Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
10 éves kisfiú levelezne
Létrehozva: 2015. december 1. 10:15
Sziasztok,
Kisfiam 10 éves. Spanyolroszágban élünk, ő már kinn született, de tökéletesen beszél mgyarul, és rendszeresen hazajárunk. Szeretne magyaroroszági hasonló korú gyerekekkel levelezni. Hagyományos, postai levelezésre gondolt.
Szeret sprotolni, rajzolni, olvasni, képregényeket készíteni. Nagyon várja, hogy egy 8-12 éves korú levelezőtársat találjon.
Szép napot nektek, és várom a jelentkezéseket.
Akik a Szu-ban éltek, azoknak majdnem mind szép kézírásuk volt...mint a nagyszüleinknek.
Szia,Orulok,hogy latlak!
Nem feledkeztem meg.Computorom tonkre ment a tabletot csak a NLC ra hasznalom.Csaladom rejtelyesnek talalja.
Legyszives kuld ujra a cimet priviben,olvasni tudom irni nem.
A Világ Ifjúsága volt a másik lap, ahol levelezőtársat kereső rovat volt
Az Ifjúsági Magazinban még a 90-es évek közepén is volt levelezőtárs kereső. (Talán volt még egy másik hasonló újság is, de arra már nem emlékszem.)
Külföldi levelezőtársat pedig FB (Friendship Book) alapján lehetett keríteni akkoriban (igaz ehhez kellett legalább egy levezőtárs, vagy egy olyan ismerős, akinek volt levelezőtársa).
A hagyományos levélnek teljesen más a hangulata, tartalma, mint egy emailnek. Aki ezt nem látja be... hát az sosem kapott levelet.
Gratulalok!
" Éljen a szovjet- magyar nép megbonthatatlan barátsága" - jegyében a suli egy kupac levelet kapott.
Aki jelentkezett, hogy szeretne levelezni, annak adtak egy levelet.
Én kaptam Lilját Vilniusból.
Emlékszem a boritékokra.. kék - piros csikos volt a szegélyük. Szépen irt a lány.. könnyű volt olvasni.. és mindig anyukámmal szótáraztunk.
Késöbb volt egy Olga Ukrajnából, de vele nagyon rövid ideig leveleztem csak,. Őt is igy kaptam, de aztán nem irt vissza, én meg nem erőltettem.
Olvastam már olyasmit, hogy el akarják törölni a folyóírást, és örülök, hogy még van akinek ez fontos.
Én is leveleztem annak idején.
Egy magyar származású lánnyal Kanadába, ő aztán később férjhez ment, ikrei születtek, így lassan nem maradt ideje levelezni. Egy orosz lánnyal Minszkbe, vele sokáig tartottuk a kapcsolatot. Tatjana Zsurnalova volt a neve. Az apja katona volt, és egyszer írta, hogy átvezényelték valahova máshova, már nem emlékszem, így ez is elmaradt. Egy kilencven éves magyar bácsival Brazíliába, és egy német-magyar származású vezérezredessel Izraelbe. A szülei a háború után mentek ki Németországba és a nyelvet gyakorolta. Mint írta, az édesanyja tanította meg magyarul és nem szeretné, ha eltűnne a nyelvtudása. Aztán amikor volt Egyiptomban a rendőrlázadás, a határra vezényelték és ott meghalt. De hogy hogyan, azt nem tudom, mert csak azzal jött vissza a levél, hogy az illető meghalt. 
Nagyon sajnáltuk, anyukámmal meg is sirattuk. Színes, érdekes leveleket írt, öröm volt olvasni.
Később mondtak olyanokat hogy közbelépett amoszad vagy mi, de hát a fene tudja.
A te Liljád azt a módszert használta a keresésre, mint én..)))
Talán nem is él kf-ön, csak hobbija a köpködés..)))
Nagyon jó dolog a diáklevelezés! Ha valaki szótáraz és ikszedik alkalommal keres ki egy szót, akkor egy idő után tudja, külön tanulás nélkül. Azaz tanul, csak nem veszi észre..))) Rengeteg egyéb dolgot is megtud az illető országról, az ottani életről. ..és ha egy gyerek ráérez a levelezés örömére, akkor esetleg túlzásba is viszi, mint én annak idején..))) Oroszul leveleztem sokfelé, mert a másik tanult nyelvemen nehéz lett volna valakit találni. (latin) Tehát ezeken a helyeken éltek barátaim, akikkel évekig leveleztem: Taldi-Kurgan, Hanti-Manszijszk, Tallin, Izjum, Ogyessza, Moldávia(városra nem emlékszem), valahol Lengyelországban egy falu, Drezda (én oroszul írtam, ő meg németül, aztán mindketten szótáraztunk lelkesen..))) És egy London melletti faluban élő amerikai születésű tanárnővel, aki magánszorgalomból tanult oroszul. Ez a 60-70-es években volt... és aki azt mondja, hogy ezt mind kiadták az iskolában, hogy kell nekik írni, az egy rosszindulatú és beteg elme..))) Persze aki nem élt még akkor, nem érti, honnan voltak a címek: Az Ifjúsági Magazinban és egyéb újságokban is volt olyan rovat, hogy levelőzőtárs-keresés, nevekkel, címekkel, de volt olyan, hogy kiválasztottam egy várost és írtam az iskolaigazgatónak. (nem számított, ha több iskola volt..))))
Megkérdezték ki akar "szovjet" gyerekekkel levelezni.
Jelentkeztem. Adtak egy levelet, nem volt felbontva.
A lány aki irta Lilja volt , Vilniusban élt.. annyi idős volt mint én. 10 évig leveleztünk, aztán úgy érettségi elött már nem annyira volt érdekes, egyre ritkultak majd el is maradtak a levelek.
Nincs olyan állam, egyetlenegy sem a Földön, ahol a népesség valamennyi tagja ugyanolyan anyagi helyzetben van. Még egy harmadik világbeli, valóban jórészt a szegénységi skálát képviselő országokban is vannak kevésbé szegények.
Egyébként valóban, Mo.-on is ki lehet emelkedni, és becsülettel el lehet érni egy tisztes életszínvonalat. Csakhogy ehhez az átlagnál sokkal több erőfeszítés kell. Nyilván a nálunk jobb gazdasági helyzetben lévő országokban élni azért könnyebb, mert erre a sokkal több erőfeszítésre nincs szükség. A napi 8 óra elég. Itt, ha el akarsz érni valamit, nem elég. Egy ilyen összehasonlításban természetesen alulmarad az ország, mégsem jelenti azt, hogy eleve lehetetlen. Természetesen sok küzdéssel és lemondással jár, de a helyzet adott, ebből kell kihozni a legjobbat. És ki is lehet. Csak hát persze meló.
Es elkorcsosul egyebkent is a levelezesi, fogalmazasi keszseg a par szavas sms-ek, FB uzenetek vilagaban, ahol mar a Like-ot se kell kiirni, csak nyomni egy gombot helyette.
A fiam mutatta, milyen uzeneteket valtanak a tinik, hamar ki is abrandult ebbol az ures, tartalmatlan kommunikacios formabol. Kommunikaciohoz vajmi keves koze tenyleg.
Ez pedig nagyon jó dolog, csak ebben az internetbolond világban sajnos már ritkaság.
Pont ennyi idősen levelezgettem én is több lánnyal, persze akkor nem is volt más lehetőség. De nagyon izgalmas volt, hogy mikor jön már levél, és mikor megjött...
Volt, akivel kevésbé volt összhang, volt akivel pedig nagyon jó volt levelezni és hamarosan személyesen is találkoztunk. Ő a legjobb barátnőm immáron 15 éve.
Szerintem szuper otlet az egesz, a fiam is levelezett igy nemetul.
Neki ugyan nem ebbol nott ki a nemet cserediaksag, de volt olyan osztalytarsa, akinek igen.
A magyaron is gondolkodtunk anno, az valahogy nem jott ossze, de halistennek magat a magyar iras-olvasast szepen elsajatitotta.
O is szeret kepregenyeket rajzolni:-) Es most szept. ota pont spanyolul tanul:-) Lehet ossze kellene hozni a fiaddal ez ugyben? Kar, hogy kicsit nagy a korkulonbseg!
írni mindig van miről, szerintem. főleg ebben a korban.
ti megtettétek a kezdő lépést..
és mi van a srácokkal??
Kiváncsi lennék, hogy hány barátság maradt fent, évtizedek múltán is, azok közül, akiket csak levelezőpartnerként ismert az ember...
az enyém a litván lánnyal pl nem.
Ahogy irtam.. nyelvgyakorlásra a spanyolban élő srácnak tökéletes.
gondoltam, hogy ez is előjön
Egyébként egy valamire nagyon tökéletes. A magyar kézirás gyakorlására...azt valóban nem helyettesiti a net. A kézzel megirt levélben egész- kerek mondatokat fogalmaz meg az ember. Egy Spanyolországban élő kissárcnak tökéletes és a lehető legjobb nyelvgyakorlás.
fog egy lapot a gyerek és ír rá levelet
scann, emil
vagy ha nincs scanner, okostelcsi fénykép és emil
tehát a papírra írás is megy
spanyolul jár iskolába gondolom
az angolról meg nem mondott semmit még
Szerintem nem baj, ha nem túl gyors a levelezés így mindig lesz miről írni!
A kézzel írást pedig nagyon fontosnak tartom és most olvashatóan is kell írni, nem beszélve a postaláda nézegetés izgalmáról!
Ráadásul szerintem szuper barátság is szövődhet köztük, ez már csak rajtuk múlik, mi a kezdő lépéseket megtettük!!!
Nosztalgia a 70-80as évekből.
Én akkoriban egy litván lánnyal leveleztem..
A Szovjetunió a magyar nép legnagyobb barátja - c agymosás miatt.
Ma már bánom, hogy a kapcsolat elveszett. Érdekes lenne tudni, mi lett vele, hogyan él, de már nem emlékszem a vezetéknevére... bár lehet megvannak valahol a levelek. Oroszul viszont már csak pár szót tudok.
A hagyományos postai utat viszont én sem értem..sok értelmét én sem látom... bármennyire romantikusnak és néz ki a postai levelezés. Gondolom inkább anyuka nosztalgikus- romantikája ez.
Vagy net-ellenessége.. mármint, hogy a gyerek ne netezzen.
Ha tényleg sikerül valakit találni, a srácok szerintem rövid idő alatt találják meg az utat a gyorsabb információcseréhez. Ők már a XXIszázad gyermekei...az információs társadalomé.
Egyébként egy valamire nagyon tökéletes. A magyar kézirás gyakorlására...azt valóban nem helyettesiti a net. A kézzel megirt levélben egész- kerek mondatokat fogalmaz meg az ember. Egy Spanyolországban élő kissárcnak tökéletes és a lehető legjobb nyelvgyakorlás.
A spanyol rárágad, az angolt pedig megtanulja.
Jó ötlet!
A hagyományos levelezésnek sok sok előnye van.
Ne hagyd magatokat lebeszélni olyanoktól akik már csak nyomokban tudnak magyarul makogni, írni meg még annyira sem.
Jópáran vannak, akik alig tudnak magyarul de a szívük nyitott és nem felejtik el, hogy honnan mentek.Ezekre koncentrálj.
Az élet kiszámíthatatlan.Lehet, hogy valamikor majd egy hatalmas előny lesz a gyermeked számára túl az érzelmi kötődésen.
Huh. Ez megható.
A hagyományos postai pedig szép gondolat, öröm levelet feladni, és kapni...
Szia!
Megkaptam az összes üzenetedet!
Megírtam a címünket!
Írtok Ti először vagy írjunk párhuzamosan???
Szia!
Nagyon jó ötlet a mi nagyfiúnk 11 éves lesz március végén, ha priviben megkeresel cserélhetünk címet!