Sziasztok!

Egy 4 éves kapcsolatomnak lett vége nem rég, tehát egyedül vagyok. Ez annyit jelentett nekem, hogy meg kellett tanulnom egyedül élni, és szerintem sikerült. :)

Röviden: Borzasztó szeretet és ölelés hiányom van. Le vagyok merülve lelkileg, nagyon társhiányom van. Sajnos, vagy nem sajnos, de válogatós vagyok és nem külsőre. Nekem nagyon fontos a belső, az intelligencia. Nem ülök egész nap a gép meg a tv előtt, mert azzal hamar lehangolódom. 22 éves vagyok, szerencsére már dolgozok, jó munkahelyem van amiért megküzdöttem az utóbbi években, persze az én vágyaimhoz képest jó és nekem így tökéletesen megfelel. Iskolás éveimben rosszabb volt, mert még pénzem sem nagyon volt, hogy feldobjam magam egy tábla csokival, amikor kellett. Mostanában ha érzem hogy rossz kedvem lesz, vagy zúgok le a lejtőn, akkor azonnal veszek egy szatyor csokit, és befalom:D. Nem tudok mit tenni ellene, csak ilyen áthidaló megoldásokat csinálok. Munkám során estére annyira lefárasztom magam, hogy percek alatt elalszok, hogy ne legyek szomorú, így reggel nem szomorúan ébredek. :) Tudatosan csinálom a dolgokat, hogy ne legyen gond a hangulatommal, ne legyek rossz kedvű, mert én is utálom amikor olyan nyomott, merengő, sajnálkozó a hangulata van másnak.

Azon a véleményen vagyok, hogy muszáj pozitívnak lenni, kell tudni jó kedvűnek lenni, és a jókedvet megtartani, esetleg még barátok nélkül is :) Van akinek még barátja sincs, akinek eltudja mondani a gondját. Nekem azért szerencsére van.

Ti hogy tartjátok, illetve hogy tartanátok szinten magatokat hasonló helyzetben, hangulat szempontjából? :) Privátban is írhattok.