Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
Lehet, hogy igazad van. Van egy csomo lelki nyomoronc, aki ilyen komoly dolgokkal szorakozik, s röhög magaban. Milyen szomoru !
De ha csak fiktiv az egesz, annal jobb. Borzaszto lehet ugy elni, ahogy a topikindito leirta. A kislanyrol meg nem is szolva.
Gabi, NINCS topikindító és NINCS probléma. Nem kívánt gyerek pedig végképp nincs. 1 egész hete nyitotta a topikot, és 2 hozzászóláson kívül (ebből egyik maga a topiknyitó szöveg) semmivel nem erősítette meg, hogy a probléma valós. Valami unatkozó kis hülye lehet, aki élvezi, hogy felkorbácsolta az indulatokat, és röhögve olvassa a hozzászólásokat...
Ez komoly? A TI. iranyaban empatiat erzök szinte kivetel nelkül mind tagjai annak a kemeny magnak, akik minden egyes forumban (pl. amelyben arrol van szo, hogy valaki szeretne egy masodik, harmadik, elsö stb. gyereket, de tanacstalan. Szeretne tapasztalancseret gyüjteni hasonlo cipöben jarokkal. Velemenyem szerint ezt nem itt az nlc-n kell megtargyalni, de hat vannak javithatatlanok, akik azt hiszik, majd itt megoldjak a problemaikat.
). Nos, akkor megjelennek azok, akik ugyan nem tartoznak a celkörbe, s azonnal elkezdik bizonygatni, hogy bezzeg ök milyen jok, mert nekik egy gyerek sincs, s milyen sz... az, aki többet mer vallalni, mint az nlc-s etalon jonak lat.
Megjegyzem, Amarynda is epp ebbe a körbe tartozik. Kismillio topikban bizonygatta mar, hogy öt mennyire idegesitik a gyerekek, mennyire nem szereti öket. Ez tolerancia? Megertes? Pont azok, akik a sajat eletükbe fikarcnyi beleszolast nem türnek, azok probaljak folyamatosan azt bizonygatni, hogy mit tegyen a masik. O, Lady, amikor elmeseltem, hogy jön a harmadik fiam, hanyan tettek a maguk tolerans es empatikus modjan a megjegyzeseiket, hogy csak az aszocialisak potyogtatnak gyerekeket, meg majd csak vajas kenyerre fog telni etc. Lehet, hogy ezeket a tolerans embereket is csak ugy kipottyantottak valahol?
Egy masik hozzaszolasra: nem, nem erdem az, ha valakinek gyereke lesz, mert nem lesz töle jobb ember. De rosszabb sem, akarmennyire is az a hatso mondanivaloja a hozzaszolonak.
A topikindito pedig nem tanacsot kert, hanem elmondta, hogy megbanta, hogy szült. Megint jövök en, a piaci legysegemmel es megkerdem: mi a feszkes fenenek szül az, aki mar elöre tudja, hogy egy gyerek nem passzol sem az eletvitelebe, se a terveibe, s a hata közepere sem kivanja.
De tudom, ezt csak atlagon felüli intelligenciaval rendelkezö lenyek foghatjak fel (en nem, ezt ma mar megkaptam...
), azok, akik melyseges együtterzest tanusitanak a TI. irant. Talan mert sajat, hasonlo erzesekkel birnak, s egyfajta önigazolast ereznek, miert is valasztottak azt az utat, amit?
Már ha jól értettem, amit írtál, mert egy hangyányit kimerült vagyok :)
Mert ezek az emberi értékek nem függnek össze a szaporodással. Ez egyfajta természetes intelligencia, ami független attól, hogy valakinek van gyereke vagy nincs. Az utódnemzés egy csomó olyan érzést, képességet stb. aktivizál, felszínre hoz, amit egy gyerektelen sosem fog érezni. Ugyanakkor egy gyerekes nem lesz jobb ember pusztán a gyereke létezése által. Mivel az emberek legnagyobb százalékának van gyereke, ilyen alapon csupa jó embernek kéne élnie a Földön... De hát nem így van.
Csak az utolsó mondatodra reagálva. Én is érzek itt egy kis (?) ellentmondást. Hogy lehet az, hogy néhányan, akiknek bizony nehezebb csomag jutott, mégis empatikusabbak, elfogadóbbak, toleránsabbak másokkal? Akik viszont állandóan a család- és a gyerekcentrikusságot emlegetik, azokban van a legkevesebb elfogadás, megértés és a legtöbb utálat, ítélkezés. Nekem ez valahogy olyan fura. Valahogy kilóg a lóláb.
Édes jó istenem. Itt tényleg komoly olvasási és szövegértési gondok vannak.
A TI egy szóval sem mondta, hogy gyűlöli a gyerekét. Nem, azt ti mondjátok rá. Csak leírt egy lelkiállapotot. Ahogy az a Bagdad vagy ki (már nem emlékszem pontosan a nickjére), ő is csak kiöntötte kicsit a szívét. Semmi rosszat nem találok ebben, biztos vagyok benne, hogy remek anya lehet. Csak épp nem ér rá a barátnője, meg ő sem, hogy találkozzanak, kicsit beszélgessenek. Még a férje is alig van otthon. Nincs felnőtt társasága, csak a kicsi.
Semmi de semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy őszinte volt. Van, aki megteheti, hogy pszichiáterhez jár a problémájával. Neki sem ideje, de talán pénze sincs erre. Ezért egy virtuális világban elmondta a gondját.
Kapott pár jó tanácsot. Meg még azt, amit néhányan rázúdítottak. De úgy vagyok vele, hogy ez legyen a legnagyobb örömük.
Nagyon sok felnott gyerek van akit orokbefogadtak es amikor felnott lesz megkeresi a biologiai szulot es O kezdemenyezi a kapcsolattartast annak ellenere hogy az anyja lemondott rola szuletese pillanataban.
en is ismerek ilyet a lany felkutatta (az orokbefogado szulok koltsegen) az anyjat 24 evesen , es azota is latogatja sot anyagilag is tamogatja. megcsak nem is haragszik ra. nekem furcsa volt mert az orokbefogado szuleinek koszonhet mindent es megis az volt az elso dolga amikor befejezte a tanulmanyait hogy az anyjat kutassa mindenfele aki soha nem kereste es amikor megtalalta se nagyon izgatta magat az anya. mint kiderult ket masik testver is volt szinten orokbe adva, de azok nem kerestek meg.
es itt aztan senki se verte bele hogy halas legyen. azt mondta amikor kerdeztem miert, "mert o az ANYAM O SZULT MEG"
nem tul logikus de igy volt.
Normális vagy?!?!
Hála?!?!
Kinek?!?! A szarembernek? Na neee!
Hidd el kedveském, az nem hála, semmiképp sem.
Azt abba a szerencsétlen -mára felnőtt gyerekbe- beleverték. Akár fizikailag, akár lelkileg.
Ez nem szeretet, nem hála, hanem ocsmány zsarolás, megfélemlítés és kihasználás a másik -gyengébb- fél felé.
Nagyon tuldramatilzaljatok Lioraval egyutt a dolgot. en sose eltem az anyammal sose alakult ki koztunk olyan viszony hogy kulonosebben bantott volna barmi amit mondott.
es ezt se ugy mondta hogy orditozva meg meregbol hanem amikor nyaron naluk voltam 3 hetet a szunet alatt akkor azon az even eppen abortuszra ment. en megkerdeztem hogy miert megy a korhazba es mondta hogy elveteti a gyereket mert terhes, es cask holnap jon haza. akkor mondta hogy o sose akart gyereket en is azert maradtam meg mert akkor a Ratko korszakban nem volt erre lehetosege. kicsit meglepodtem, de kulonosebben nem izgatott fel a dolog.
vegulis azzal hogy a nagymamam mindenkinel jobban felnevelt cask jot tett velem az anyam mert mellette nem lett volna ilyen eletem. tulajdonkeppen aki olyan tragikusnak latja ezt a mondatot az gondoljon bele abba hogy bele fojthatott volna a WC be vagy eppen beadhatott volna intezetbe, otthagyhatott volna a korhazban. ehhez kepest a nagyimhoz adott aki szepen es szeretetben felnevelt engem. ez egy nem kis pozitivum ezert is nem haragszom ra mert nyilvan tudta hogy mennyivel jobb sorsom lesz mintha o nevelne engem.
Te sorozatosan mellelosz a talalgatasaiddal
anyam foiskolat vegzett es amikor velem terhes lett Pesten dolgozott fonoverkent az egyik korhazban;-))) a ferje is diplomas volt.
ugyhogy alulkepzettsegrol szo se lehetett, mint irtam nagyapam a Horthy hadseregben volt katonatiszt a nagymamam pedig nemesi csaladbol szarmazott.
cask eppen akkor volt a Ratko korszak es nem lehetett orvost rabeszelni a mutetre. Anyam sose vedekezett es a 60 as evekben 2 masik terhesseget vetette el mert nem kellett neki a gyerek.
egyebkent amikor egesz fiatal voltam en is ritkan hasznaltam ovszert, mast meg egyaltalan nem , ugy gondoltam ha terhes leszek elvetetem es kesz. nem lettem szerencsem volt.
nem mindenki csinal ekkora ugyet az abortuszbol mint egyesek. en se, ugyhogy errol nincs mit vitazni megint. mentsegeket meg nem kell keresni a szamara, nekem erzelmileg olyan mint egy tavoli rokon es en se vagyok tobb neki. felesleges olyasmit ragni ami nincs.
ja es meg valami. ha minden a szulokon mulna akkor a sok olyan anya aki a haboru utan arvan nott fel vagy intezeti gyerek volt egytol egyig rossz anya lett volna a te logikad szerint. ahogy az alkeszek gyerekei se mind azok es ahogy a jo csaladokban is van fekete barany, nem kell elmeleteket gyartani mindig mindenre.
Jo, akkor megint felteszek en, az atlagos IQ-mal, neked, az atlagon felüli IQ-val rendelkezö nönek a kerdest: miert is kellene empatiat es megertest ereznem egy nö irant, aki megbanta hogy szült, s ezt ki is mondja? Ez most valami erdem, vagy mi?
Egyebkent en is meg vagyok rola gyözödve, hogy rengeteg ember van, aki megbanta a gyerekszülest. De azzal, hogy elmondja a gyerekenek, akar egy elfajult vita soran, vagy jozan fejjel, amikor a gyerek idösebb, csak a sajat vallarol veszi le - a sajat maga altal rakott terhet - , s teszi at masra. Ez olyan, mint amikor egy felrelepö ferj/feleseg meggyonja a tarsanak a megcsalast, s onnantol kezdve mar a megcsalt - is - küzd az erzessel, mig a megcsalo megnyugtatja a lelkiismeretet. De tudom, emiatt is dicseret illeti az illetöt...
Gondolj bele, neked tetszene, ha Edesanyad azzal allt volna eled, hogy de bizony megbanta azt, hogy megszült teged, pusztan azert, mert ... Mert. Nem, nem kötelezö szülni, s el lehet terni a "normaktol" (bar ezt mindenki sajat maga allitja fel). A szuperanyasagrol: a topikindito fenyezte magat azzal, hogy de bizony ö tökeletesen, maximalis odafigyelessel gondozza a kislanyt - igaz, hogy közben hazudik mindenkinek, kiveve maganak.
A topikindito kezdettöl fogva tudta, hogy neki nem kell a gyerek. Itt nem arrol van szo, hogy ö szeretett volna gyereket, s közben radöbbent, hogy megsem neki valo az egesz, hanem pont az ellenkezöjeröl. De akkor mi a feszkes fenenek szülte meg? Az en egyszerü agyammal fel nem fogok ilyen vajt intellektusu tetteket.
Pontosan, itt a lényeg.
Egy fiatal nő még nem képes felmérni hogy mit tesz, de manapság már 30-40 évesen szülnek először, és mégsem képesek racionálisan átgondolni a cselekedetük következményeit.
Átlagos IQ-val mindenki úgy gondolkodik ahogyan te. Átlagos IQ-val az emberek fejében él egy társadalmi, követendő példa, amitől eltérni nem lehet. Ez a legyünk egyformák, téglák a falban, feleljünk meg másoknak.
Miért ne bánhatná meg valaki, hogy szült, és miért ne mondhatná ki? Olyan nem létezik hogy némelyik anya (mint ahogyan az apák is) meg ne bánná. Tartsa magában ezt az érzést, ne merje elmondani senkinek, mert a társadalom szemében rossz anya lesz? Nem, ettől ő nem lesz rossz anya. Sőt. Amikor egy gyerek megszületik, van egy olyan pillanat, amikor a legtöbb édesanyán átfut egy gondolat, falhoz csapnám, kidobnám az ablakon, megfojtanám. Ezt a kialvatlanság, fáradtság hozza elő, és aki azt mondja hogy vele ilyen nem történt, annak a gyereke vagy robot módjára működött, vagy hazudik az illető. Ettől az érzéstől függetlenül viszont szeretheti a gyerekét, és tökéletesen képes ellátni. Egyszerű emberek nem képesek feldolgozni az ellentmondásokat, nem találják meg egy közlésben az arany középutat.
Egy gyerek nem csak előnnyel és hátránnyal jár, ez is így túlságosan egyszerű. Sokan vannak akik épp csak addig terjednek, hogy önmagukért vállaljanak felelősséget. Akadnak akik az életfogytig tartó aggódást viselik nehezen. Mások pedig megelégszenek a házastársuk szeretetével, nincs hiányérzetük. Vannak nők akik rettegnek attól hogy lányt szüljenek, mert úgy gondolják hogy benne majd a konkurenciát fogják látni.
Bármilyen döntést meg lehet bánni, olyan nem létezik hogy valamiképp döntesz, és utána semmilyen érzés nem merül fel a döntéssel kapcsolatban. Mindenki felülbírálhatja a saját döntését, más nem szabhatja meg hogy igenis, egy gyereket csakis várni és szeretni kell.
Afelől semmi kétség, hogy topic indító a lelkiismeretét nyugtatja a tökéletes ellátással. De legalább megteszi. Miért is lenne igazságtalan a gyerekével szemben? Létezik olyan ember, aki tud parancsolni az érzelmeinek és a gondolatainak? Nem. Az, hogy mit mondunk, és a viselkedésünk mit mutat tőlünk függ, de a gondolataink és az érzelmeink már nem.
A kislánnyal mindenképp meg kell osztania ezt az érzését, de nem most, hanem amikor a "kislány" megérik a feldolgozására. Ezt én a 18-20. életévére tenném. Példa lehetne előtte, hogy szükségtelen úgy gyereket vállalni, hogy ne akarná őszintén. A kislány a legjobb ellátás ellenére úgyis érezni fogja, hogy az anyukája egy titkot őriz.
A kislány iránt lehetne empátiát érezni, és mit is? Hogy jajj te szegény? Rossz családba, rossz anyukának születtél? Ez nem empátia, hanem sajnálat lenne. És ki az az értelmes ember, aki örül annak ha sajnálják? Állandó sajnálat mellett hogyan érik egészséges felnőtté? A topic indítót illeti az empátia, ő az, aki emberi módon nyilatkozni mert, hogy ő ezt nem akarta.
És most eszembe jutott az a rengeteg nő, akik férjhez mennek, és pár év elteltével szidják a házasságot, férjeiket, hogy nem ezt akarták. Velük szemben már nem lehet empátiáról beszélni, hiszen nem álltak nyomás alatt. Viszont ha a házastársak egyike gyereket akar, akkor a másik már nyomás alatt áll.
Szuper anya...mit is jelent? Talán az lehetne szuper anya, aki kizárólag a gyerekének él, kizárólag vele foglalkozik. Ez képtelenség. Ha egy nő azt hangoztatja hogy élete értelme a gyerek, szívesen megkérdezném hogy hol marad a saját élete, abban semmi értelmet nem lát? Csecsemőt kell létrehozni ahhoz, hogy valaki boldog legyen? Meg lehet nézni azoknak a nőknek a házasságát, ahol anyuka mindent félredobva kizárólag a gyerekkel foglalkozik, isteníti.
Szinte hihetetlen, de itt ezen a női oldalon találkozom szinte minden nap a legkegyetlenebb gyermekellenességgel.
Szegény férjek, szegény gyerekek.
Itt van az eb elhantolva:
Szamomra megdöbbentö a törtenetben, hogy szomoru, mennyi ember gyereket hoz vilagra anelkül, hogy a legminimalisabb vagy lenne benne egy gyerek irant.
Beresford szerint egyre több nő bánta meg az anyaságot.
Azt sajnálom, h nem derült ki Ti anyjával való viszonya, az anyjának az ő anyjával---nagymama való viszonya, egyáltalán ebből a csaj-ágból nem sikerült semmit megtudni
Beresford azt állítja, a hozzá forduló „gyerekgyűlölő” nők mindegyikének problémás volt a viszonya a saját anyjával, ezért nem volt képes megfelelő kapcsolatot kialakítani szülővé válva.
Emma például a terápia segítségével felismerte, hogy neheztel az anyjára és féltékeny a saját kisbabájára, amiért akaratlanul is a nagymamai érzelmek alanyává vált, így képessé vált feloldani az addig őt kínzó belső konfliktusokat.
http://hvg.hu/shake/20080306_gyerek_nok_ma
Beresford azt állítja, a hozzá forduló „gyerekgyűlölő” nők mindegyikének problémás volt a viszonya a saját anyjával, ezért nem volt képes megfelelő kapcsolatot kialakítani szülővé válva.
Emma például a terápia segítségével felismerte, hogy neheztel az anyjára és féltékeny a saját kisbabájára, amiért akaratlanul is a nagymamai érzelmek alanyává vált, így képessé vált feloldani az addig őt kínzó belső konfliktusokat.
http://hvg.hu/shake/20080306_gyerek_nok_ma
megbántam a házasságot és a gyereket
http://www.life.hu/intim/20101022-megbantam-a-hazassagot -es-a-gyereket-pasiszemmel.html
De hol van a TI???
Egyetértek minden szavaddal
Főleg ezzel
S ami nekem feltünik, hogy az empatiatok ne annak szol, aki igazan azt erdemli - a kislanynak - hanem az anyjanak, aki valojaban az igazan ludas a törtenetben.
Jo. Akkor meg egyszer megkerdezem, szerinted normalis es dicserendö, ha valaki azt mondja, hogy megbanta, hogy megszülte a gyereket ( aki nem nemi eröszak, kenyszer etc. hatasara született )? Szerinted az összeegyeztethetö, hogy azt irja, nagyon szereti a gyereket, de megbanta, hogy megszülte? Szamomra ez oriasi ellentmondas !!!
Senki sem allitja, hogy az elet habostorta, s a gyermekvallalas az rozsaszin filmbeli alom, amiben minden tökeletes. Termeszetes, hogy egy szülö völgyeken es csucsokon megy at, s azt sem hiszem el, hogy senki nem gondolt arra, hog igenis, amikor meg nem volt(ak) gyerek(ek), akkor sok tekintetben könnyebb volt. Mert ez igy igaz. De megbanni? Miert? Az EN döntesem/ ami döntesünk volt, hogy gyerekünk legyen, annak minden elönyevel/hatranyaval együtt. Minden normalis ember tudja, mivel jar egy gyerek születese, s ha mar amellett dönt, akkor ne rinyaljon.
Az, hogy az anyuka, a TI. "tökeletesen" ellatja a gyereket, az pusztan a lelkiismeretenek a megnyugtatasa. Sir a lelke, mert tudja, hogy igazsagtalan a kislannyal. Azert kivancsi vagyok, hogy mit szolnatok, ha egy elkeseredett pillanatban megosztana a kislanyaval, hogy öt a hata közepere sem kivanja, s a kislanynak ezzel az oriasi teherrel kell felnönie. Felnöttkent ugyanezt az erzest fogja tovabbadni a gyerekenek, mert igenis determinal az, amit az ember gyerekkorban tapasztal, s nehez am a gyerekkori elmenyeket kompenzalni. Akkor kivel ereznetek együtt? A mostani kislannyal, aki anyakent nem ugy funkcional, ahogy idealis esetben kell(ene)? Az ö gyerekevel? Kivel? Kit hibaztatnatok a törtentekert?
S ami nekem feltünik, hogy az empatiatok ne annak szol, aki igazan azt erdemli - a kislanynak - hanem az anyjanak, aki valojaban az igazan ludas a törtenetben.
Szamomra megdöbbentö a törtenetben, hogy szomoru, mennyi ember gyereket hoz vilagra anelkül, hogy a legminimalisabb vagy lenne benne egy gyerek irant. Nem tudom senki buksijat simogatni azert, mert becsapja az egesz vilagot.
A topikindito szamomra fikarcnyival sem különb, mint Amarynda anyukaja, aki eldobta magatol öt csecsemökent. Ö legalabb öszinte volt ( meg ha moralisan elitelendö is egy gyerek eldobasa, ö tudta, hogy nem akarja Amaryndat, s abban az idöben mas szelek fujtak, mint ma), s nem hazugsagban elte le az egesz eletet, nem jatszotta meg a szuperanyat (aki mint tudjuk nincs
), nem csapta be azokat nap mint nap, akik megbiznek benne, s akik bizalommal fordulnak hozza.
Szerintem is elég sok keserű ember írkál jellemétől függően itt.
De mind csak a gátlásaikat oldják fel a "most beszólok azértis" megnyílvánulásaikkal.
Én is tudok nyers lenni, nem rakok én glóriát a fejemre, viszont nem szállok vitába olyanokkal akik csak köpdösni szeretnek mert ebben élik ki az önbizalmukat.
Nem adom fel.
Olcsó, primitív szokás ezen a női (!!!) fórumon, hogy ismeretlenül is ocsmány, alantas jelzőkkel illetik mások (legtöbbször a topic indító) szüleit, gyermekeit, házastársát.
Akibe egy cseppnyi jóérzés és műveltség szorult, ilyesmit nem tesz.
Én már megkaptam hogy a lányom egy útszéli ribanc, aki három apától szült gyerekeket. (nincs gyereke, se férje, és rendes lány)
Az édesapám egy részeges disznó aki verte a családját (áldott jó ember volt, és soha nem ivott)
A férjem egy féllábú idegbeteg paraszt (hááát, megmutattam neki azt a hozzászólást)
Ha itt valaki azt meri írni, hogy a férje csalja, akkor elég sokan írják neki hogy páros lábbal rúgnák ki azt a férget.