Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idősen is dolgoznak
Létrehozva: 2015. szeptember 24. 12:58
Ahelyett, hogy egy átgürizett élet után a pihenést választanák, tovább folytatják a munkát: akár a korábbi szakmájukban, akár más területen. Megkérdeztük, miért tesznek így?
Nők Lapja Café: ,,Talán a ráncaimat számolgassam? Inkább dolgozom!"
Nők Lapja Café: ,,Talán a ráncaimat számolgassam? Inkább dolgozom!"
"Nem a pénz kellene hogy mércéje legyen a dolgoknak."
Már épp válaszolni akartam Ágicának, de megelőztél. Pont így vagyok vele én is.
A fenti idézettel meg az a bajom, hogy sajnos pont a mai világban szinte mindennek a mércéje a pénz. Mindent azért kapunk, sehol sem fogadnak el mást helyette, se a postán, se a boltban, se az étteremben, se a szolgáltatóknál.
Az utazás nekem is a gyengém: bármi másról szívesen lemondok, de arról nem nagyon. Nem tudom, te hogy vagy vele, nekem már rengetegen a fejemhez vágták, hogy sokat utazunk (pedig nem utazunk minden évben). De ha megtehetjük, akkor bizony csomagolunk és megyünk. Erről én sem szívesen mondanék le majd nyugdíjas koromban, hisz időnk akkor még több lesz, energia, erő, egészség meg valószínűleg kevesebb (épp ezért igyekszem tartani a kondíciómat).
Nem akarok OFF-olni, de ezt egyébként soha nem értem, mikor a fejemhez vagdossák, hogy "már megint utaztok"...
Nem értem, miért fáj ez másnak, mikor a saját pénzünkből utazunk, minden egyes forintért mi dolgozunk meg. Nem ad senki egy vasat sem. Nem vagyunk olyan szerencsések, se én, se a párom, mint néhányan, akiket még felnőtt korban is segítenek a szülők (és egyáltalán nem irigylem őket, mielőtt valaki azt hinné, mert ha lenne gyerekem, én is segíteném.) És mégis úgy irigylik az embertől, mintha legalábbis a fenekünk alá tenné valaki... Ami meg hab a tortán, mikor olyanok irigykednek, akik a sokszorosát keresik annak, mint mi.
Én pl. (ugyan még messze vagyok a nyugdíjtól), de nem hobbiból, hanem pénzért dolgozom, és nem a puszta megélhetésért (ahogy itt többen említik, mint egyetlen célt), hanem azért mert k... drága hobbink van, mégpedig utazni szeretünk: megismerni a világot. És ahogy ismerem magamat, ez addig így lesz, míg ki bírok kelni az ágyból. Ahogy írtam Apukám is pont ugyanígy volt vele, és ő is pont addig űzte, míg ki bírt kelni az ágyból.
Egy életem van, és nem én vagyok Teréz-anyu, így csak azért nem fogok kennyérre-vízre váltani önként, mert valami tökidegen ezt szeretné.
A pénz nem mérce, hanem szabadságot ad, hogy azt csináljak, amihez kedvem van. Akárhány éves vagyok is. Csak az egészség meglegyen mellé...
"Szóval mindenki másképp éli meg a nyugdíjas éveit." => Ez így van. Ahogy a nyugdíj előtti éveit is mindenki máshogy éli. Mire fel veszi bárki a jogot arra, hogy beleszóljon idegenek életébe.
Ha az én munkahelyem megtisztel azzal, hogy igényt tart a munkámra + leszek annyira szerencsés, hogy lesz erőm és kedvem dolgozni, akkor ez csak ránk kettőnkre (munkahely + én) tartozik, senki másra, ne ácsingózzon senki a helyemre.
Ez nekem kb. pont olyan, mint amikor a család már ácsingózik az örökségre, és aggódnak, hogy a még élő idős ne költsön már annyit, hiszen neki elég, ha megél...
A legnagyobb baj, sztem a fiatalabbak részéről, hogy vagy egy kötögető, padonücsörgő kendős nénikét képzelnek el nyugdíjasnak vagy egy állandóan pattogó, gyomláló-kapáló, konyhában sürgő-forgó nőt. Azért ezek között van átmenet. Én sok nyugdíjassal találkozom naponta és sokféle van belőlük. Nem lehet így kettéválasztani őket.
Anyukám például nem pörgős, a konyhába nem szívesen sürög, takarítónő jár hozzá és még konyhakertje sincs amiben kapirgálhatna. Ő inkább 10ig alszik és utána olvasgat, netezik, délután meg bemegy a városba és ott találkozik barátokkal, moziznak, koncertre mennek, kávézókba, múzeumba.
Kolléganőm már 65 elmúlt, de még aktívan dolgozik. Hajnalban kel, süt-főz, unokázik mindennap, befőz, kertet rendez, hétvégén az egész nagycsaládjára főzőcskézik. Ez is egy más típus.
Egy kedves ismerősöm például nyugdíjasan befejezte a vállalkozását és az unokával foglalkozott 2 éves koráig, míg nem ment bölcsibe. Mert ott a szülők dolgoznak, ő meg szereti az uncsival tölteni az időt.
Ismerek olyat is, aki meg már hajnalban kutyát sétáltat (amit napjában még min. 8x megismétel), kapirgál a ház előtt, beszélget a szomszédokkal és ezzel kitölti a napjait.
Szóval mindenki másképp éli meg a nyugdíjas éveket.
Én ezt mind értem, de Te most kvázi azt kéred egy tök idegentől, hogy mondjon le a bevételéről egy másik tök idegen miatt, és tengesse az egytlen életének hátralévő részét "kenyéren-vízen", ezzel jelezve, hogy a fiatal / családos stb. élete többet ér, mint az övé.
Oh, nem, másról én sem tudok. Látod, beleestem a saját vermembe: én is a nagyvárosi létből indultam ki, elnézést :)
Ezekben igazad van. Ott Budapesten, vagy másik nagyvárosban..))) A szórakozásra vonatkozó kedvezményeket (elméletben..))) ismerem, legnagyobb részüket vidéken a nyugdíjasok nem tudják igénybe venni, bár ez szerintem nem is akkora tragédia. Pl még unoka sem tud rávenni, hogy elmenjek cirkuszba, ami a felsoroltakból itt előfordul. (múzeum is van természetesen, az az egy.) Azt hittem, másról van szó.
Érdekes kérdés amúgy az, hogy miként definiálja magát az ember, mitől érzi magát kiegyensúlyozottnak, hasznosnak, mi ad értelmet a napjainak.
Én már az aktív korúak között sem annyira értem, hogy valaki nem bír értelmes elfoglaltságot találni magának a munkán kívül. Mitöbb: nem tud igazán kikapcsolódni. Elmegy szabadságra, de onnan is emailezik, telefonál, ügyet intéz. Ez nagyon nagy hiba!
Nyilván meghatározó, hogy az ember milyen munkát végez, milyen munkakört tölt be - de ennyi csupán egy ember személyisége? hogy mérnök, kereskedő vagy varrónő? És ha elfogy a házépítés, az áru vagy a cérna, akkor összedől a világ?
Komolyan, sajnálom ezeket az embereket.
És itt nem arról van szó, hogy anyagilag rászorul vagy sem, hány éves: sok vagy kevés, van-e unokája és vigyáz-e rá. Hanem hogy a személyiségük annyira egysíkú, hogy leélnek egy életet anélkül, hogy felfedeznék, milyen más tevékenységben, emberi kapcsolatokban lehetnének még sikeresek, találhatnának feltöltődésre.
Nem a pénz kellene hogy mércéje legyen a dolgoknak.
És hát tudom, vannak ezek a közhelyek, miszerint nekem a hobbim a munkám, de ezek - szerintem - nem a társadalom többségét teszik ki.
Sok-sok idős embert ismerek. És van köztünk ilyen is, olyan is.
- aki élete végéig "okleveles építészmérnök" maradt, és bár papíron nyugdíjazták, idősotthonban lakott, de bármilyen vitás helyzetben ez volt a hivatkozási alapja (az orvosi ellátástól a főzésig, mindenben!), hogy mert ő okleveles építészmérnök. És aztán az intézmény felújításánál viszont nehezen fogadta, hogy vannak már modernebb technológiák, mint 30 évvel ezelőtt, hogy pl. nem kell non-stop locsolni a betont. Ő dugiban megcsinálta, mert nem hitte, így egyrészt szétmállott a beton, másrészt tekintélyes vízszámlája lett az intézménynek. Mert ő nem bírta nyugdíjazni magát, és elhinni: nem állt meg a világ nélküle.
- aki alig várta, hogy nyugdíjas legyen, mert azóta végre van ideje azokra a dolgokra, amíg addig csak hobbi szinten voltak meg, és vezetheti végre úgy a háztartást, ahogy előtte csak elméletben ment, mert a munka mellett nem volt rá ideje.
- aki 90 évesen nem érti ezeket a mai fiatal nyugdíjasokat, hogy mind nyomorék, mire odáig eljut, ő meg lám milyen fitt... csak hát ő 26 éves volt, mire dolgozni kezdett, és 53 évesen korkedvezménnyel nyugdíjazták is. (és akkor még a genetikáról nem is beszéltünk)
Kevered picit a dolgokat.
Én írtam, hogy fáj anyukám válla (meg a csípője, meg a térde, és markolni is nehezen tud....). De 55 éves, és ha az öregségi nyugdíjat nézzük, még 10 évig kell húznia az igát! Szerencsére 3 év múlva meglesz a 40 éve, és megy is nyugdíjba azonnal.
És én ezt arra írtam példának, hogy valaki említette: még 65 évesen is olyan fitt az anyukája, hogy két 20 éves leköröz. Hát szuper. Csak - mondom még egyszer - nem ez a többség.
Mondtam már, mindenre lehet találni kivételt. Olyan embereket és példákat, amelyek nyilván valósak, de nem ők a többség.
A gyerekek segítéséhez: de akkor nem jobb lenne, ha a nyugdíjas mama végre pihenhetne 30-40-mégtöbb év ledolgozása után, és a gyerekeknek lehetne munkája, ill. olyan fizetése, hogy ne a nagyszülők segítésére szoruljanak?
Egy csomó helyre kedvezményes/ingyenes belépők vannak. Én most el nem kezdem felsorolni, mert nem vagyok kalendárium, de másképp nem is tudnánk elvinni a lakóinkat múzeumba, színházba, cirkuszba, ha ezek nem lennének. (így is necces, mert kísérőre szükség van, aki nem nyugdíjas, nem 70év fölötti, így nekik meg fizetni kell a teljes árú jegyet...)
Általánosságban azon az áron mehetnek a legtöbb helyre, mint a diákok. (figyeld meg, sokszor így is írják ki párban, hogy Diák, nyugdíjas)
Mellesleg nem nagy kunszt tomegkozlekedni. Masok is ugy jarnak es egesz eletukben,de nem hallani naponta, hogy tomegesen fagynanak halalra. Persze, kocsikazni kenyelmesebb,es vannak meg rendes,segitokesz emberek. Gondolom, te egyetlen egyszer sem ajanlottal fel egyetlen fuvart sem. Azt meg fel sem tetelezem, hogy nalad konyorgott volna o alamizsnaert.
Mindenki fog hamarosan idos koraban is dolgozni, mert emelkedik a nyugdijkorhatar, ugyebar, de azt a kort meg el is kell erni. 50-es meg fiatal, minek lebecolna otthon??? 60-as is bele fog jonni, ha nem beteg, meg fiatal. Apam 80 eves koraban hagyta abba a munkat,de akkor is csak azert,mert sulyos beteg lett. Otthon kerteszkedett, nagyban. Nem tul nagyban.
Ezt mondod most,majd gyere vissza akkor.
Talan a fiatalabbak ezert nem talalnak munkat?Mert en csak a fizetes miatt dolgozom,mit erdekel engem mas?Az idosebbek maskent gondolkodnak,szeretik,es jol tapasztaltan vegzik.Mint valaki anyukaja,aki fajos vallal is dolgozik,es nem nyavog otthon?Megbizhatoan vegzik munkajukat ,szeretik is,nem csak fizeteskor szeretnenek bejarni,ha muszaly?Gondolkodj el ezen,mielott a szegeny idosebbeket kiteszed a jegtablara,mint az eszkimok.
Hat ez gonosz megjegyzes volt,nem kellett volna.
Beragtal, mi? Nagyon vasott a fogad az o helyere. Gondolom,az en mostani fizumat is ugy gondolod, hogy te jobban el tudnad kolteni.
Be vagy arra az egy szerencsetlenre indulva, akinek megis szerencseje volt valamiert. Gondolom, addigi eleteben is BKV-zott,es tudta, hogyan ne fagyjon meg.
En aztan marhara nem ertem. Hogy ki gunyolodik,azt viszont meg marhabbra nem ertem. Szemelyeskedek: En is dolgoztam ugy, hogy kozben egyedul neveltem a gyermekemet, aki ugye kinovi a ruhajat, stb.. es a nyugdijas neni nyugdija tobb volt, mint az en heti 60+ oras keresetem x 4, a nyugdijas bacsi nyugdija meg joval tobb volt, mint a nenie, mivel o pasasbol van. Es panaszkodni nem lehetett, mert a kommunista rendszerben ki volt hirdetve, hogy marpedig szegenyek nincsenek Magyarorszagon. Aol mindenki lopott, mondtak, lopjak en is. Na, ugyan mit, kretat, vagy egy rossz gyereket? Kulonben sem loptam soha. Panaszkodni meg tilos volt. Mertel volna cask a rendszer ellen szolni.
Ha a rokkantnyugdijasnak olyan kiraly, te megsem szeretnel az lenni, ugye? Kotve hiszem, hogy a te problemad a nyugdijasok vagy egyes nyugdijasok miatt van. Itt pl nem kell nyugdijba menni. Dolgozhatsz, amig elsz. Mehetsz persze, itt en 66 evesen teljes nyugdijba, vagy 70 evesen, de a nyugdij keves, hajitofat azert sem veszel. Ill mar 62 evesen elmehettem volna bagoert.
Szoval en vegre gondoltam egyet es eljottem ehenhalas ellen. Most ket kis nyugdijam lesz igy, na meg mostmar tudok gyujteni is.
Ammeg, hogy oreg, en nem tudom, mi az. Eppen most mondtak a pacienseim, hogy ugy pattogok, mint egy 20 eves.
Mulatságos, amikor valaki azt bizonygatja, a munka öröméért jár még idős korában is dolgozni.
Aztán persze kiderül, jól jön az a kis munkabér is.
..........és van neki gyereke vagy gyerekei, akit/akiket segítenie kell.És ha nincs kertje, gazdasága, akkor azzal amit ő maga meg tud csinálni/előállítani.Pl.: befőttek, dzsemek, stb..
És bizony hogy gyerekülésre is szükség van, mert hurcolja az unokáit, mert a gyereke/gyerekei dolgoznak és ez is segítség....
Ágica, én megnézem, hogy egy ember a mondjuk itt emlegetett 100 ezres nyugdíjából hogy tart fenn autót? És még jár is vele? Egyébként meg ma ennyire természetes alap az autó? Minek is? Többi kérdés: a közlekedésen kívül milyen többes számú kedvezmények járnak egy nyugdíjasnak? Csakhogy tudjak róla, eddig miről maradtam le..)))
Tudod Mazsola 100 ezer nyugdíjjal én is valamivel boldogabb lennék. Jobban hangzana..))) Nem kell ilyesmihez ott lakni, hidd el, errefelé még annyira sincs munka. Cserében ingatlantól a piacig minden sokkal drágább volt még pár éve is, most nem tudom.
Aha értem: a te idődről beszéltél, de nekem úgy tűnt, hogy a nyugdíjas idejéről beszélsz, aki legalább eltölti az időt, mert nincs mit csinálnia. Így más, de írásban néha előfordul.
(És most legszívesebben morognék, mert mi az hogy 5 óra hasznos időt elszórsz vele, amikor ezeket folyamatosan kellene szkennelni és a megfelelő mappába tenni. Nem igazán érdekel, erre mit mondana a gazdasági részlegetek, mert sajnos messze vagytok..)
A legtöbben a maguk nagyvárosi létezéséből indulnak ki. Fel sem fogják, mi van vidéken.
És hogy miben más egy nyugdíjasnak 100ezer, meg egy aktív korúnak, aki még akkor kezdi megalapozni az egzisztenciáját. Nyugdíjas korára a nagyon nagy átlagnak van saját lakása (nincs albérlet, nincs hitel), autót csak kicsit és kedvező fogyasztásút tart (nem kell gyerekülés, babakocsi, stb. beférjen), és amúgy is tényleg sok-sok kedvezményben van része. Igaz, gyógyszerre meg többet költ, mint az átlag aktív korú.
Amúgy ezt is az idősotthoni munkámból tudom, hogy a legtöbb lakónknak magasabb a nyugdíja, mint a munkatársak fizetése....
Nem kell gúnyolódni,és személyeskedni.Leírtam a véleményem,ennyi.
Aki ezen a részen lakik, tudja,miről van szó...aki meg nem akarja megérteni, sajnálom.
Nem mindegy ,hogy valaki 70 ezer ft os fizetésből ÉL,és nevel gyereket,tart el családot.
Vagy ennyi, vagy több a nyugdíja...megsúgom 100 e nyugdíjjal már kiegyeznék, hiszen van aki a felénél alig többet keres....
nem érted:dupla vagy semmi, van akinek két vagy több helyről van jövedelme, van akinek éppen egyről sem...ez itt a baj.
Az említett nyugdíjas,kb 150 e nyugdíjat kap, és a felesége is....plusz emellett kb 50 e az említett másodállásból...Ha csak az ember jövedelmét nézzük, csak magában 200 at kap...sok embernek meg semennyi sincs, csak esetleg feketemunka...
Sok rokkantnyugdíjasnak pedig nincs különösebb problémája,hiszen ha lenne, nem bírná a munkát se... olykor még egészségesen se könnyű...
De valakinek semmi se elég...
Én, ismétlem, kiegyeznék 100 e rel,de mint tudjuk, annyi biztos nem lesz,és talán meg se éljük...Viszont én nem fogom a fiatalabbak elől elvenni a munkát, akiknek családot, gyerekeket kellene eltartani kevés pénzből...
Nem lenne itt gond, ha az ország ezen részén is lenne elegendő munkahely...