Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ismét anyós
Létrehozva: 2015. augusztus 28. 17:22
Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni, illetve ha volt valaki hasonló helyzetben, tippet.
2004-ben vettek anyósomék a férjemnek egy lakást. Nekik a haszonélvezetük volt rajta.
Most eladtuk, de anyósom azzal a feltétellel mondott le a haszonélvezetről, hogy cserébe a férjemet lemondatta a örökölt részétől egy családi házban. Majd az egészet odaajándékozza anyósom a sógoromnak.
Mivel eddig 40 négyzetméteren laktunk négyen, igy a férjem eleget tett a kérésnek, de nem tud belenyugodni ebbe hogy kisemmizték, és az apai örökségét elvették.
Tud tenni valamit?
Azt a szemet oregasszonyt. Hogy van pofaja elni a sajat nagyobb hazaban, mig a fiainak kisebb a lakasuk? Lakasuk? Hiszen az is mamae, hiszen o ajandekozta. Ill az ovebol van.
Ugy kell azt, a szulo takarodjon a francba, minek szult, adjon oda mindenet. Volt mar itt ilyen topic, ahol a fiatalok kijelentettek, ok osszehazasodtak, a szulo odaadott mindenet es mostmar hagyja oket beken, takarodjon a francba. 
Ugye-ugye? Én már tegnap is megírtam, hogy ha csak gondolni találnak arra, hogy mit csinálnak majd a cuccal, ha én feldobom a papucsot, akkor százasokra váltom és játékautomatába dobálom. :-)
Ha ezer evig elek se jovok ra, ezt miert irtad nekem. En a semmivel kezdtem. A szuleimnek volt egy oroklott csaladi hazuk, bagolyvarnak csufoltak a falusiak miatta, nadfedeles volt,de jo nagy volt. (Ma meg milyen divat meg milyen draga, rohejes egy leny az ember.) En a semmivel kezdtem, ismetlem, tudod mi a semmi? SEMMI. Szolgalati lakasban kezdtem,majd kesobb hozzajutottam egy egyszobas majd jo nagy rafizetessel egy masfel szobas tanacsi ocska panelhez. Amint meg lehetett venni, megvettem, kinkeservvel. Gyermekem, mikor kulfoldre kerult jo allasba, eladta az en beleegyezesemmel es vett Pesten egy nagyobbat,de nem nagy ujepitesu teglalakast. 2/3-at o fizette, amivel tobb az uj lakas erteke. A nevere irattam olyan felkialtassal, ha kisemmiz, meg is erdemlem,mert ilyen gyermeket neveltem. Most en kulfoldon vettem egy kis hazat, (ketszobas) o meg egy nagy lakast. Meg nincs kifizetve, de minek is. Ha akarnam,elhetnek Pesten abban a lakasban,de nem akarok.
Nem olvastam, hogy a másik testvér lenne a gondviselő. Ha ez igy van, akkor érthető az anyós viselkedése, de erről topikinditó nem tett emlitést. Azt irta, hogy anyósa elajándékozta a részét a másik fiának, de eltartási szerződésről vagy életjáradéki szerződésről nincs szó.
Azt gondolom azonban, hogy függetlenül attól, hogy egy szülő mennyire szereti az egyik és mennyire nem szereti a másik gyerekét, kellene lennie egy bizonyos objektivitásnak, ami túlmutat a személyes érzelmeken. Adjon többet az egyiknek, vagy támogassa, de a jog is ismeri a kötelesrész fogalmát. Kizárni egy örökségből pedig csak azt lehet, aki érdemtelen rá. Szerintem az érdemtelenség nem attól függ, hogy valakit szeret-e az anyja vagy nem...
Én 16 évesen már a gimnázium 3. 4. osztályát végezve az iskola mellett dolgoztam. A nyári gyakorlat után, dolgoztam napi 8 órában, volt 2 hét nyári szünetem. Más meg egész nyáron a strandon süttette a hasát, este meg ment diszkóba, aztán aludt délig...Nekem meg elrohant a fiatalságom....
Érettségi után dolgoztam, volt 8 órás főállásom és mellet kiváltottam az iparengedélyt. Volt, hogy éjjel 1 -ig varrtam, 7-re meg mentem dolgozni.
Miért? Mert úgy gondoltam, hogy nekem aztán soha ne mondja senki, hogy nem volt semmid.
Meg úgy magamért, mert szeretem a pénzt, és azt láttam otthon is, hogy ha dolgozunk, törekszünk arra, hogy jobb legyen, több legyen akkor az egy minőségibb élet.
21 éves voltam amikor megvettem a kertes családi házamat egy vidéki kisvárosban, ami pont annyit ért mint a szomszéd nagyvárosban egy garzonlakás.
Ja, nem laktam albérletbe, nekem jó volt a szüleimnél éli, és az a mai világban is évi 500 ezer vagy van 1 millió ft-is.
Meg olyan is van, hogy a szulo mindig mindent megtesz,megad, ugy, hogy a fenekerol lehasitja kozben a bort,a csemeteje meg csupan ahhoz van szokva, hogy o mindig csak kap,es kap, es kovetel,es akkor meg tobbet kap. Ahhoz nincs hozzaszokva, hogy adjon is. Min. legalabb szeretetet, torodest. Es magara hagyja az idos szulot teljesen kiszipolyozva. Nem volt ott? Mert lehet eppen rohangalt, hogy a gyermekenek meglegyen mindene. Lehet, nem jo politika, otthon kell uldogelni es pucer fenekkel utnak inditani az embernek a csemetejet. Igy tenyleg nincs mit kovetelni a nincsbol, nem lesi az orokseget mega szulo eleteben. Eskuszom, eladnam a hazamat es felelnem, ha ilyen gyermekem lenne, aki azt lesi, mikor doglok mar meg,es nehogy koltsek, hogy neki tobb maradjon.
Az emberek gondolkodása kiszámíthatatlan. Most voltunk anyósoméknál ebédelni.
Kérdezi az öreglány, hogy az anyukám akkor most már otthonban van? Mondom igen, mert sajnos 24 órás felügyeletre szorul, azt pedig ott tudtuk megoldani.
Kérdezi akkor most már eladjuk a házat (az én örökségemre gondol) ?
Mondom mi van? Még él az anyukám és van, hogy otthon alszik, mert erre is van lehetőség, mivel az otthon az nem koncentrációs tábor. Meg egyáltalán.
Az eszem áll meg, nem tudom neki, hogy esne, ha ő is otthonba kerülne és mi azonnal árulnánk a házukat.?
Plusz adalék: Említett rokonok automatikusan utálták évekig a férjemet is, mert az ő anyukája az a bizonyos lány, akire a mama a házat hagyja. Ebbl levonták a levonhatót a rokonok, hogy a férjem fogja örökölni, tehát gyerünk, utáljuk őt is közösen.
Holott él a dédi és a lánya is! NINCS örökség!!!
Nem normális, de ez van. Lehet rajta felőrölni az idegeit, és lehet saját lábra állni. Melyik a jobb?
Sok mindent láttam én már, ezért nem ítélek automatikusan: Említettem a családban egy dédit, aki a mai napig él. Na ő úgy döntött, hogy még életében az egyik lányára írajta egyetlen tulajdonát, a kicsi házát. Elméletileg ő is deszemét...
Gyakorlatilag meg az van, hogy ez az egyetlen lánya látja el mindenestül a mamát: mos, főz, takarít, vásárol, orvoshoz viszi, stb, pénzét és idejét nem kímélve. A többi rokon pedig átugrik hozzá, bevedel pár páleszt, oszt' továbbáll. Na ez a bizonyos többi rokon is hatalmas cirkuszt csapott, hogy a mama kisemmizte őket az örökségből...
Szóval a történetnek mindig legalább két oldala van, de lehet több is...
Ha a masik teso a gondviseloje, anyagilag nagyon is rendben van minden. Sot erzelmileg is, hiszen ugy latszik, a masik teso meg az anyos jol kijon egymassal. Annak adom, amim van, akinek akarom. A gondozasert meg nyilvan jar az anyagi. Nalunk is igy lehet, csupan sejtem, hogy anyam az o reszet a tesomnak adta, igy nekem 1/4 resz jarna, ha jarna, meg ki tudna fizetni. De gondolom, a teljes orokseg az enyem lesz, ami abbol fog allni, hogy a rom-lomeltakaritast en fizetem 100%-ban.
Ha en elek tovabb. Vagy szegeny gyermekem, ha o. Most nem ezen ragom magam mindennapjaimban. 
OK, de ez van, ebben a helyzetben kell boldogulni. Ha nem megy saját lakás, akkor albi. Aztán majd úgyis örököl az ember a szüleitől egy volt tanácsit...
Én úgy olvastam, hogy felajánlották, hogy kifizetik az 1.2 mFt-ot az anyósnak, aki azt nem fogadta el, csak úgy volt hajlandó lemondani a haszonélvezetről, ha a fia lemond az apai örökségről.
szerinted az normális, ha valaki az egyik gyerekének ad mindent, a másikat meg kisemmizi... mind anyagi mind érzelmi szinten?
Ezert jo itt USA-ban. Rengeteg apartmanhaz van, mindenfele profillal, vagy berelhet hazat, megfizetheto aron, penztarcatol fuggoen. Kifizeti a berletet,a javitas nemaz o dolga es el, mint marci hevesen halalaig. A hazra meg nincs rairva, hogy sajat nem sajat, a sirba ugysem viszi magaval. Sot az orokosok sem tepik ki a feneke alol, ha sajat. Mellesleg itt a hazastars orokol a hazastars utan. Itt rengeteg fiatal dolgozik, mar elkezdik kozepiskolas korban. Mire nagykoru lesz, van eleg sajat penze es elkoltozik sajat berlesu apartmanba. Tovabb tanul, kozben dolgozik. Vagy kihagy egy evet, egy evet tanul. Eppen addig nyujtozkodik, ameddig a takaroja er. Az a szulo tamogatja, aki megteheti. Aki nem, legfeljebb egy diplomat ad a kezebe oszt mehet. Megy is,mert jo allassal mindent meg tud szerezni maganak.
Nekem nem!
De az ide irók többségének sajnos nagyon is.
Mi pl. dédimamámmal éltünk egy tanácsi kéróban, mert még azt sem kaptunk. Ezt vette meg anyukám, amikor már lehetett.
Ez a különbség. Régen volt tanácsi lakás, most nincs. Régen meg lehetett venni, névleges összegért, ráadásul részletre, ami egyből a többszörösét érte, amit öröklakásnak minősült - ma nem lehet.
Jobb az ilyenből kiamaradni, amennyire lehet. És szerintem ez max. úgy kivitelezhető, ha T.I+férje közös erővel túllép a múlton, elcseszett gyerekkoron. Megtartja a 3 lépés anyósékkal, és élik a saját kis életüket. Ha kapnak, elfogadják, ha nem kapnak, nem fogadják el, addig pedig CSAK arra támaszkodva, amit ők maguk ki tudnak termelni. És akkor nem éri őket csalódás és pofára esés.
Jelenleg jogilag nem lehet mit csinálni, csak érzelmileg - de csak rámenni.
Ez a lemondatni az apai örökségről nem fedi a valót. Már ha a tények úgy vannak, ahogy leírta a topikindító. Előbbi hozzászólásomban írtam is, ki is emeltem azt a részt. Az apai örökség volt az ára annak, hogy anyós haszonélvezeti joga ne kerüljön az új házra (most mindegy ki akarta). Anyós haszonélvezeti joga az ő tulajdona. Ezt váltotta meg a férj a majdani (esetleges!!!!) örökséggel.
Az pedig hogy hogy rendezte anyós a vagyont....nézd mindennek oka van. Vagy rossz annyira a kapcsolat vagy egyszerűen anyós így mutatja ki valami miatt a másik gyereke iránti jobb indulatát.
T.i. szerintem már egy leosztott családi helyzetbe került, a férj a kisebbik gyerek, akit az anyja már nem is akart és nem is szeretett. Nem t.i és anyós között folyt a meccs.
Én azt hiszem, értem, de javítsatok, ha nem.
1. Van egy 40 nm kégli - férj nevén, anyós haszonélvezetével.
2. Van egy 100 nm ház: 50% anyósé (él és mozog), 50% apósé volt, 2 tesó örökölte 25-25%-ban.
A biznisz: Anyós lemond a haszonlezetről, férj lemond a 25%-ról.
Anyós odapasszolja a saját házrészét XY gyereknek, aki nem a férj.
Így OK vagyok?
És ez már csak találgatás: Anyós halála esetén nincs min vitatkozni, mert ezzel minden jellegű közös tulajdon megszűnt.
Értrlmezési problémáid vsnnak már ne haragudj.
Persze, ez egyértelmű. De mivel változtatni nem lehet egy emberen az akarata ellenére, ezért el kell fogadni úgy ahogy van. Vagy lehet hergelni magunkat a végtelenségig miatta - csak mi értelme?
Ja és most nem az érzelmi oldal a kérdés, hanem az anyagi. Mindig az a piszkos anyagi.......Valahogy azon kevesebben problémáznak, hogy szereti-e vagy mennyire szereti az anyós vagy a meny vagy bárki.
Pontosan erről van szó. Röviden és tömören.
Én sem szólnék egy szót sem, ha anyós nem hagyna semmit egyik gyerekére sem, hanem elutazgatná, lóversenyezgetné stb. De - még egyszer utoljára leirom és már többször nem szeretném ismételni magam - az egyik gyereket lemondatni az apai örökségről, ezt követően pedig a másik gyereknek ajándékozni az egész házat nekem gusztustalan és inkorrekt dolog - más kérdés, hogy a sajátja, azt tesz vele, amit akar. Jogilag rendben van, emberileg nem.
Én próbálom érteni, bocs ha nem teljesen sikerül...
Kérlek, emlékeztess, hol szóltam bele, hány gyereket szülj. Nem terveztem, mindenki magánügye. Bocs, ha mégis megtettem valahol.
Tökmindegy, hogy szerintem mi a luxus, mert ez a történet nem rólam szól. Csak próbálom anyós mozgatórugóit is értelmezni, és én ebből a lépésből úgy veszem le, hogy az volt a célja, hogy legyen egy kézben az a bizonyos ház, semmiképp ne lehessen rajta vita adott esetben. Ha áttette volna az új lakásra a haszonélvezetét, akkor a szóban forgó ház ugyanúgy problémás maradt volna egy öröklés esetén. Valószínűleg nem ő akar 2 helyen lakni.