Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
Nem is annyira a házimunkára gondoltam...a 0 kommunikációs dolgok a legrosszabbak, mikor nincs az, hogy mondjuk valakivel legyen leülni 1-1 órácskád és kicsit kibeszélni magadból, ami foglalkoztat.Mert még ha van is barátnő aki átmegy, lélekben akkor se ott van az ember, hanem a gyereket figyeli akkor is. Pedig egy kis gőzleeresztés mindenkinek szükséges időnként.
Es ki kerdezte? Nem Te inditottad a topikot, a Te problemaiddal. Sot, a magad modjan eleg furan kezeled a problemat, magadat fenyezgetve, bezzeg Te... a topikindito meg minden csak nem kedves - es MINDENT olyan jol tudsz, hogy SEMMI nem jo, amit masok megoldaskent ajanlgatnak - Te bezzeg megoldast sem ajanlgatsz, csak bezzeg fitymalgatsz - BRAVO
Bevallom, ezt az IT-s részt átugrottam valahogy. Viszont: ettől még ott vannak a hétvégék arra, hogy...és igen, pl aki karrierista, aki imádott dolgozni a gyereke előtt ( csak példa ), nem feltétlenül bírja jól azt, hogy kiesik az addigi pörgésből és naphosszat pelenkáz, büfiztet, később játszótéren ül a gyerek nyakában. Valószínűleg, ha egyensúlyban lennének a dolgok ( felnőtt élet és gyerekes anya funkció ), kevésbé érezné nyűgnek, csapdának. És ennek köze nincs a bentlakásos iskolához.
Leírtam, 4 lesz.
Ráaádsul az apa akarta a gyereke és jól is bánik vele,ahogy TI leírta
Amúgy szerintem a néha vigyáz rá 1-2 napot az nem annyira kevés egyáltalán. Bébiszittert mért nem keres Hullám?
Ja,igen, hogy el ne menjen a pasi.
Akkor hullám fogja fel úgy,hogy annak,hogy a pasival együtt legyen az ár,hogy el kell tűrnie a gyereket is.
Szerintem is tud vízválasztó lenne az apa hozzáállása. Sokan panaszkodnak ilyen szempontból a párjukra. Azért a legtöbbje, és főleg a mostani korosztály anyalelkű apa. Az a különbség, hogy mik kicsik Ő csak játszani és pelenkázni fogja őket, Te eközben kinyalod az egész lakást, és megfőzöl.. (Szerintem a többség ilyen) Sok jó apukát ismerek. Ha meg nem olyan egészen, szerintem nem szabad szó nélkül hagyni, hanem kérni kell ezt-azt, aztán csak változik a helyzet.
apuka abban segít, hogy este 8-ig dolgozik és marhajól keres
IT-s
lefekvésre ér haza
De a topikindítónak nem apukával, meg nem munkahellyel van baja, hanem azzal a helyzettel , hogy egy olyan élethelyzetben kell élni,amit rühell: gyereke van és nem tud tőle megszabadulni.
De igaza van, lehet,hogy az a legjobb,ha megszervezi, hogy a gyerek állandóan le legyen pattintva,talán akkor mindketten jobban fogják érezni magukat.
de nyugi minden gyerek felnő és előbb-utóbb elmegy otthonról,csak ki kell várni,
vágni a centit
egyébként már iskolában be lehet adni bentlakásosba
Leírta a nyitóban. El kéne olvasni.
Légyszi, tedd már oda mellé a mondat másik felét is: " amennyiben a férj amúgy nem egy olyan típus, hogy kivegye a ház körüli dolgokból és a gyerekezésből a maga részét. "
Nem tudni, hogy a férj hogy áll a háztartáshoz és a gyerekhez hozzá, és akár gyesen van az anyuka, akár később mikor dolgozik: egy gyereket se csak magának vállal a nő ( ideális esetben ), hanem párban, párként, közösen. Ugyanis ha minden egy személy nyakában lóg, a másik meg lehúzza a munkaidőt és segget vakarászik, akkor előbb-utóbb bedől a mutatvány.
Nem bántásból kérdezem, hanem érdeklődésből:
Te miért vállaltál gyereket?Meg tudod fogalmazni?
Tényleg kiváncsi lennék a válaszra.
Az, hogy van 1 db nagymama aki időnként 1-2 napot vigyáz a gyerekre, az molyfing,
Nekem meg egy napra sincs.
Az egyik beteg, a másik karrierista.
Neked hány éves most a gyereked?
Én se nagyon ismerek gyereket nem akaró pasit, olyat igen, aki esetleg később szeretne gyereket, mint a párja. Viszont itt is nagy a kompromisszum, pasik azért elfogadják, hogy a nőnél ketyeg az óra, és rájuk bízzák a mikor döntést is. Teljesen jogoson, nem az Ő élete változik meg 100 %-san, és nem Ő lesz egy évtizedig A KISGYEREKES ANYUKA, mh-en talán még jobban meg is becsülik.
Attól függ milyen a segítség nagyi, vannak nagyik akik tényleg addig és annyit jönnek, amíg Te elintézel valamit, mert az fontos!
Addig nem, hogy pihenj is! Ez esetben az javaslom a topik indítónak, nagyon sürgősen kezdjen el esti programokat kitalálni a férjével, ezt előre nagyinak bejelenteni. Általában erre nem szokott az a válasz lenni, hogy hát nem vigyázok a gyerekedre...
viszont elég jó program ahhoz, hogy nagyinak le lehessen adni akár egy estére.
Amúgy van az úgy, gyerek egyéves korig tuti, vagy másfél is, amíg az elintéznivaló, bevásárlás is kikapcsol, ha egyedül csinálhatod...
Szerintem nem kamu topic. Anno hasonló hozzászólásért kaptam hideget-meleget, mint amit a TI is leírt. Legalább tudom, nem vagyok egyedül. :)
A gyerek közel 4 éves korára bennem annyira szelídült ez a dolog, hogy már nem bosszant, nem ágálok ellene, egyszerűen beletörődtem. Valljuk be, egyre több öröm is van már egy gyerekkel, hogy normálisan képes kommunikálni stb.
Nekem két "megmentőm" lett. A munka és anyósom. Zömében ő vigyáz rá ha beteg, és hétvégente sokszor nála van. Eleinte paráztam, hogy ez majd milyen élmény lesz a gyereknek, de úgy tűnik, semmi csorba nem esett a kapcsolatunkon. Van egy klassz nagyanyja, aki nekem sosem adatott meg.
A kompenzálás meg valóban a sajátunk. Tudom magamról, hogy elkényeztetem, gyarló vagyok, mert nem bírom látni (meg elviselni sem) ahogy bőg, sem a hisztijeit, ezért van, hogy engedek, csak legyen már nyugi. Ez van, tudok róla, igyekszem normális mederbe terelni a nevelését. Evidens, a legjobbat akarom neki, mindemellett én sem szűntem meg létezni - már ha ez elnézhető dolog attól, aki anya lett. :)
És még egy gondolat. Amikor nincs otthon a gyerek, ahogy kilép az ajtón, úgy érzem magam, mint a Szaffiból Puzzola. Kimegy belőlem a gőz, ismét felszabadult és régi önmagam vagyok, képes vagyok az ő dolgain kívül másra is figyelni. Hogy mennyire ártalmas a gyerekemre nézve az a hülye "rágörcsölés", az a megmagyarázhatatlan feszkó, nem tudom. Bánni már nem tudom ezt sem, ez egy adott helyzet, amiből a képességeink szerinti legjobbat hozzuk ki. A férjem meg jó fej, látja, mit művelt velem az anyaság, esze ágában nincs nyaggatni további utódokért a saját érdekében sem, és várja türelemmel, hogy kiházasítsuk a lányt. Remélem, addigra nem roggyanunk meg nagyon, és még tartogat némi sajátunknak mondható élvezetet is az élet. :D
igen, mindenki így járna jól. a gyerek is. Felesleges mártirkodni. adott helyzetből kell kihozni a legjobbat
Szerintem amúgy a gyereket nem akaró pasik sem futkosnak olyan sokan. Jó, a napi szinten bulizós, mamahoteles, egyik napról a másikra élős stb. rétegben biztosan sok az ilyen egyed, de aki épeszű és magához hasonló emberekkel veszi magát körbe, arról nem hiszem el, hogy annyi gyerekellenes férfival találkozik.
Mikor összeházasodtunk az ex-férjemmel, én kijelentettem, hogy nem akarok gyereket, a férjem pedig elfogadta ezt. Mindketten számoltunk azzal, hogy ez a vágy akaratlanul is változhat mindkettőnkben. Változott is. Egy nagyon akarok gyereket hullám lecsengett bennem úgy 26 körül, aztán viszont jobban megszilárdult bennem az érzés, hogy tényleg soha. A férjem viszont idővel rájött, hogy ő mindenképp szeretne majd. Nem tudom neki felróni, ez egy nagyon mélyről jövő alapösztön. A súgó 22 évesen ismerte meg a férjét, és 36 évesen szült. 14 év alatt sok víz lefolyik a Dunán.
Igen, sokan kiáltanak farkast. Sok mindent nem tudni pedig...például, hogy az apa mennyit van otthon, ha otthon van, akkor igyekszik e levenni az anya válláról pár terhet, hogy mondjuk el tudjon jutni egyet futni, vagy könyvtárba, vagy bárhová. Az, hogy van 1 db nagymama aki időnként 1-2 napot vigyáz a gyerekre, az molyfing, kb addig elég, hogy az anya addig be tudja pótolni az elmaradt házimunkákat, hivatalos ügyeket elintézi stb, amennyiben a férj amúgy nem egy olyan típus, hogy kivegye a ház körüli dolgokból és a gyerekezésből a maga részét. Márpedig pici gyerek mellett hamar meg lehet csömörleni, magától a gyerektől is időnként, ha nincs semmi más az ember életében. Most ez a más legyen akár egy jó film, egy fürdőkádban való elheverés egy könyvvel, de tényleg bármi más, amire épp vágyik. Ha az ember nem tudja időnként felfrissíteni magát agyilag, szellemileg, fizikailag, az hosszú távon sosem jó.
Szerintem ez kamu topik. Hol van Hullám?
Szerintem mindenki érez néha így, főleg mikor még nagy törődést igényel a gyereke, vagy csak vissza kapna pár napot órát a régi életéből. Később ez segítséggel meg is valósul.
A topik indító nem is annyira fiatalon szült, addigra már nagyon hozzászokhatott a kényelmes gyerektelen élethez, ez is a baj. Legalábbis úgy látom, hogy aki később szül, előtte már éveket vagy évtizedet élt le gyerektelenül, az nehezebben szokik hozzá... Szerintem ki is van kicsit a topik indító, éppen olyan elege van...
bár szerintem később lesz még olyanja is a gyereke 8-10 éves korában, hogy azt gondolja, a francnak nő tovább ez a gyereke, épp olyan jó vele...
A kommunikáció 90%-a metakommunikáció ,ezt már nyelvtanórán megtatanultuk
hullám, nyugi, már csak 20 év, és te lehetsz babahullám hátán a púp, addig persze még sok kamu topic lefolyik a Dunán
menj pszichológushoz, igyál unikumot, vegyél valami egészen haszontalan dolgot csak magadnak, vagy olvasd végig az enelcét , már önmagában ez is sokat segíthet
menj vissza dolgozni, hiszen jobb okos, művelt közegben feltöltődni 8-tól 4-ig, mint egy buta, taknyos orrot törölgetni naphosszat
annak viszont örülök, hogy te a magad számára nem vagy nyűg, így nem kell szégyenkezned, viszont intő példa lehetsz minden gyerekvállalás előtt álló nő számára
a francba, én már vállaltam gyereket, pedig ez a topic visszatarthatott volna, csak annyi a mentségem, hogy a férjem fegyvert tartott a fejemhez, a társadalom tartotta a gyertyát, és sajnos nem olvastam el előtte a hozzászólásokat
Némely emberrel kicsit elszaladt a ló.
Szerintem nincsen semmi bajod, csak vissza kéne menned dolgozni vagy egyedül beülni valahová, sétálni, stb., ami örömforrást okoz. Ha a munkahelyedet szeretted, akkor nincs min gondolkodni, irány vissza! Új ingerek kellenek neked, szerintem a legtöbb anya így van ezzel, csak nehezen vallják be, de sokszor hallom a játszótéren, amikor beszélgetnek, hogy "de jó, már bölcsis/ovis a gyerek".
Vagy most a szünet alatt, szerinted hány anya/apa mondja azt magában, hogy jaj nekem, mikor kezdődik már az iskola? Pedig szeretik a gyereküket, de kell magunkra is idő.
Az meg túl van lihegve, hogy a gyerek minden rezdülést megérez. Persze, jók a radarjaik, de például az első rajzuknál, amikor a papíron van 3 görbe vonal, amire a gyerek azt mondja, hogy egy fa, arra mit mond a szülő? Jaj, de szép lett Kincsem, nagyon ügyes vagy, de jó lett ez a fa...és a gyerek örömittasan rohan vissza a szobájába. Nem kételkedik, ősbizalommal fordul felénk.
en a topicindito helyeben visszamennek dolgozni es fogadnek megbizhato nevelonot a gyerek melle vagy beadnam valami jo ovodaba, bolcsodebe es kesz.
es megprobalnek minel tobbet visszaszerezni a regi eletembol.