Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ismét anyós
Létrehozva: 2015. augusztus 28. 17:22
Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni, illetve ha volt valaki hasonló helyzetben, tippet.
2004-ben vettek anyósomék a férjemnek egy lakást. Nekik a haszonélvezetük volt rajta.
Most eladtuk, de anyósom azzal a feltétellel mondott le a haszonélvezetről, hogy cserébe a férjemet lemondatta a örökölt részétől egy családi házban. Majd az egészet odaajándékozza anyósom a sógoromnak.
Mivel eddig 40 négyzetméteren laktunk négyen, igy a férjem eleget tett a kérésnek, de nem tud belenyugodni ebbe hogy kisemmizték, és az apai örökségét elvették.
Tud tenni valamit?
"kell a gyereknek a testvér, mert kire számíthat, ha mi már nem leszünk" - mennyit hallani ezt a mantrát. Pedig a nagy büdös valóság az, hogy ha valakik gyerekkorukban jó tesók, azok is egymás torkának esnek ilyen esetekben, mint örökség, osztozkodás, ki kap többet. Lám, még ilyen esetben is, amikor az egyik testvérnek semmilyen kapcsolata nincs a még élő szüleivel, ennek ellenére úgy gondolja, örökség neki JÁR. Majd. Igaz, hogy még meg se halt az anyja, de már várja. Széééép történet. :D
Én meg úgy gondolom, mindennek van oka. Lehet ez épp az anyós természete akár, de mivel ez olyan dolog, amin nem tud változtatni rajta kívül senki, legokosabb elfogadni.
Egy ilyen tényen pedig - mint a topikindító gondja - kár rugózni, ha ezt ügyvédhez vinné, körberöhögnék (lehet nem szemébe csak a háta mögött, de akkor is), hogy hogy lehet valaki ennyire buta, hogy úm. szellemi képességei teljes birtokában aláír valamit aztán rájön hogy "anyám én nem ilyen lovat akartam" és kérné vissza a babaruhát. Kicsit sem vall felnőtt, értelmes gondolkodásra. Ha valamit nem akarok, akkor nem írom alá és pont. De hogy egyszer így, egyszer meg úgy...
A telhetetlenségnek nincs határa... pont mint a mesékben.
én azért azt gondolom, hogy a TI anyósa egy elég gonosz néni lehet....
Mert különbséget tesz a fiai között, és mert carik az unokáira...
De erre semmi esetre sem megoldás... hogy a TI hergeli a férjét.. örökség ügyben. Egyszerűen azért , mert neki semmi köze hozzá.
Jobb lenne ha egyetlen további szó sem hagyná el a billentyűzetedet!
Minél többet beszélsz, annál inkább érthető az anyós döntése.
Nem hergelem.... józan ésszel gondolkodik....egyébként saját elmondása szerint azért mondott le hogy a lelki nyomás ne legyen rajta... gondolom kapta az áldást rendszeresen amikor elment hozzá....
Sose értettem, miért vár el bármit is, akár örökséget valaki olyantól, akit nem szeret. Ha, amint írod, nem is tartjátok a kapcsolatot, a saját unokáikra se volt kíváncsi, akkor, felteszem, veletek se mondható családinak a kapcsolat. Ha valakitől életében nem akarok semmit, ha örülök neki, hogy látnom se kell, akkor miért várnék a halálától? Ennyit nem jelent a vérség. Ha a másik gyerekét jobban szereti anyós, mert feltehetően így van, akkor miért ne neki szánná a javait halála után? A másik meg, hogy az sem biztos, hogy ő hal meg hamarabb... persze, úgy lenne a természetes, de az élet néha kiszámíthatatlan.
Egy felnőtt ember meg legyen már annyira karakán, hogy azt mondja: ha életében nem kérek az anyámból, kölcsönösen lesajnáljuk egymást, akkor a halálához sincs túl sok közöm. Függetlenül attól, hogy kinek a hibájából alakult ki ez a helyzet, mert ha már kialakult, ahhoz kéne alkalmazkodni. Vagy változtatni rajta. De semmiképp nem a másik halálának következményeiről gondolkodni, hogy majd hogy leszek kisemmizve.
Egyébként maga ez az öröklésre számítás is olyan undorító számomra. Felnőtt, egészséges emberként nem az a fő célom, hogy magamnak teremtsem meg a javaimat? Az örökséget fontolgatom helyette? Méricskélem, melyik szülő ad többet, a páromé vagy az enyém? Gusztustalan. Ráadásul úgy, hogy még csak nem is szeretem? Érzelmekkel rendelkező emberi lényekről beszélgetünk most itt?
Sejtettem, hogy te hergeled a férjed....
A gyerekeitek segitése nem anyósod feladata, hanem a tiétek.
Azt irod, hogy ki lett semmizve a férjed, de Te is tudod, hogy ez nem igaz. Kapott egy lakást, nem? Az messze van a kisemmizéstől.
Ha ennyire felháborit Benneteket az, hogy a másik ingatlanról lemondott a férjed, tényleg az lett volna a jó, ha anyósod és apósod egy kanyit nem ad. Elmehettek volna belőle ide-oda utazgatni, vagy bármire elkölthették volna, amire vágynak. Akkor mit mondtatok volna?
Egy dolgot nem lenne szabad elfelejteni: az örökség nem jog, hanem lehetőség, mondhatni ajándék. Egy eléggé fájdalmas ajándék. Ha én választhatnék, azt szeretném, ha soha nem örökölnék, mert az azt jelentené, hogy élnek a szüleim.
A férjedet inkább nyugtasd, ne pedig hergeld.
Kezdem azt hinni, hogy te vagy az aki az örökségre áhitozik... olyanra- amihez semmi köze nincs.
Rosszul gondolod.... a sogorom ugyanugy ahogy a férjem, kapott lakást... a házból a jogos része kellene, mert nekünk van két gyerekem, akiket tudok, szeretnék segiteni... a dogoromnak csak egy élettársa van aki fél a munkától, ezért 12 éve nem keresi...
Hát vedd így tudomásul, lépj túl rajta. Nem vagyunk egyformák.
Igen, igazad van hogy sok gyerek felnőtt így is... de ha lehetőségünk van rá, miért ne lépjünk..a haszonélvezetét erre is rátehette volna.... neki itt a kisemmizés a cél..amit el is ért...😯
És hidd el nem szóltam semmit eddig rá... bár anyám jóval többet ad, adott...akár pénzben, akár szeretetben nekünk...
Na mindegy...
A férjed még az apja életébe megkapta az örökséget, a lakást.
De, gondolom még a ház is kellene, mert mi az már, hogy 40 négyzetmétert kapott
No végre jó kedved is van. Tartsd meg ezt és örülj tovább az életnek.
(azt csendben megjegyezném, hogy sok gyerek "nyomorgott" ugyanekkora vagy talán még kisebb területen és felnőtt és ember lett belőle...ráadásul olyan, aki nem a más halálára vár, nem vergődik vélt örökségek miatt, nem a szülőtől várja el a segítséget, mert megtanulta hogy saját maga teremtse meg amire szüksége van)
Lemondott róla hogy a gyerekei ne 40 négyzetméteren nyomorogjanak....a másik megoldás hogy várjuk a halálát... vagy beköltözünk a 120 négyzetméteres családi házába... én mondtam hogy tegyük ezt....
Bocs az lemaradt az elejéről, hogy nem, nem vette el senki a férjedtől az örökségét - ő mondott le róla a papírok aláírásával. Óriási különbség...tudod.?
Egyébként meg...
"a férjem eleget tett a kérésnek, de nem tud belenyugodni ebbe hogy kisemmizték, és az apai örökségét elvették. "
A férjed aláírta a szükséges papírokat. Nem tudta mit ír alá? Csak tudta, ha most kapálózik. De akkor miért írta alá a papírokat? Késő bánat, érjétek be annyival amit magatoknak tudtok megteremteni.
Egyébként szerintem roppant utálatos tulajdonság arra bazírozni, hogy majd a szülő segít, ad, csinálja stb. - mármint egy felnőtt ember részéről. Egy szülő nevelje, tanítsa/taníttassa a gyerekét amíg szükséges, tanítsa meg úgymond halat fogni és aztán engedje útjára. Kötelezettsége a gyerek felnőtté válásával megszűnik. Segíteni lehet, de ezt elvárni...pláne háborúskodni miatta...
Képzeld dolgozom sőt dolgozunk mindketten...
Szó sincs ilyenről... eszünkbe sem jutott hogy adja el... az viszont igen, hogy megmaradhasson a férjemnek az apai öröksége...ne egy gyerek örökölje majd az egészet.
Milyen segítségre vársz?
Dolgozz, teremtsd meg magadnak amire szükséged van, és naponta adj hálát, hogy ennyit kaptatok anyósodéktól.
Tudod milyen ez...a kisujját nyújtja valaki és már az egész karja kell.
Semmi köze az egészhez a topikindítónak, mégis ő kezdi kavarni a....az állóvizet.
Én nem pocskondiázni akarlak.
De, mi van ha nem kaptatok volna semmit?
Azt is mondhatta volna, hogy oldjátok meg az életeteket, ahogy tudjátok vagy ahogy akarjátok.
Ugyan már...dehogy pocskondiázlak - megtetted ezt már te magad.
De tudod mit...menj ügyvédhez és pereskedj. Sok sikert hozzá.
Csak egy kérdés:
Tételezzük fel a következő helyzetet:
anyósosdék nem vesznek egyik gyereknek sem semmit.
apósod meghal
Akkor ti erővel eladattatok volna anyósod feje fölül a saját házát?Mert nektek kell az apai rész, mert nincs hol laknotok?