Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megmenthető a házasság?
Létrehozva: 2015. december 10. 10:38
15 éves a kapcsolatunk a férjemmel, 4 gyerekünk van. 4 éve egy nagy tragédia ért minket, amit mindketten különböző módon dolgoztunk fel, és eléggé megváltoztunk, de sokáig nem jelentett gondot (talán nem volt nyilvánvaló), kb. 1 éve viszont eléggé élesen kezdett jelentkezni, több lett a vita köztünk. Eközben a korábban a gyerekek körül nagyon sokat vállaló férjem teljesen visszavett, holott én is visszamentem dolgozni, szerettem volna, ha többet vállal ő is a házimunkából és a gyerekek ellátásából, szóval akkor én borultam ki.
11 napja viszont ő közölte, hogy fontolgatja, hogy elmegy. Teljesen sokkolódtam, nem tagadom, nagyon bőgtem. Mert én továbbra is szeretem, év vele képzeltem el az egész életemet. Nem beszélve arról, hogy nem vagyok hajlandó 4 gyerek tönkremenetelét végig nézni. Pont az utóbbi hetekben kezdtem jobban érezni magamat. Nagy sírós beszélgetéseink voltak 11 napja. Sok mindenben igaza van a férjemnek, pl. abban, hogy rá kevesebb figyelmet fordítottam, és mivel a változása bizonyos irányaival nem értettem egyet, úgy érezte, hogy ezeket a dolgokat nem is oszthatja már meg velem. Nem érzi jól magát, és ezért gondolkodik, hogy elmegy. Nagyon sok mindent átbeszéltünk, és én is elmondtam, amit gondolok, kértem, hogy maradjon, ha érez irántam még valamit, akkor meg tudjuk ezt oldani.
Ezt ugyan nem mondtam neki, mert szerintem erre magának kell rájönnie, hogy itt nem pusztán rólam van szó szerintem. Hanem egyfajta életközepi válságról, hogy nem tetszik neki ahová jutott 40 éves korára, sem meló téren, sem amúgy, és talán ráébredt, hogy az élet erről szól, felelősséget kell vállalni, nehéz, fárasztó, és kevés benne a pihenés.
Nyilván, ha nem szeret már (ezt nem mondta, bár azt sem, hogy szeretne, most val.szeg inkább dühös, nem tudom), akkor nem tudok mit tenni, bár akkor is felháborít, hogy lelépne, rám testálva a felelősséget. Ugyan azt mondta, hogy nem hagy magamra, na de ha elmegy, akkor magamra hagyott, akár mit is ért ez alatt.
A beszélgetés után talán kicsit nyomulósan akartam változtatni, ez inkább idegesítette, mint jobban érezte magát tőle. Azóta lehiggadtam, nyugodt vagyok, kedves, megértő, szeretetteljes, de nem nyomulok, nem is kérdezek semmit. Ő meg nem mond semmit, és azóta is itt van. De nem ér hozzám, szexet nem akar (egyszer bepróbálkoztam, azóta azt sem).
Nagyon szar így élni, hogy nem tudom mit fog tenni. Rákérdeztem, nincs másik nő a képben.
Az elszalasztott lehetőségeket a munkájára érti? Ebben támogattad, tehát mit lehet még elszalasztani.. tehát valószínűleg nem.
Miről maradt le? Az nyilvánvaló és ezt neki kell feldolgozni, hogy egy családos ember élete merőben más, mint egy egyedülállóé.. ha ő úgy gondolkodik, hogy "lemaradt" valamiről, akkor ez valószínűleg azt jelenti, hogy túl soknak érzi a rá háruló terheket és túl kevésnek a "lehetőségeket". Valami lényeges dologban különbözhetett az elképzelésetek, ha ő belefásult... és innentől fogva megszakadt a lendülete a családért, mert valami ellen tiltakozott, amit már soknak érzett, csak ebben a kérdésben nem jutottatok közös nevezőre..
Nehéz ügy, mert te most várnál tőle több segítséget és ő ezt képtelen megadni, mert meghaladja az erejét, legalábbis jelenleg.
Én még azt is megkockáztatom, hogy a férjednek nem is a munkájával van igazából gondja, mert ha nem akar újat tanulni, akkor annyira szerintem nem érdekli ez a téma... talán csak valami hobbi hiányzik neki, amit szívből csinálhatna... vagy a bakancslistáról kéne legalább egyvalamit kihúzni kezdetnek... itt a karácsony, ha tudsz valami vágyáról, meglephetnéd - ha esetleg még eddig nem gondoltál rá így... Csak hogy lássa, hogy vannak mindenféle örömök az életben, amiket lehet, eddig elhanyagoltatok - és nem a családja akadályozza meg az örömködésben!
Azt írtad terveztétek a gyerekeket. Hát ebből a hsz-ből nem úgy tűnik.
Most szembesültök azzal, hogy a gyerekek mellett lemondás az élet? Hogy már semmi nem lesz olyan mint régen köztetek se/mindennapi életben sem / se a munkában?
Hogy nehéz ez a munkaerőpiacon?
:O
Mielőtt gyereket vállaltatok nem gondoltátok végig?
Egyébként meg aki menni akar azt engedni kell elmenni. Ha nem engeded is úgyis elvágyódik. Max munkára hivatkozva kevesebbet lesz otthon. Benne marad "a mi lett volna ha" érzés.
Lehet hagynod kellene elmenni. És őneki saját magának kell éreznie azt, hogy hiányzik a felesége, a gyerekei, a meghitt családi esték, a mindennapi rutin.
Ha ő erre nem csodálkozik rá magától,nem vágyik a családi életre akkor semmi értelme együtt maradnotok. Rossz egy olyan családban felnőni, ahol a szülők között nincs szerelem, meghittség csak szimpla béke, barátság-ezt tapasztalatból tudom. Anya megfeszül, hogy együtt maradjon a család. Egy csomó területen helyt áll, apa alig van otthon mert "dolgozik". Igaz kifele ez egy (kirakat) család. Viszont akik benne élnek azok nem gondolják általában így.
Ja, hát én is szeretnék sokmindent, aztán vagy lehet, mert engedi az élet, vagy nem...
És akkor azt végiggondolta, hogy mi lenne, ha elhagyna téged/titeket? Attól érezné jobban magát, hogy onnantól mondjuk egy hétig te, egy hétig egyedül ő gondoskodna a gyerekekről, ház nélkül, egy lakásban, feltételezve a vagyonmegosztást? Az autó sem változna ettől... De amúgy röhej, hogy ezek lennének a problémák - ha nekem nem tetszik valami a házamon, akkor teszek érte. Ha régi az autó, akkor legalább az egyiket le lehet cserélni - ahogy írod, gondolom, nem vagytok rosszul eleresztve, és mindenféle megoldások vannak erre is, csak a megoldásokat kéne keresni közösen, a konkrét problémákra, mert úgy tűnik, nem is annyira érzelmi problémák ezek. Vagyis a gyász, az igen, de amiatt akkor most a négy gyereknek is menjen tönkre az élete? Nem lehetetlen, hogy depressziós a férjed, de akkor el kéne mennie egy pszichológushoz, vagy egy coach-hoz, vagy egy gyászfeldolgozó csoportba, vagy lehet, hogy egy kis sportolás/wellness is segítene rajta... Próbálkozni kell, ami technikailag megoldható, azt megoldani, hogy legalább azzal is csökkenjenek a terheitek! A Tieid is! Szerintem vegyétek sorra a problémákat (mindkettőtökét, hogy mit hiányoltok, mi az, amit másképp szeretnétek, beleértve a vagyontárgyak állapotát és mindent), írjatok egy listát, és minden héten üljetek le és egyet beszéljetek át és tegyetek valamit az előrelépésért! Ez tud összekovácsolni egy kapcsolatot: a közös célok, és a közös előrelépés! Bár szerintem ezt mindketten tudjátok, csak most kibillentetek az egyensúlyból.
ez is nagyon tipikus nyugaton
2 szép jövő elé néző fiatal a házasságga gyerekekkel vágja haza az életét az álmait
ti se magyarnak dolgoztok ha jól érzem
és akkor visszértünk oda, hogy az uradon kívül más nem tudja mit akar
és asszem te is majd csak 1x meglátod
én nem tudom elképzelni, ha valakiben problémákat látok az majd úgy viselkedik, hogy azok eltünjenek
tehát én másikat nézek
DE én raci vagyok erősen és szinte semmi emoci
de ugye nem egyformák a pasik se
Valami ilyesmi van benne, ez biztos. Úgy érzi, hogy elszalasztott lehetőségeket. És igen, ez engem nagyon bántott, mert kb. minden alá volt rakva, hogy neki a munkájában ne legyen problémája. Bárhová menni kellett tudott menni, soha nem kellett gyerekek ellátása, betegsége, bármije miatt itthon lenni, csak a szülések várható idején kértem, hogy ne menjen el. Ha későn jött haza későn jött, ha hétvégére esett a csapatépítés akkor ment. Mégis úgy érzi lemaradt valamiről.
Pedig szerintem igazából nekem lenne okom azt gondolni, hogy én lemaradtam valamiről, én voltam itthon a gyerekekkel, a gyerekek előtt a főállásom mellett volt két kisebb megbízásos munkám is, ami elszállt a gyerekek miatt, és most nem is tudok ennél többet vállalni. Korábban ugyan annyit kerestem, mint ő, most jóval kevesebbet.
De nyilván, a magyar munkaerőpiacon 4 gyerek már egy férfinak sem jó pont.
Én mondtam neki a tanulást, azt elvette, hogy nem érne többet el a pályán több tanulással. A jelenlegi fizetésénél többet szerintem a környéken máshol nem kaphatna. Vállalkozás még nem merült fel bennem.
Korábban, amikor ez aktuálisabb volt én is ezt próbáltam mondani, hogy nézzen körül, igen is mit ért el. De ugye ott a tragédia, ami miatt a család része nem tökéletes a képben, a ház ugyan kényelmes, de régi és sok dolgot kell rajta csinálni, az autók meg öregek.
Igyekszem. De konkrétumok abban sem voltak. Vagyis arra vonatkozólag igen, hogy velem mik a problémái, ezek egy része szimpla kifogás, más részeiben igaza van, és meg is beszéltük, hogy azokon tudok változtatni. De arra vonatkozóan, hogy akkor most ő mégis merre gondolja az életét tovább folytatni nem volt semmi.
Úgy érzi, hogy a család túlságosan sok energiáját leköti és ehelyett inkább a munkahelyi karrierjét akarja egyengetni? Azt gondolja, hogy felőrli a mindennapi taposómalom és közben nem éri el azt, amit szeretne? Nem tud önmegvalósitani?
Szerintem nálatok még nem kéne annyira határidőket kitűzögetni - főleg részedről nem értem ezt, hiszen jelenleg te akarod inkább megmenteni a kapcsolatot. Bár valószínűsítem, hogy ő sem szeretne mást (elvált férjnek lenni az egyik legrosszabb pozíció lelkileg, amit életemben láttam), csak most kicsit megborult.
Nem kell szerintem ölbe tett kézzel várnod, aktívan is segíthetsz magatokon! Pl. ...
1. Ha ő nem érzi elégnek azt, ahol most van hivatás tekintetében, akkor hiába fogadod te el úgy, ahogy van, ő esetleg ettől még nem érzi jobban magát. Természetesen nem lehet manapság csak úgy felmondani, és aztán utánam a vízözön, de ha a m unkahelyén belül nincs számára olyan lehetőség, amiről ábrándozik, akkor igenis el kell indulni valamerre, új munkahelyet keresni, ami testhezállóbb vagy izgalmasabb, vagy elmenni tanulni még valamit, amivel majd mégiscsak előrébb jut ajelenlegi munkahelyén, vagy másutt! Ha nem a jelenlegi állapotot akarnád konzerválni, hanem támogatnád abban, hogy kiteljesedjen szellemileg, azt biztosan többre értékelné. Ha nem a karrierre és ragyogásra teremtetett, azt közölje vele az Élet, ne te! Továbbá, ha megvannak/lesznek a képességei, lehet, hogy saját vállalkozással még többre vinné - persze ezt is úgy kéne elkezdeni, hogy a melóhelyét még egy darabig megtartja. Persze ezt te/illetve ő tudod/tudja, hogy milyen jellegű a munkája, lehetséges-e vállalkozni azon a területen... Lehet, hogy hosszútávon jobban járnátok, mert akkor legalább különórákra vihetné ő a gyerekeket pl. vagy ügyeket intézhetne ő stb.
2. A gyász feldolgozása, az megint egy külön téma. Ha azon nem vagytok túl, talán érdemes lenne bevonni egy szakértőt, ha tényleg a mindennapjaitokban gondot okoz... mert az amúgy természetes, hogy a fájdalom sokáig kísért még...
Végül: lehet, hogy ő nem így képzelte el magát, de mégis úgy tűnik a kívülálló szemével, hogy mindene megvan, ami egy embernek megadathat... ezt most kockára tenné? Tényleg a családját akarja felborítani? Én nem hiszem. Mi értelme lenne annak? Kérdezd meg tőle, hogy ha mellette állnál a hivatással kapcsolatos fejlődési projektben, akkor mi változna, jobban érezné-e magát? megérné-e neki is küzdeni kettőtökért? De ez nem egy féléves projekt, ez hosszútávú...
a nem szépen beszélgetést kellene elemezned, mert abban voltak a valóságok
és ésszel higgadtan nem emócival begyújtva
A "nem szép" beszélgetésen már túl vagyunk, és nem igazán tudom most mit akar.
Max. annyit remélhetek, hogy a kapott idő alatt ő is átgondolja normálisan, hogy mit akar, mik a lehetséges verziók előnyei és hátrányai és egyszer előáll azzal, hogy mire jutott. Csak nekem nehéz ezt türelemmel, higgadtsággal kivárni. Mert nekem egyértelmű, hogy szeretem, és nekem van óriási vesztenivalóm lelkileg és technikailag is.
Ezen kívül a tragédiát is a saját kudarcának élte meg (holott nem az volt, igazából mi semmit sem tehettünk ellene), és a családjával is gondok adódtak, a szülei meghaltak (de előtte is elég rémesen viselkedtek), testvérével megszakította a kapcsolatot.
ami még lényeges, de általában az emberek nem jól értékelik
és annak tudják be és azzal is takaróznak, hogy idegességemben mondtam és bocsánat lesz a vége
naviszont pont az a nagyon fontos amit idegesen mond mert az az igaz
lehiggadva csűri csavarja és hazudik, vagy nem mond ki dolgokat
tehát biztos nem egy szép beszélgetésből fogod megtudni, hogy valójában mi van az urad fejében
van valami népi bölcselet is
a gyerek a részeg és a bolod beszél igazat
Nem. Kb. 1 éve szeretett volna a melóhelyén előrébb kerülni, ami nem sikerült, ez rettenetesen megviselte. 40 éves korában nem így, itt képzelte el magát, és ez súlyosan érinti, valamiféle kisebbségi komplexus miatt az önértékelésében ez fontos, hiába mondtam, hogy nekem ez nem számít, nem ettől ér valamit az én szememben, és a mostani pozíciója is tökéletes.
A presztizse nagy az én melóhelyemnek, de az övének is. Ő jóval többet keres, nekem ugye elég sok év kimaradt.
Gyerekek 2,5 és 11 év között vannak.
él=Fél
Még annyit: a szex nyilván majd azután jön, hogy szellemileg-lelkileg rendbe jöttetek...
Most ha jól értem, az a legnagyobb probléma, hogy a melójával van gondja, és te nem támogattad a váltásban? Neked milyen a melóhelyed, nem lehet, hogy elirigyelte tőled a pozíciót/fizut? él, hogy meginog a férfi pulpitus?
Neked meg persze segítség kéne a háztartásban - talán át kéne beszélnetek, hogy kinek mi legyen a feladata, és a gyerekeknek is jusson belőle - gondolom, már nem mind kicsik!
A bíróság csak akkor ítéli meg a közös gyerekfelügyeletet, ha a szülők így kérik.
Ha az egyik fél, jelen esetben apuka lemond róla akkor nem, csak tartásdíj fizetésre kötelezik. 4 gyereknél nem lehet több, mint a jövedelme 50 %-a
Igen. A kicsit konkrétan 6 hónapig "készítettük".
Anyagilag ketten teljesen korrekt módon tudjuk ellátni a családot. (Nem napról napra élünk.)
ez lehet érvényes olyan NORMÁLIS csak is normális nem elfogult ember esetén, aki az életetek része
de boztos hogy a neten senki nem tud érdemben a dolgaidhoz hozzászólni
Engem cask egy lep meg, hogy ugye csunyan mondva a 4 gyereket "egyutt vallaltatok" csinaltatok, aztan o majd egy ido utan kijelenti, hogy a kozos gyerekek felnevelesebol o mennyit "vallal," mennyiben veszi ki a reszet.
A gyerekek mar mindenkeppen megszivjak.
Ha koztetek mar nincs semmi, akkor el kell valni, ugy job lesz mindenkinek. Megpedig ugy, hogy gyerekek egy het apanal, egy het anyanal. Akkor nem ourasaga jelenti ki, hogy o a sajat gyerekei felnevelesebol csak egy toredeket "vallal". Manapsag a birosag megiteli az ilyesmit, vannak orszagok, ahol ez igy kotelezo. Es igazsagos is.
Mind a négy gyerek tervezett volt?
Azért kérdezem, mert egy ismerősöméknél a harmadik gyerek véletlen csúszott be. Anyuka kardoskodott, így megtartották.
Majd pár év múlva borult a bili. Apuka nem bírta már anyagilag, idegileg, fizikailag eltartani a családot. Munkahelyére jött egy új kolléganő akivel jól kijött, később nagyon is jól és elhagyta a családját. Azóta kisimult, helyre jött idegileg, fizeti a gyerektartást, tartja a kapcsolatot a gyerekekkel ugyanakkor boldog az új párjával.
Egyrészt igazad van, másrészt sokszor kívülálló szemmel lehet olyan szempontokat is felhozni, ami bennem, aki erősen érintett emocionálisan nem merül fel.
te aki a helyzetet elsőkézből látod és a másik felet is te ismered
NEM tudod, mi jön ezek után
akkor hogy tudja idegen, pár sorból?
nincs séma ilyenekre, nincs jó tanács
egy van csak ami biztos
idegbajosan semmit nem lehet jól csinálni