Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ismét anyós
Létrehozva: 2015. augusztus 28. 17:22
Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni, illetve ha volt valaki hasonló helyzetben, tippet.
2004-ben vettek anyósomék a férjemnek egy lakást. Nekik a haszonélvezetük volt rajta.
Most eladtuk, de anyósom azzal a feltétellel mondott le a haszonélvezetről, hogy cserébe a férjemet lemondatta a örökölt részétől egy családi házban. Majd az egészet odaajándékozza anyósom a sógoromnak.
Mivel eddig 40 négyzetméteren laktunk négyen, igy a férjem eleget tett a kérésnek, de nem tud belenyugodni ebbe hogy kisemmizték, és az apai örökségét elvették.
Tud tenni valamit?
No meg ha magad teremted elő, akkor nincs olyan gond, hogy más rendelkezik vele.
Azért alakul ki a feszültség, mert az ember egyrészt felnőtt, maga akar rendelkezni az élete felett, másrészt meg nem felnőtt, mert azt várja, hogy anyu-apu adjon...
El kell dönteni, hogy melyik vagyok (felnőtt, vagy gyerek), és akkor legyen az az irányvonal.
De a Jóisten áldjon már meg...egyszerűen próbáld már meg tudomásul venni, hogy anyósod ilyen. Nem ma lett ilyenné gondolom, nem az újdonság erejével hatott. Ez van, ezt kell szeretni.
Miért nem tudsz túllépni rajta? Légy már kicsit elegáns, nagyvonalú. Tudod q..va jó érzés ám, amikor az ember saját erejéből éri el azt amije van, nem másoktól kapja. A legnagyobb lelki nyugalommal lehet büszkének lenni magunkra, ha nem a mások jótéteményéből van ami van. Ez nem elegendő?
Ez így teljesen korrekt. Főleg, hogy a lakást is ők vették.
Kérhette volna a haszonélvezet megváltását (nem kevés összeg), megtehette volna, hogy nem mond le a haszonélvezetről.
Nem értem a problémádat, hiszen ingyen kaptatok anyósodéktól egy 40 nm-es tehermentes lakást.
Az sem szép történet, de ebben az esetben a gyerek döntse el, mennyi kapcsolatot akar a Mamával, és kész. Ha felejtős, akkor az...
Itt viszont Te arról érdeklődsz, hogy állna meg jogilag egy zsarolás.
Annyira sz...t, hogy vett neki egy lakást.
Nem érzed, hogy egyre jobban süllyedsz a mocsárba?
Nem fogja..... de az azért szép történet ha anya sz.rik a fiára....😉
Úgy látom, ritka kivétel az ilyen...
Apukám felesége (aki nem anyukám) úgy gondolta, hogy nei jár minden, nekem meg fütty a fülembe. Azért az is laza volt...
Jaja...csak ezt nem bírja vagy nem akarja megérteni. Azért írtam, hogy akkor hajrá menjen csak. Csináljanak magukból hülyét nyugodtan. Ráadásul majd nem kevés pénzért.
Istenem...milyen kapzsi tud lenni az ember. Párom és nővére féltestvérek. Anya a közös pont. Elvileg ugye ha van örökölhető dolog, akkor ez 75-25 % a párom javára. De. Após ugyanúgy saját gyerekének tekintette sógornőmet, felnevelte tisztességgel, taníttatta stb. Sógornő pedig apjának tekintette, segítette amikor szükség volt rá. És még após életében megszületett - bár csak szóban - a megegyezés...50-50 %. És lőn. És senkinek eszébe nem jutott - páromnak se és nekem se, hogy ez milyen már.
Lehet, hogy azért a férj békésebb természet, vagy ő nem jutna idáig. T.I pedig nem indíthat semmilyen pert, mert ugye sem a lakás, sem az örökség nem az ő tulajdona, így bíróság előtt nincs is mit keresni.
Ahogy itt a dolgok állnak, nem tartom kizártnak... :D
Szép történet, amikor gyerek pereli az anyját... :-)
...na meg egy autót 40 körül ne tekintsünk úgy, mint egy mérföldkövet, amit elértünk. Vettünk egy használati tárgyat, mert szükség volt rá. Ennyi.
Ha a (majdani) 20 éves fiam dolgozik pl. egyetem mellett és megveszi élete első autóját, na akkor azt mondom, hogy eeez igen, fiam, gratulálok, hogy elérted...
Pont az általad is emlegetett dolgokat próbáljuk a fejébe verni, de nem és nem...neki a ház kellene mindenképpen.
Hát ha ez teszi boldoggá, menjen pereskedjen aztán majd lesz boldog családi élet, csillagfényes tető a feje fölött meg ami kell. Ennyi esze legyen valakinek....pffff.....
Itt a mostani apai 25%-ról kellett lemondani, ha jól értem.
A ház 50%-a Mamáé. Nem ÖRÖKSÉG, hanem TULAJDON. Azt csinál vele, amit akar. Ha tudja, akkor eladja a saját 50%-át, albiba költözik, és a maradékot 5 Ft-osokra váltva szétszórja...És még csak ferdén sem nézhet érte senki, mert senkinek semmi köze hozzá.
"a férjem eleget tett a kérésnek"
"kisemmizték, és az apai örökségét elvették. "
Anyóca: nem érzed, hogy ez a két tény teljesen ellentmond egymásnak? Tényleg próbáld már meg felfogni, hogy ez nem olyan mint amikor valakinek stukkert tartanak a fejéhez és úgy kényszerítik valamire. Na az lehet zsarolás. Ami viszont itt történt az nem az. Anyós kért, férj teljesített. Ennyi. Tehetsz hozzá bármit, fűzhetsz bármilyen megjegyzést, mondvacsinált indokot, nem változtat a tényen. Férjed - ezek szerint teljesen beszámítható állapotban aláírt egy hivatalos papírt. Szerinted van olyan bíró, aki ezt megváltoztatná?
Már annyian elmondtuk: az a haszonélvezeti jog anyósod szabad rendelkezése. A lakás pedig ajándék volt a férjednek. Hogy most eladhattátok, azért köszönet jár hisz olyan dolgot tettetek pénzzé, amit nem ti szereztetek meg. Ezért cserébe szerintem nem "ár" az az örökrész. A saját házával meg aztán végképp azt csinál amit akar. Ha ezt a sógorodnak adta, hát neki adta. Lehet siránkozni fölötte, de van értelme?
Arról sem elfeledkezve, hogy a majdani örökség vagy lesz, vagy nem. Nem tudható előfre, hogyan alakul az élet.
Arról az "aprócska" tényről megfeledkezel, hogy a lakást anyósodék vették. Anyósod mint haszonélvező, minden további nélkül kitehetett volna benneteket a lakásból, hisz neki volt elsődleges joga használni.
Egy ilyen esetben hol panaszkodtál volna? Beköltöztetek volna az autóba?
...mégis arra vársz, hogy valaki segítsen, különben nem lennétek ilyen helyzetben.
Engem nem tud megzsarolni senki, mert magunk fizetjük a házunkat, mi vettük, senki nem haszonélvez, és mindent az utolsó buznyákig. Ha beesik valahonnan pénz, akkor jól jön, de nem építünk rá semmiben.
Mivel zsarolna meg anyós? Hogy nem süt vasárnap rántott húst? Túlélem...Mert kb. ennyiben függök tőle. :-)
Nincs zsarolás!!! Az, hogy "megfenyegeti" azzal, hogy nem kap meg valamit (ami a nevén van ugyan, de nem is ő vette, hanem ajesz volt), az nem zsarolás, értsd már meg!
Akkor zsarolta volna meg, ha azt mondja, hogy kinyírja az unokáját, ha nem mond le az örökségről. ÉRzed a különbséget?
Önálló döntési lehetősége volt a férjednek! Mondhatta volna azt az ajánlatra, hogy Mama, vidd a francba a kéródat, majd én veszek magamnak. Örökséget pedig megtartom, és pukkadj meg!
Nem is kell magyarázkodni, sőt talán még ezt a topicot sem kellett volna nyitni. Anyósod így döntött, és még ahhoz is joga van, hogy az ügyvéd előtt, az aláírása előtt meggondolja magát.
Egyetlen percet nem foglalkoznék ezzel a kérdéssel a helyedben tovább.
Nekünk devizahitelünk van. Volt idő amikor napokon keresztül erről olvastam ügyvédet kerestem stb..aztán észrevettem, hogy már ez uralja az életemet a mindennapjaimat. Egy mérgező rossz dolog, és akkor úgy döntöttem, hogy ez nem ér annyit. Inkább koncentrálok a munkámra, a családomra a gyerekeimre. A nagyszüleimtől mindent elvettek az államosításkor, mégsem lettek bánatbetegek, meg depressziósak, de még szenvedélybetegek sem. A semmiből újra építették az életüket, felnevelték és tisztességgel kiházasították a gyerekeiket.
Rossz, negatív dolgok nem szabad, hogy mérgezzék az életeteket.
Anyukám 8 évig ápolta az anyukáját, aki még életében a legnagyobb fiának adott mindenét. 1 kapott, 3 meg semmit nem kapott. Soha egyiktől nem hallottam, hogy pedig neki mennyi járt volna. Anyukámat sokan uszították ellene, hogy támadja meg a végrendeletet, de ő hallani sem akart róla. Egy harácsoló sóher, vénember volt a bátya, aki vakon, egyedül, a saját mocskában halt meg 2 nap után talált rá a menye.
"Ha utálta volna a fiát, akkor nem vigyázott volna az unokájára sem...."
Ez változó. Van, aki nem szsreti a gyrekét, de az unoka az más. Az unokájához ragaszkodhat is, szerintem ez nem ennyire egyenes következmény, hogy utálom a gyerekem, akkor nem vigyázok az unokára sem.
"A topic elején írtam, hogy mi most fogunk a gyermekeinknek lakást venni. De egyik sem lesz a nevükön, egyelőre."
Ezzel teljes mértékben egyetértek, végülis a lényeg, hogy legyen hol lakniuk, nem pedig az, hogy legyen egy ingatlan a nevükön. Én sem a fiam nevére vennék lakást. Ő is vállalkozásban töri a fejét, nincs még meg az a kellő élettapasztalata, hogy hogyan kerülje el a buktatókat, felesleges, hogy ott álljon a háta mögött az ingatlanfedezet.
Engem ebben az egész történetben nem az anyagi része fogott meg, hanem az, amikor a szülő minden különösebb indok nélkül előnyben részesiti az egyik gyerekét a másik kárára. És nem kell, hogy a gyereknek bármi bűne is legyen, elég, ha a szülő nem szereti, mert "tiszta apja", mert lánynak született, mert valami miatt ki nem állhatja és ahol teheti üti-vágja egy életen keresztül. Ennyi.
Hogy ebben az esetben is erről van-e szó, nem tudom, ez nem derült ki. Évi irta, hogy ez már valamilyen folyamat végeredménye. De hogy az anyós miért igy viselkedik, nem tudható. Lehet, hogy alapos oka van rá (amire itt nem derült fényt) de lehet, hogy ő is az a kategória, aki egyszerűen csak kivételezik a gyerekével.
De könyörgöm hol van itt zsarolás????
Anyósod a haszonélvezeti jogát cserélte le - amivel szabadon rendelkezhet. Ez olyan messze van a zsarolástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Persze nektek az örökségház kellene. De értsd már meg...ez, hogy az új házon nincs anyósodnak semmi joga ez biztos. Az az örökségház meg egy majdani dolog, ami olyan biztos, mint a kutya vacsorája.
Addig csűröd-csavarod a dolgokat, míg majd a végén anyós perel benneteket zsarolással vagy bármivel. Ha idáig akarod vinni a dolgokat, hát hajrá.
Akkor még volt kontroll...az apósom....és tényleg utálja a fiát....de többet nem magyarázkodok...rčg eltértünk az eredeti kérdéstől.... nem beszámithatatlan...inkább a zsarolás részére lennék kíváncsi....
És utoljára leirom azt is hogy mindketten dolgozunk...magunk pénzéből tanultunk....autót vettünk.. tehát nem arra várunk hogy valaki segitsen...
Azt, hogy mit fogok majd tenni most még nem tudom.
Jelenleg 2 dolog biztos, ha bármely gyerekem hálátlan és tiszteletlen lesz velem, kihasznál és stb. hát az tőlem nem számítson különösebben semmire. A topic elején írtam, hogy mi most fogunk a gyermekeinknek lakást venni. De egyik sem lesz a nevükön, egyelőre.
Ha utálta volna a fiát, akkor nem vigyázott volna az unokájára sem....
Nehéz szembenézni azzal, hogy te és a férjed is egy csődtömeg vagytok. Negyvenen túl semmit nem értetek el, annyitok van, amit a szüleitek adtak.
A követelózésen kívül máshoz nem igen értetek.
Remek példát mutattok a gyerekeiteknek.