Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
Van itt valaki, aki egy kicsit túl tolja az új nick neve stílusát
Nem AZ A szülő, hanem bármelyik szülőről írtam. Te például mit szólnál hozzá, ha a szüleidet itt szidnád (jogod van hozzá), és közben valaki azt írná róla, hogy anyukád egy trágya? Illetőnek bármennyire is igaza lenne, te lennél a legnagyobb trágya ha ezt jó szívvel viselnéd.
Itt most csupán a kulturált megnyilvánulást fejtettem ki.
Hagyd Nikita, látod megtalálták egymást .... Ez is egyfajta vonzás törvénye.
Te is legyél okosabb és egy betűt se pazarolj nekik címezve.
tőled a gratuláció ugyan szidás, de azért köszi.
Miert, szerinted mit erdemel az a szülö? Dicseretet?
Gratulálok a műveltségedhez.
A gané trágyát jelent.
Eltaláltad!Pontosan az.
Hát akkor rövid leszek.
A gané trágyát jelent.
Neked pedig nincs jogod egy másik ember szülőjét a trágya szóval illetni.
ÉN nem értem, hogy ezen az egyszerű dolgon mit nem lehet nem érteni.
Hát, szar dolog bizonyos dolgokkal szembesülnöd, elhiszem hogy rossz a lelkiismereted.
"Tehetsz egy szivességet ha nem tetszik amit írtam,..."
Te már vagy vagány 
most aztán jól beszóltál! 
Szép IQ megnyílvánulás, grat!
Nem azzal van a bibi hogy van saját véleményed, hanem a stílus....ami téged minősít!
Semmilyen bántót,személyeskedést nem írtam Neked, amúgymeg tök aranyos a nickneved. Csak te láttál a mondatomba rosszindulatot.
Azt hiszem már tudom hogy miért nem vagy egy közkedvelt fórumtag itt.
.......de kérlek ne csacsogjunk tovább egymással, egyszerűen görgess tovább,
és legyen szép estéd!
szió
Kb amit érdemelnek.
Az kevésbé gond, hogy nem akarta, de megszülte és nyögvenyelősen de felneveli.Mégis, rendben, ha úgy vesszük.
De!Ha még a diszóvágásnál használt bökővel bele is bök a gyerekébe, hogy jobb lett volna ha nem vagy - na, ezt nagyon nem bírom.
Akárkié is az a szülő aki elmondja a gyerekének hogy jobb lett volna ha elveteti, azt semmilyen más szó nem illeti a gané helyett.
Ha odaszarok az udvar végébe, három különb kel ki belőle.
Kedves vagy hogy ekkora szószt hoztál, de el sem olvasom, megálltam az első sornál.Nem érdekel a regénnyi szófosásod.
Akárkié is az a szülő aki elmondja a gyerekének hogy jobb lett volna ha elveteti, azt semmillyen más szó nem illeti a gané helyett.
Igen, tudom sokan vannak akiknek érintetségük okán nehéz lenyelni ha valaki nem simizi a buksijukat, de , hát ez van.
Különböző emberek, kölönböző véleémyek.
Szar lesz nekik ott a nyugdíjasotthonban, nyugi. A megbánt gyerekük 18 éves koruk óta le se hugyozza, hogy mi van velük, ők mag magukat hugyozzák le. A nővérke meg rohan haza a szeretőjéhez vagy a meg nem bánt gyerekéhez. Aztán szép lassan megdöglenek anélkül,hogy a varjú is károgna utánuk.
Nem ítélkezem, elmondtam a véleményem.
Tehetsz egy szivességet ha nem tetszik amit írtam, nem olvasod el. Ennyire egyszerű.Ez a személyemet, ill.nick-emet érintő kérdésre, illetve véleményre a válaszom.
Amit meg érzel, azt érzed. Nem érdekel.A gyereked az akit ez érint.Tőle meg majd megkapod érdemed szerint.
A "belejön és megbékél" kitételnél sem érdekel különösebben semmi.Ugyanis továbbra is azt tartom amit írtam.
De, ez legyen a legkisebb bajotok, mert a gyerek lesz az aki nem felejt................
Rendben. Nagy sóhajjal újra nekirugaszkodom.
Véleményed lehet, jó is ha van, ki is lehet mondani. De mások felmenőire illetlen, keresetlen szavakat nem kellene használni. Rengeteg jelző van, ami a nemtetszést fejezi ki, és mégis publikus.
A másik téma a hála. Senkinek nem volt kötelező megszületnie, a szülei hoztak létre mindenkit. Egy érzelmileg felnőtt ember nem azon kesereg hogy neki milyen rossz élete volt a szüleivel, hanem hálás azért, hogy élhet, látja a napot, érzi a szelet, hogy szerelmes lehet, hogy megélheti a szülőséget. Egy ember azért hálás a szüleinek hogy létezik, létrehozták, és ezért megélhet minden jót.
A nevelésért és gondozásért már tiszteletet érdemel a szülő, ez az, ami nem mindenkinek jár. Egy érzelmileg érett felnőtt viszont a rossz szülőnek is hálás, de csak annyira hogy időnként ránéz, rátelefonál. Érzelmi intelligencia. nem szükséges szeretni az ilyen szülőt, amiről írok, az másfajta érzés. Vannak a kik képtelenek rá. Képtelenek a megbocsátásra. Ezeket az embereket viszont nem lehet felnőttnek nevezni semmiképp, csak testileg érett embereknek, akik nem képesek a saját egoizmusuk miatt tisztán látni.
Egy 8-10 éves gyereknek ha azt mondják hogy kolonc, azt lehet rosszindulatnak is nevezni. De így ilyen szinten egy minden téren rendben lévő szülő nem nyilatkozik.
NEM a szülőnek kell hálát várni. A gyereknek kellene hogy hálás legyen, attól függetlenül hogy a szülő elvárja-e vagy sem. De mint említettem, már felnőttként kell hogy megérjen erre az érzésre, előbb képtelenség.
Szóval te azt mondod, ha a szülő a gyerek nevelésére alkalmatlan, akkor a gyerek fordítson hátat neki? Kizárólag azért, mert nem biztosított megfelelő családi hátteret? Ezzel csak az a baj, hogy a megfelelő családi háttér mindenkinek mást jelent. Rengeteg család van, ahol a gyereket szeretik, legalábbis a kívülállók ezt látják. Anyuka mindent megad a gyereknek, képletesen a sejhaját is kinyalja, csak éppen az nem jut az eszébe hogy ezzel teszi a gyereknek a legrosszabbat.
Talán te is hallottál olyan esetekről, ahol a szülő a sokadik büntetését tölti, ahol lecsúszva él, kocsmázik. És mégis vannak olyan felnőtt gyerekek, akik emberségből látogatják őket. És nem amiatt mert muszáj, nem kötelezi őket senki. Az vezérli őket, hogy mégiscsak az anyám, apám. Ez az a hála, amiről beszélek.
Csendike, légyszi maradj meg a nick nevedhez méltóan, köszi!
Ne ítélj hogy ne ítéltess... ismerős?
Azért mert NEM PONT ebben a cipőben járok, az nem egyenlő azzal hogy nincsenek tapasztalataim akár mint egy kívülálló szemével nézve is.
Legyen neked annyi elég h nekem is van gyerekem, és bizony sokszor "fárad" az ember a gyereknevelés során. Hazudik aki azt mondja hogy nem.
De hogy ez kinek mennyire / milyen mértékben nyüg/probléma, s kinek nem, ezt mindenki saját maga érzi és tudja..... hogy ezt még ki is meri írni, nálam itt kezdődik az őszinteség.
Nekem azért hálaIstennek nem akkora nagy tragédia s nyüg, mert tudatosan terveztük, akartuk. Folyamatosan Hozzá/juk alkalmazkodunk, ez is a szülő egyik feladata. Ő/k vannak első helyen. Úgyhogy EZÉRT S EBBŐL A SZEMSZÖGBŐL nem járok ebben a cipőben.
De az ember amikor mégcsak tervezi a gyereket gondolatban, vizuálisan, akkor még nem éli /érzi át fizikálisan is hogy milyen nagy önfeláldozásra, mártírkodásra is vállalkozott. DE! Ezt választottam, ez az ÉN/MI döntésünk volt.
A TI meg bele sem gondolt ebbe szerintem. Sőt még igazából fel sem volt lelkileg készülve az anyaságra. Na nem baj, majd csak belejön és megbékél a helyzetével. Remélem hogy a kislánya ebből a szomorú és keserű lelkivilágából minél kevesebbet tapasztal s érez!
Ugye? Gyönyörű történet.
Tényleg szép.
Kétéves, értelmes kislány játszik. Már megvannak az első szavai is. Nyílik a világra, keresné a legelemibb ősbizalmat.
Anyja mélázva néz maga elé.
Három éve... szilveszterkor... nem kellett volna annyit inni, apád meg húzott volna kotont. Ja, húzott, csak béna idióta, már megint kapkodott. Ja, örült, hogy végre lesz szex. Kapkodva vette fel, el is szakadt. Egy hónap után már tudtam a dmben, mikor megvettem a tesztet, hogy kétcsíkos lesz. Rohadna meg.
- hova rakjam a kockát?
- ne rakd sehova, nekem adogasd, anyu.
-ja, szóval a tetejére.
Istenem, de idegesítő ez a gyerek.
Döglött volna meg a kis nyomorult. Milyen szerencsétlen vagyok, megváltozott az életem. Barátnőkkel is kéthetente ha egyszer eljutok kávézni. Azt se tudom, hogy sikerült Emikének az új műmell. Még jó, hogy én sose szoptattam. Ezt a kis szarházit,itt.
-most miért nyafogsz, kicsim? de azt mondtad, hogy a tetejére, nem?
-a kezembe, anyu.
De holnap lepasszolom megint anyámhoz. Végre egy kis levegő. Nem kellett volna annyit inni. Három éve szilveszterkor.
Nyitok is egy topikot, hogy megbántam.
Milyen faramuci helyzet az, hogy ott játszik előtte a gyereke.
Erre a nagy csendességben azt mondja, hogy" ejha, de nagyon is szeretlek én téged drága bogaram, de azért nagyon megbántam hogy megszültelek".
Épületes!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És még akkor arról nem is beszéltünk, hogy egy szép vadregényes nyári reggelen meg is mondja neki.Mert, ahogy nézem, még ez is megtörténhet!
Ajaj! szép boldog gyermekkor!
Igazad van
.Semmit nem tehetsz már. Ezt már többször is megbeszéltük.
Ez is pusztán egy szinjáték, semmi más.Érzelmektől mentes, frász
tudja mi.
Sajnos hogy ezt meg kellett élned.Tényleg
sajnálom
Akárkinek a szüleiről van szó, az a véleményem hogy gané és mocsok ember aki ezt megteszi a saját gyerekével.
Még, még, ha felneveli és ellátja azt a gyereket, magában tartva a nagy titkot, azt mondom hogy nehéz ügy, de emberré vált az élő gyermeke mellett.
DE, hogy csak azért ,mert 9-10 éves vagy akárhány éves korában még bele is bökjön a gyerekébe azzal, hogy csak egy kolonc a nyakán, na, azt másnak nem tudom nevezni.
Máskülönben meg te annak és úgy nevezed és akárkit akit akarsz, egy dolog.ÉN meg leírom a saját véleményem. Én így gondolom.Meg azt is gondolom, van neked éppen kit/kiket okítgatni, ez itt felesleges csendőrösködés.
Semmiféle hálát nem érdemel az az ember aki ezt teszi.
És semmiféle hálát nem várhat el egyetlen szülő sem a megszületett gyerekeitől, csak a megszületésük miatt.
Más dolog, ha az otthon és nevelés és a szülőkkel való kapcsolat olyan amilyennek lennie kell, ott kialakul(hat) egy oda-vissza szeretet és összetartás.Egymás megbecsülése.
Soha, egyetlen percig sem lehet és nem szabad a gyerek nyakába akaszkodni, ez a véleményem.De, ott kell lenni szívvel és lélekkel, mindenben segíteni kell őt, mert mint szülőnek - egyszerűen ez a dolgunk.
Van tehát olyan némber, aki egyetlen mondatával egy életre hazavágja a saját gyerekét......
az én nagyszüleim tanyasi emberek ill falusi kispiraos, náluk és környezetükben ismeretlen volt a cseléd
Anyukád "mentségére" még annyit, hogy gondolom 80-90 éves lehet, az ő fiatalkorában még nem volt hathatós fogamzásgátlás ill a társadalmi nyomás is sokkal nagyobb volt, nők is kevésbé voltak iskolázottak.
Ma azonban ezek a dolgok megváltoztak
Topikindítónak is sikerült kifognia 7 éve,amikor bőven elköttethete volna magéá.
Ja,akkor lelép a pasi, oda a pénz.
Valamit valamiért.
Gyereket nem akaró pasiból meg sokkal több van, mint ilyen nőből ,topikindítónak nem lett volna nehéz helyzete
Csendi, másik ember szüleire azért nem illene a gané szót használni.
Vannak nők, és férfiak, akik alkalmatlanok arra hogy szülővé váljanak. Ha ezzel tisztában vannak, az már egy óriási előny, tilos negatívumként elkönyvelni. Az, hogy milyen okot hoznak fel indokként, teljesen mindegy. De legalább nem álszentek. Az ilyen embereknek született gyerek pedig egy valamiért hálás lehet, az életért. Ennyi bőven elég, nem számít hogy az anya rosszul neveli a gyereket, nem számít hogy narkós, italozós, nem számít hogy prostituált. Ilyen esetekben nem kell tiszteletet érezni a szülők iránt, de hálát igen, az iszonytól függetlenül. Azok az emberek akik erre képesek, azok a felnőtt lét egyik jellemvonásával már rendelkeznek.
És le merném fogadni, ha topic indító egyszer őszintén elmeséli a gyerekének, hogy őt nem várta, nem akarta, a kapcsolatuk sokkal jobb lesz, mint azoké ahol az anya nem meri kimondani, igen, csalódás a gyerekem születése, gondozása, ezt én nem akartam. Ilyen esetben a gyerek még tisztelni is fogja a szülőt, hogy noha őt nem akarta, mégis becsülettel felnevelte.
Teljesen igazad van. az ember ne legyen gyarlo es foleg ne vallalja el. cask kicsit felment az agyvizem a "kiteljesedes" hatasara.
Mi a f@xom az hogy kiteljesedni anyaszerepben?
vagy barmilyenben?
ha az ember csinal valamit azt normalis korulmenyek kozt megprobalja ugy csinalni ahogy a legjobban telik tole. es nem azert hogy kiteljesedjen
en nem kiteljesedesbol szoktam jo vacsorat fozni hanem mert ehesek vagyunk es valami finomat akarunk enni. meg sose foztem kiteljesedesbol. te igen?
kevesek vagyunk itt a sok tokeletes peldanyhoz mint mackosajtban a brummogas.