Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megmenthető a házasság?
Létrehozva: 2015. december 10. 10:38
15 éves a kapcsolatunk a férjemmel, 4 gyerekünk van. 4 éve egy nagy tragédia ért minket, amit mindketten különböző módon dolgoztunk fel, és eléggé megváltoztunk, de sokáig nem jelentett gondot (talán nem volt nyilvánvaló), kb. 1 éve viszont eléggé élesen kezdett jelentkezni, több lett a vita köztünk. Eközben a korábban a gyerekek körül nagyon sokat vállaló férjem teljesen visszavett, holott én is visszamentem dolgozni, szerettem volna, ha többet vállal ő is a házimunkából és a gyerekek ellátásából, szóval akkor én borultam ki.
11 napja viszont ő közölte, hogy fontolgatja, hogy elmegy. Teljesen sokkolódtam, nem tagadom, nagyon bőgtem. Mert én továbbra is szeretem, év vele képzeltem el az egész életemet. Nem beszélve arról, hogy nem vagyok hajlandó 4 gyerek tönkremenetelét végig nézni. Pont az utóbbi hetekben kezdtem jobban érezni magamat. Nagy sírós beszélgetéseink voltak 11 napja. Sok mindenben igaza van a férjemnek, pl. abban, hogy rá kevesebb figyelmet fordítottam, és mivel a változása bizonyos irányaival nem értettem egyet, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat nem is oszthatja már meg velem. Nem érzi jól magát, és ezért gondolkodik, hogy elmegy. Nagyon sok mindent átbeszéltünk, és én is elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon, ha érez irántam még valamit, akkor meg tudjuk ezt oldani.
Ezt ugyan nem mondtam neki, mert szerintem erre magának kell rájönnie, hogy itt nem pusztán rólam van szó szerintem. Hanem egyfajta életközepi válságról, hogy nem tetszik neki ahová jutott 40 éves korára, sem meló téren, sem amúgy, és talán ráébredt, hogy az élet erről szól, felelősséget kell vállalni, nehéz, fárasztó, és kevés benne a pihenés.
Nyilván, ha nem szeret már (ezt nem mondta, bár azt sem, hogy szeretne, most val.szeg inkább dühös, nem tudom), akkor nem tudok mit tenni, bár akkor is felháborít, hogy lelépne, rám testálva a felelősséget. Ugyan azt mondta, hogy nem hagy magamra, na de ha elmegy, akkor magamra hagyott, akár mit is ért ez alatt.
A beszélgetés után talán kicsit nyomulósan akartam változtatni, ez inkább idegesítette, mint jobban érezte magát tőle. Azóta lehiggadtam, nyugodt vagyok, kedves, megértő, szeretetteljes, de nem nyomulok, nem is kérdezek semmit. Ő meg nem mond semmit, és azóta is itt van. De nem ér hozzám, szexet nem akar (egyszer bepróbálkoztam, azóta azt sem).
Nagyon szar így élni, hogy nem tudom mit fog tenni. Rákérdeztem, nincs másik nő a képben.
Békésen. Mert én nem hisztiztem, harcoltam és kiabáltam. Szépen elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon velünk, próbáljuk megoldani, nem akarja. El is költözött a nőhöz, nekem az utolsó pillanatban mondta el, hogy nem is egy településen fog velünk élni. Ügyvéddel már beszéltem, eleinte nagyon nem akart semmiben sem kompromisszumot kötni, de végül most úgy tűnik meg fogunk tudni egyezni, és elválunk.
Én még mindig képes lennék megpróbálni rendbe hozni a dolgokat, de ő egyáltalán nem akarja, nem fogok többet utána futni, így is megalázó, teljesen kicsináló volt az elmúlt 1,5 hónap. Rengeteg dolog történt, sok rossz, de most erről már nem akarok írni.
Nekem nagyon nehéz lesz, de meg fogom oldani, az már más kérdés, hogy mint nő, mint ember lehúzhatom a rolót, de a gyerekeket fel fogom rendben nevelni.
Ezek szerint nem olvastál tovább....
Kiderült, hogy, de igen, volt és van harmadik, hozzá is költözött. Én mindent felajánlottam, többször is kértem, hogy próbáljuk helyre hozni, ezt az egy alkalmat megbocsátom, menjünk el terápiára, minden, nem akarja. Egyedül meg nem tudom megoldani.
Igen, rossz lesz egyedül, de az elmúlt 1,5 hónap irtózatosan borzalmas volt vele, és hajthatatlanul, meg hát amúgy is pont most költözött el. Még ma haza jön, de ennyi.
És már nem tudod visszacsinálni?
Mi a helyzet veletek?
Karácsony, szilveszter békésen telt?
MIk a tervek az új évre?
AZ a realitas, amit irtam! :-D a tobbi csak duma.
Ez kb. úgy hangzik mintha lecke, vagy büntetés lenne a gyerek.
Egy szeretetteljes nő, a gyereke/i jövőjét tartja szem előtt és nem azt, hogy ő vagy a pasi mire vágyik. Ez az a döntés az életben, ahol soha nem szabad a realitást figyelmen kívül hagyni.
"Bár van nő aki a mai világban is úgy gondolja, ha a férfi szexel, akkor azt életre szóló következmények mérlegelése mellett tegye csak, ami enyhén szólva is nevetséges, de inkább ostobaság."
aha, en igy gondolom. de szerintem inkabb az az ostoba, (es szelsosegesen primitiv is) aki azt gondolja, hogy a ferfinak jar a kovetkezmeny nelkuli szex, csupancsak mert o him. ha a ferfi nem akar gyereket, de szexet igen, akkor irany vasectomiazni'. vedekezzen o. a no akkor vedekezzen, ha O (a no) nem akar gyereket.
tudom, hosszu...
Hát arról nem mi tehetünk, hogy neked ilyen baráti köröd van.
Szia! Hát, nem irigylésre méltó a helyzet.
Én mindenképpen azt javasolnám (tenném a helyedben), hogy mentsétek meg a házasságotokat. Mi ugyanígy jártunk, pont 15 év után, igaz, nekünk csak egy gyerekünk van. Mi elváltunk, de bár ne tettem volna! Nagyon bánom, szeretem a férjem, és így visszagondolva, inkább megbeszéltünk volna, váloztattunk volna, akár párterápiára is hajlandó lennék már, mert így egyedül nagyon rossz... Mindenképp próbáljátok meg megmenteni, és ne felejtsd el, hogy csak akkor szabad elválni, ha külön már jobb, mint együtt. Azokkal meg akik azt mondják, hogy ha veled nincs szex, mással van... pffff, no comment, elég egyszerű gondolkodásra vall. Nyilván te jobban ismered a férjed. Nálunk sem volt haramdik egyik részről sem, csak én sajnos roszul döntöttem. :(
Rakerdeztel es te elhitted hogy nincs masik no a dologban,bocsi,hany eves vagy?Ha veled nincs sex,akkor valaki massal van.Ne erts felre nem akaralak bantani.
Nem a felnevelésre irtam, hogy tökmindegy.
Közel 50 év alatt sem baráti, sem ismeretségi körömben nem volt ilyen, férfi. De olyan nő aki ráerőszakolta a saját akaratát a pasira, olyan rengeteg. De gyerek téren egyetlen férfinak sincs döntési lehetősége, ha a nő teherbe esett, az eseményeket onnantól ő irányítja. Ja, hogy sokszor nem jön ki jól belőle, aztán sír? Hát ilyen is akad pár........
Bár van nő aki a mai világban is úgy gondolja, ha a férfi szexel, akkor azt életre szóló következmények mérlegelése mellett tegye csak, ami enyhén szólva is nevetséges, de inkább ostobaság.
Alapvetően nem ő mondana le sok mindenről, hanem a 4 gyerek a tanuláshoz való lehetőségéről, hacsak anyu nem valami szuper full 500 ezer ft-os fizetésért dolgozik.
Minden nő ezzel takarózik. De pasitól még soha nem hallottam, hogy ő akarta a 3-4 sok gyereket..........
Szerintem nagyon nem mindegy, hogy 1-2 vagy 4 gyereket kell valakinek felnevelni, pusztán matek.
Meggondolandó, hogy érdemes-e ragaszkodni a házhoz. Ha a férjed bele is menne, cserébe kevesebb tartásdíjért, tudnád-e fizetni a hitelt, a rezsit, a 4 gyerek és saját magad eltartását. Vagy cserébe a házért egy csomó mindenről le kellene mondani.
Attól, hogy te nem ismersz olyan férfit, aki 4 gyerekre vágyik, nem jelenti azt, hogy nem létezik.
Tökmindegy hány gyerek van. Két gyerek mellől is döntött úgy a férj, hogy lelép. Új munkahely, új szerelem, nyaralás a kedvessel még a házasság alatt, hezitálás, aztán költözés. A közös pont mindkét esetben a férj fényesre pucolt alsó fele, ami megerősitette őt abban a hitében, hogy neki az élettől minden csak jár. Ha úgy hozza az élet, akkor választ - mint ahogy böbe férje is.
Persze. És ha már megszületett az a négy gyerek, akkor varrjuk csak szépen az összes felelősséget az anya nyakába, hát szegény ösztönállat pasi, az csak dugni akart, nem az övé a felelősség.
Miért is kellene neki felelősséget vállalni a tettei következményéért?
És úgy rémlik a topikindító azt írta, akarta a férje az összes gyereket. Ja, persze, de biztos azt is csak az asszony kedvéért mondta, hogy akarja, az asszonynak akkor is tudnia kellett volna, hogy egy pasinak nincs annyi felelősségérzete, hogy a későbbiekre is gondoljon, és különben is, szegényke, csak szexet akart, nem is volt az eszénél.
Így gondolod?
A gyereket a nő akarja, ha ó azt akarja teherbe esik, ha nem, nem. A döntés 100%-ban az ő kezében van. És láttunk már nem egy történetet amikor a pasinak semmi beleszólása nem volt. Max kilép, ha megunja. Anyu meg csodálkozik, hogy miért is?
A pasi szexet akar, kielégülést és élvezetet. 1-2 gyerek nekik bőven elég.
Minden jó kapcsolathoz is két ember kell, de elég egy is, hogy elrontsa... és akkor most hogy teljesedjen a bizalom, te nagyokos, ha folyamatosan átbassza a feleségét??
KN :Itt van a 4 gyerek, együtt csinálták, úgyhogy valószínüleg a fickó is akarta. Ja, hogy közben elege lett... na igen, mert megteheti... ezért van az a mondás, hogy a nő a gyereket mindig magának szüli.
Szia Böbe!
Az egymásfelé megnyilvánuló szeretet és BIZALOM tejlesedjen , ne a pénz elosztása a válás esetén. Mindent helyre lehet pofozni, ha kell, pszihológussal! Elmélyült beszélgetések kellenek egy nyugi csöndes helyen az érzéseitekről! Idő, hely és isdőtartam megjelöléssel küldj egy meghívót a férjed emailjára.
szia
Egy nőnek, egy anyának azért a mai világban kell, hogy legyen felelősségérzete. Mind önmagával, mind családjával, mind a gyermekeivel szemben. És ezek úgy egyenes arányban.
Ez általában így van, de én azért ismerek kivételt. Ahol már megvan a négy gyerek, de apucinak még mindig felcsillan a szeme, ha kisbabát lát és ki is mondja, hogy de jó lenne még egy! No persze, nem neki kell megszülni! :) Meg nem is állnak olyan jól anyagilag, hiába van jó foglalkozása, stabil munkahelye apukának, egyelőre panelban "nyomorognak" - mondjuk lehet, azóta az új csokkal tudnak lépni valamerre...
Nincs az a férfi aki 4 gyerekre vágyna, ezt csak a buta nők képzelik. Aztán meg csodálkoznak, ha a pasinak elege lesz, mert nem szól semmi másról az élete, csak arról, hogy a gyerekeiért gürizik. Persze, hogy többet szerte elérni, de ha még a házimunkát is neki kell végezni, hogyan és mikor építhetne karriert?