetett hisztis kiskölyke, aki az egész életén uralkodni fog, és sorra mennek majd tönkre a kapcsolatai. Nem mellesleg a gyerek későbbi életére is rossz hatással lesz a megszokás.
"Sajnos a gyerek anyja eléggé nagyban dolgozik azon, hogy soha ne legyen normális ez a helyzet... Hónapokig írogatta hogy családromboló vagyok, holott nem is ismertük még egymást amikor szétmentek... Hetekig nem engedte el az apjával amikor megtudta hogy együtt vagyunk, bírósági végzés kellett ahhoz hogy két hetente elhozhassa...
Persze a gyerekben is kialakult rólam egy kép, de én mindig azt mondtam hogy nem engem "utál" hanem azt az embert akit az anyja lefest neki, és kértem a lehetőséget hogy bizonyítsak, mint egy "néni", és nem mint apa barátnője...
De ezt a konfliktust az apuka (félve attól hogy elveszíti a gyerekét) nem vállalta fel, és az időre bízta :( És sajnos félek attól hogy a későbbiekben sem lesz ráhatásom a folyamatokra, és nem tudom elérni azt, hogy a gyereknek ne csak játszótársa, hanem APJA is legyen, akire felnéz, akit tisztel, akinek számít a szava, aki hoz szabályokat :("
Na, erről van itt szó. Zsaroló hisztérika anya, befolyásolt, zavarodott gyerek, tesze-tosza apa, gyűlölt új partner. Még kívülállóként is rossz ilyet olvasni. És tudod hány és hány ilyen gázos szitu van? Bár ez neked nem vigasz.
Én menekülnék. Lelkileg romos a csapat és sérülni fogsz te is...
Lehet itt várakozni, reménykedni, de ha most felemészt ez a helyzet, szerintem nem várható sok eredmény.
Elhagyott, féltékeny, a gyerekét eszközként használó anya. Mamlasz pasi. Ki tudja milyen gyerek. Közös lakásból karácsonykor távozás. És ennyi idő után közös vállalkozás? Hány éves vagy?
Egy 10 hónapja szerelmes párnak összebújva, turbékolva, az ágyból ki sem kelve kellene tölteni a karácsonyt.
Te nem érzed mennyire gáz, ez a sok zűrös körülmény? De igen érzed, ezért vagy itt.
Nálam az elvált gyerekes pasi tabu lenne, mert a férfim életében én legyek az első, ez alól egy kivétel van, a közös gyerekünk/gyerekeink. Érted ugye? Sosem lehetsz a királynője, egy elvált, gyerekes pasinak egy ilyen szituban, mert ott van a puttonyában az igen súlyos múltja: egy gyerek és egy ex.
Na, de én egy rátarti nő vagyok, nem tűröm a másod, ötöd, huszadhegedűs helyet. Hisztérikás exeket és másnak a gyerkét.
Azért kívánom, hogy megtaláld a boldogságot, csak ne így, hogy ide kelljen írogatnod ahelyett, hogy most lennél a legelégedettebb az életeddel.
Szerintem nonszensz, hogy fél éve együtt laktok, és elmész a lakásból, amikor a gyerek jön. Ha a párod nem akarja, hogy találkozz vele, akkor ne hozza haza.
Elgondolkodnék, hogy ezt a kapcsolatot érdemes -e tovább folytatni.
Szerintem ez hosszu idö, mar korabban kellett volna talalkoznotok a gyerekkel. Nincs ra "megfelelö" idöpont, de ez olyan, mint az adoptalt gyerekek eseteben, meg kell mondani, es minel hamarabb.
Es mit mondott a parod, ki vagy te, hogy talalkozol a gyerekkel, es ajandekot adsz? Nem kell ajandekkal "megvasarolni" a gyerek joindulatat. De szerintem igenis segit, lehet, hogy nem elsö pillanatban, de hosszu tavon mindenkepp, ha az apanak van annyi batorsaga, hogy elmondja a gyereknek, anyaval mar nem, de ezzel a tarssal fogok együtt elni.
Szerintem a te oarod a gyerek möge bujik, sok mindenben. En igy nem csinalnam sokaig. Mondom ezt ugy, hogy a ferjem volt felesege szinten eljatszott bizonyos dolgokat. Regesreg nem voltak mar együtt, jogerösen elvaltak, mikor megismertem a mar ferjemet, es megis megprobalta bebeszelni a kislanynak, higy en voltam az oka, hogy elvaltak. De az en ferjem kiallt mellettem. Es igy meg tudtuk mutatni, hogy a gyerek resze ennek az uj eletnek.
Ez az! A legnagyobb igazság! Mindenki menjen szépen a p*csába az nlc-ről és foglalkozzon a saját dolgával! Minek vagytok itt?!
A problémádra egy fórumon nem fogsz megoldást találni, de még segítséget se remélj! Ez annál jóval komolyabb. Ha intelligens emberek vagytok, meg fogjátok beszélni a helyzetet, és el fogjátok dönteni, hogy mit kell tennetek.
10 honap nem sok. O ismeri a gyereket, bizonyara ugy iteli meg, hogy nem jott el az ideje a talalkozasnak az 'idegen novel'. Nem akarja a gyereket meg jobban megzavarni, terhelni, epp eleg lehet szegenykenek, hogy elvaltak a szulei. Effelek lehetnek a hatterben es ezek arra utalnak, lelkiismeretes apa a parod. Anyakent nagyon megertem a szempontjait.
Turelem. Ha turelmetlen vagy, csak vesztes lehetsz. Azt se vard, hogy minden gyerekkel kapsolatos erzelmet, tepelodeset megossza veled. Hagyd, hogy ugy tortenjenek a dolgok, ahogy nekik a legjobb.
Elvált,gyerekes pasit választottál,az mindig necces.
Általában mindig az ünnepek a legnehezebbek minden résztvevő részére,sajnos.
Csak néhány gondolat ami eszembe jutott. Talán segíthet.
Ha a volt feleség évekkel a válás után is balhézik,nehezen fogod tudni "megszelidíteni" legalább annyira,hogy ne kígyót,békát mondjon rád a gyereknek. Sokat fog tudni kellemetlenkedni nektek. Ha ráadásul a volt feleségnek nincs másik pasi az életében,akkor még inkább.
Ne erőltess senkinél semmit,akkor sem,ha te már úgy érzed,itt volna az ideje,hogy megtörténjen!
Ne akarj tökéletes pótmamája lenni a gyereknek,mert az úgyis a gyerektől függ elsősorban,hogy mennyire és mikor fog elfogadni téged! Ha erőlteted,azzal csak ártasz a későbbi jó kapcsolatnak.
Ne akard a gyereknek hízelgéssel,ajándékkal,'okos beszélgetéssel' bebizonyítani,hogy nem vagy olyan "boszorka",mint amilyennek anyukája esetleg lefest téged. Ha mindig "csak" önmagadat adod,a gyerek rá fog jönni,hogy milyen vagy valójában.
Soha ne szidd,ne mondj rosszat a gyereknek az anyjáról!!
Soha ne szidd a párodnak a volt feleségét,akkor sem,ha ő ezt teszi!
Ha úgy érzed,hogy neked egyre nehezebb ez a kapcsolat,próbáld mindig megbeszélni a pároddal.
Ha túl sok a feszültség a láthatások mikéntje miatt,a volt feleség miatt,a gyerek viselkedése miatt,az megmérgezi és robbanthatja a kapcsolatot. Ez sajnos mindig benne van a pakliban,ha elvált,gyerekes pasit szeret valaki.
Ha úgy érzed nem megy,túl sok a megalkuvás a részedről,inkább te lépj tovább és ne várj évekig!
Hát egyelőre a saját házi szabályaitokat kell kialakítanotok, kettesben a pároddal - aztán már csak azt kell leérni, hogy a gyerek is betartsa őket. Ha csak kéthetente egy hétvégére látja a gyereket, akkor nem csoda, hogy inkább csak barátkozik vele - de később ez változhat, lehet, hogy tinikorában hozzátok kerül a gyerek, és akkor az együttéléssel megjönnek a szabályok is. Szerintem ne aggódj, a gyerek személyiségétől is nagyon sok függ! Lehet, a gyerek rögtön látja rajtad, hogy jófej vagy, lehet, hogy egyáltalán nem rosszalkodós és nincs is szükség túl sok szabályra a neveléséhez... majd kiderül, kialakul! Bízz magatokban!
Ja, hát akkor ez egy megoldott kérdés! Akkor további jókat!
Jó a kérdés! (De nem egyszerű) Inkább egyedül...
Stabilan velem tervez úgy érzem! Összevontuk a vállalkozásunkat, melynek keretében január végén új családi házba tudunk költözni... Onnan tuti biztos, hogy nem fogok sehová elmenni ha jön a gyerek, mert úgy érzem elég időt adtam...
Ennyi idő után volt a találkozó a jelöltekkel és kinek a részéről nem működött?
A karácsony előtti időzítés tényleg nem a legszerencsésebb volt, és inkább az én "kényszeremre" jött össze a találkozó!
Sajnos a gyerek anyja eléggé nagyban dolgozik azon, hogy soha ne legyen normális ez a helyzet... Hónapokig írogatta hogy családromboló vagyok, holott nem is ismertük még egymást amikor szétmentek... Hetekig nem engedte el az apjával amikor megtudta hogy együtt vagyunk, bírósági végzés kellett ahhoz hogy két hetente elhozhassa...
Persze a gyerekben is kialakult rólam egy kép, de én mindig azt mondtam hogy nem engem "utál" hanem azt az embert akit az anyja lefest neki, és kértem a lehetőséget hogy bizonyítsak, mint egy "néni", és nem mint apa barátnője...
De ezt a konfliktust az apuka (félve attól hogy elveszíti a gyerekét) nem vállalta fel, és az időre bízta :( És sajnos félek attól hogy a későbbiekben sem lesz ráhatásom a folyamatokra, és nem tudom elérni azt, hogy a gyereknek ne csak játszótársa, hanem APJA is legyen, akire felnéz, akit tisztel, akinek számít a szava, aki hoz szabályokat :(
Magányosan, vagy egyedül?
Vigyázz, nem mindegy mit érzel.
jav.: hibát
Már egészen elszoktam a fórumozástól, bocsánat. :)
Én kétszer is elkövettem azt a hiba, hogy túl hamar ismertettem össze a gyereket az aktuális jelölttel - de soha nem azért volt ez hiba, mert bármi lelki trauma ért volna bárkit is, hanem pusztán azért, mert még nem volt kipróbálva a kapcsolat - esetleg nálatok is úgy érzi a párod, hogy még nem vagytok stabilan egymás mellett, csak próbálkoztok... Mondjuk ez esetben szerintem korrektebb lenne, ha házon kívül találkozna a gyerekkel - vagy ha te vagy annyira nagylelkű, hogy odahagyod nekik a lakást, akkor legalábbis úgy szervezni az ünnepet, hogy igazságos legyen az elosztás. De én úgy látom, hogy te nagyon a második helyre szorultál - és ez nem igazán nyerő a családi egyensúly szempontjából.
Egyrészt szerencsétlenül alakult, hogy pont karácsony előtt ismertetett össze titeket, de az viszont egyáltalán nem természetes, hogy neked a saját lakásodból menned kell, mert jön a gyerek - az úgy kéne természetese legyen, hogy te ott laksz, a lakáshoz tartozol, tehát amikor gyerek jön, te is ott vagy. Most majd ha egyik hétvégén már megengedi a párod, hogy te is ottmaradj, akkor a gyerek esetleg (nem feltétlenül persze), de betolakodónak tekinthet téged, mert eddig csak apué és övé volt a lakás...
Én azt is megkockáztatom, ha ennyire óvja tőled a gyereket, vajon mennyire szólhatsz bele majd valaha is a nevelésbe, illetve hipp-hopp itt a kamaszkor, amikor a szülőknek össze kéne tartani a következetesség jegyében - de vajon apuka kit "választ" majd egy vita során? Szóval ezekről nem ártana beszélgetnetek...
Tudom... ezért tartottam ki eddig is, de ez az első karácsonyunk, és mégis magányosan töltöm! :(
Az én szüleim is elváltak, én nem ismerem az "édesapámat", ezért a megismerkedésünktől kezdve fontos nekem, hogy annak a kisfiúnak legyen apja... attól hogy külön élnek...
Türelmesnek kell lenned. Még egy nagyobb gyereknek is nehéz elfogadni, hogy az apja együtt van egy nővel, aki nem az ő anyukája. Bízz meg annyira a párodban, hogy képes eldönteni, mikor kerülj közelebbi kapcsolatba a gyerekkel. Ha fontos vagy a férfi számára, akkor már dolgozik az ügyön szép lassan, mint ahogyan le is írtad.
Ezt a helyzetet el kell fogadni. Úgy látom, a párod lelkiismeretes, jó apa, meg akarja óvni a kisfiát a túl nagy megterheléstől. Fokozatosan hoz össze téged a gyerekkel, ez nem baj.