Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megmenthető a házasság?
Létrehozva: 2015. december 10. 10:38
15 éves a kapcsolatunk a férjemmel, 4 gyerekünk van. 4 éve egy nagy tragédia ért minket, amit mindketten különböző módon dolgoztunk fel, és eléggé megváltoztunk, de sokáig nem jelentett gondot (talán nem volt nyilvánvaló), kb. 1 éve viszont eléggé élesen kezdett jelentkezni, több lett a vita köztünk. Eközben a korábban a gyerekek körül nagyon sokat vállaló férjem teljesen visszavett, holott én is visszamentem dolgozni, szerettem volna, ha többet vállal ő is a házimunkából és a gyerekek ellátásából, szóval akkor én borultam ki.
11 napja viszont ő közölte, hogy fontolgatja, hogy elmegy. Teljesen sokkolódtam, nem tagadom, nagyon bőgtem. Mert én továbbra is szeretem, év vele képzeltem el az egész életemet. Nem beszélve arról, hogy nem vagyok hajlandó 4 gyerek tönkremenetelét végig nézni. Pont az utóbbi hetekben kezdtem jobban érezni magamat. Nagy sírós beszélgetéseink voltak 11 napja. Sok mindenben igaza van a férjemnek, pl. abban, hogy rá kevesebb figyelmet fordítottam, és mivel a változása bizonyos irányaival nem értettem egyet, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat nem is oszthatja már meg velem. Nem érzi jól magát, és ezért gondolkodik, hogy elmegy. Nagyon sok mindent átbeszéltünk, és én is elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon, ha érez irántam még valamit, akkor meg tudjuk ezt oldani.
Ezt ugyan nem mondtam neki, mert szerintem erre magának kell rájönnie, hogy itt nem pusztán rólam van szó szerintem. Hanem egyfajta életközepi válságról, hogy nem tetszik neki ahová jutott 40 éves korára, sem meló téren, sem amúgy, és talán ráébredt, hogy az élet erről szól, felelősséget kell vállalni, nehéz, fárasztó, és kevés benne a pihenés.
Nyilván, ha nem szeret már (ezt nem mondta, bár azt sem, hogy szeretne, most val.szeg inkább dühös, nem tudom), akkor nem tudok mit tenni, bár akkor is felháborít, hogy lelépne, rám testálva a felelősséget. Ugyan azt mondta, hogy nem hagy magamra, na de ha elmegy, akkor magamra hagyott, akár mit is ért ez alatt.
A beszélgetés után talán kicsit nyomulósan akartam változtatni, ez inkább idegesítette, mint jobban érezte magát tőle. Azóta lehiggadtam, nyugodt vagyok, kedves, megértő, szeretetteljes, de nem nyomulok, nem is kérdezek semmit. Ő meg nem mond semmit, és azóta is itt van. De nem ér hozzám, szexet nem akar (egyszer bepróbálkoztam, azóta azt sem).
Nagyon szar így élni, hogy nem tudom mit fog tenni. Rákérdeztem, nincs másik nő a képben.
A helyzet változatlan. Most éppen kevesebb pénzt akar fizetni, mint amit korábban mondott. Nem lesz ez könnyű.
Közben meg megjelentek azok a pasik, akik belőlem akarnak szeretőt csinálni....A fene se érti a férfiakat.
Most hogy alltok?Semmi esetre ne add fel a noiessegedet ha nehez is,sot!
Nem akarok vele együtt élni már. Amit az utóbbi 2 hónapban művelt az kriminális. Egyáltalán nem tudok megbízni benne, mert azóta is folyamatosan hazudik. És aki engem terrorizál, azzal nekem nincs jövőm.
Eddig együtt tudtunk működni amiben kellett. Persze elég túlpörgött gyerekeket kaptam vissza, de sebaj. Mondták, hogy apánál nem voltak szabályok.
Amint elkezd terrorizálni akkor mindig küldöm az ügyvédhez, hogy vele beszéljen. Ez eddig működött. Persze nem tetszik neki, hogy nem hódolok be minden parancsának, de ez van.
Írásban állapodtunk meg a gyerektartásról, és erre a hónapra fizetett arányosan. A jövő majd kiderül.
Az ügyvéd szerint ez azért nem egészen így van. Ő önként elhagyta az ingatlant, méghozzá nem pár napra való cuccal. Így nem találhatja ki, hogy akkor most meg vissza az egész.
Amúgy azóta nem emlegeti. Talán az ő ügyvédje is elmondta, hogy nem volt jó pont a házasságból egy másik nőhöz költözni, megijedt és ezért akart visszajönni. A fene se tudja.
Sajnálom. A lelki terrort úgy tudod megúszni, hogy mondjuk próbálsz mindent írásban kommunikálni..., a személyes találkozót meg a gyerekek átadás-átvételére szorítani, "írásban már mindent megbeszéltünk"-kel lezárva. Mivel most ő is erősen taktikázik, ott már finomabb lesz... ha meg van olyan hülye hogy nem, akkor magára vessen..
Az is bennevan a pakliban, hogy idővel megjön az esze amikor elmúlik a szerelmi lilaköd, hát most épp "beteg"... az agya is... ezvan... Én nem biztos hogy ilyen gyorsan belevágnék emiatt a válásba, legyen lepapírozva minden, állapodjatok meg, tegyétek le letétbe az ügyvédhez, amivel mindketten mehettek a bíróságra, ha a másik nem tartja be, de próbáljátok ki hogy működik a gyakorlatban (fizeti-e a megbeszélt gyerektartást, elég-e egyáltalán annyi..., a láthatás úgy mindenkinek jó-e, ahogy azt most kitaláljátok stb. stb. jó ha úgy mentek a bíróságra hogy már minden kipróbált, lezongorázott, mert módosítani csak nyomós indokkal és csak bizonyos idő elteltével lehet bármit is...). Egy mediációt meg elkezdhettek attól függetlenül, hogy most a válás irányába tartotok szinte visszafordíthatatlanul, mert az sem mindegy, hogy mint szülők tudtok-e majd együttműködni az elkövetkezendő évtizedben... nem ártana...
Sok erőt és kitartást!
Mi áll a háttérben? Hideg számítás. Időnként előbújik és rúg beléd egy picit, épp csak annyira, hogy szokjad, aztán majd amikor nem látsz a pipától, akkor lódul neki igazán, gyerektartás, vagyonmegosztás stb.
Ameddig nem zajlik le a vagyon és az ingatlan megosztása, joga van ahhoz, hogy bármikor visszajöjjön. (ha közös a lakás)
Mi van ezzel a vótemberrel szerinted, hogy nem hogy lelépett a nőjéhez, hátrahagyva titeket, és meghúzná magát, vagy normálisan viselkedne, de még utána téged zaklat?? "nagy férfit" csinált belőle ez a nőci, azám!
Na ezért nem érzem azt, hogy ez így rendben lesz, és ezért írtam, hogy jobb félni, mint megijedni, meg ilyenekre felkészülni.
Még erre a nőre is kíváncsi lennék, mi mozgatja nála a szálakat. De ugye ezt nem tudjuk meg.
Kitartás és ügyvéd, akivel nem tud az ex lepaktálni. Jól tetted, hogy beadtad a válást. De valamiért az az érzésem, fog még ez az ember borsot törni direkt.
Ezt en mondtam,es igy van,van aki ennyire naiv....bocsass meg,mert kerdeznem,ha nem volt csalas,akkor miert valtatok el?
Hat persze ,hogy volt harmadik,te abba hagytad az olvasast.Ahogy nalad is volt,egy ferfi ugy szeret ki,hogy beleszeret masba,es ezekutan vissza varnad?Nem akarlak bantani.
Még kicsik a gyerekek, nem dönthetnek még maguk hol akarnak élni. De az ügyvédem mondta, hogy egyetlen bíró sem ítélné neki őket, mivel nem vall felelősségteljes, családcentrikus viselkedésre, hogy lelépett egy másik nőhöz.
A gyerekek között meg nagyon-nagyon erős a testvéri kapocs, őket tönkre tenné az ilyen szétválasztás, egy pszichomókus sem engedné. Ettől nem félek. Attól már jobban, hogy nem fog fizetni. Megígérte, hogy a gyerekek cípőjének felét kifizeti, azt még akkor vettem meg, amikor még itthon lakott. Nem fizette. Az illeték felét sem. A kettő együtt több, mint 30 e Ft. És most azért ez már eléggé számít. Közben meg láttam, hogy neki új téli kabátja van.
Ha az én zaklatásomat abba hagyja, akkor én bírni fogom. Nem azt mondom, hogy nem fárasztó. De az, nagyon is. De az meg felszabadító, hogy nem nyom el senki.
POntosan tudom. Ide egyelőre biztos nem jöhet. Előbb rakja helyre önmagát, találja ki mit akar, járjunk el terápiára utána lehet róla szó. De szerintem itt inkább valami mögöttes érdek volt a dologban, mint sem nagy visszaköltözési vágy. Vagy hát nem tudom. Állandóan hazudik, nehéz kihámozni az igazságot.
Nagyon sajnálom, el sem tudom képzelni min mész keresztül. Ne hagyd, hogy visszaköltözzön, mintha mi sem történt volna, meg ki tudja mi húzódik emögött igazán, milyen érdek, ami a házhoz fűződik esetleg. Hiszen annak is van következménye jogilag, hogy ő abból a házból elment. Ha ő ebből az esetből majd tanulni fog, az nem most és nem egyik napról a másikra lesz, szerintem. Kitartást kívánok, sok erőt. Lelkileg fizikailag egyaránt. Nem tudom mennyire rosszindulatú ember a férjed vagy mennyire változtatta meg ez az új nő, de arra is készülj fel, hogy a 4 gyerekből ki tudja mennyit nem tudom, majd ellened akarnak hangolni, hogy esetleg osztozzatok rajta, így neki ne kelljen annyi meg semennyi gyerektartást fizetni. Nem azt mondom, hogy így lesz, de ez is egy lehetőség. Sajnos sok mindent láttam már az életben, a leghajmeresztőbb dolgok tudnak ilyenkor előfordulni. Majd ha van kedved írj egy pár sort időnkét. Mo-nak melyik részén vagy egyébként, ha nem titok?
Pedig most arra kellene gyúrnod, hogy mit lépsz arra, hogy ha majd apafej beállít azzal, hogy visszacsinálná az egészet.
Lassan elmúlik a lila köd, az új barátnővel is jönnek a hétköznapok és az közel sem biztos, hogy "színesebbek" lesznek mint a régi feleséggel és a gyerekeivel. Plusz a a barátnő is kap egy kis ízelítőt abból, hogy mit jelent 4 gyerek ( szokja csak), akkor már lehet a pasi sem olyan érdekes, mint a kezdet kezdetén, amikor még csak randizni kellett és egymással kijönni.
Szóval csak ésszel erővel :-)
Címszavakban.
Elköltözött a nőjéhez.
Zaklatott, ha jött mindenbe beleugatott, olyan szinten, hogy hány percig szellőztettem és milyen vizet ittak a gyerekek. 6 nap után meglebegtette, hogy visszaköltözne, ami mögött szimpla érdeket láttam, nem békülési szándékot (arról nenm beszélt, hogy a nővel megszakítaná a kapcsolatot, és próbáljunk terápiát, vagy megoldani, csak, hoyg fontolgatja, hogy visszaköltözik). Miután ezzel megint jól kiakasztott többet nem hozta szóba. Most nála vannak a gyerekek hétvégére, 11 éve nem volt 2 gyerekmentes napom. 6,5 éve volt egyszer 1 nap, azóta max. 1-2 óra.
A gyerekek jól vannak. Eddig vártam valamiféle csodára, de csütörtökön beadtam a válókeresetet. Előtte megbeszéltem vele, közös megegyezéssel. Az illeték felét neki kellett volna fizetni, persze nem tette. Mindegy. Amit a múlt héten művelt, az kriminális volt.
Kb. ennyi. Ja én egészen jól levezényeltem egyedül a napokat, bár rohadtul fáradt voltam, de ez inkább a sok lelki terror, idegi kimerültség és a nagy fogyás miatti tesi gyengeség miatt volt. De minden rendben ment.
Kíváncsi vagyok mi van veled, hogy bírod, mi a helyzet... a gyerekek hogy viselik... Üdv, így ismeretlenül
Ez esetben viszont - hacsak nem telt el túl hosszú idő a szakítás óta - a kapcsolat előbb-utóbb amúgy is megszakadt volna. A legjobb esetben egy langyos együttélést tételezek én fel, ami a Te szakításoddal borult. Egy szeretetteljes kapcsolat nem múlik el olyan hamar, hogy többszöri próbálkozás ne járna sikerrel.
Minden trauma szörnyű - ez közhely, de így van.
Nem, én többször is kértem, hogy béküljünk, de ő nem akart. Nem szeret már. Ez van. :(
Meg fogja bánni, csak te sokkal határozottabbnak tűnsz annál, hogy visszatáncolj mire neki eszébejut hogy mit is akar..
Ha lett volna állásom és el tudtam volna egyedül is látni a gyerekeket én sem táncoltam volna vissza, ha őszintén magamba nézek..
Persze hogy elvárja... mert akkor az ő lelkiismeretfurdallása csökken.. kedves.. :p
Nem, semmi. Nagyon sokan azt mondják, hogy meg fogja bánni (csak november közepe óta ismeri a nőt), de ez egyrészt egyáltalán nem biztos, másrészt nincs módom kivárni. Ő nem akart válni, fent akarta tartani úgy a házasságot, hogy közben ő a szeretőjénél lakik. Nekem ez nem pálya, és nem szeretnék átjáróházat sem az életemből.
A legkisebb gyerekem még 3 sincsen. Én 38 vagyok. Mire kirepülnek, na, az még rengeteg idő...
Na, most a gyakorlati, technikai dolgok lekötöttek és lefoglaltak, de tegnap és ma már néha be-bevillant a saját jövőm is, és hát az teljesen elkeserítő.
Azért hidd el, eléggé elcsodálkoztak. Akikkel eddig beszéltem az mind teljesen megdöbbent és értetlenül áll a dolgok felett.
Mint kiderült ez nem egy véletlenül jött szerelem nála, hanem egy teljesen tudatos társkeresőzés eredménye. Nem tudom erre már mit mondani.
Közölte, hogy ne is takarózzak a gyerekekkel, most már a sjaát boldogságára is gondolnia kell...
Azért ha reálisan nézzük a dolgokat, márpedig én elég reálisan szoktam, akkor erre irtózatosan csekély az esély.
És totál röhej, ebből is látszik, hoyg teljesen beborította valami köd az agyát a férjemnek, hogy közölte velem 2 napja, hogy elvárja tőlem, hoyg tegyek meg mindent, hogy ne maradjak egyedül. Hát agyam eldobom!
Sajnálom, hát ez kemény menet lesz. Egy pillanatnyi megingás sem volt benne?
Tényleg ne húzd le a rolót még, az, hogy nem engedsz az életedbe senkit amíg a gyerekek ki nem repültek, meg hogy lehúzod a rolót mint nő az nem ugyanaz..
Tudod, ha a mai világban egy 4 gyerekes nős hapsi abba a helyzetbe kerülhet, hogy választ, család vagy a szerető, arról nincs is mit beszélni. Az ő választása már megtörtént akkor, amikor összeházasodtatok. Ha lenne egy csöppnyi vér ott, ahol nincs, akkor addig marad, amíg a gyerekeinek szüksége van rá, a szerető pedig ezt szépen tudomásul veszi. Vagy esetleg a kettőtök közös döntése esetén megy el.
Az a baj, hogy az ilyen eseteken már senki nem csodálkozik és fel sem háborodik. Család, barátok? Bemutatom az új szeretőmet, éppen most cseréltem le a asszonyt... Ez van.
Sajnálom, hogy így történt. Azért ne írd le magadat nőként sem! Sosem tudhatod, mit hoz az élet - max. most még nem vagy nyitott a dologra...
A volt párodnak meg ezentúl ne adj "ingyen" semmit, bízd magad az ügyvédre!