Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolati pénzügyek
Létrehozva: 2015. október 28. 14:07
Sziasztok,
számomra a kapcsolat komolyságát jelzi, hogyan kezeli férfi és nő a párkapcsolában a pénzt, illetve a a férfi mennyire nagyvonalú a nővel szemben (amivel egy normális nő nyilván nem él vissza). Ennek szellemében osztanám meg a történetem. A vőlegényemmel évek óta külön kasszán élünk, ennek oka, hogy mindketten saját egzisztenciával rendelkezünk, amikor összekerültünk. A fizetésem x, a páromé 2x. Három kasszánk van, egy közös, amibe mindketten a fizetésünk arányában teszünk be, ami fair, mert ez így mindkettőnknek hasonló megterhelést jelent. Ebből fizetjük a lakás és a háztartás költségeit. Minden mást mindenki a saját fizetéséből vesz meg, illetve ha közös utazás van, vagy közösen veszünk nagyobb értékű dolgot, akkor azt felezzük. Ez mostanában odáig fajult, hogy a párom egy mozi, ebéd vagy egy út a szülőkhöz esetén is benyújtja a számlát: ennyi volt a benzin, ennyi a mozijegy stb. Előfordul ugyan, hogy meghív, de ritkán, akkor is nehezére esik. Sokszor bánt ez az osztozkodás, kicsinyesnek tartom. Különösen a nyaralás megterhelő nekem, hiszen ő kétszer annyit keres, mégis elvárja hogy felesben fizessünk mindent, mintha haverok lennénk. Most megint utazást tervezünk, és mivel a párom mostanában nagyobb összeghez jutott, amikor elkérte volna tőlem az út felét, felvetettem, hogy legalább az autobérlést kifizethetné kettőnk helyett, elvégre ő a férfi, több a pénze is, mint nekem. Erre megsértődött, követelőzőnek nevezett, ami azóta is bánt. Hogyan tervezzünk így közös jövőt, ha ennyire hiányzik belőle a nagyvonalúság velem szemben? Nálatok hogy alakulnak a pénzügyek? Minden építő, jóindulatú hozzászólást köszönök.
Akkor miért nem toltok be több pénzt a kasszába, ha nem elég hónap végére? És akkor abból lehetne a közös utazásokat, tárgyakat is fizetni. A szülők meghívása hát igen ilyen esetben necces, de azért mehetne az is közösből. Míg nem Michelin csillagos éttermi fogyasztás, szerintem nem kéne, hogy baj legyen belőle. De igen, ezek kínos dolgok és hát beszélni kell róla. Mert mindenki szereti az önállóságot és a saját kis keresetét, csak hát egy párkapcsolatban azért felmerül sok anyagi dolog.
Egy barátnőmnek is ilyen gondja van, hogy kb. 3x többet keres a párja, mégsem száll be többel. Érthető női szempontból is! Viszont egy pasi szempontját nézve: miért fizessek én több mindent, nem tehetek róla, hogy ő keveset keres. Valószínűleg ez zajlott le benne amúgy. De ez akkor nagyon gáz, ha komolyabb szintre lép a kapcsolat.
Hát lehet a batyukat tartós kapcsolatokra kellene cserélni :-)
Én sem 20 évesen mentem férjhez, de nekem annyira sértő lett volna, ha a párom elkéri a benzin árát amiért elmentünk a szüleimhez. Nekem akkor meg el kellett volna kérnem a bio kaja árát amit tőlük hoztunk? + felszámítanom, hogy főtt ételt készítek belőle?
Ó ez annyira gáz, főleg ha már nem 20 éves valaki és nem az függ tőle, hogy holnapra tud-e kaját venni.
Meg nehogy már rajtam spórolja meg amivel lehúzta az előző barátnője. Nehogy nekem kelljen már azért spórolnom, hogy egyáltalán elmehessek vele nyaralni.
Én soha nem ismertem ilyen fillérezős, elszámoltatós pasit, de ha ma kerülne ilyen az utamba, hát rövid úton megszabadulnék tőle. Minden ember annyit ér, pontosan annyira értékeli a környezete amennyire önmagát tartja.
De, van otthon közös pénzünk, ebből veszünk ki vacsikra, mozikra, kirándulásokra általában. Csak ez nem mindig elég a hónap végéig, ekkor jön az osztozkodás. :-) És azért nem minden forinttal számolunk el, túloztam, csak mostanában felszaporodtak ezek a "még ennyivel és ennyivel tartozol" jellegű mondatok, meg az év végi elutazásunk is egy csomóba fog kerülni. Közben itt voltak nálunk a szüleim néhány napot látogatóba, és az én drágám nem volt képes meghívni őket egy ebédre, mondván az én szüleim, az én költségem. Szép, mi? Végül apu hívott meg minket, így fel sem merült, hogy én fizetek, de akkor is. Mondjuk itthon viszont többször főzött nekik. Plusz a párom most kapott egy csomó prémiumot, mégis képes volt kedvesen emlékeztetni, hogy még nem adtam oda a kocsibérlés felét. Ezen aztán jól felhúztam magam, és csúnyán összevesztünk. De közben megbeszéltük.
Szia!
Mi is harmadik közös kasszán vagyunk. A férjem jóval többet keres. Ami miatt így döntöttünk, hogy neki bonyolultabbak a pénzügyei a második munkájából adódóan, több kártya, össze-vissza pénzek... De nekem is jó így, szeretem, hogy van saját pénzem, és azt veszek, amit csak akarok. :)) Egy összeget teszünk be, ez csed és gyed alatt is teljesíthető számomra, és még marad is a kártyámon. Persze ha maradnék gyesen, ami havi nettó 25 ezer, akkor én kb. nem járulok hozzá ehhez a kasszához, akkor ő tenne be többet, mint kenyérkereső, de nem lenne ebből probléma, ő azért még jobban "hisz" a hagyományos családmodellben. Az más kérdés, hogy szerencsére akkor is be tudok szállni rendesen a költségekbe, míg itthon vagyok.
De kis apróságokat nem szoktunk, szerintem is az szarrágó és kapcsolatromboló, főleg egy komolyabb kapcsolatnál. Ha a párod többet keres és mert férfi
, akkor meg nyeljen be 1-2 mozit, kajálást, szerintem... De manapság ezek a "családmodellek" mások mint régen, és ezt azért a nők harcolták ki maguknak. 
Ennek a kasszának a hátránya, hogy ha nem konkrétan abból veszek ki pénzt, hanem nálam levő kp-ból vagy a bankkártyámmal fizetek, akkor ugye azt ki kell venni később a kasszánkból. Van, hogy ez elmarad nálam is, nála is, néha nehéz követni...
Ha teljesen közös kasszán lennénk, akkor közös bankkártyával látnám ezt logikusnak, mint sok ismerősöm.
De akkor nektek nincs ilyen konkrét pénzetek otthon, hogy elkéri a felét a mozinak? Mert akkor nem kéne erről beszélni, hanem kivesz 5 ezret, ha fáj neki, hogy ő fizetett 10 ezret este.
Na akkor mégsem született fösvény hálistennek.
Azért ez így nem igaz. Amikor néhány hónapig nem volt munkám, akkor ő tartott el. Most viszont nekem is megvan a saját pénzem, és ő fizeti a nagyobb részét a lakásnak, nyilván ebből indul ki. Nem akarom bántani, sem kibeszélni, bár ezt már megtettem. :-( Nyilván tökéletes pasi nincs, őt így kell elfogadni. Megbeszéltük a dolgokat, most szent a béke, az utazást is újragondoltuk, fizeti a nagyobb részét, úgyhogy ok. Igazából kiváncsi voltam másnál hogy van ez. Egy kapcsolat sem könnyű, főleg ha két ember nem 20 évesen kerül össze. Mi is folyamatosan csiszolódunk, alakulunk. A párom begyűjtött már néhány rossz tapasztalatot a kihasználósabb női fajtától, talán ezért is bánik óvatosabban a pénzzel. Mindenki cipeli a maga batyuját a következő párkapcsolatba.
Az is, kicsinyes és sértő.
Gondolj már bele a jövőbe! Ha majd gyes-en leszel, akkor te majd nem kapsz rendes ételt sem, mert hát alig van pénzed.
Legyünk őszinték.
Felnőtt férfiakat szórakoztatsz; rájuk szánod az időd, az energiád, a szereteted, és a végén még te húzod a rövidebbet.
Jólvanna
Azért majd tudósits.
Akkor bocsásd meg neki, tökéletes férfi nincs :)
Dolgozott napközben, én is. Ezért e-mail. Este nyilván beszélünk.
4 éve együtt éltek és e-mailben kér bocsánatot?
Hát ez nekem kissé távolságtartónak tűnik. Azt irod, hogy jó pasi. De ez nem ok arra, hogy garasoskodjon, legfeljebb akkor, ha tisztában van a "paici értékével" és nem kötődik hozzád annyira. Mellesleg talán nem is az anyagi része a problémás ennek a kapcsolatnak, hanem a lelki.
2009 óta ismerem, kb. négy éve vagyunk együtt. A párom 13 évig nős volt, és egész életében mindig volt mellette nő. Meg lesz is, ebben biztos vagyok. Ha nem én, akkor más. Intelligens, jópasi, imád főzni, kiveszi a részét a házimunkából és alapvetően minden okés vele, csak baromira fogja a pénzt. Ami jó is, mert mondjuk tény, hogy így könnyebb egyről a kettőre jutni. Aki sokáig egyedül volt az én vagyok. Tehát nem kezdő az együttélésben. Nem vesz kínai piacos zoknit, leszoktattam az olcsó ruhákról, most már magával szemben nagyon igényes. Csesztetem én, nem vagyok az a fajta, aki elhallgatja a véleményét. Egyébként szerintem így kell őt elfogadnom, csak néha nehéz...
Nem,nem nagy keres. Ha mar csak arrol szolna az egesz,hogy mindent a fiu fizet,akkor az frusztralo. Egy jo jovedelmunek,ha nem minden alkalom arrol van szo,hogy o fizeti az 5 csillagos vacsorat,akkor bele kellene,hogy ferjen a dolog.
Szerintem.
Meg szerintem egy atlagos jovedelmu,de joszivu fiunal is. Es nem sporolasrol van itt szo,hanem joszivusegrol ,akit elvileg szeretunk.Kurvaknak viszont pizzat sem!
Remelem egybol mondtad,hogy sokba fog ez neki kerulni
Te vagy az akinek az elso vagy valamelyik fiuja gitarozott es olyan kedves volt?:) Mi valtozott meg,hogy most a penz resze ennyire banto lett?
Na mindegy. Miota van meg a fiu es miota laktok egyutt?
Ha mondjuk 1-1,5 eve es sosem elt meg egyutt senkivel,akkor lehet az is,hogy nem volt ideje megszokni,hogy fixen koltenie kell az asszonyra:)
(amugy szerintem nyugodtan csesztesd neha,hogy majd a felesegednek is kinai piacos zoknit veszel? mas csajokat is szodavizre hivsz meg? stb.)
Mi külön kasszán vagyunk, és nálunk úgy van, hogy nagyjából igyekszünk ugyanannyival hozzájárulni a közös költségekhez, illetve az ad bele többet, aki éppen jobban keres. Amikor munkanélküli voltam, akkor természetes volt, hogy szinte mindent a férjem fizetett, most én keresek jobban, tehát most én fizetek több mindent. De soha nem filléreskedünk, nem szoktuk méricskélni, hogy akkor eddig hol is tartunk, ebben a hónapban mit ki fizetett. Nagyobb költségeknél előre meg szoktuk beszélni, hogy milyen arány lenne a reális. És ez nem is mindig jövedelemfüggő. Én pl. gyűlölök intézkedni, tehát simán fizetem akár a teljes összeget is adott esetben, ha minden intézkedési terhet levesz a vállamról. Szerintem nincs erre jó módszer, minden egyes kapcsolat másként működik.
Azt nem hinném. Aki nagyvonalú, az szegényen is az. Ez alkat és nem anyagiak kérdése. Neked kell eldönteni, hogy tudsz-e ezzel a fajta mentalitással azonosulni vagy nem.
Tudod, más a takarékosság és más a szarrágóság...
Mondtam is, hogy mehet nélkülem nyaralni. Azóta persze a fejéhez is kapott, mindig ez van, e-mailben ma bocsánatot kért, és persze nagyon szeret. Ez eddig oké. Remélem azért nagyvonalúság terén is változik vmi.
Ez szerintem nem követelőzés.
Ha már ennyire sarkos a dolog, akkor miért nem 2:1 arányban osztoztok mindenen?
Amúgy meg nyugodtan mondhatod neki a nyaralásra, mozira, vacsorára, hogy bocs, nem megyek. Talán a fejéhez kap.
Szia Pearly,
hát ez az, valahogy így látom én is. Nálunk a közös kassza nehezebb dió lenne, két lakásunk, két autónk, két külön lakáshitelünk van. Külföldön élünk, ezért most mindkét lakás ki van adva, de ha hazamegyünk, talán jövőre, közös házat szeretnénk venni. Akkor talán majd változik ez is. A párom alapvetően nagyon takarékos családból jön, nekem ezt azért nehezebb elfogadni, mert nálunk viszont jórészt az apám tartotta el a háztartásbeli anyukámat, aki épp apu kérésére a gyerekek miatt hagyta ott anno a munkáját. Az apám mindig is nagyvonalúan bánt a pénzzel, én ezt láttam otthon. Minden másban viszont hasonlóan látjuk a párommal a dolgokat, és a kapcsolatunk kémiája is jól működik, nagyon ragaszkodunk egymáshoz.
Ahogy komolyra fordult a kapcsolatunk, onnantól közös kasszán voltunk. Volt hogy én kerestem többet nőként, de inkább neki volt több a jövedelme.
Szép is lett volna, ha a gyerekek születése után otthon maradva csak a saját jövedelmemből kellett volna megélni, hiszen a kettőnk gyerekét neveltem otthon, a saját pénzemből éhen haltunk volna. És akkor még nem beszéltem a gyerekekkel kapcsolatos kiadásokról. Azokat is felezgetni akarja?
Szia,
nekem ez nem ennyire fekete-fehér, mint ahogy az élet sem az. Alapvetően nincs bajom a felezéssel, és nem is játszom meg magam, nagyon őszinte kapcsolatunk van. De számomra a felezés nem az utolsó fillérig való elszámolást jelenti, természetesebb lenne, ha többször fizetnénk egymás helyett, és nem ennyire lenne fontos, hogy ki mennyit és mennyi az enyém-tied, hanem kevesebb szó esne a pénzről. Ennyi. Nagy kérés?
Leirasod alapjan mindig is fele-fele aranyban fizettetek, o ugy gondolhatja jogosan, hogy ez Neked is jo igy. Ha eddig jo volt, akkor most hirtelen miert is nem jo?O ilyen, ha masmilyen lovat szeretnel, akkor ne pazarold egyikotok idejet sem feleslegesen - nyilvanvaloan neki olyan tarsra van szuksege, akinek jo a kulon kasszas fele-fele aranyban fizetos eletmod. Ha Te olyan hercegre vagysz, aki meghiv, aki fizeti a kavedat, mozidat, az nem o lesz. Es soha senkitol ne vard el, hogy megvaltozzek, mert Te masnak akarod, mint ahogy Te se valtozz meg senki kedveert. Szerintem kar volt eddig is eljatszanod, hogy Neked is stimm a fele-fele fizetos eletmod, csak pocsekoltad mindkettotok idejet a tenylegesen hozzavalo par megtalalasahoz!
Mondjuk az is igaz, hogy az ilyen vadas összeköltözéseket csíptem soha.
Vagy felvállaljuk egymást vagy le is út fel is út!!!!!!!!!!
Közös jövőt gondolnál tervezni vele?
Miért lenne az neked jó mikor már most is rossz?
Soha nem tudtam megérteni az " ez az én pénzem az meg a te pénzed" magyarázatokat.