Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megmenthető a házasság?
Létrehozva: 2015. december 10. 10:38
15 éves a kapcsolatunk a férjemmel, 4 gyerekünk van. 4 éve egy nagy tragédia ért minket, amit mindketten különböző módon dolgoztunk fel, és eléggé megváltoztunk, de sokáig nem jelentett gondot (talán nem volt nyilvánvaló), kb. 1 éve viszont eléggé élesen kezdett jelentkezni, több lett a vita köztünk. Eközben a korábban a gyerekek körül nagyon sokat vállaló férjem teljesen visszavett, holott én is visszamentem dolgozni, szerettem volna, ha többet vállal ő is a házimunkából és a gyerekek ellátásából, szóval akkor én borultam ki.
11 napja viszont ő közölte, hogy fontolgatja, hogy elmegy. Teljesen sokkolódtam, nem tagadom, nagyon bőgtem. Mert én továbbra is szeretem, év vele képzeltem el az egész életemet. Nem beszélve arról, hogy nem vagyok hajlandó 4 gyerek tönkremenetelét végig nézni. Pont az utóbbi hetekben kezdtem jobban érezni magamat. Nagy sírós beszélgetéseink voltak 11 napja. Sok mindenben igaza van a férjemnek, pl. abban, hogy rá kevesebb figyelmet fordítottam, és mivel a változása bizonyos irányaival nem értettem egyet, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat nem is oszthatja már meg velem. Nem érzi jól magát, és ezért gondolkodik, hogy elmegy. Nagyon sok mindent átbeszéltünk, és én is elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon, ha érez irántam még valamit, akkor meg tudjuk ezt oldani.
Ezt ugyan nem mondtam neki, mert szerintem erre magának kell rájönnie, hogy itt nem pusztán rólam van szó szerintem. Hanem egyfajta életközepi válságról, hogy nem tetszik neki ahová jutott 40 éves korára, sem meló téren, sem amúgy, és talán ráébredt, hogy az élet erről szól, felelősséget kell vállalni, nehéz, fárasztó, és kevés benne a pihenés.
Nyilván, ha nem szeret már (ezt nem mondta, bár azt sem, hogy szeretne, most val.szeg inkább dühös, nem tudom), akkor nem tudok mit tenni, bár akkor is felháborít, hogy lelépne, rám testálva a felelősséget. Ugyan azt mondta, hogy nem hagy magamra, na de ha elmegy, akkor magamra hagyott, akár mit is ért ez alatt.
A beszélgetés után talán kicsit nyomulósan akartam változtatni, ez inkább idegesítette, mint jobban érezte magát tőle. Azóta lehiggadtam, nyugodt vagyok, kedves, megértő, szeretetteljes, de nem nyomulok, nem is kérdezek semmit. Ő meg nem mond semmit, és azóta is itt van. De nem ér hozzám, szexet nem akar (egyszer bepróbálkoztam, azóta azt sem).
Nagyon szar így élni, hogy nem tudom mit fog tenni. Rákérdeztem, nincs másik nő a képben.
Majd meglátjuk. Én már lehiggadtam, tegnap megint elmondtam, hogy szeretném, ha átgondolná, menjünk el terápiára, vagy amit ő jónak lát, próbáljuk helyre hozni, de dobjuk már ennyire könnyen a kukába ezt a 15 évet. Ha mégis a másik életet választja, akkor is elmondhatom, hogy én tényleg mindent megtettem. Nem lesz könnyű, de végig csinálom.
Nem akarok senkin nyerészkedni, se híd alá küldeni, csak a gyerekeimnek szeretném az otthonát megtartani, ez a harmadik hely, ahol lakunk, jó lenne, ha legalább ez a része az életüknek nem borulna fel.
Elég sok családot ismerek, ahol így állapodtak meg, hogy a nő maradt a gyerekekkel a házban.
Nem néztem a Dallast soha.:-)
Csak ismerem a Ptk.-t. Olvasgasd el az új Ptk módosítását. A tartásdíj egy részét, vagy egészét meg lehet váltani a közös vagyon egészének, vagy egy részének a gyereket nevelő szülőre való átruházásával is. Tehát pl. egyáltalán nem kell tartásdíjat fizetnie, de a ház egésze azé a szülőé, aki a gyerekkel marad.
A tartás díj összege amúgy gyerekenként a fizetés 15-25%-a, de max. a jövedelem 50%. Mivel itt 4 gyerekről van szó, mindenképpen 50% lenne. Én lemondanék ennek az 50%-nak egy részéről, cserében a házért, és övé lehet minden más pénzünk is, valamint vállalom a hogy én fizetem a háon lévő hitelt. ÍGy nem megy a híd alá, de gondoskodik arról, hogy a gyerekeinek se kelljen.
Ja és azt úgye nem felejted el, hogy ott lesz a férjed ügyvédje aki tuti nem hagyja hogy ügyfele sokat áldozzon fel a válása miatt ( ha tied jó ügyvéd az detto így áll hozzá) és megindul a harc.
Korábban azt írtad, hogy közösen akartátok a gyerekeket, de a férjed mostani viselkedése, hogy ti éljetek meg annyiból mint ő egyedül erre rácáfol.
Ez a viselkedés meg számomra egy csúnya válást irányoz elő. :(
Egy agresszor, bulldog ügyvédet keres mert szerintem ez nem lesz könnyű válás.
tényleg menj el ügyvédhez, mert ez nagyon nem így van.
Miért gondolod, hogy a férjedet kiteszi a bíróság a házból és még el is veszi max a fizetésének az 50 %-t.
ez nem így van.
Max sok Dallast néztél :)
A bíróság nemcsak anya és gyerek oldalát nézi, hanem a férjedét is.
ő menjen a híd alá mert el akar válni?
Sanszos, hogy nálatok is az lesz, hogy mindenki maradhat a házban. Max ha elviselhetetlen a légkör, nem bírjátok egymás arcát akkor falaztok, új bejáratot nyittok.
Az 50 % meg a maximum. De ha bizonyítja hogy hitelt fizet vagy vesz valamit részletre azzal is kevesebb marad a felosztandó pénze ergo abból kell gyerektartást megállapítani+ megélnie!
Nagyon úgy néz ki, hogy ő eltökélt, és nem minket választ. Még egy utolsó kísérletet teszek rá, hogy fontolja meg a dolgot, mert megszakad a szívem a gyerekek miatt.
Igazából nem tárgyalunk, ő mondott valamit, én meg egyelőre nem mondok neki semmit, mert ügyvéddel kell beszélnem, hogy teljesen konkrét dolgokat tudjak mondani neki.
A vagyonmegosztásnak nincs köze a gyerekek számához, az csak a gyerektartásnál számít. Persze a bíróság a gyerekek érdekeire tekintettel lesz, de a férjemnek jár a vagyon fele. De lehet olyan egyezséget kötni, hogy maradhassunk a házban. És val.szeg ő nincs tisztában azzal, hogy a jövedelme fele lesz a gyerektartás.
Húú, ezekszerint már teljesen a válás felé ment el a történet? Hogy karácsony előtt 2 nappal a vagyonmegosztásról tárgyaltok?
Én is elképesztőnek tartom, hogy a vagyon 50-50%ban osszák meg, mikor veled marad 4 gyerek is!
És ha jól tudom, akkor a fizetésének az 50%a járni fog gyerektartásként.
Ne aggódj, nyilvános helyen nem jár a nővel??? Hát mit mondjak, elég figyelmes a férjed:(((((((
Bigus, ismerős amit írsz. Én is tisztában vagyok velem, hogy az emberek nagy része cserélne velem, 2 szép és okos gyerek, jó munka, nagy család, sok barát, lakás, nyaralás, mozi.....csak az az egy dolog hiányzik, a társ. De én bizakodó vagyok:) Jön még kutyára kamion:D
Ez így van. De ő rendesen át akar vágni ezen a téren is. Nem keres milliókat, de jól keres, és ehhez képest egy töredék összeget akar adni. Azért számoljuk már ki, hogy 4 gyerek szükséglete mennyi! Rengeteg!
A közös vagyon fele jár neki, bár nekem volt egy garzonom a házasság kötés előtt. És a házon elég nagy hitel is van.
Simán elfogadhatónak, mi több, méltányosnak tartja, hogy mi 5-en kevesebb pénzből éljünk meg, mint ő egymaga.
Ha valamiben hibás vagyok, akkor az az, hogy a személyiségében végbement gyökeres változást, ami a gyerek halála után történt nehezen viseltem. Mindig megkérdeztem mi van vele, de ő egyre kevésbé akarta megosztani velem. Mondott mindenféle "technikai" problémákat, amiket mind igyekeztem megoldani, de amit én kértem, hogy változtassunk, abban ő semmit sem változtatott. Én nyitottam felé, szerettem volna rendezni, ő nem nyitott felém. Lehet, hogy ha nem csal meg, akkor is elválunk, esetleg nem most, hanem pár év múlva, nem tudom. De amit most művel, az valami kriminális, és megalázó, embert romboló, és egyszerűen nem ismerek rá. Itthon éli világát, majd elvonul frissen, "kikenten" a csajhoz, tegnap )pontosabban ma hajnalban) 2.30-kor jött haza. És ezt nekem szó nélkül tűrni kellene.
Egyik nap már félig beismerte, hogy csal, aztán szerintem beszélt ügyvéddel, és most mindent baromira tagad, csak hát átlátszó az egész, és azt írásban, e-mailen is leírta, hogy "ismerkedni kezdett, és ne aggódjak, mert nyilvános helyen nem jár a nővel". Na ezek után nem értem miért kell tagadni, ráadásul a válás során őt semmilyen kár nem éri akkor sem, ha megcsalt. De nekem sokat jelentene, hogy nem hazudna folyamatosan.
A férjem szerint igen, az ő lelkével senki sem törődött, de az enyémmel vajon ki törődött. Engem ki kérdezett meg, hogy mi a bajom, mit szeretnék. Ki váltott fel néha, hogy pihenhessek, feltöltődjek, aludjak 11 év gályarabság után? Talán akkor több erőm lehetett volna, hogy törődjek vele.
:-D az jo, ha nem szomorkodsz, ne is tedd! :-D
mondjuk, idonkent szabad -es termeszetes is- egy kicsit busulni, aztan persze ugy kell tenni, ahogy teszed; lerazod, es mesz tovabb! :-D
boldog karacsonyt, es kivanom hogy a jesszuska' hozzon neked egy rendes, tisztesseges embert az eletedbe!
Na, de nem szomorkodok, a jóra koncentrálok.
Hiszen itt van nekem a kislányom, a családom, barátaim, egészségesek vagyunk, van tető a fejünk felett, van állásom. Minden adott, hogy elégedett legyek az életemmel.
De ez a topic nem rólam szól... Bár a topikindító a másik fórumon van jelen, úgyhogy ez a topik lassan ki fog halni.
megertem hogy faj, es a nosztalgiat is...
Maximálisan egyetértek veled mindenben. Pontosan ezért nem fogadtam vissza... nem ment volna... De attól, hogy ezt tudom még sajnos fáj, és a régi életem utáni vágy néha előjön... egy picit...
Lehet, hogy nem kellene mások hasonló történeteit olvasgatnom...
a te hazassagodat nem lehetett megmenteni, termeszetesen csak az en velemenyem szerint. nem azert mert megcsalt, hanem mert nem tudott donteni. ahogy irtad, csiki-csukizott, itt is kapott eselyt, meg ott is, es kapkodott ide-oda, ez is kellett, meg arrol sem akart lemondani. a sors fintora, hogy a sajat hatarozatlansaganak lett az aldozata, mert nem azert van a masik novel mert mellette dontott, hanem mert te nem fogadtad vissza. konnyen el tudom kepzelni, ha visszafogadtad volna, akkor meg az lett volna az orok gondolata, hogy ha vajon a masikkal milyen lett volna? lehet hogy megiscsak a masikkal kellett volna menni? ez elrohasztotta volna -ismetelten csak a sajat velemenyem szerint- a kapcsolatot. a jelenlegi feleseget sem irigylem, mert elofordulhat hogy ra is ugy nez idonkent, hogy ott motoszkal a hatso gondolat a fejeben, hogy lehet hogy maradnia kellett volna a feneken... de megiscsak jobb igy, mint ket szek kozul a pad ala esni.
a tapasztalt csalados barataim szerint a parok ott bukjak el az ujrakezdest, hogy a megbeszeles/tisztazas utan szinte azonnal akarnak ismet "boldogok" lenni egymassal. es amikor ez nem sikerul (nem is sikerulhet), mondjuk nehany honap befektetessel, akkor megunjak, robbantanak, es azt mondjak, nem tudtak megmenteni a kapcsolatot, pedig megprobaltak. barataim szerint nem fektettek eleg idot az ujraepitesbe, szerintuk 3-5 ev szukseges, hogy ujra harmonikus allapot alakuljon ki, es csak akkor lehetseges, ha mindketten nagyon-nagyon akarjak.
Hát igen, ezért mondom, hogy az eszemmel tudom, jobb így...
Én azt látom és tapasztalom a környezetemben, hogy aki egyszer csalt- előre megfontoltan, sunyin két kapura játszott hosszú hosszú ideig - az x idő elteltével megint megfogja azt lépni. Aztán vagy lebukik vagy nem.
Az unokatesoméknál már nagyok a gyerekek. De ott 5-6 évente lebukás van.Nemsokára ünneplik a huszadik házassági évfordulójukat.
A párom szülei (70 fele közelednek) náluk kb 8 évente van vihar a bilibe kb 45 éve.
A baráti társaságunk számos tagjánál különböző időközönként van tányér törés , csapkodás, mosoly szünet. Aztán persze kibékülés. Valahol van még szeretet, szerelem de van ahol már csak a közös gazdasági érdek, gyerekek vagy közös adósság tartja össze a házasságot.
Néha nekem is eszembe jut, hogy mi lett volna, ha... ha együtt maradunk... tudom, hogy felesleges ezen rágódni, dolgozom is rajta, hogy el tudjam engedni ezt az érzést. Általában akkor jön elő, ha nehézség, probléma van az életemben.
A férjem is úgy érezte, hogy nem volt a mi kapcsolatunk olyan rossz, hogy emiatt el kellett volna válnunk... Csak ott volt neki az új kapcsolata... esélye sem volt a házasságunknak akkor már, amikor "észbe kaptunk" és próbáltuk"megmenteni".
Amikor vissza akart jönni (3 hónappal az elköltözése után), megkérdeztem, elmúlt-e a szerelme a nője iránt. Mert ha nem, akkor nincs értelme, ugyanoda jutnánk vissza... Persze ő ezt nem értette, és vádaskodott, hogy biztos már pasizok, és túlléptem rajta, nem is szerettem őt stb...
Az eszemmel tudom, hogy jobb így... de néha mégis visszavágyom a régi életembe... úgy érzem meg kellett volna javítani, nem szabadott volna feladni....
Ezért mondtam böbének hogy nincs jó megoldás....
Olvasva az előzményeket, egy nagyon is igaz Szepes Mária idézet jutott az eszembe:
"A házasság sohasem könnyű idill...hanem tudatos és tudattalan sorsterhesség vállalása. E végzetes összezártság koncentrációjában az önmaga méreteiről, torzulásairól homályosan képzelgőt tükör elé állítják. S az ellentétpár harcának törvénye a nyers felületek csiszolókorongjává változik. Hosszú utazás ez…néha életeken át szövődik... És ha az érettségi fok nem ugyanaz két emberben, a válás beláthatatlan ideig eltarthat."
Többek közt erről is szól az a darab, amit nemrég mutattak be a Centrál színházban. Fantasztikus élmény volt, mindenki figyelmébe ajánlom, főleg azoknak, akiknek épp válságban van a házasságuk...
http://www.centralszinhaz.hu/component/ohanah/merre-tar tasz-ember?Itemid=1373
Voltam már szerető is... Hogy milyen helyzeteket éltem már meg, az nem változtat a tényen, hogy a megcsalás aljas dolog.
Nyilván, ha voltál hasonló cipőben, máshogy nézel egy ilyen helyzetet. Tulajdonképpen a saját dühöd és frusztrációd vetíted rá böbe férjére.
"ártatlan feleség - mocsok férfi"
Mivel a férj volt olyan gerinces és a feleség megcsalását találta a legjobb megoldásnak a problémáira, hát nem tudom mi más vonalon mozoghatna a topic.
Szerintem a megcsalásra nem nagyon van mentség és elfogadható magyarázat. Ha a feleség tette volna ezt, akkor most számomra ő lenne a "bűnös".
A saját életemből tudok csak kiindulni, mert azt ismerem. Nálunk a férjem soha egyetlen szóval vagy tettel sem jelezte, hogy gondja lenne a kapcsolatunkkal vagy az életünkkel. Persze észrevehettem volna sok mindent, de nem vettem... nem vagyok gondolatolvasó, és én nagyjából jól éreztem magam az életünkben. Ő meg úgy csinált, mintha jól érezte volna magát... Visszanézve látom, mit hol hibáztunk és én is hibás vagyok, beismerem. Csak azt nem tudom soha megemészteni, hogy miért azt az utat választotta, hogy egy másik nőben kereste a vigaszt... milyen megoldást várt ettől? Miért nem adott legalább egy esélyt arra, hogy megbeszéljük és változtassunk a problémákon? Emberileg csalódtam hatalmasat az exemben... és azóta már úgy általánosságban a férfiakban is, mert ilyenek... (tisztelet a kivételnek, biztos van és remélem egyszer meg is találom).
Nem, dehogy, egyáltalán nem akarom böbét bántani, őszintén mondom, hogy nincs ilyen szándékom, ráadásul mindig hangsúlyozom, hogy inkább általános a hozzászólásom, mintsem böbéékről szól. Viszont azt fenntartom, hogy ketten vannak egy házasságban, és csak az egyik fél álláspontját ismerjük, így nem lesz teljes a kép. Van egy olyan érzésem, hogy ha a férje is elmondaná az ő verzióját, érdekes dolgok derülnének ki... Szóval szerintem óvatosan bánjunk az olyan sztorikkal, ami 2 emberről szól, de csak egyikük véleményét ismerjük.
Sok mindenben igazad van. De azért:
-a férfinak is egy életevan: és a feleségnek? Neki nem? Vigye a férj a 4 gyereket, aztán élje azt az egy életét. Mindjárt meggondolná, elmenjen-e.
-aki otthon boldog, nem kerei máshol....Nézz már körül: akkor miért kaparnak haza a meggondolatlan félrement férjek? Mert nem a boldogságot keresik, hanem a változatosságot. És az ilyen nem ezerből egy van.
-és végül: ne bántsd szegény böbét, aki kinyalta a férjecskéje s...gét, mégis kevés volt neki. Nem áplota eléggé a lelkét? Vajon a férj hányszor kérdezhette őt? Na hagyjuk ezt!
Az a baj, hogy ha már nem szereti a feleségét, ha már nőként nem jelent számára semmit, akkor persze vissza lehet kényszeríteni, hogy továbbra is otthon lakjon, de ez a leves már kihűlt, és nem lehet többé felmelegíteni. Márpedig érzéseknek nem lehet parancsolni. És annak a férfinak is egy élete van. Mindenképpen higgadtan kell megbeszélni a dolgokat, a gyűlölködésnek, mocskolódásnak semmi értelme.
És arról se feledkezzünk meg, hogy egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Az a férfi, aki boldog otthon, nem keresi házon kívül a boldogságot. A férfi, na az tényleg az a lusta fajta, hogy az energiaminimumra törekszik :) Nem hiszek abban, mert nem életszerű, hogy valaki boldog otthon, mégis szeretője lesz. Biztos ilyen is van. Mondjuk ezerből egy. De ez a legritkább. Volt valami, amit nem kapott meg otthon, és vágyott rá. Nem is feltétlenül a szex. Esetleg béke? Kedvesség? Megértés? Lehet, hogy böbe férjének is menetrendszerűen járt a meleg étel, az ingyenszex meg a kevés házimunka, csak épp 5 éve nem kérdezték meg tőle, hogy van, mire gondol, nyomasztja-e valami...
Nem tudhatjuk. Az viszont nagyon egysíkú hozzáállás az ilyen topikoknál, hogy kizárólag az ártatlan feleség - mocsok férfi vonalon mozog.