Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megmenthető a házasság?
Létrehozva: 2015. december 10. 10:38
15 éves a kapcsolatunk a férjemmel, 4 gyerekünk van. 4 éve egy nagy tragédia ért minket, amit mindketten különböző módon dolgoztunk fel, és eléggé megváltoztunk, de sokáig nem jelentett gondot (talán nem volt nyilvánvaló), kb. 1 éve viszont eléggé élesen kezdett jelentkezni, több lett a vita köztünk. Eközben a korábban a gyerekek körül nagyon sokat vállaló férjem teljesen visszavett, holott én is visszamentem dolgozni, szerettem volna, ha többet vállal ő is a házimunkából és a gyerekek ellátásából, szóval akkor én borultam ki.
11 napja viszont ő közölte, hogy fontolgatja, hogy elmegy. Teljesen sokkolódtam, nem tagadom, nagyon bőgtem. Mert én továbbra is szeretem, év vele képzeltem el az egész életemet. Nem beszélve arról, hogy nem vagyok hajlandó 4 gyerek tönkremenetelét végig nézni. Pont az utóbbi hetekben kezdtem jobban érezni magamat. Nagy sírós beszélgetéseink voltak 11 napja. Sok mindenben igaza van a férjemnek, pl. abban, hogy rá kevesebb figyelmet fordítottam, és mivel a változása bizonyos irányaival nem értettem egyet, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat nem is oszthatja már meg velem. Nem érzi jól magát, és ezért gondolkodik, hogy elmegy. Nagyon sok mindent átbeszéltünk, és én is elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon, ha érez irántam még valamit, akkor meg tudjuk ezt oldani.
Ezt ugyan nem mondtam neki, mert szerintem erre magának kell rájönnie, hogy itt nem pusztán rólam van szó szerintem. Hanem egyfajta életközepi válságról, hogy nem tetszik neki ahová jutott 40 éves korára, sem meló téren, sem amúgy, és talán ráébredt, hogy az élet erről szól, felelősséget kell vállalni, nehéz, fárasztó, és kevés benne a pihenés.
Nyilván, ha nem szeret már (ezt nem mondta, bár azt sem, hogy szeretne, most val.szeg inkább dühös, nem tudom), akkor nem tudok mit tenni, bár akkor is felháborít, hogy lelépne, rám testálva a felelősséget. Ugyan azt mondta, hogy nem hagy magamra, na de ha elmegy, akkor magamra hagyott, akár mit is ért ez alatt.
A beszélgetés után talán kicsit nyomulósan akartam változtatni, ez inkább idegesítette, mint jobban érezte magát tőle. Azóta lehiggadtam, nyugodt vagyok, kedves, megértő, szeretetteljes, de nem nyomulok, nem is kérdezek semmit. Ő meg nem mond semmit, és azóta is itt van. De nem ér hozzám, szexet nem akar (egyszer bepróbálkoztam, azóta azt sem).
Nagyon szar így élni, hogy nem tudom mit fog tenni. Rákérdeztem, nincs másik nő a képben.
A gondolatodat folytatva... nincs jó döntés, nincs jó megoldás egy ilyen helyzetben. Ez az, ami felőrli a résztvevőket.... Bennem azóta is folyamatosan változik az érzés, hogy a megfelelő döntést hoztuk-e... Próbálok nem a múlton rágódni, de ez a kétség mindig ott van bennem és valószínűleg ott is marad.
Hatalmas felelősség egy ilyen élethelyzetben meghozott minden lépés, több ember életét változtathatja meg. Ennek súlyát még mindig érzem. :(
Szerintem bobe előtt is nagyon sok próbatétel áll és sok fordulat várható még sajnos, mire valamelyik irányba eldől a sorsuk. Sokkal bonyolultabb és nehezebb végigcsinálni, mint ahogy azt elképzeli bárki, aki még nem volt ilyen helyzetben.
Remélem sikerül hosszú távon is erősnek maradni.
Annyira tudtam én is, hogy nő van a sztoriban. De már kezdtem meggyőzni magam olvasva a hsz-ket, hogy talán még sem...mert biztos vannak kivételek.
Az a helyzet, hogy kikényszeríthetsz egy "döntést" de a helyzet attól sem fog sokat változni:(
Minden tiszteletem és csodálatom a tiéd az összeszedettségedért. Én hasonló helyzetben 8 hónapig hagytam csiki-csukizni a volt férjemet. Nagyon mély nyomot hagytak bennem annak a 8 hónapnak a lelki kínjai. Több, mint 3 év telt el azóta, de még mindig nem találtam igazán magamra... Vannak soha be nem gyógyuló sebek. Nagyon kemény próbatétel ez, kitartást és sok erőt kívánok neked a továbbiakhoz, bármi is lesz a vége!
Azért irigylésre méltó az a higgadtságod, ami így átjön. Ez egy nagyon nehéz élethelyzet. Le a kalappal. Okosabbat nem tudok mondani, meg kívánni, minthogy a lelki erő legyen Veled!!!!
Nem, most irtóra megerősítettem magam, az összeomlás az hetekkel ezelőtt volt, most már csak a rettenetes düh maradt. Csak a lehengerléssel kell vigyáznom, de résen leszek.
Kitartás!!! És nehogy összeroppanj! És főleg ne hagyd magad hülyének nézni a továbbiakban.
Az "ultimátumnak" természetesen része az is, hogy amíg nem dönt, addig nem mászkál el itthonról. Nem ettem meszet. Az elmúlt hetekben éppen elege voltam egyedül a gyerekekkel, most ő jön.
Délelőtt szépen írtam magamnak egy vázlatot a legfontosabb pontokkal, hogy tutira rendben elő tudjam adni az ultimátumot. Pl. nem beszélgetni fogunk, hanem közölni fogom vele az álláspontomat. El kell tudni mondanom elejétől végig, nincs közbevágás, és nem kell válasz. Csak ha döntött.
Ja. Amúgy irtóra dühös lettem erre is, hogy itthon megebédelt (ahogy összeraktam a fejembe a képet) úgy, hogy előtte 1 órát töltött a fürdőszobában, miközben egyedül főztem a kicsi hathatós "segítségével" 6 emberre. Utána ugye megette, azt sem mondta köszönöm, majd elment és 4 órát távol volt, amikor is megint egyedül voltam. Ezt befejeztem. Csak idő kellett, míg összeállt a fejemben a kép, mert még ezek után is mindent tagadott.
Sok erőt kívánok és ne térj le arról amit elhatároztál. De az egy hónapot én soknak tartom. Max 2 hét, de inkább 2 nap. Ez a kapcsolat biztosan nem most kezdődött el, miért adnál neki még egy hónap csiki csuki időt? Ezt most úgy fogja venni a drága férjed, hogy halogatja majd a döntését egy hónapig. Majd utolsó napon kinyög valamit. Szerintem segíts neki
innentől kezdve, hogy van a másik nő, nyugodtam összepakolhatod a kis holmiját egy bőröndbe és mossa nyugodtan a másik a gatyáját, a zokniját, meg szagolja a wc-t is utána. Szóval. Új seprű jól seper, tudod, hát haggyad csak, had seperjen.
Persze élvezné még a "hotelt", onnan megy csajozni frissen fitten. Na b...meg. Még van pofája ehhez.
Köszönöm!
Igen. A döntés felelőssége most már az övé lesz, én tisztességesen járok el, annak ellenére, hogy ő nem az. Csak nem tudom hogy bír a gyerekei szemébe nézni, meg nekik erkölcsi kérdésekről prédikálni.
A helyzet azért bizonyos szempontból egyszerűbb így teljesen felszabadultam.
Nem ment át az előző üzenetem.
A lényege az volt, hogy sajnos igazam lett. Ne hagyd magad, ne adj neki egy hónapnál többet. Velem egy évig szórakozott. Döntsön ő, ne vedd le a felelősséget a válláról. Ő b....ta el, akkor hozza helyre ő, vagy mondja ki ő, hogy vége. Sok erőt kívánok hozzá!!!
akartak lenyomni természetesen, én nem akartam lenyomni senkit, sőt, túlságosan szerettem, és ezért mindenben az ő igényei szerint jártam el.
A gyerekek már itt vannak, nincs értelme azon filozofálni, hogy mi lenne, ha nem lennének, meg hány lenne ideális. Itt vannak, ő 4-en szerencsére élnek, egészségesek, okosak, szépek.
Közben óriási fordulat történt az én lelkemben, összeálltak az apró mozaikok, és rájöttem, tényleg van másik nő. Hogy mennyire előrehaladott, azt nem tudom, de egészen biztos vagyok benne most már, hogy van. Persze sunyít, nem mondja el, akkor is amikor mondtam neki, hogy ez bánt a legjobban, hogy sunyít, annyit bírt kinyögni, hogy "nem olyan könnyű az ő helyzete". Hát ja. Nem olyan könnyű két nőnek meg 4 gyereknek hazudni.
Baromira dühös lettem, rájöttem, hogy egy totál bántalmazó kapcsolatba ment át a házasságunk, ahol nem fizikailag ütöttek, hanem lelkileg akartam lenyomni és megsemmisíteni (42 kilóra fogytam az elmúlt hetekben), elintézni, hogy úgy érezzem én vagyok a felelős mindenért. Képes volt itthon megenni az általam főzött ebédet, amit úgy főztem, hogy a kicsi közben elég rendesen feltartott, ő addig 1 teljes órán a fürdőszobában volt. Majd megette az ebédet és angolosan távozott, hogy 4 órával később érjen haza, állítólag egy barátjától. Na persze. Ezt már nem vettem be. Akkor lettem 100% biztos a dolgomban, amikor rájöttem, hogy most mindig frissen borotvált, korábban meg jó, ha heti egyszer rá lehetett venni a borotválkozásra, pedig én is azt szeretem, ha nem borostás. Erről ennyit. Felém megvoltak az igényei, de nekem nem lehettek igényeim.
Persze most pillázik, mert ettől rögtön magamhoz is tértem, megerősödtem, nem bánkódom, meg alázkodom meg. Meg fogja kapni az utlimátumát, csak át kellett gondolnom a helyzetemet. 1 hónapot kap arra, hogy eldöntse, hogy marad és megszünteti a külső kapcsolatait, és tisztességes apaként és férjként felnőve helytáll, vagy pedig elmegy, de akkor rendesen, hivatalosan elválunk (elválni nem akart, csak elmenni), megosztjuk a vagyont, fizeti a gyerektartást és rögzítve van a láthatás, aminek következtében olyan dolog fog történni, ami évek óta nem, szabadsághoz jutok és aludni fogok.
Megnézem azt a nőt, aki majd örvendezve veszi, hogy 4 kisgyerekre kell főznie (ráadásul a kicsit kivéve elég válogatósak és nagyon az én főztömhöz vannak szokva) meg szórakoztatni, ellátni őket minden második teljes hétvégén.
De minden bizonnyal neki is hazudik.
Az a baj hogy én is ezt vágom le...nekem pont ezért nem kellene négy gyerek, mert szrintem akármilyen hiper szuper családapa egy pasi,előbb utóbb lázadni kezd az unalom ellen..valamint az ellen hogy kötelessége több mint a szórakozás.max egy babó ugy még talán ki lehrt mozdulni, lesz módjuk kettesben lenni.Egy kapcsolatban végig meg kell hogy maradjon a játékosság,a spontán programok, amiket ugye gyermekkel már nem olyan könnyü kivitelezni..biztos tuti igazad lehet
Sosem fogja be ismerni hogy azért nem jó ami van mert nője van de sajnos szerintem is közbe jött a harmadik személy . lehet hogy nem szebb mind te , nem fiatalabb csak hát más , új és párod bele unt az otthonba .Tudom nehéz el fogadnod hogy ez lehetséges de ne zárd ezt ki . Az életükre képesek meg esküdni hogy senki rajtad kívül amig le nem bukik . Sajnállak hogy ilyen helyzetbe kerültél de igaza van aki azt írta hogy csak akkor lehet meg menteni ha mind a ketten akarjátok . Szerintem párod le kezdi zárni a közös életeteket csak lehet hogy még bizonytalan az újban . Saját tapasztalatból beszélek . A lányom is úgy járt hogy nem volt jó a kapcsolat , külön mentek és közbe próbálták rendezni . Végig a vejem szóban dolgozott a kapcsolaton mig hirtelen ki derült hogy más nővel már lakást is vett és össze költöztek .Tehát meg volt a nő a háttérben . Legyél erős és készülj fel hogy bármi ki derülhet.
Egy olyan házasság nem menthető meg, amit nem akarnak mindketten megmenteni.
Írod, hogy nincs nő a dologban. Bármivel lefogadom, hogy van, és az itt a katalizátor. Persze a férfi nem mondja, nem fogja beismerni. A férfiak ilyenek. Menekülés van a felelősség alól. Meg aztán nem akarja utána azt hallgatni, hogy ne tudd a fejéhez vágni egy életen át, így aztán hallgat, lapít, az igazi okot nem mondja el, te meg rágod a körmödet otthon, meg idegeskedsz miatta.
Szerintem ezek a dolgok akkor jönnek már, mikor a partner/férj már nem tud másba belekötni, de nyílvánvalóan okot akar találni mindenáron arra, hogy beleköthessen a másikba. Alapvetően ez megmutatja a hozzáállását a dolgokhoz. Szerintem nem fogod tudni rendbehozni, mert egyedük kevés vagy hozzá. Ehhez két ember kell.
A jó kapcsolathoz is két ember kell, de elég egy is, hogy elrontsa azt. Ezt nem én mondom, valakitől átvettem. De ezt igaznak tartom.
Ezek a pénzzel kapcsolatos sémák:
"Ő rakta félre a pénzét, én meg az utolsó fillérig beletettem mindent a megélhetésünkbe, és a gyerekekbe."
"Mivel az is problémája volt, hogy én pazarló vagyok a háztartással meg a gyerekekkel kapcsolatban (szerinte)..."
anno nálunk is megjelentek. Nem is tudtam akkor hova tenni a dolgot. Egyszerűen nem értettem hogyha együtt vagyunk egy család, és látja, hogy nem százezreket költök el, de próbálok úgy költeni, hogy mindenre jusson, miért kapom meg, hogy pazarló vagyok.
Anyaként meg nálam is a gyerek volt /van az első helyen, az utolsó filléremig. Nekem ez így természetes.
Meg tudlak érteni, ezeket én is átéltem, bár csak 2 gyerekkel. És azt is megértem, hogy elváltál. Nagy lelki erőd van.
Én nem akarlak kivesézni, túl vagy rajta, kész. Bár én kívánom, hogy azért majd legyen valaki, aki meg is érdemli még a szeretetedet egyszer! :)
Én két dolgot valószínűleg másképp csináltam volna: nem mentem volna bele a külön kasszába, hanem azt mondtam, volna, tessék, itt van mindkettőnk fizetése, oszd be te néhány hónapig, aztán meglátod, hogy mennyibe is kerül a háztartás vezetése! A másik: nem adtam volna neki többet, mint ami jár, sőt, miután nem teremtette meg a gyerekeknek a megfelelő körülményeket, felülbíráltattam volna a gyerekfelügyeletet, hogy láthassa őket kevesebbszer és fizessen nagyobb gyerektartást (ami ugye korrekt, ha nálad vannak többet). Persze nyilván eleged volt már a huzavonából, szóval megértem, ha nem volt már több erőd harcolni. Úgyis csak kívülállóként beszélhetek, szerencsére nem voltam ilyen helyzetben soha...
Gondolom azert nyitottad a topikot mert velemenyekre vagy kivancsi. Szerintem Te vagy az aki eldonti hogy mit akar amit mi irunk ide az teljesen mellekes!
Ha jol ertem Te megakarod menteni a hazasagodat, Ha igy van akkor pedig harcolj erte!! Ne enged el mert azzal viszafordithatatlan helyzetet alakitasz ki. Addig kell harcolj amedig otthon van. Lesznek nehez napok lesznek konyeb napok a kapcsolatban de ez egy vihar amin tul kell esni. 16 ev egyut eles nem konyu, teljesen normalis hogy melypontok is jojjenek. Nalatok most jot el.
Kivanok kitartast es turelmet.
Mintha tökéletesen az én életem írtad volna le. Még a négy gyerek is stimmel. A gyerekek életkora is. Minden. Elmondom mi lett nálunk a folytatás. Mikor a kicsi három éves lett, mondtam, hogy ha menni akar, hát menjen, próbálja ki külön. Kivett egy albérletet, és három hónapra külön költözött. Utána hazakönyörögte magát, hogy mégiscsak mi kellünk. Na arra nekem már eléggé elszállt a közös jövőben való hitem, de szerettem, próbálkozzunk. Mivel az is problémája volt, hogy én pazarló vagyok a háztartással meg a gyerekekkel kapcsolatban (szerinte) beleegyeztem, hogy külön kasszán legyünk, és ő fizet úgymond tartásdíjat, meg még magáért is pénzt a közös kasszába. Igy aztán eléldegéltünk még 6 évig. Ő rakta félre a pénzét, én meg az utolsó fillérig beletettem mindent a megélhetésünkbe, és a gyerekekbe. Az utolsó két évben már így is nagyon feszült volt a hangulat, későn járt haza, mindennel elégedetlen volt. Szerető nem volt. 6 év után beadtam a válópert. Őrjöngött, minden létező eszközzel bosszút akart állni. Örökségből kifizettem neki jóval többet, mint ami járt volna neki. Vitt mindent, amit közösen valaha is szereztünk. Közös szülői felügyelet lett, a gyerekek nálam laknak, de korlátlan mértékig bármikor mehetnek az apjukhoz. Válás után vett egy lakást, ahol se egy ágy, de még egy takaró sem jutott a gyerekeknek. Eleinte mentek hozzá, most már jó, ha havonta egyszer. Tartós kapcsolata nem lett, én ez után a házasság után soha próbálkozni sem fogok. Utólag csak azt bánom, hogy nem váltam el hamarabb. Évek óta gondolkozom, miért alakult így az életem. Leginkább talán ebben a cikkben találtam valamelyes magyarázatot. http://inspira.blog.hu/2014/08/03/az_empata_e s_a_narcisztikus_szemelyiseg_talalkozasa
Szóval valami nagyon okosat kéne itt kitalálni, hogy ne járj úgy, ahogy én. Még egy dolog jutott az eszembe, amiben nem egyforma a sorsunk. Nálunk egyértelműen én akartam jobban a négy gyereket, a férjem kettőnél megállt volna, és soha semmit nem segített a gyereknevelésben. Szóval ha úgy vesszük, ezt itt én rontottam el. De a házasságkötéskor még ő is négy gyereket akart, erről én meg nem mondtam volna le. Úgyhogy engem légyszíves ne vesézzetek nagyon ki, én már mindent átgondoltam, megbántam, amit meg kellett, csak azért írtam le ezeket, hátha a posztíró valamilyen tanulságot le tud vonni.
A férjed mindent megtehetett, amit akart. Oda mehetett, ahova akart. Bíztál benne. Én is végigcsináltam ezt: mindent elhittem, mert megbíztam benne. Aztán egyszer csak kiderült, nő van a képben. A férjed menni akar? Nem akar veled szexelni? Menő autót akar? Nézz már körül!!!! Kapuzárási pánik szeretővel. Ne legyen igazam!!!!
Mondjuk azért a szexet nem akar, gyanússá teszi, hogy mégis van másik nő a képletben, sajnálom, hogy ezt mondom, de egy férfi, aki csak a napi mókuskerékbe fáradt bele, az életközepi válságba, az továbbra is igényt tart a közös ágyra... Ennek ellenére azt mondom, nem az a legnagyobb baj, mármint számodra, amíg ez ki nem derül, biztosan nem.
Megmenthető a házasság, de csak ha azt mindkét fél akarja. Beleszakadni nem kell, hogy összetartsd a családot... néha kicsit el kell engedni egymás kezét, hogy újra visszataláljon.
Azt a görényt aki 4 gyereket szólított a világra és most szépen kifarolna az életükből, a felelősség elől, pontosan ugyanígy kell(ene) hazavágni mint ahogy ő a családjával teszi.
Ha menni akar az gyavasag jele ill. Masik No!!!!
Ha valaki fontolgatja az elmenést, és azt meg is mondja, akkor már elég tré a helyzet. Mégis kíváncsi lennék, hogy konkrétan mivel indokolta. "Nincs másik nő" - írod, de ha lenne, az csak következmény lenne. Nem tehetek róla, van egy olyan érzésem, hogy a férfiak általában kevesebbet vállalnak a közös teherből, hamarabb kicsúszik a lábuk alól a talaj, és tartok tőle, hogy ebben az esetben sincs a párodnak fogalma arról, hogy milyen lesz nélküled.
Párterápiával lehet/ne/ talán próbálkozni.