Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
A Ti esetetek szerencsés, mert mindkettőtöknek ez volt az igénye.
De ahol az egyiknek kell a gyermek, ott a másik pokollá tudja tenni utána, a saját féltékenysége miatt az egész család életét, nem tud az apa apa lenni, mert állandóan a gyermek ellen van hergelve. A gyermek pedig nem érti, miért is hívták a világra.
Egyáltalán nem biztos, hogy depressziós, lehet, hogy besokallt. Az ilyet nem gyógyszerekkel lehet és kellene kezelni, hanem változással.
Azt olvastam valahol, hogy az emberiség jelentős hányada (főleg régen) akaratán kívül lett anya. A legtöbb gyerek véletlen. De az élet törvénye, hogy az anya mégis megszereti a gyerekét, ha egyszer már van. Amit nem értek ebben a topikban, és ezt már írtam is, csak még nem kaptam rá választ Hullámtól: ha egyszer szereti, akkor mi az, hogy megbánta? Ez az, ami nekem magas, de lehet, hogy csak nekem. (Ha szerelmes leszek egy pasiba, és azt mondom a barátnőmnek: figyu, összejöttem egy csávóval, szeretem, kívánom, tök jó pasi! Nem akartam vele összejönni, de így alakult, magával ragadott a hév... szóval most imádom. De: megbántam, hogy összejöttem vele. A barátnőm szerintetek mit fog kérdezni? Szerintem azt, hogy neked elmentek otthonról? Vagy csak kamuzol?) Ezért gondoltam, hogy másról lehet szó, gyesbetegségről konkrétan. Azon meg nem orvos és gyógyszer segít, hanem a visszatérés a felnőtt életbe.
amikor valaki meg tudja fogalmazni hogy hogy mi a baja, az nem beteg, hanem onreflexiora kepes. bar a magyar tarsadalomban ezt betegsegnek tartjak...
pontosan, nagyon világosan megfogalmazz, h mi a baja
gondoljuk el, mi lenne velünk, ha egy utált munkahelyen kellene dolgozni, vagy ha valakihez férjhez kényszerítettek volna
előbb-utóbb elkezdenénk ún tüneteket produkálni, pedig a problémát a gyökerénél kell megoldani
Volt egy osztálytársam.
A szülei kipréselték belőle, hogy egy kemény egyetemre menjen.
Az addig életvidám lány mindenféle extrém tünetet kezdett produkálni, pánikolt,szorongott, hányatta magát, másfél év múlva úgy érezte, hogy megbolondul.
Vitték a szülei orvoshoz, gyógyszerezték stb.
Végül alányban volt annyi karakánság, hogy otthagyta a kemény egyetemet.
ÉS hipp-hopp: megszűnt minden tünete.
Elvégzett egy nem annyira nívós főiskolát, de mégis lett valami papírja, férjhez ment, boldog.
Csak sajnos az anyaságot nem lehet ennyire könnyen megszüntetni.
A depresszió oka, az ,hogy akarata ellenére lett anya.Az ok tudott.És sajnos az elmúlt 2 év sem volt elegendő,hogy megbarátkozzon a gondolattal.
Csak az nyaságot bajos dolog megszüntetni, vagy örökbeadással lehet vagy.. nem is írom le mivel.
Mit? hogy nekem is van rossz, hisztis napom? Pedig van. :) Vagy hogy három év után már másra is vágytam, mint a gyerekkel való állandó bezártságra? Pedig ez is így volt. :) Hogy mindig is tudtam, az anyaság a legszentebb vágyam, de ettől még a hivatásom is fontos marad? Igen, ezt sem tagadhatom. :) Ettől még szeretem a gyerekem, de eljött az a pont, amikor újra felnőtt életre IS vágytam a gügyögés mellett. :) Van további hibám is amúgy vele kapcsolatban: szerintem néha túl elfogult vagyok vele. :) Csak mondjuk elbámulom órákon át, amikor alszik, és úgy érzem, ennyire imádni valakit már fáj. :) Vagy amikor bölcsebb gondolatok jönnek ki a kis száján, mint sok filozófusnak együttvéve ott abban az adott szituban, és szinte elszégyellem magam, hogy én erre miért nem gondoltam, akkor meg arra gondolok, hogy nagyon okos, sokkal okosabb, mint én. :) Vagy amikor a gyönyörű szemeibe feledkezve nem is hallom, amit mond, mert annyira szép... és csak azt tudom csodálni... vagy amennyi energiája van... szóval egy elfogult anya vagyok, ennyi. De nem bánom. :D
azt irta az inditoban, hogy nem igazan vagyott gyerekre. aztan megis megszulte, merhat' kicsuszott az idobol, es egyeb nyomas is volt! :-) no', akkor miert is varnank a csodara?
amikor valaki meg tudja fogalmazni hogy hogy mi a baja, az nem beteg, hanem onreflexiora kepes. bar a magyar tarsadalomban ezt betegsegnek tartjak...
Szerintem depressziós... ezért érzi ezt a nemérzemmagamjólanyaként-
A Depit meg kezelni kell..
amugy.. igen.. az ilyesféle érzéseket nem árt megbeszélni pszihologussal
Az is megérne egy misét, hogy mennyire jó és szuper egy olyan házasság, ahol ilyen óriási eltérés van az elvárások terén a házasságban.
Egyetlen szó nem sok, annyit nem vesztegetnek arra hogy egyeztessenek a családot érintő fontos kérdésről.
Nem értékelem túl.
Érdemes talán abból kiindulni, hogy a vélemény mint olyan onnan indul,hogy kicsit mindenki magából indul ki.
Én ezt így érzem
Örömből született gyerekeim nekem nem terhek.A gondok és bajok ellenére sem.
És ráadásul olyan galád asszonyság vagyok, hogy egyenesen el is lágyulok minden puszitól és öleléstől. A kezdetektől rendes tagjai voltak a családnak.Önálló ötletekkel is.És mind megvitatásra került, és ha jobb volt mint a mienk felnőtteké, az lett megvalósítva.
Nincs itt semmiféle rózsaszín szemüveg, csak tisztelet és segítés a most éppen rászorulóknak.Mert ugye az megvan, hogy egyszer te egyszer én..................
Eddig egyfolytában azt olvastam, hogy teszerinted mi a baj a TI-val, mit ne csináljon, a többiek ötlete miért nem jó, mert akkor is/akkor se lesz boldogabb, stb. stb.
Egy kérdés: adott egy helyzet. Hogy ez neked, másoknak szimpi vagy nem, most nem érdekes. Mit csináljon? Tudom, szerinted legyen öngyilkos. Szívesen vennék egy építő jellegű tanácsot is. Mert amit többen javasoltak, szerinted az sem jó. De hogy mi lenne a jó, azt nem írod. Talán te sem tudod. Mondjuk nem szégyen.
Én viszont csatlakozom azokhoz, akik azt írták:
1. menjen vissza mielőbb dolgozni, jót tesz a lelkének is, a pénztárcájának is
2. menjen el orvoshoz, mert lehet, hogy depressziós
3. az is lehet, hogy csak fáradt, vagy a monotónia a baja és egy kis környezetváltozás segíthetne.
Nem vagyok szakember, nem tudom a megoldást. De hiszem, hogy attól semmi nem lesz jobb, ha még mi is a földbe döngöljük.
Azért ne csináljunk már minden infó nélkül rögtön mártírt ezekből az emberekből. Jaj, szegény, nem kívánt gyerekként született meg, most majd biztos boldogtalan lesz az egész élete! Egy fenét.
es majd kigyogyitjak a "nem erzem magam jol anyakent" cimu betegsegbol? miert gondolod hogy betegseg az, hogy valaki nem erzi jol magat a szuloi szerepben? egy ilyen gondolat megfogalmazasa, es leirasa, (mert fesztofesz' kimondani senki nem fogja) a vilag legnagyobb tabujai koze tartozott meg nehany evvel ezelott is, de mar nagyon sokan felvallaljak, legalabb maguk elott. mar nem mindenki fojtja italba, es egyeb eszeveszett fuggusegekbe az ugymond' elhibazott lepeseit.
(szerintem kamutopic, elvegre uborkaszezon van, de jo tema:)
mar nagyok a gyerekei egyik sincs otthon a legkisebb is bentlakasos iskolaban van mar evek ota, o hazajar hetvegenkent a tobbiek ritkabban.
nem hinnem hogy valaha is "bekattan"ennek akkor volt nagyobb valoszinusege amikor meg otthon laktak a gyerekek.
ma mar sokkal kevesebb teher harul ra es jobban is viseli szerintem.
Bevallom, ezt el sem tudom rólad képzelni....
Már 2 év telt el szülés óta.
Mégis mikorra fogja elfogadni-megszeretni-nem azt érezni,hogy nyűg?
Amikor leérettségizik?
Maximálisan igazad van!!
nem is nagyon lehet mot hozzáfűzni.
szerintem te kicsit tulertekeled a szulo es gyerek viszonyat es azt is hogy ket ember mennyire szoros kapcsolatban van egymassal.
az egyik ismeros az anyja halalakor tudta meg (ill. a mama mar nem volt beszamithato) hogy az anyja a lanygyerekeit , 4 en voltak sose szerette es a lany unokait sem.
pontosan egyforman kezelte mind a 9 gyereket de a lanyokat nem szerette soha, szerinte a lany gyerek cask baj a csaladnak. az oregasszony 98 eves volt amikor meghalt ez a lanya meg majdnem 70 amikor ezt meghallotta az anyja szajabol.
meselte hogy az anyjuk nem volt egy puszilos kedves asszony egyforman szerette (o mondta igy) mindegyikuket. hat mint kiderult nem igy volt hiszen akkor a 4 lanybol valamelyik talan cask megerezte volna nem?
de hat ez az o elete o igy dontott, ha neki ez igy elfogadhato akkor nekem nincs jogom hogy beleszoljak. meghallgatom amikor szuksege van ram, segitek neki ha eppen valamelyik "mutatvanyahoz" szuksege van ram (magyaran falazok neki idonkent) nem tul gyakran de erdemileg nem tudok segiteni. azt hiszem nem is kell hiszen o valasztotta hogy igy fog elni. meggondolta amikor hozzament ehhez az emberhez azt is amikor szult 3 gyereket. de sokszor azt gondolom ugy el mintha nem is elne. testileg itt van koztunk de a lelke halott es mar nagyon regota az.
csúcsjó lehet egy ilyen szülő gyerekeként felnőni
aztán nehogy végül bekattanjon...
mostanában egyre több családi tragédiát oszt meg a média is, és mindig jönnek a szuperokos szomszédok, de hát olyan szépen éltek, soha egy hangos szó
napersze meg én vagyok kockásfülű nyűl
Az indián fiú oda megy az apjához:
-Apu, a bátyámat miért hívják Szökellő Szarvasnak?
-Azért, mert amikor fogant, vadászat volt, és szarvas pont mellettünk szökellt ki a bokorból.
-Értem. És a másik bátyám neve miért Sebes Nyílvessző?
-Tudod fiam, amikor ő fogant, nagy csata volt, sebesen szálltak a nyílvesszők... Van még kérdésed, Lyukas Gumi?
Hát van ez így. Nekem egyébként van olyan ismerősöm, aki szintén hasonló módon fogant. És tökre fel tudja dolgozni, ő a humoros oldalát látja - bár belátom, ehhez kell egyfajta képesség.
szia
a bevezetoben irta hogy cask a ferje kedveert szult o sose akart gyereket. ebben van a lenyeg, ez nem depresszio hanem egy eletre szolo kenyszercselekves tortent amin nem lehet valtoztatni.
Szerintem is. Ahogy a fordítottja is igaz (írta is valaki). Attól, hogy valaki tervezte, akarta a gyereket, még egyáltalán nem biztos, hogy olyan marha jó anya lesz. Ezer más motivációja is lehet(ett) valakinek a gyerekvállalásra (otthon maradás, régen lakáskiutalás, férj megtartása, társadalmi elvárásoknak megfelelés, stb.).
akarkie a gondola tokeletesen megfogalmazza a mai allapotot.
en azert szeretek itt elni mert itt hianyzik (szerencsere) ez a fajta nyomas a tarsadalom reszerol es az emberek is sokkal inkabb diszkretebbek.
itt nem szokas kerdezoskodni sem az anyagiakrol sem arrol hogy miert van/nincs stb gyereke nyula vagy 13 tengeri horcsoge akik az agyaban alszanak.
ezek is a politika is, a vallas stb. mind maganugy amit sem megkerdezni nem illik sem "ovatosan erdeklodni" iranta.
es ezzel fantasztikusan konnyebb lesz az emberek egymashoz valo viszonya.
A gyereked az összes benned zajló érzelmet érzékeli.
NE nézd hülyének őt.
és sürgősen fordulj orvoshoz a problémáddal, mert szerintem depressziós vagy...mindegy mi az oka... De jobb lenne neked és a családodnak is, ha meggyógyitanának belőle.
mirol beszelsz?