Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
Ha nála kamu, azért nem olyan elrugaszkodott a sztori, hogy ne lenne ilyen a Földön. A lényeg me az, hogy egy témáróéjót beszélgetünk.
mér, és ha nyaral? simán lehet, hogy nem ér rá.
jövő héten szabin leszek, még vasárnap bedobok egy gumicsonT, aztán elhúzok e'hétre. hihi.
Most már én is csak a felmerült témák kapcsán írok, a topikindító remélem, már elment a barkácsboltba... :D ha ide nem jött vissza :D
Na szóval, ezzel részben vitáznék. Tudom, nem minden a nevelés, vannak öröklött és előre kódolt tulajdonságok is egy emberben. De egyrészt: kisgyereknél pl. a szokásokról még a szülő gondoskodik. Legyen a gyerek vehemens vagy lassú, szeleburdi vagy jó, a helyes táplálkozásra, napirendre, szóhasználatra a szülő szoktatja rá. Tehát kicsi korban még igenis nagyon sokat számít, hogy a veled lévő gyerek a te nevelésed-e vagy másé.
Másrészt: a konkrét példádra reagálva: egyáltalán nem biztos, hogy attól még, mert két gyereket ugyanazok nevelnek, ugyanúgy is nevelnek. Egyrészt mert nem is lehet ugyanúgy nevelni két különböző embert, még ikreket sem. Még nekik is másra van igényük is. DE: testvéreknél meg már végképp nem ugyanúgy nevelik a szülők sem őket, max. a felületes dolgokban. De általában az egyiket jobban kényeztetik, több mindent megengednek neki (pl. a nagyobb már kitapossa a kisebbnek az utat, a nagyobbnak már tízkor haza kell menni, a kisebbnek meg elég reggel lejelentkezni egy buli után), de még az is lehet, hogy ne ennyire felületes példánál maradjunk, hogy pl. az egyik egy gyűlölt nagyszülőre emlékezteti a szülőt, mert talán még külsőleg is nagyon hasonlít a gyerek rá, és ez már azt eredményezi, hogy másképp bánik vele. Szóval ugyanazt a reggelit kapják, csak éppen az egyik egy kis cseszegetés kíséretében, hogy már megint nem mosogattál el? a másik meg esetleg egy fejsimogatással kísérve...
Az alapvető jellemvonásokon kívül bizony ezek is hatnak egy ember felnőttkori jellemére.
És még valami: egyszer mondta nekem egy ikres apuka, amikor én is valami ilyesmit jegyeztem meg az ikrei különbözősége láttán, hogy de hát ugyanazok nevelik őket ugyanúgy... : hogy még az anyjuk hasában se volt ugyanolyan soruk. Mert az egyik A iker volt, a másik B, az egyiknek több táplálék, hely stb. jutott a másik rovására. És hogy minden jószándékuk és erre való törekvésük ellenére se hiszi, hogy ugyanannyi simogatás, ugyanannyi becéző szó, ugyanolyan gyors reakció jutna mindig mindkét gyereknek. A másik, hogy mást is igényelnek. Az egyik bújós, a másik menjmárinnen típus. Hogy ez már következménye a fentieknek vagy alap jellemvonás, nem tudhatja, de tökéletes önáltatás az is, hogy a gyerekeit "ugyanúgy" neveli két szülő, meg az is, hogy ugyanarra lenne szükségük is a gyerekeknek.
Aztán a felnőtt kori máson élősködés meg? Szerintem az már végképp nem a szülők felelőssége, hanem egy felnőtt ember egyéni döntése.
Ajajjjj... hogy fogod így fel nevelni egy életen át ? Nagyon szomorú amit írsz ....sajnálom azt a kislányt ...
Tudom, melyik sorozatra gondolsz, néha én is odakapcsolok, belenézek. A legtöbben mintha nem is ezen a bolygón élnének benne, valóban, de szerintem nálunk azért nem ennyire tré a helyzet. Talán nagyon el vannak szigetelődve egymástól a generációk, családok arrefelé, és az ősi ösztöneiket is régen elfeledték már. Meg talán józan ésszel sincsenek bőven megáldva. Vagy direkt a műsor kedvéért bénáznak, hogy legyen min szörnyülködni.
Én is láttam egy olyan részt múltkor, hogy miután megszoptatta (ő is a hóna alatt :O ) anyuka a gyerekét, csodálkoztak apucival, hogy miért tekereg, sír, nyűglődik... hát meg kéne büfiztetni vaze... mondta el nekik a védőnő kicsit később... szóval nem tudom, lehet,hogy ez már direkt a show kedvéért van, mert nem tudom elhinni, hogy valaki ne látott volna még akár rokonnál, ismerősnél de másnem tévében is gyereket, hogy szoptatás után büfiztetni kell... (nálunk is a lányom volt az első baba az én családomban, igaz, a férjemében nem, de azért ennyire elrugaszkodva én se voltam sose a való világtól...) Ha meg lettem volna, eljártam volna valami csecsemőgondozói gyorstalpaló felkészítőre.
Tök fura, hogy egyes emberek még az esküvőjük előtt is tartanak felkészítőt, próbát, mások meg a babájuk születésének is totál tudatlanul vágnak neki. Egyébként erre is érvényes szerintem az "aki tud olvasni, főzni is tud" szabály, vannak már nagyon jó könyvek ösztönükben nem bízó, kezdő szülők számára. Internet, műsorok is, ha még olvasni se tudnának netán... szóval... elég primitív az a sorozat, azért nem nézem rendszeresen, amiért a vetélkedőket sem. (ilyeneket nem tudni
címszóval... 
)
Nem már nyaraltatható életkorú gyerekekre gondoltam, hanem csecsemőkre.
Adott egy pár, helyzetbe hoznám őket, itt a kis csomag, tőletek függ, hogy életben marad-e? Azért válámi (!) kandi kamera nézné ügyetlenkedésüket és telefonos segítséget is kaphatnának...
Pár hónaposok már egész jól bírják a gyűrődést, talán nem tennének bennük kárt. Újszülöttet nem tennék ki ennek.
Nagyon fontos!! Kikötném a gyerekkel kapcsolatos feladatok megosztását a két nem között.
Ámérikai sorozatot szoktam elkapni, hol az elejét, hol a végét, (a TV-ben)amiben az előző napon született babát hazaviszi a friss szülőpár és kezdődik az élet, mostantól családként.
Sokszor nem állom meg és bizony rájuk kiabálok, különösen akkor, ha rázzák szegényt, vagy ütögetik a hátát.
Nem fektetik a karjukba, hanem a hónuk alá fogják a babát és úgy szeretnének szoptatni, ami persze igen sokszor kudarcba fullad és akkor jön/ömlik a táp. ÓÓ ez már egy másik, megosztó téma.
Ha tudomásul vette a szex mellékhatásait, akkor miért rinyál, hogy juj, nem értem, hogy lettem terhes.
El is vetethette volna.
Vagy,ami a legegyenesebb lett volna, megmondani apasinak, hogy nézd, én nem akarok gyereket
Többet között őt is áverte.
Egyébként gyakoribb ez a történet,mint hinnénk és sokszor fordíttt szereposztásban
Nő nagyon akarja a gyereket, pasi nem, pasi belemegy, azt hiszi,megszokja,aztán mégsem és lelép.
3 nap alatt nem volt egy, azaz 1 perce, hogy idevesse, bocs, most nem érek rá, jövök, ahogy tudok? Ez azért nehezen hihető.
Ki tudja? Nem biztos. Végül is ha nem jelentkezik, az pont szinkronban van azzal, amire panaszkodik, vagyis hogy sem ideje, sem érkezése saját magára. Lehet, hogy a pici most is leköti minden energiáját. Kollégám mondta, neki is két kicsi gyereke van, hogy ebben a melegben mindegyik olyan bugris... Pedig egyébként nagyon jó kis gyerkőcök.
Én szeretem a meleget, de már kezdek én is besokallni.
Persze hogy nincs. Mert kamu az egész.
Szerintem aki kihordott, megszült és nevel egy gyereket, az eléggé tudomásul vette a szex mellékhatását.
Ahogy írtam, én régen spirál plusz gumi kombinációval szexeltem a férjemmel, és ha késett, azonnal teszteltem, hogyha beüt a krach, azonnal mehessek abortuszra, szóval át tudom érezni, de igazából ez beteges, és túl kell lépni rajta.
Nekem még jobban elvette a kedvem az egésztől.
Szerintem a két érzés nem zátja ki egymást. Pl. a munkád is szeretheted, de attól még nem lenne rossz, ha csak a tengerparton süttethetnéd magad.
Köszi, nem kell segítség. Tudok olvasni.
Ez a nő nincs kiborulva.
Egyszerűen leírta, hogy nem szereti azt, hogy gyereke van
Nem mondta,h ki van borulva,hogy szivesen menne vissza dolgozni semmi.
Csak azt, h herótja van magától attól, hogy gyereke van
Nem muszáj vállalni a műtétet, de akkor vegye tudomásnak, hogy a szexnek vannak mellékhatásai is.
Egyébként ismeretm egy nőt,ai nagyon nem akart gyereket,akkoriban még nem lehetett elköttetni, minden hónapban kétszer is terhességi tesztet csinált, mindig váltogatva a márkákat
Még ha az aktuális szabályozás engedné is, a saját belátása szerint mérlegelheti, hogy kockáztat-e egy műtétettel, mert az mégsem gyerekjáték. Ott kezdődik, hogy altatás. Én pl. baromira nem félek tőle, de azért tudom, hogy bizony már önmagában annak is lehetnek mellékhatásai. Egy ismerősöm nemrég műtötték, fél szemére még mindig nem lát az altatás miatt, de még ezer okból kifolyólag ottmaradhatott volna az asztalon. Én 10 éve nem csináltattam meg egy sérv műtétet, mert nem akarok heges lenni. Laparoszkópiával szinte semmi vágással megoldható lenne, de nagyon csúnyán hegesedek, úgyhogy hiúságból még mindig sérvvel élek. Ezeket a döntéseket nem lehet objektíven megítélni.
Ja, mint a viccben....
Cigány asszony az urának a tengerparton:
- Hé, Gazsi, akarsz-e a hullámon lovagolni?
- Eriggy mán, még elevenen sem kívánlak....
Szó szerint egyetértek. Ha valaki nagyon ki van borulva, azon tényleg sokat segítenek a károgó varjak.
Volt egy tanárom régen, aki szokta volt mondani, ha valaki segíteni nem tud, legalább ne ártson. Már az is valami.
Nagyon sok gyenge jellemű ember van,aki hagyja hogy lyukat beszéljenek a hasába és végül belemegy olyan dolgokba,amihez abszolút nincs kedve-ereje-tehetsége
És most nemcsak a gyerekre gondolok ,de akár párválasztás,pályaválasztás, munkahely stb.
Nagyon kevés ember tud a sarkára állni és azt mondani, figyelj,én vagyok én, én ezt akarom és vagy elfogadod vagy hagyjál lógva.
Belemennek kényszerhelyezetekbe,amelyek megbetegítik őket.
A delphoi jósda ajtajára az volt kiírva: Ismerd meg önmagad.
Az önismeret fél boldogság, ha nem tudom, ki vagyok és mit akarok, ha nem kommunikálom ezt a környezetem felé, akkor mit várok?
Néma bornyúnak az anyja sem érti a a szavát.
40 fölött vagy 3 gyerek után lehet elköttetni magad. Egy ideig más volt a szabályozás, már bánom, hogy akkor még nem volt meg bennem az elhatározás, és nem csináltattam meg.
Úgy döntöttem, nem vállalom többé, úgyhogy lemondtam róla, mától ő már a te hullád.
na, jobban érdekel ők, mit gondolnak, mint a hullám, aki elúszott az árral... :)
Mióta beléptem írtam, hogy szerintem kamu...
Szerintem már rég nem hullámról szól az egész, engem pl. jobban érdekel, hogy az mint gondol, aki írta, hogy a 4 éves mellett nem érzi jól magát. Meg az is, aki írta, hogy azért nem akar gyereket mert még más tervei vannak költözik, meg szeretné maga beosztani az idejét mindig. Engem jobban ők mit gondolnak a hozzászólásaink után, vagy gondolnak-e mást is, mint előtte.
pl.hogy lesz ez még jobb is!
Te még mindig hiszed, hogy ez egy valós történet? Mióta megnyitotta a topikot, 3 napja, ide sem szagolt...