Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
szerintem te itt egyetlen embertol es a t.i tol se hallottad hogy nem szereti es foleg azt nem hogy barcsak pusztulna el a gyereke.
honnet veszel ilyeneket? nem latod hogy ez mekkora ferdites, sot kifejezetten rosszindulatu hazugsag.
az hogy megbanta az nem jelenti azt hogy el akarna pusztitani. hanem azt hogy HA most ujra lenne eselye akkor ez a gyerek meg se foganna es nem szuletne meg.
uj esely nincs ezert az egesz csupan hipotezis. es nem irta senki hogy barcsak pusztulna el valakinek is a gyereke.
az erzesek nem attol fuggnek hogy hogyan varja el a tarsadalom oket.
latod mennyi megfejthetetlen rejtely van a vilagban?
en olyan embertol lettem terhes akit nem szerettem es sose ereztem hogy neki koze lenne a gyerekhez, mondjuk nem is erdekelte ugyhogy ez se volt tema .
a mostani ferjemet viszont imadom a fiamat egyutt neveltuk fel a nevere vette mar kiskoraban.
es neki nem szultem volna gyereket mert nem birtam volna elviselni hogy osztoznom kell a gyerekkel a ferjem szereteten.
pedig azt mondjak az ember ugye annak szokott szulni akit nagyon szeret. latod erre sincs sema, sok gyerektelentol hallottam mar ugyanezt. nem fer el a 3. szemely a kapcsolatukban mert akkor kevesebb jut egymasra.
Irtam az apamrol hogy nem ismerem sose kerestem es o se engem. 56 ban elvaltak en akkor voltam 1 eves, de mar amikor szulettem se voltak egyutt. azt hiszem fel evig laktak egyutt osszesen.
nem mondtam hogy engem irigyelni kell , cask azt hogy tuldramatizaljatok a dolgot. anyam el vidaman kethetente valtunk par szot eljuk az eletunket. ahogyan sose hianyzott Magyarorszag nem is jarunk haza meg latogatoba se ugyanugy nem hianyzott ez a idegen holgy aki verszerint az anyam.
nekem sose voltak ilyen romantikus meg mit tudom en milyen elkepzeleseim az ANYAROL meg az APAROL. nalunk a csaladban mindenki tobbszor hazasodott es ebbol se csinalt senki eletre szolo tragediat.
az hgy az elso ferjem olyan volt amilyen egy dolog , de az en hibam volt hogy hozzamentem. olyan valaki volt aki ismert szemelyiseg volt , ez nekem tetszett, nem azert mentem hozza mert szerettem. ostobasag volt , 3 ev alatt vege lett es kesz.
Elhiszem hogy nehez megerteni hogy az ember nem a multban el de ez nalam igy van. azert az hogy te most egeszseges vagy ( es lenyegesen fiatalabb mint en) nem biztositek semmire. en 39 evesen lettem rakos az igazan nem volt idos kor. az hogy a lanyod most aranyos es egeszseges szinten nem biztositek barmennyire szornyen hangzik hogy akar a kovetkezo szuletesnapjan meg veled lesz . halandoak vagyunk es semmire nem vagyunk elore bebiztositva. en legalabb mar megertem 60 evet de aki mondjuk 45 evesen meghal egy autobalesetben az meg ezt se mondhatja el magarol.
nem kell tuldramatizalni semmit. se a fajdalmakat se a gyaszt se a magabiztossagot. soha semi nem biztos. lehet hogy reggel elkoszonsz a csaladodtol es tobbet nem latod oket. ezt cask azert irom , hogy a fiatalsagod ellenere se te se a csaladod nem serthetetlen hidd el. engem se sajnalni nem kell se azt hinni hogy az egesz eletem errol szolt. mint mondtam mindent tul lehet elni ha akarsz es foleg ha segitseged is van hozza.
van egy baratnom. nagyon gazdagok, nem csaltak loptak kemenyen dolgoznak a mai napig is. szeretik egymast es foleg a lany az edesanyjat. aki soha nem volt komolyabban beteg.
par honapja derult ki hogy rakos, sugarazzak, a lany beleorul az aggodalomba es hiaba vannak millioi nem tudta az imadott edesanyjat sem megvedeni. a szivem szakad meg erte mert tudom ha elvesziti a mamajat fogalmam sincs hogyan fogja kiheverni. na EZ egy igazi es jelenlegi katasztrofa. az ami velem 40 meg 20 eve tortent azok cask szomoru emlekek amik mar nem kiserik a napjaimat.
Újra? Terhes? Lett? Ennyi idővel azután, hogy megölte az idióta pasija a gyerekét? (valszeg persze ő sem okosabb sokkal a pasiknál, akiket választ) Az emberi butaság sajnos nem ismer határokat. :(
most olvasom,hogy az a nő, Barbara, akinek a babáját kidobták fél éve az ablakon, újra terhes
kb az említett eset után esett teherbe
ugye az előző,meghalt baba apja azért pöccent be, mert Barbara elhagyta, mert erőszakoskodott-féltékenykedett.
Most ezzel a pasival is szakított már,akitől az új gyerek lesz, még terhes, mert a pasi túl féltékeny természetű
És mennyi ilyen van.
Cseberből vederbe
Pontosan
Az apának nagy szerepe van abban, hogy milyen férjet választ a lány.
Norma Jean Bakernek nem volt apja,sosem volt kíváncsi rá, anyja 5 éves korában elmeintézetbe került, a kislány felnőve is folyamatosan komplexusokkal küzdött,alkohol,drog,a legnagyobb szexszimbolika korában is kételkedett nőiességében, szeretői kapcsolatokba ment bele idősebb férfiakkal.
Végül a nős elnökkel is viszonyba keveredett, vannak akik szerint végül vsz ezért ölte meg a titkosszolgálat, bár ugye az elfogadott az önygyilkosság
Azt mondják halálakor a belső szervei olyan állapotban voltak, mint egy 80 évesé.
A sokszori fiatalkori abortusza után Millertől-utolsó férjétől már hiába akart gyereket.
Ő volt Marylin Monroe.
Amy,hol volt az apád?Róla nem írsz.
Ez egy olyan egybefüggő folyamat, anyád nem volt,apád nem volt,fiatalon rossz házasság, beteg gyerek.
Oké,sok szenvedés, orvos árán sikerült valahogy kikecmeregned, de én nem irigylem tőled ezt a szenvedéssorozatot.
pontosan
egy gyerek ha azt mondja,h nem érdekel az anyám, meg bárcsak pusztulna el,akkor az förtelem
fordítva meg milyen megértőek egyesek
pedig az anya hozta létre a gyereket és nem fordítva
Amarynda, megint nem rólad fogok írni, hanem arról a jelenségről, amit Lióra írt, ne is olvasd tovább, ha megint magadra vennéd.
Az emberek nem sokat tudnak a tudattalan mélyén lévő erők befolyásoló erejéről. Megfigyelések viszont vannak. Akiket pl. eldobott az anyjuk, apjuk, függetlenül attól, hogy felnevelte-e őket valaki más, hajlamosabbak a kisebbségi érzésre, a rossz párválasztásra. Pontosan azért, mert magukat sem nézik sokra, hiszen "még anyámnak, apámnak se kellettem". Miért kellenék éppen egy normális férfinak? Miért szeretne a gyerekem?
És ezekben a történetekben hol van pl. az APA???? A fogantatásnál érdekes módon még ott volt! Hány kislány, aki később nővé érik, és hány fiú, aki később férfi próbálna lenni normális apaminta nélkül, teszi fel magának a kérdést kimondatlanul is, az ösztönei szintjén: hol van anyám, aki nem szeretett? Mit vétettem, hogy nem szeret? És hol van apám, aki ezt szótlanul tűrte? Aki ugyanúgy elhagyott? és ezek után legyen normális kapcsolata, ne rettegjen az elhagyástól, megcsalástól mindennél jobban. Ne válasszon egy olyan hülyét maga mellé, aki annyiba nézi, mint tudat alatt saját magát is: egy bántalmazni való senkinek, aki még a szüleinek se kellett! Nevelje úgy a gyerekét, hogy ne rettegjen attól, hogy ő is a szülei sorsára jut...
és mindezek általában nem tudatos dolgok, hanem nagyon is a tudat mélyén munkálkodnak...
Ha egy kislányt hároméves korában hagy el az apja, még akkor is nagy rá az esély, hogy kapcsolatfüggő lesz, hogy nem lesz erélye szakítani egy rossz kapcsolattal. Minél hamarabb következik ez be, annál mélyebb az érzés: az első férfi az életemben, az Apám, aki a világra hívott, később eldobott, mint egy taknyos zsebkendőt. Mit várjak a többitől? - ez sem tudatos. Csak pl. a párválasztásokban látszik. Az olyan típusúban is, amikor valaki pótapát választ férj helyett.
(Amarynda, még mindig nem rólad írtam, ha esetleg elolvastad volna... más is járhat ebben a cipőben! és jár is...)
Szerintem két különböző eset,amikor valaki vágyik agyerekre, megszüli,utána kicsit elfárad-kibukik
Más pedig az,amikor-mint topikindító- egyáltalán nem akar gyereket,mégis szül, aztán meg utálkozik a saját gyereke felé.
Batyu nem let ellenben eppen most eszem a turos tesztat.
csinaltunk haziturot es volt itthon fustolt szalonna igy most erre esett a valasztas.
teljesen ki vagyok teljesedve. majd szetdurranok. a tesztatol.
Egyetértek!
Ez most akkor egy ideig a lemondásokról fog szólni. Ez nem jelenti azt, hogy nem kapcsolódhatsz ki, de le kell mondanod bizonyos dolgokról olykor.
Ma egy óvatlan pillanatban megvilágosodtam, függetlenül attól, hogy kamu-e a konkrét topik vagy sem.
Ha valaki azt mondja, nem szereti az anyját, ki van kiáltva hálátlannak, pedig az már csak egy válaszreakció. Tiszteletet csak az érdemel, aki okot ad rá, a kor önmagában nem ok erre. Aki viszont a gyerekét nem szereti, az nem hálátlan, hanem egy tetű. Ugyanis addig még joga lett volna úgy dönteni, hogy ő nem szeretne gyereket és szeretni sem fogja, amíg meg nem született. Onnantól kezdve nincs joga így dönteni, mert nem az a kis nyomorult kérte tőle az életét. Ő hívta életre, tehát kötelessége szeretni.
Ha egy gyereket nem szeret az anyja, az egy olyan teher, hogy "még a saját anyámnak se kellettem". Ezt soha nem lehet feldolgozni, még akkor sem, ha akadt olyan rokon, aki szánalomból felnevelte. TEhát valakinek joga van utálni az anyját, mert az okot adhatott erre, de nincs joga utálni a gyerekét. Tegyen meg emberileg minden tőle telhetőt, hogy ne essen teherbe, ha alkalmatlannak érzi magát az anyai szeretetre, de ha mégis teherbe esett, ne tegye rá a gyerekére azt a terhet, hogy még neki se kell, akinek a húsából és véréből lett. Ennél nagyobb szemétséget ugyanis elkövetni se nagyon lehet. Ennyi a véleményem.
Egy filozófus veszett el benned.
Biztos jól értetted. Csak ma túl fáradt vagyok ahhoz is, hogy végiggondoljam az egészet.
Esetleg egy túrós batyu sütés segítene a kiteljesedésben?
Gabi en soha senkinek nem mondtam hogy o is legyen ideges vagy utalja a gyerekeket mert ez a helyes.
en azt mondtam hogy EN nem szeretem oket. en senkit nem akartam meggyozni arrol hogy o se szeresse oket.
de itt hanyan akartatok mar meggyozni engem arrol hogy amit en erzek az ABNORMALIS. MIert? ki az aki felallitja az etalont hogy mi es ki a normalis?
nincs etalon azt cask ti kepzelitek, ill van de ezt ti allitottatok fel ez nem egy olyan termeszeti torveny amibol nem lehet kilogni.
akik itt meggyozni akarnak az nem az en tipusom. azok velemenyt mondanak, adott temaban de sose varjak el hogy masok is igy erezzenek vagy tegyenek. es ez eleg nagy kulonbseg.
en meg soha nem mondtam hogy ha valaki adakozni akar az afriaki gyerekeknek az ne tegye. en azt mondtam EN NEM TESZEM, mert nekem egy ehezo kutya fontosabb. de nem mondom hogy nektek is legyen az. remelem tudtam pontositani a mondanivalomat.
akkor lennek eroszakos ha azt mondanam hogy aki nem szereti az allatot az nem normalis es nem erdemli meg hogy eljen.
ezzel szemben en azt modom hogy nekem sokkal fontosabb egy allat mint egy gyerek. es ezt el is vallalom a nyilt szinen, valoszinuleg ez a baj. mert ha letagadnam akkor en se lennek abnormalis, meg gonosz meg stb. cask hazug. a magam szemeben es azok szemeben akik ismernek es ilyennek szeretnek amilyen vagyok. mert ez vagyok en.
bocs hogy ilyen hosszu voltam
Jo kerdes....
talan mert vannak emberek akikben sokkal melyebben be van ivodva az a kod hogy milyennek KELL LENNIE EGY NONEK.
van egy le nem irt "norma" miszerint mi nok gyengedek, gyerekszeretoek erzekenyebbek empatikusabbak kell hogy legyunk.
pl. ha meglatunk mondjuk egy ehes siro gyereket es egy pici siro kismacskat akkor nekunk noknek a genjeinkben az kell legyen hogy a gyerekhez nyulunk vesszuk olbe vigasztaljuk , vagy legalabb elerzekenyuljunk.
ha valaki ettol a normatol elter az a sema szerint ABNORMALIS valamilyen szinten. ha pedig ezt be is meri vallani akkor emellett meg gonosz is.
az ilyen embernek ez szerintem egy tudatalatti rendkivul eros torveny ami szerinte felulirhatatlan. minden ami ettol elter az felhaborito elitelendo utalando stb.
azt hiszem ez lehet a magyarazat az ilyen felhaborodott iteleteknek. es ne felejtsd el szerintem a Magyar tarsadalom meg mindig nem erte el azt a fejlettsegi szintet hogy ha olyan dolgokban mond valaki igazat ami tabu azt ne akarja kiatkozni. meg kell nehany generacio addig amig ez is megszuletik.
Teljesen megertelek es pontosan at tudom erezni a helyzetet.
amikor en szultem 1976 ban azt se tudtak letezik szules utani depresszio stb. raadasul en nagyon rossz kapcsolatban eltem. amikor mas okokbol kifolyolag mar itt kulfoldon kezeltek pszichiater o mondta hogy nekem nemcsak hogy szules utani depressziom volt hanem ennel sulyosabb amit ugy hivnak szules utani pszichozis.
ez mint nem kikezelt betegseg (amit akkor es rogton kellett volna valoszinuleg korhazban kezelni)egesz eleten at megpecsetelte a lelki eletemet.
azt gondolom a te eseted is hasonlo lehetett talan (szerencere nem ennyire sulyos) de feltetlenul segitseget kivano . ezekbol nem lehet kijonni magunktol. en 21 eve szedek gyogyszereket es az adagokat cask az allapotomhoz igazitani lehet de befejezni soha annak ellenere hogy terapia mar nem kell de en 13 evig oda is muszaj voltam jarni. anelkul ma mar nem lennek itt.
az otthoni helyzetet nem ismerem itt jo szakemberek vannak es sokat tudnak segiteni. iszonyatos dolog amikor nem tudsz megkuzdeni egy erzessel, problemaval es eselyed sincs hogy valaha megszabadulj tole.
sok erot kivanok neked a jovore is!
Na igen ott teljesen mas megiteles ala esik a dolog. tulajdonkeppen eleg keves torveny van arra hogy mit tarthat az ember megfelelo gyereknevelesnek. ez sajnos itt is igy van.
amig nem bantalmazzak sulyosan stb addig a szervek oda se figyelnek. de egy bantalmazas nemcsak abbol all hogy ehezik a gyerek vagy megverik.
azt hiszem ez annyira bonyolult kerdes hogy eveket beszelhetnenk rola. azt gondolom a t.I. rendesen neveli a gyereket es szereti is. de amit mondtam korabban HA lenne uj eselye akkor nem szulne gyereket. szerintem igy ertette es nem ugy hogy most szeretne ha eltunne a gyereke.
sokszor van olyan hogy valaki szereti a parjat es nem haragszik ra vagy hasonlok de megis azt gondolja hogy "ha most lennek X eves soha nem mennek felesegul senkihez"
szerintem igy ertette o is.
Amarynda teljesen félreértettél.
Ez amit írtál egy teljesen más dolog.
Én olyan helyzetről írtam, ahol az igazi szülő nevelte a gyereket és abban sajnos nem volt köszönet..
Nálad a pont!
Respect Neked!
Legkegyetlenebb gyermekellenesség. Hol??? Azért már bocsánat, de én tuti nem az vagyok, aki bántalmazza a gyerekét - sem fizikálisan, sem lelkileg. Nincs elhanyagolva, testi, szellemi szükségleteire és egyéni igényeire maximálisan odafigyelünk. Vele vagyunk örömében, bánatában, igyekszünk a legjobbat nyújtani képességünk és anyagi lehetőségeink szerint. A szülei szeretik egymást, kiválóan működnek együtt.
Attól, hogy én itt kimondtam, hogy igen, megbántam, ami azt jelenti, hogy a mai eszemmel, tapasztalt tudásommal nem vállalnék gyereket, és második tuti nem lesz, az akármennyire is azt akarjátok belemagyarázni, hogy a kölyöknek rossz, elsősorban az én lelki nyomorom. Tudom, így leveszik a rezgést meg úgy, de attól hogy én bevallom, és ezáltal igyekszem megküzdeni a saját akaratlan érzéseimmel, nem vagyok rosszabb, mint aki nemhogy nyilvánosan, de a tükör előtt sem ismeri be. Csak épp szenved, frusztrált, ideges, türelmetlen, a gyereket elhanyagolja stb. Köztünk a gyerekkel ugyanis nem csak a nyilvános helyeken nincs feszkó, hanem otthon sem. Más meg idegenek közt is képtelen türtőztetni magát, odacsap, káromkodik, szegény kicsi koszosan jár, megfelelő táplálkozásra tudatlanság vagy anyagiak okán nem adnak, hagy ne soroljam.
Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam, ugyan miért alakult ez így. A gyerkőc nehezen indult, születése után inkubátor, és egy hosszú sor komplikáció, elmaradások, majd féléves kora körül egy komoly betegség. Mindent átvészeltünk végül, de én a születése utáni állapotban olyan sokkot kaptam, hogy azóta nyögöm. Nem az a típus vagyok, aki mástól várja a mannát, de azt sosem felejtem el, hogy egyetlen olyan nővér, orvos, szakember nem volt, aki nyugtatott volna. Mindenki csak berhelt, hogy ez a gyerek sosem fog járni, élete végig beteg(es) lesz, mindenben elmarad a kortársaitól, vigyem a Petőbe stb. És még legyen fikarcnyi örömöd. Erős a gyanúm, hogy engem a mai napig ez a kezdeti élmény befolyásol. Szögezzük le, a gyerek teljesen OK, nem ültem a babéron, nem magától lett így, és az utolsó percig és fillérig minden megérte. De ha csak eltüsszenti magát, a gyomrom összeszorul, hogy na már megint mi van. És igen, a téli, betegesebb időszakokban hatványozottan megint előjön, hogy miért pont én... Mindenki a saját keresztjét viszi, és nagy tanulságként, akkor is megéri őszintének lenni, ha a nyakadba kapod a vödör vizet. :)
Egy frászt, szeresse őket a görcs, meg akinek 6 anyja van.
Ámbár, lehet hogy ezeknek tényleg 6 anyjuk van, azért ennyire amorf a lelkük.
Jo. Akkor mostantol fogva mind nagyon szeretjük egymast, fatylat boritunk a tudalekos, lenezö vagy eppen sertö megjegyzesekre, s jot nevetünk azon, hogy mind beleestünk a csapdaba..
Persze, maga a probléma - ha létezik ilyen, és persze mért ne létezne - nagyon szomorú. Szomorú az anyának és a gyerekének is. De a legszomorúbb, hogy léteznek ilyen unatkozó frusztrált kis pöcsök, akik csak annyira képesek, hogy hergelő topikot nyissanak.