Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Milyen világ ez ?
Létrehozva: 2015. december 22. 19:30
Röviden leírom a történetem.
Volt egy nagy csalódásom 2,5 éve, nem találtam a helyem sokáig, nem voltam nyitott sokáig. Aztán mikor úgy éreztem regisztráltam egy oldalra. Két kép volt rólam arc és egy egész alakos. De közösségi oldalon is írtak nekem.
Olyan link pasikkal "találkoztam" akikkel nemhogy a randiig, de még 2 napig sem tudtam levelezni. Én nem kezdeményeztem egyiknél sem, levélre válaszoltam. A levélnek nincs eleje se közepe se vége, olyan "szia, hali :P...." és ezek 25-26 éves felnőtt "férfiak". Szép vagyok, csókolgatna itt ott... próbáltam terelni a beszélgetést, ha már ő ilyen ostoba akkor meséljen magáról valamit, tanul, dolgozik hol lakik stb. szinte semmi válasz csak, hogy "kéne még kép XD lol." ha lehet meztelen vagy fehérneműs. Persze nem küldtem, mondtam, hogy én így ismerkedem és ilyen áron nem is szeretnék. Megsértődtek, leléptek egyből. A 1,5 napos levelezésből egy értelmes mondatot nem tudtak írni. Még én vagyok túl zárkózott stb.
Nem tudtak írni? Nem tudnak udvarolni, nem tudnak rendesen bemutatkozni? Mi ez? Vannak olyan lányok akik egyből küldenek két bugyis képet és másnap már együtt alszanak? Aztán mehet persze mehet mindkettő a nemi beteg gondozóba... Mi ez? Milyen világ ez?
A kozvelemennyel egyaltalan nem kell foglalkozni. El kell felejteni a sztereotipiakat, miszerint az szamit parkapcsolati sikernek, ha a kapcsolat orokre szol. Ez nem igy van, egyszeruen nem ez az emberi kapcsolatok termeszete. Minden kapcsolatnak van egy elete. Vannak persze eletre szolo minosegi kapcsolatok is, de csak ebben gondolkodni, csak ezt keresni, csak ezt konyvelni el sikeresnek (egyaltalan mi az, hogy kapcsolati siker?) az hosszu tavon kudarcra itelese onmagunknak. TAPASZTALAT van. Nem konnyu ezt elfogadni, de az egy mas kerdes.
Raadasul egy adott kapcsolaton belul is valtoznak a korulmenyek, erzelmi, egeszsegi allapot, milyen garancia lehetne az allandosagra? Meg kell elni, azt, ami VAN. Ugyanis lehet, hogy jovo ilyenkor mar nem lesz.
A netes ismerkedéssel szerintem is az a baj, hogy a férfiak közül csak azok választják ezt a fórumot, akik sehol máshol nem képesek ismerkedni. Mert férfiatlan viselkedésű, gyáva, pipogya alakok, azért!
A Topiknyitónak írtam egy privátot a személyes tapasztalataimról (30+ korosztály), ebből itt egy általánosságot osztanék meg:
Minden társkeresőn megismert pasitól megkérdeztem a "randin", hogy eddig hogyan ismerkedett. Az ismeretségi körében, a munkahelyén, az utcán, üzletben, stb. megszólított-e valakit? Kivétel nélkül mind azt válaszolta, hogy bár sok nő van a környezetében, olyanok is, akik tetszenének neki (és "páratlanok"), de nem kezdeményezett náluk. Meg sem próbálta!
Biztos van az ilyenek között olyan is, aki másnak mondja magát (a körülményeit), mint amilyen. Biztos van olyan, aki nős, csak unja az asszonyt és inkognitóban ismerkedik, kamu sztorikat mesél totál ismeretlen (akiket a neten ismer meg) csajoknak. De a többség nem ilyennek tűnt nekem, hanem szánalmas lúzereknek, akikben egy mákszemnyi férfiasság nincs. Ez könnyen leszűrhető a külső megjelenésről, a gesztusokról, a habitusból, az életmódból.
Szerintem igenis van olyan, hogy az ember "jókor van jó helyen" vagy éppen nincs "jókor, jó helyen", magyarul: nincs szerencséje, nem a számára megfelelő emberek veszik körül. Ez nem függ össze sem az életkorral, sem a jellemmel, sem a tapasztalatokkal. Ha nincs "hullám", akármilyen jók valakinek a képességei, nincs mit meglovagolni.
Igen, a hozzáállás rengeteget számít! De az is csak akkor jut szerephez, ha van olyan szituáció, amelyben ezt be lehet mutatni.
Legyen szó pl. munkakeresésről, munkában elért sikerekről, barátságokról, párkapcsolatról...
"Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a harmadik nem tudja, mit akar."
Azzal talán egyetértek, hogy a "problémás" az, aki nem tudja, mit akar (az élettől). Mert semmilyen szél nem kedvez annak a hajósnak, amelyik nem tudja, hol akar kikötni.
Ám ez még nem jelenti azt, hogy céltudatos, "jó" hajósokkal ne történhetne szerencsétlenség, ne futhatnának zátonyra. Dacára annak, hogy nem "kalózok" és jól navigálnak, szándékosan senkit nem sodornak veszélybe, bajba. Önmagukat sem, mégis megtörténik.
A jelenkorral az a legnagyobb baj, hogy ha valaki sikertelen (szerencsétlen) az élete egy bizonyos területén, azt a környezet hajlamos azzal bélyegezni, hogy ő maga tehet róla. Értsd: ő a ludas, hogy ezt/azt/amazt csinált, vagy nem csinált. Rengeteg ellenpéldát fel lehetne hozni, hogy mások - akik viszont nem jártak pórul, a témához ragaszkodva: "időben" megtalálták a párjukat és jól működik a kapcsolatuk, talán már gyerekeik is vannak - ugyanúgy megtették vagy elmulasztották az "ezt/azt/amazt", sőt, még cifrábbakat is. Az nem számít.
Semmi gond, lehet, hogy 100 linkre jut 1 normális. Csak türelem, vesztenivalód nincs. Ha úgy tekintesz a netre, mint egy plusz lehetőségre és nem mint kizárólagos lehetőségre, akkor talán nem annyira hervasztó.
A huszonéves korosztálynál még egyáltalán nem meglepőek az ilyen megnyilvánulások.
Remélem, hamarosan beesik az 1 normális is
Ezt szoktad vegso ervkent elsutni, hogy a te szellemi nagysagodba nem ferunk bele, noha nem nehez ertelmezni, amit irsz, plane, hogy sok uj gondolattal nem allsz elo....ertem, csak nem ertek vele egyet. Ez nem baj. A baj az, hogy minden topik elkanyarodik a szemelyed iranyaba, noha az total erdektelen. A tema neha erdekes, nikita soha.
Igy van,es ezert van nagyon keves erdekes topik,met Niki elriaszt mindenkit...
Hat, ezt tenyleg nem tudom. En mindig onnan nezem, hogy nekem van-e kedvem egy talalkozashoz, nem ugy, hogy meg en legyek bator.
Mert vegulis mi tortenhet, semmi. Vagy de, es akkor az valami klassz.
Miért pont én lennék bátrabb, mint a férfiak többsége?
Ez erdekes. Miert nem? Megis mi tortenhetne?:)
En no vagyok, siman csak unnam, asszem. Hosszu netes eletem alatt volt jo par szemelyes talalkozasom kulonbozo minosegben neten megismert emberekkel, ritkan volt pozitiv a csalodas. Es keves maradt meg hosszu tavon, aki viszont igen, az jelentos volt.
Férfiasan megvallom, nekem nem lenne bátorságom egy találkozáshoz.
De, a normalis parkapcsolatok is vegeternek, mert ez az emberi kapcsolatok termeszete. Igy szerzik az emberek a tapasztatlataikat. Nyilvan nem kell es nem is tanacsos a 15 eves korban megismert osztalytars szerelemmel leelni az eletet. Te is, mint minden halando ember, igy tanultal. Neked se naaagyszerelempasi az elso, ne beszelj mar marhasagokat....
Azt meg lazan kihagyod, hgy az emberek valtoznak, igy a kapcsolatok is. Csak szolok.
Engem nem zavar ha téged zavar. Az, hogy a kapacitásodba nem fér bele a hozzászólásom, nem fogom tragédiaként megélni, hidd el. Jogom van hülyeségeket írni, neked is jogod van hülyeségeket gondolni.
Azt mondjuk nem igazán értem hogy mire céloztál, mi sikerült neked, de nem baj. Nekem is szokott lenni orgazmusom.
Örülök hogy neked is sikerült párszor.
Első körben tisztázzuk a fogalmakat. Azt ugye te is úgy gondolod, hogy Isten nem egy meghatározható lény. Mindenütt ott van, így benned is, bennem is, minden élőlényben, növényben, kőben. Isten tévedhetetlen, az ember is tévedhetetlen...lenne. És itt jön az, amit sokan nem képesek felfogni, hogy minden emberben fut egy eredendő program, ami tévedhetetlen. Ez nem a születésünkkor, vagy a fogantatásunkkor keletkezett, hanem a világ keletkezésével. Nem lehet elhatárolni önmagunkat ettől, mégis, emberek milliárdjai próbálják meg. Ők a tévedéseik áldozatai. Az élőlényeknek egyetlen feladatuk van, túlélni és szaporodni, hogy a folytonosság meglegyen. Akik ettől a programtól eltérnek, háborút szítanak, önös célokat akarnak megvalósítani, lázadnak a sorsuk ellen, esetleg rosszul használják fel a céljaik elérésére kapott javakat.
Nehéz megemészteni ezt a szöveget, gondold át.
Ha ismered önmagad, és valóban ismered az embereket, akkor nem nyúlhatsz mellé a párválasztás során. Ehhez egy olyan látásra van szükség, amit nem vakít el a másik külseje, beszéde, nézése, olyan látás, amivel a másik lelkét is látod. Kevés ember képes erre, ez a nyitott szemmel való látás. Én inkább nyitott szívvel való látásnak nevezném. Ebből a szempontból az emberek önmaguknak köszönhetik a rossz döntéseiket.
A normális párkapcsolat azt jelenti, hogy nem ér véget. Miért érne véget? Miért mindig mindennek a végét keressük? Ha egy párkapcsolat véget ér, az soha nem volt az igazi. A másik változását szeretettel el lehet fogadni. Való igaz, minden és mindenki változik. De ha én változom, az nem azt jelenti hogy megszűnök szeretni a társamat, lenézem a gyengeségeit, elveszíti a tiszteletemet.
Az, hogy nem hiszel az igazi létezésében, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Viszont emiatt a hited miatt az esélyed is kevesebb lesz rá, hogy megtaláld. Nem csupán sorsokat összekötő láthatatlan fonalak léteznek, hanem olyan energia is, ami az ilyen párok mély szembenézésénél (ami tulajdonképpen a két lélek beszéde) kékes színű fonalként pár pillanatig látható. Nem csak ők látják ezt, hanem aki épp odanézett abban a pillanatban, az is. Gondolom még ilyen élményed sem volt, de nem csodálom, ritka.
Nem óhajtom kinyilvánítani, hogy milyen ember az, aki 30 éves korára nem talál olyan társaságot önmagának, ahol a megfelelő párkapcsolati ismeretségre szert tehetne.
De példát tudok írni. Ha egy filozofikus beállítottságú ember csak hasonló érdeklődési körű emberek társaságát keresi, noha már intenzíven viszket a párkapcsolati vezérműve, de nem, és nem jut túl a filós vitákon, akkor talán más társaságot kereshetne. Ugyanez vonatkozik azokra az emberekre is, akik vígan elvannak a kisstílű, mulatozós haverjaikkal, barátnőikkel, nagyokat beszélgetnek, de egyre inkább érzik úgy hogy megrekedtek. Ha valaki nőként vagy férfiként olyan szabadidős elfoglaltságot űz, ahol javarészt a saját neméből talál embereket, annak legalább ideiglenesen váltania kell. Sopánkodni könnyű.
Amit te erkölcsnek neveznél, az a te erkölcsi normád. Nem biztos hogy fedné az én erkölcsömet. Másoké sem, így számomra érdektelen, hogy ki mit gondol erkölcsnek. Az erkölcs egy társadalmilag íratlan szabály, és csak addig lehet betartani, amíg nem sérül az illető lelkivilága az igényei kielégítetlensége miatt. Ezt most nem csak a szexre kell érteni, bármilyen témára ráhúzható, akár az abortuszra is.
Kizárólag általánosítani lehet. A két végletet lehet csak halál biztosan meghatározni, de ott már kevesen tartózkodnak. Ők is tudják a tutit, nekik felesleges azt leírni, amit mások butításnak, hazugságnak vélnek. Azt szoktam mondani, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Téged mi borított ki tulajdonképpen? Meg tudom mondani. Az, hogy nem a megfelelő társaságban mozogsz. Gondolom kedveled őket, kedvesek a szívednek, de mégsem találtál a társaságodban egy olyan nőt sem, aki melléd rendeltetett. Vagy bővíteni kell a társasági körödet, vagy pedig lecserélni.
Niki, buszkeseggel tolt el, amikor valamelyik hoszzaszolasomra kiesel a szerepedbol. Ezt keveseknek sikerul elerni, nekem parszor sikerult:)
Nekem mindegy, fiu vagy-e vagy leany. Bosszanto butasagokat nyilatkoztatsz ki egyetemes igazsagkent, kiesik az egod a fejedbol es ettol minden topik szetesik, mivel elkezd rolad szolni, noha a kutyat nem erdekli a szemelyed. EZ azert neha zavar. De csak amikor pont lenne idom, kedvem forumozni (mert legtobbszor egyik sincs.)
ON. Hatha sikerul. Netes kommunikacio.
Miért, te a fórumos hozzászólásaim alapján találkoznál velem?
Akik vették a bátorságot hogy találkozzanak velem, kellemesen csalódtak, nagyon meglepődtek.
Én igen, találkoznék veled. És ez független a hozzászólásaid tartalmától. Soha nem azt figyelem amikor egy ember jellemére vagyok kíváncsi. Nem a mondatokat elemezgetem, hanem hogy összességében milyen érzést kelt bennem. Én pedig hiszek az érzékeimnek.
Kedves Paradicsom!
Ha nem lennél ennyire kukacos, és pitiáner módon piszlicsáréskodó, akkor képes lennél az érvelésre is anélkül, hogy másokat sértegetnél. De nem. Neked ez nem megy.
Megjegyzem, a hozzászólásaim többsége nem is neked szól. Remélni sem merem, hogy elolvasod a butaságaimat. Hm, talán olvasgasd másokét.
Ja igen. Valami téves elképzelés hatására néhány fórumozó azt gondolja, férfi vagyok. Nem baj.
Én vagyok az az idióta, aki az autópályán a többiekkel szemben megy. És nem azt mondja hogy mennyi hülye egy rakáson, hanem kárörvendve figyeli hogy melyik töri össze magát. Aki viszont sikeresen navigál, az előtt fejet hajt.
Jelen, és sok esetben a fórumon ez azt jelenti, hogy nem mindig azt írom, amit valóban gondolok. Szexuálisan igába vonom azokat, akikkel ezt meg lehet tenni.
A második mondatodra légy oly szíves írj példát, mert nem tudom pontosan hogy mire célzol.
Elfogadom ha valami téged igazol, de melyik mondat utal rá?
Hogy neked milyen igazad van.
A 27-es az életkorom volt amikor regeltem, most 35 vagyok.
A majd kinövömet te értetted félre. Valójában sosem fogom kinőni, elvégre ember vagyok, nem isten, így tévedhetek. Jó ember ismerőnek gondolom magam, de nem vagyok minden tudó, így a mellé nyúlás bizony előfordul.
Egyébként a véleményed ( ezt hangsúlyoznám, hogy amit elénk társz az vélemény, és nem tény ) logikusnak tűnik, meg miegyéb, sajna azonban két dologról megfeledkezel. Egyrészt az ember csak fele részben logikus, a többség talán kevésbé, és inkább érzelmi alapon hoznak döntéseket. Persze megpróbálhatod magadat föléjük helyezve őket hülyézve nyugtázni, hogy hát akkor maguknak köszönhetik, de így kissé elszakadsz a realitástól. Másrészt maga a világ sem logikus. A jó és a rossz összege sosem nullára jön ki. A szar után nem biztos hogy jó jön.
Egyébként a normális párkapcsolatra valóban van garancia, azonban ez annyit jelent, hogy ha véget ér, mindkét fél a normális szakítást fogja preferálni rugdosódás nélkül. Mert arra, hogy a normális párkapcsolat valamelyik fél haláláig tart, nincs garancia, elvégre az idő nem áll meg, mi emberek pedig az időben változunk, a tegnapi én nem ugyanaz mint a mai én.
És engedtessék hozzá tennem, hogy 'igazi' nem létezik. Nincsenek sorsokat összekötő láthatatlan fonalak, és hasonló tündérmesék.
A párunkat mi tesszük az igazivá, a nagy ő-vé, persze az ő aktív közreműködésével.És még valami...
"...Milyen ember az, aki 30 éves korára nem rendelkezik olyan társasággal, akik között, és az ismerőseik között nem talál megfelelő partnerre, társra? Ha a társasági kör nem ilyen, akkor az illetőnek nagyon mélyen el kellene azon gondolkodnia, hogy talán először az ő saját személyiségét kellene csiszolni, majd a társaságát lecserélni...."
Megtudhatom, hogy ez most állítás, vagy vélemény? Mire alapozod? Egyébként az általad felvetett kérdésre, miszerint milyen ember az, nem válaszoltál, nyitva hagytad megválaszolatlanul, szóval én nem tudom, hogy milyen ember az aki 30 éves korára nem rendelkezik olyan társasággal ect... felvilágosítanál?
Miből jutottál arra a következtetésre, hogy a véleményed ténymegállapításként való közlése kiállja az erkölcs próbáját? Tudod, a tudatlan hazugságot tévedésnek nevezik, a tudatos megtévesztés pedig a hazugság.
Sokat általánosítasz, ami nem lenne gond, ha tisztában lennél vele, hogy általánosítasz, ami azt jelenti, hogy a megállapításaid ( véleményed ) eredendően nem lehet pontos.
Dehogy rontja el! Illusztrálja, példával alátámasztja, milyen sok minden levehető egy emberről a neten, hogy aztán dönteni lehessen a továbbikat illetően.
(Ha most azt fogja írni, hogy velem aztán nem találkozna, megkarmolom magamat!)
Edes istenem. Mintha nekem kene egy ilyen fennhejazo faxfej (ugye epp azt kepzeljuk el, hogy ha ferfi volnal).
A netes ismeretsegbol kotott hazassagokban csak kepzelik, hogy jol elnek.
Kozhelypufogtatas. Van meg, aki besz.pja a hulyesegeidet? Az ember a kezdeti sokk (tenyleg kepes ekkora hulyesegeket leirni, ekkora egoval??) utan, egyszeruen belefasul a butasagaidba.
Pedig ez pl egesz jo tema lenne, ha nem lennel itt. Netes kommunikacio vs valo vilag. Kar, hogy elrontod. Ezt is.
"A netes házasságok boldogsága önámítás"
Eszméletlen figura vagy!
Még hogy az írásai, gondolatai alapján nem lehet egy ember személyiségére következtetni? De még mennyire, hogy lehet! Ha a topic téged igazol, akkor az általad leírtak engem!
Tudod mit, igazad van.
Ha férfi lennék, ennek a hozzászólásnak az olvasása után nem óhajtanálak megismerni. Igen bőbeszédűen nyilatkoztál arról, hogy mi lakozik a bensődben. Csak így tovább, erre vártam.