Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megmenthető a házasság?
Létrehozva: 2015. december 10. 10:38
15 éves a kapcsolatunk a férjemmel, 4 gyerekünk van. 4 éve egy nagy tragédia ért minket, amit mindketten különböző módon dolgoztunk fel, és eléggé megváltoztunk, de sokáig nem jelentett gondot (talán nem volt nyilvánvaló), kb. 1 éve viszont eléggé élesen kezdett jelentkezni, több lett a vita köztünk. Eközben a korábban a gyerekek körül nagyon sokat vállaló férjem teljesen visszavett, holott én is visszamentem dolgozni, szerettem volna, ha többet vállal ő is a házimunkából és a gyerekek ellátásából, szóval akkor én borultam ki.
11 napja viszont ő közölte, hogy fontolgatja, hogy elmegy. Teljesen sokkolódtam, nem tagadom, nagyon bőgtem. Mert én továbbra is szeretem, év vele képzeltem el az egész életemet. Nem beszélve arról, hogy nem vagyok hajlandó 4 gyerek tönkremenetelét végig nézni. Pont az utóbbi hetekben kezdtem jobban érezni magamat. Nagy sírós beszélgetéseink voltak 11 napja. Sok mindenben igaza van a férjemnek, pl. abban, hogy rá kevesebb figyelmet fordítottam, és mivel a változása bizonyos irányaival nem értettem egyet, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat nem is oszthatja már meg velem. Nem érzi jól magát, és ezért gondolkodik, hogy elmegy. Nagyon sok mindent átbeszéltünk, és én is elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon, ha érez irántam még valamit, akkor meg tudjuk ezt oldani.
Ezt ugyan nem mondtam neki, mert szerintem erre magának kell rájönnie, hogy itt nem pusztán rólam van szó szerintem. Hanem egyfajta életközepi válságról, hogy nem tetszik neki ahová jutott 40 éves korára, sem meló téren, sem amúgy, és talán ráébredt, hogy az élet erről szól, felelősséget kell vállalni, nehéz, fárasztó, és kevés benne a pihenés.
Nyilván, ha nem szeret már (ezt nem mondta, bár azt sem, hogy szeretne, most val.szeg inkább dühös, nem tudom), akkor nem tudok mit tenni, bár akkor is felháborít, hogy lelépne, rám testálva a felelősséget. Ugyan azt mondta, hogy nem hagy magamra, na de ha elmegy, akkor magamra hagyott, akár mit is ért ez alatt.
A beszélgetés után talán kicsit nyomulósan akartam változtatni, ez inkább idegesítette, mint jobban érezte magát tőle. Azóta lehiggadtam, nyugodt vagyok, kedves, megértő, szeretetteljes, de nem nyomulok, nem is kérdezek semmit. Ő meg nem mond semmit, és azóta is itt van. De nem ér hozzám, szexet nem akar (egyszer bepróbálkoztam, azóta azt sem).
Nagyon szar így élni, hogy nem tudom mit fog tenni. Rákérdeztem, nincs másik nő a képben.
Ehhez azért kell a másik fél együttműködése is.
A tartásdíjat a gyerekek szükségleteire állapítják meg, hibáa keres apuka milliókat,, nem jár utána többszázezres tartásdíj.
Arról sem lehet megfeledkezni, hogy egy esetleges válásnál a vagyonmegosztásnál ugyanolyan részt kérhet és kaphat a közös vagyonból, mint a másik fél.
Szóval, ha kenyértörésre kerül a sor, csavard meg a tökeit Őkelmének.
Ha elmegy is, tégy róla hogy a gyerekeknek legalább anyagilag meglegyen aminek meg kell lenni.
Mit kellene itt megmenteni?
Ha a férj és apa nem tudja magát lefoglalni a családi napi eseményekkel és mint itt is más vizekre vágyik, ott mindennek vége.
4 gyerekkel sok a gond, de annál is több a szépség. A 4 gyereknek elfoglaltságot biztosítani, vinni/hozni őket nem könnyű, de a helyesen érző férfinek ez inkább magasztos feladat és büszke kiállás a kölykök mellett.
EGYÜTT örülni a sikereknek, együtt vigasztalódni és bizakodni a rosszabb teljesítményeknél/eseteknél.Aki ezt teszi, az nem gondol léha életvitelre, nem ér rá - a szíve miatt - másfelé kacsintgatni.
Hála az égnek, azért akadnak ilyenek is.
Ahogy leírtad, ez a pasi többre vágyik, vagyis inkább másra.
Úgy vélem, félgőzzel hiába is vakerázott a gyerekek körül, nem szívből tette.
Aki kiépített egy bizalmas és megértő viszonyt szülő és gyermek között, a szíve is a helyén van, az nem hagyja el a saját gyerekeit.Biztos vagyok benne.
Ez az igaz férfi
, a szememben.
Ebben -sajnos - nagyon egyet értünk. Így igaz.
Azért ez olyan igazságtalanság, hogy a szerető lehet kedves. A feleség részéről ez egy ilyen szituációban szinte lehetetlen. Az ilyen "leülésekről" meg az a véleményem, hogy ha a férj még nem határozta el magát, akkor ülhetsz vele órák hosszatt, az sem hoz megoldást. Persze, beszélni kell róla, de sok férj elzárkózik ez elől, mert ugye félred.....ni könnyebb, mint beszélni róla, és vállalni a felelősséget. Mind, vagy majdnem mind a feleség vállára teszi e felelősséget, a döntést. Ilyenek.
Jól látod. A szerető most csak a dolgok szebbik felét "élvezi".
Sikerült-e nektek leülni és beszélni, ahogy tervezted?
Na mondjuk azok után, amiken átmentem az elmúlt bő 4 évben, nem egy kommentelő fog engem megbántani.:-)
Igen. A kérdés pontosan az, hogy eloszlik-e a lila köd a férjem fejéből, képes lesz-e felmérni, hogy az egyes alternatíváknak mik a következményei, és visszatérni a családjához nem csak testben, lélekben is. A gyerekeit szereti, ők is imádják, én szeretem, és igazán a lehető legjobban tehermentesítve volt, és ajnározva. Ha ez nem kell neki, akkor én nem fogok "kaparni" utána, akkor el fogunk válni. Ennek a sokkján, mármint, hogy ez is lehet az életem folytatása már túl vagyok, sokkal megnyomorítóbb így vele egy fedél alatt élni, hogy ő tul. nincs itt, mint egyedül élni a gyerekekkel. Neki nyilván baromi kényelmes két nő tartani. Én kapom a szarabbik felét, a szeretője meg a kedvességet meg a figyelmet.
Hát, én eredetileg csak 2 gyereket akartam....
Amúgy meg az egész teljesen lényegtelen, ha már ott vannak a gyerekek, akiket közösen hoztunk létre, akkor piszkosul szemét dolog kilépni a felelősség alól. Teljesen így sem tud, mivel minden jövedelme hivatalos és lepapírozott, nem tudja elrejteni, tehát fizetnie kell a gyerekei után mindenképpen.
Szegény TI szerintem nem erre vágyott, amikor írt ide, hanem segítséget, támogatást várt. Most már teljesen mindegy, mi okozta az egészet, meg kell oldania, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki belőle. Most az a kérdés, szereti-e még a férje és viszont. Ha nem, akkor vége. Ha igen, akkor gondolkodhatnak a folytatáson.
Hát igen, ha egy férfi megcsalja a feleségét, mindig talál megfelelő indokot, mentséget a tettére. A gyerek nélküli, egy gyerekes, 2 gyerekes, sokgyerekes családokban is, meg a háztartásbeli (elhanyagolt) feleség, vagy a karrierjét építő, nett feleség mellett is...
Az alapvető probléma a házastársak eltávolodásával van, amikor már nem osztják meg egymással az érzéseiket (sem a negatívakat sem a pozitívakat) vagy ami a legrosszabb, hogy soha nem volt olyan mély a lelki kapcsolat köztük, hogy megosszák ezeket, csak a kapcsolat első éveiben a szerelem, az erős érzések miatt ez nem okozott problémát még.
Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, minden kapcsolat az évek alatt átalakul, lecsitulnak a heves érzések, megszokottá, rutinná válik minden. Sajnos ezt nem tudjuk megfelelően kezelni (én sem vagyok kivétel), mert ezt senki nem tanította meg nekünk. Úgyhogy az élet tanítja meg... ha a jeleket nem észleljük és nem változtatunk, akkor végül egy nagy seggberúgással... csak akkor már hatalmas károkat okozva bennünk, az életünkben, a gyerekeinkben.
"Több gyerek mellett nehéz is fittnek, kívánatosnak maradni,ezernyi gond közepette,jön egy 3. nem is fontos hogy szebb,vagy jobb legyen,más, és nincs lestarpálva...:("
Tapasztalatok szerint ez is csak féligazság.
Ugyanis - mint már többször írtam - azokban a házasságokban,ahol eleve sok gyereket terveznek,a férfi is végig kitart emellett(!!) és menet közben nem gondolják meg magukat,ott soha nem számít,ha anyunak kinyúlt a bőre,lóg a melle,nem elég szexi stb. Náluk az a természetes,hogy a feleség szül,szoptat,megváltozik az alakja és évtizedekig gyereksírás,pelenkázás,éjszakai "ügyelet" van. DE ez a legritkább!
Az a gyakoribb - és TI is ebben a cipőben jár - hogy a férj megállna 2 max. 3 gyereknél,de asszonyka mégis valamiért kierőszakolja a negyediket,sokszor a többediket is.
Ugyanis gyakran rájönnek menet közben az eredetileg sok gyereket tervezők,hogy szép,szép a sok gyerek,de nagyon sok munkával,lemondással jár és főleg a férfiak érzik úgy ilyen esetekben,hogy már csak pénzt hajszoló tenyészbikákká degradálódtak.Úgy érzik,megszűntek férfinak lenni és a feleségükre sem tudnak már kívánatos nőként tekinteni akkor sem,ha a nő ápolt,jól néz ki. Ilyenkor besokallnak és a legkülönbözőbb kifogásokkal lépnek félre és hagyják el átmenetileg vagy végleg a családot.
Aztán van az,amiről a TI beszél és még sok hasonló nő,akik itt is írtak.
Ebben van valami...Több gyerek mellett nehéz is fittnek, kívánatosnak maradni,ezernyi gond közepette,jön egy 3. nem is fontos hogy szebb,vagy jobb legyen,más, és nincs lestarpálva...:(
Sajnos azonban a férfi megzakkanhat gyerek nélküli házasságban is, (akkor lehet az az indok, mert ha lett volna gyerekünk..,vagy hátha ez a nő szül nekem)vagy 1-2 gyerek mellett is...
Nem tudom, a többi szingli nő hogy van vele, de én az idő múlásával egyre kevésbé vagyok fogékony a szerelemre
Mivel az ideális, tökéletes szerelemben, kapcsolatban nem hiszek, egyre kevésbé érzem, hogy megérné feladni a függetlenségemet, szabadságomat egy közepes szintű kapcsolatért. (Megpróbáltam... ebben a 3 évben volt egy egy éves kapcsolatom) Nekem most többet ér az, hogy azt csinálok amit - és akkor, amikor - akarok.
Nagyon elkeserítő a "férfikínálat", nem akarok a nyakamba venni gondot egy kis szeretetmorzsáért cserébe... nem ér annyit.
Azért nem csak a nős pasik ölébe hull a szerelem
és ez nem is nevezhető szerelemnek... a tiltott gyümölcs édes íze... ők a szerelembe szerelmesek, az érzést keresik.
Egy független nő vagy férfi (kivétel az elkeseredettek, kétségbeesetten társat keresők) mást keres szerintem.
Visszaolvasva kicsit összegezném az eddigieket.
" A kicsit konkrétan 6 hónapig "készítettük". "
Erre mondatodra írtam az "alábbiakat"! Mert a férfiak egyre ritkábban akarnak sok gyereket.
Valamint te azt is leírtad előzőleg nagy büszkén,hogy magasabb a végzettséged,mint a párodnak és ő arra hivatkozott,hogy azért van problémátok,mert nem volt módja eddig a saját karrierjét építeni. Gondolkodjunk!
"Azok a párok,akik tudatosan(!) vállalnak nagy családot,úgy értem,ahol előre eltervezik és a férfi is(!) eleve sok gyereket akar,ott mindig egyértelmű,hogy a nő az,aki "feláldozza" a karrierjét,lemond a hivatásáról és otthon marad gyakran végleg. Apu meg hajt,hogy eltartsa a családot és építheti a karrierjét is,ha olyan a munkája. Az otthon lévő nő meg vezeti a háztartást,gondozza,neveli a gyerekeket,ügyeket intéz és tudja segíteni a férjét a "karrierépítésben".
"Szerencsés,ha a nő nemcsak kenyérkereső apát lát egy idő után a férjében,hanem férfit is és rá is figyel minden tekintetben,nem csak a gyerekekre. Szuper,ha az anya kívánatos,értelmes NŐ is tud maradni! Ez nem könnyű sok kicsi mellett,de a főhivatású anyáknak ez szokott sikerülni." (Erre válaszoltad,hogy te négy gyerkőc után is igen csinos nő vagy stb.)
"Ezekben az esetekben mindenki elégedett lehet. Nyugi van,apu ritkán sokall be,nem akar lelépni,nem akar félrepolkázni sem. Ha otthon nincs más téma ha hazaér,mint a gyerekek,ki,mit mikor evett,kakilt,mennyi pénz van fizuig,meg fáradt vagyok,hagyjál stb. Nem tűrik jól a pasik a gyűrődést egy idő után és keresnek valakit,akivel megoszthatják a gondjaikat,akivel "értelmesen" is beszélgethetnek. Ilyenkor borulnak ki a nők,hisztérikus sírás,nagyjelenet,zsarolás,bezzeg én itthon gürcölök a "gyönyörű" gyerekekkel stb."
Ahol mégis akarata ellenére asszonyka ráveszi aput,hogy legyen még újabb gyerkőc,ott a férfiak legtöbbje egy idő után besokall és az történik,ami nálatok. Sok nő - és nem akarlak megbántani - gondolja úgy,ha azt érzi,hogy nem tökéletes a kapcsolatuk,akkor gyorsan szül még 1-2 gyerkőcöt,mert azt gondolja,akkor már nem lép le apu és a család mellett marad. Aztán persze ez az elmélet legtöbbször megdől és van,ami most veletek és amit itt több hasonló helyzetben lévő nő is leírt,mert az a' gazember képes volt mégis szeretőt tartani,elhagyni' a "gyönyörű családját,gyerekeit". A végén pedig anyu lesz a szegény önfeláldozó mártír.
Idézet tőled:
"És igen, néha kétségbe ejt a gondolata, hogy 4 gyereket egyedül kell felnevelnem, és minden bizonnyal örök életemben egyedül is maradok, hogy óriási felelősség lesz rajtam, és egészen biztosan életszínvonalbeli visszalépéssel jár majd, de ami most van az romboló rám nézve is, és előbb-utóbb a gyerekekre nézve is."
Semmiképp sem bántásból írok,de érdemes elgondolkodni a minden áron,a férfi kifejezett akarata ellenére is sok gyereket akaró nőknek!
És egy 3 éve szingli nő szerinted nem lenne fogékony a szerelemre? :)))
MIért a nős pasik ölébe hull a szerelem? Mindig ők ütköznek a megfelelő partnerbe.
Azért, mert ők a legfogékonyabbak rá, hogy szerelembe essenek (vagy csak azt higgyék) a kissé lapos, kissé megszokott és langyos sokéves házasságukból kikacsintva....
Tapasztalat, hogy a nős pasik tudnak a legkedvesebben és mégis finoman udvarolni, ha találkoznak egy számukra vonzó nővel. Ilyenkor megpezsdül egy kicsit a vérük, megérzik milyen izgalmas, ha az évek óta ugyanolyan forgatókönyvhöz képest más kottát játszhatnak. A legtöbb nős pasi hamar bezsong és simán bevállalná a kockázatokat egy kellemes kilengés kedvéért. Aztán ebből akármi lehet... Nagyon sok múlik a nőn ilyenkor. Hogy meddig megy el... mit enged.
Egy sokéves házasságot soha nem lehet arra a szintre hozni pezsgésben, hogy felvehesse a versenyt egy ilyen "bezsongással". Ezt nekem is be kellett látnom anno, amikor a férjem szerelmes lett.
Egyetértek az előttem szólókkal. Én is így értettem.
Most felültetek egy olyan érzelmi hullámvasútra, aminek ki tudja hol lesz a végállomása és ott hányan ülnek még a kocsiban.
Sajnos ez nem megy úgy, hogy 1 hét múlva hoz egy döntést és öröm bódogság.
A karácsony mondjuk a te és a család malmára hajtja a vizet. De szerinte, az az ember, aki elkezdett kifelé táncolni egy házasságból, azt nagyon nagyon nehéz ész érvek mellett visszatéríteni.
Csak valahogy nem fér a fejembe, hogy miért mindig a családos apukákra talál rá a nagybetűs szerelem.....
A fordulatokat úgy értettem, hogy nagy valószínűséggel nem az fog történni, hogy a határidő lejártakor hoz(tok) egy döntést és onnantól minden eszerint fog történni... A saját példámból kiindulva és mások történeteit olvasva látom, hogy mennyi huza-vona, mennyi kétség, bizonytalanság, csiki-csuki van, mire eldől a végleges folytatás...
Címszavakban leírva nálunk így zajlott: bevallotta a szeretőt, válni akart, másnap "nem tudlak elhagyni", hetekig őrlődés, hogy elhagy vagy nem... (én akkor még azon az állásponton voltam, hogy szeretem őt, kész vagyok újraépíteni a kapcsolatunkat, esélyt adni, döntse el, mit akar), aztán szerető határidőt szabott, férj elköltözött, egy hét után visszakönyörögte magát, szeretővel szakított, két hónapig "nyugalom", kapcsolatépítés köztünk, majd újra találkozgatás szeretővel, mert "nem bírja nélküle", de érzi "itt a helye mellettem", őrlődés... aztán újabb szakítás szeretővel, családi nyaralás... hazaérkezve első útja a szeretőhöz... ezt már nem bírtam, másnap aztán pontot tettem az ügy végére (legalábbis azt hittem), férj elköltözött. Ám 3 hónap múlva sírva közli, hogy rájött nem ér annyit az, amiért elhagyott... vissza szeretne jönni. De nem engedtem...
Eltelt azóta majdnem 3 és fél év... ő azóta is a "szeretővel" él, sőt már a felesége... Én még mindig nem találom a helyem... nincs jövőképem.... elveszett belőlem az életbe vetett hitem... keresem azt, és dolgozom magamon szorgalmasan...
Ezt jól megfogalmaztad,én is így gondolom...
Ha rögtön megmondja, hogy nő miatt kell elmennie, talán nem idegeskedik a TI. annyit,bár ezt se könnyű feldolgozni..:(
De szerintem vagy filózik még, és nem biztos a kapcsolatában, vagy a szerető vacillál...
Azért valljuk be ,nem túl vonzó egy 4 gyerekes családapa társnak(szeretőnek még igen),mert gyerektartás, láthatás, volt asszonnyal való kapcsolattartás stb. igencsak rombolhatja a rózsaszín ködöt...
Sajnálom, ami veled történt, és ami most történik.Az előttem írók sok igazságot írtak.
Először nem tudtam, honnan olyan ismerős a téma,de rájöttem, a másik kedvenc fórumozós oldalamon is indítottál ilyen címmel topikot.(Én is szeretem azt az oldalt,és anno én is indítottam ott több fórumot is..:( )
Jól tetted, beszéld ,írd ki magadból a problémákat!
Remélem a férjed minél hamarabb eldönti,mit akar,mert ez a bizonytalanság a legrosszabb sajnos..
Amikor 4 éve átmentünk azon a borzalmon, akkor is úgy lehetett valamennyire bírni, hogy csak az adott nappal foglalkoztunk (persze nem mindig sikerült). Most is ezt próbálom, tehát egyenlőre a következő lépéssel foglalkozom. Nagyon előre nem tekintek, az csak megzuhanást hozna.
Ezek után nem tudom én sem, mert mondjuk abban voltam biztos eddig, hogy nem fog megcsalni és nem hagyja el a gyerekeket, hát az első fele már megdőlt. Minden esetre valamivel muszáj biztatnom magamat.:-) Nagyon nehéz lenne ha nem lenne apjuk a sorra kamaszkorba lépő fiúknak.
De legalább a pénze nem tagadható le, ez is valami.
Mire gondolsz? Persze, hogy nincs jó döntés olyan értelemben, hogy a legjobb az lett volna, ha szerető családban, együtt neveljük fel a gyerekeket. Ez nincsen meg, ilyenkor kármentes folyik. Az általa választott verzió, hogy nem válik el, de másik nővel (nőkkel) lép kapcsolatba számomra elfogadhatatlan, és szerintem a gyerekeknek is nagyon káros minta, még akkor is, ha elvileg megígérte, hogy mi maradhatunk és anyagilag mindent ugyan úgy fizet, mint eddig. Csak ezek után hogyan bízzam meg abban, hogy ez így is lesz? Ha a másik nő beint ennek, akkor mi van? Így nincsenek tiszta viszonyok. Az első verzió is nehéz lenne, mert tényleg alapjaiban rendült meg a bizalmam, és amit az elmúlt hetekben művelt, ahogy direkt arra ment rá, hogy én összeroppanjak, az durva volt, és bántalmazás. De ha ő képes lezárni a nőzést, és új alapokra helyezni a házasságunkat, akkor én is képes leszek folytatni. Na mondjuk az elmúlt hetek fényében elég kevés esélyt adok annak, hogy ezt fogja választani.
És igen, néha kétségbe ejt a gondolata, hogy 4 gyereket egyedül kell felnevelnem, és minden bizonnyal örök életemben egyedül is maradok, hogy óriási felelősség lesz rajtam, és egészen biztosan életszínvonalbeli visszalépéssel jár majd, de ami most van az romboló rám nézve is, és előbb-utóbb a gyerekekre nézve is.
Sok erőt kívánok neked nem lesz könnyű.
Hogy egy kis szabadsághoz juss,nem biztos,hogy így lesz.Nálunk sokkal nagyobbak voltak a gyerekek,mkior váltunk,ebből a szempontból könnyebb volt.
A láthatásra nemigen tartott igényt az apjuk,remélem nálatok nem így lesz.
Na, milyen ismerős történet ez nekem... amikor vasalgattam az ingjeit, és ahogy írod, órákig a fürdőben, még a nem látszó orrszőrzet is el lett távolítva, aztán órákra eltűnés.. alibinek a barát, akivel még meg se beszélte, mert egyszer csak kinézek az ablakon, és akivel állítólag együtt van, az ott megy a kis családjával a járdán.. még a magyarázattal se strapálta magát, csak a vállát rántotta meg.
Emlékszem, bár engem vertek át, ő érezte úgy, hogy áldozat. Szenvedő arccal töltötte velünk a napjait, és meg volt győződve róla, mekkora hősök ők ketten, mert éppen nincsenek együtt, mert én a szemét feleség létezek.. Micsoda áldozat, fennkölt lelkületek...
Szívből kívánom, hogy legyen erőd és kitartásod végigcsinálni.