Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
Na,valóban 2014 márciusától ez a helyzet.
Azonban hullám lánya 2 éves és előtt 9 hónappal esett teherbe (hacsak nem elefánt, mert azok 22 hónapig vehmesek.)
Vagyis min 2013 januári fogantatású a gyereke.
És mivel 24 éves kora óta él ebben a kapcsolatban ,gondolom nem 2013 januárjában szexeltek először.
Akkor bőven lehetett elköttetni
2006 május és 2013 március között volt lehetőség elköttetni magát.
Ha most 38 éves, 29 éves korától volt lehetősége magát elköttetni, a lánya fogantatásakor is életben volt ez a tv.
Hát igen, ez megint ízlés és egyén dolga, kinek mi az érdekes (élet). Mindenkinek más. Nekem, neked, harmadik embernek.
Nem illuzió, hanem statisztika. Általában jól megnevelt szülőknek, jól megnevelt gyerekei lesznek, és ezt viszik is tovább.
Az hogy ismersz kivételt az egy dolog..., de nem az az általános szerintem...
De bizony kell, vagy 3 élő gyermek, vagy a 40 év. (Vagy annak megalapozott egészségügyi kockázata, hogy egy esetleges terhesség az anyára életveszélyes lenne.)
Én ezen teljesen fel vagyok háborodva. Ugyanis aki tudja, hogy nem akar (több) gyermeket vállalni, annak szabad most kitenni a testét akármelyik hormonális vagy művi eszköz hatásainak, esetleg kockáztatni a kisebb hatékonyságú eszközökkel/szerekkel. Mert egy abortusz mindjárt jobb, etikusabb nyilván, mint az egyenes út, egy megelőző önrendelkezés.
Amikor a gyerkőc született, a szabályozás még sokkal szabadabb volt. Akkor rákérdezett az orvosom, hogy hogyan tovább. Tiszta hülye voltam, hogy akkor nem mertem a véglegesség mellett dönteni. Ma már tenném, csak győzzem kivárni, hogy 40 legyek.
Az csak egy illuzio, hogy sajat gyerekeddel csiszolodsz, es hogy ha megfeleloen igyekszel a leheto legjobbra nevelgetni, akkor jol sikerult emberke lesz belole.
Kozeli kornyezetemben van egy mar felnott testverpar, ugyanazon anya-apa nevelgette oket egyutt kamaszkorukig, kamaszkorukban a szulok elvaltak. Ma az egyik fiu dolgos, csalados ember, 2 gyerekkel, biztos munkahellyel, felesegenek is biztos munkahelye van, fizetik lakbert-szamlakat es meg nyaralasta is jut nekik - mig a masik azt keresi, kinel lakhat es ehet eppen, merthat onmaganak o alberletet nem fizet, mert akkor nem jut szorakozasra, ha dolgozik 1-2 honapig utana addig nem dolgozik, mig a keresett penzt el nem szorakozta(ugy, hogy kozben mindig masnal eszik es lakik, neki az semmibe nem kerul). aztan ha megszorul, probal kerni anyjatol-apjatol kis lovet, persze nem kolcson.
Szoval onamitas, hogy a sajat gyerekre hat is a jora neveles - van, amelyikre igen, van, amelyikre meg nem.
Gondolom az eddigi joindulatu hsz-eid hatasara elkezd vegre privizni veled es ragni fogja a kuszobodet, hogy adjal mar jo tanacsot nekije az emlitett szuneteket illetoen!
Veled is nagyon egyetértek.
Én is gyerekre vágytam nem szülésre és nem a kis tehetetlen batyura. Én is azt a korszakot élveztem igazán, amikor már voltak vagy másfél évesek, előtte voltak nehéz pillanatok.
Saját gyereknél jobban fáj, ha épp neveletlen, nem kedves, meg úgy az összes rossz tulajdonsága, és az ember próbálja jó irányba vinni. Kölcsöngyereknél meg hát addig elviselem.
Valamelyikőtök hozzászólásánál pont ez is beugrott, (aki 4 évestől nem tud megmozdulni annál), igyekszem úgy nevelni őket, hogy én el tudjam viselni a viselkedésüket, sőt szeressek velük együtt lenni... én utálnám, ha azért kellene lepasszolni őket, mert már magamra akarom csukni az ajtót, hogy kifújjam magam.
Nem mondom néha jó, azt csinálom, amit én akarok dolog. De nálunk már nem azért viszik el őket, hogy kifujjam magamat, hanem mert 1. ügyet intézek, 2. egyszerűen vágynak a társaságukra.
Jól beszélsz! Egyet értek minden soroddal!
Aki nagyon nem akar gyereket, miért nem kötteti el magát?
Jópár éve lehetőség van rá és nem kell már hozzá se 3 gyerek, se 35 év.
trivila, pont ezt mondom én is, ez a nő nem kiborulva írta, hogy jaj, most úgy érem összecsapnak a fejem felett a hullámok,hanem szépen, higgadtan leírta, hogy nem tud megbarátkozni a saját gyerekével
ha már most kivan, hogy nem tudja kinek leadni a gyereket, mi lesz, ha jönnek az ovis, no pláne iskolás szünetek?
"Szerintem ez is része az életösztönnek egyébként, mégpedig az élet továbbadásának késztetése miatt."
Ez a szaporodási ösztön.
Az életösztön az egyén SAJÁT életben maradásának ösztöne. Szerintem.
Persze, kockázat, de szerintem van különbség egy természetes, alapesetben problémamentes, az élet velejárójaként működő dolog és aközött, hogy TUDOM, biztosan nem teszek jót vele magamnak és lehet, hogy a gyerekemnek sem, amennyiben végül megszületik. Mert. pl. rámegy a házasságom és apa nélkül kell felnevelnem, vagy az egészségi állapotom károsodik és nem tudom megfelelően ellátni.
A gumi igen biztonságos, csak jól kell tudni használni. A tiniknek sem azért ajánlják mellé az esemény utánit, mert szar, hanem mert még ügyetlenek, és hibázhatnak.
Aki még nem szült, annak a spirál kilőve. Marad tehát a tabletta, ami ugye hát nem arról híres, hogy nagyon használna az ember szervezetének. Aztán, ha mégis akar valaki gyereket, majd kiderül, hogy mennyire baszta szét a szervezetét a tabletta.
Szóval, nekem meg továbbra is az a véleményem, hogy primitív hozzászólás volt részedről ez a vicc kategória duma (degradálva ezzel felnőtt embereket, akikről lövésed nincs, hogy miért ezt a módszert alkalmazzák), egy olyan dologgal kapcsolatban, amivel max. neked vannak rossz tapasztalataid, általánosságba véve semmivel sem hatástalanabb fog. gátló eszköz, mint a fent említettek.
Mindjárt elsírom magam komolyan. Megalázták. Anyám!
Azt lehet megalázni, aki hagyja.
Az óvszernél legalább tudom, hogy mikor vegyek be esemény utánit. A spirálnál meg vagy megúszom, vagy nem.
De te is írod, hogy fáradt, elborult pillanataidban voltak hasonló gondolataid. Nem kipihenten, nyugodtan, kétéves, értelmes gyerek mellett, külső segítségek mellett, egy fórumra írogatva. Még a jog is különbséget tesz hirtelen felindulásból elkövetett és előre megfontolt tettek között. Ez a nő nyugodtan írja le, hogy megbánta a gyerekét. nem azt írja, hogy fáradt vagyok, kétóránként kelek, vegye már ki valaki a kezemből a csecsemőt és hagy aludjak végre nyolc órát egy huzamban, mert megdöglök... hanem azt írja a kétéves gyereke mellett higgadtan, szépen, hogy megbánta. Én ezen vagyok kiakadva. Na mindegy, hagyom is, beteg ez az egész dolog. szép napot kívánok mindenkinek!
Szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben, de el tudom képzelni, hogy valakiben annyira erős az utód utáni vágy, hogy kockáztatja érte akár az életét is. Hiszen elvileg egy sima szüléssel is ezt teszi az ember, nem? Persze, nem úgy fogunk neki, hogy ebbe bele is lehet halni, de azért mindenféle mellékhatást kockáztatunk vele. Mindezt az utód kedvéért. Szerintem ez is része az életösztönnek egyébként, mégpedig az élet továbbadásának késztetése miatt.
"ez az a dolog ugyanis, amit az ember vagy nagyon akar, vagy nagyon nem..."
Soha nem értettem, hogy hogy a fenébe lehet annyira de annyira akarni valamit és annyira kiborulni, ha mégsem teljesül, amiről nem is tudjuk, hogy milyen.
Természetes, hogy az ember utódokat szeretne, erre vagyunk beprogramozva, de nem normális dolog szerintem, ha a szaporodás ösztöne felülírja az életösztönt. Gondolok itt arra, hogy az emberek képesek a végletekig elmenni - kockáztatva a mentális és fizikai épségüket - azért, hogy utódot hozzanak létre.
Vagy a már meglévő utódnak totálisan alárendelni magát.
és persze minden ember a saját tapasztalataiból tud kiindulni, én se vagyok kivétel: elég sok nőt ismerek ahhoz, aki óvszer mellett esett teherbe, és rohanhatott sürgősségi fogamzásgátlásra, ahol megalázták, mint valami utolsót, sőt korábbról olyan nőt is, aki - sürgősségi fg. híján - terhes is maradt, abortuszra ment. Aztán gyerekeket is ismerek, akiknek az indián nevük Lyukas Gumi lehetett volna, csak hogy az előző viccre utaljak. Tanítványom is esett már így teherbe, nem is egy. Szóval engedtessék meg nekem, hogy ezek után viccnek tartsam a gumit egy olyan esetben, ha valaki ennnnnnnyire NEM AKAR gyereket, hogy még a születése után is bánja a létezését!!! Bocsánat, de ez a véleményem, és ez nem is fog változni.
Olvastam a hozzászólásokat, szegény t.i. ki merte írni, amit sokan saját maguknak se mernek bevallani a legnehezebb pillanatokban se.
Én bevallom, nekem is volt hasonló gondolatom, amikor hónapokon keresztül 2 óránként kelni kellett, amikor már olyan fáradt voltam, hogy a víz levert, csuromvizesen ébredtem a nyekergésre.
Nekem a csecsemőkor volt a legrosszabb, aztán amikor már kommunikálni lehetett, egyre jobbá vált a dolog.
Igazából amikor gyereket vállaltam, sose a babagügyögésre vágytam, az az időszak szerencsére egy múló állapot. Aztán 3-4 éves kortól már értelmes gyerekeim voltak.
Van, aki a csecsemőkort élvezi, és amikor a gyerek kezd önállósodni, akkor jön rá, nem ilyen lovat akartam. Vagy a kamaszkori problémáknál. De szerintem olyan nincs, hogy soha nem fordul meg egy szülő fejében, mennyivel egyszerűbb lenne az élete gyerek nélkül.
Nagyon fontos lenne úgy nevelni, hogy igenis, megmaradjon az anya saját kis ideje magára. Ne kelljen 5 percenként ugrani a gyerekhez, ne járjon kézről-kézre a kisgyerek, pici korától meg kéne tanítani, hogy egyedül is elfoglalja magát. Legalább félórákra. Ha az anyának néha van szusszanásnyi ideje a saját dolgára, akkor nem érzi magát a gyerek rabszolgájának. Ez nevelés kérdése.
Oké, persze, bele is lehet kötni az embernek minden szavába. Hajrá. (az óvszernél egyébként a kiszakadásnál mondják az esemény utánit - nem én, hanem bármely felvilágosító írás. Lapozz fel egyet, talán ezek után még érdekességet is tartogathat számodra) Baromira nem egyenértékű azzal, hogy spirál mellett száz évente egyszer teherbe esik valaki... de azt hiszem, nem is a védekezési módszerek voltak a topik témái... ha jól rémlik.
Jaj ugyan már!
Ezen az alapon minden dugás után vegyél be esemény utánit mondjuk, ha spirálod van, mert hát ugye amellett is teherbe lehet esni.
Nincs 100-os módszer, mindenki azt használ, ami a neki legmegfelelőbb.
Csak mert te nem szereted, még nem a vicc kategória.
Hozzád képest ez eléggé primitív megnyilvánulás volt.
A kölcsöngyerek amcsi filmekben beválik poénnak, sőt a végére giccsnek, de a valóságban ez nem így van. Nálam is nyaraltak sokszor rokongyerekek, amikor már felnőtt voltam de még nem volt saját gyerekem, de ég és föld a különbség a sajáttal. Ebből nem lehet és nem is szabad messzemenő következtetést levonni. Egyfelől ugyanis az idegen gyereket jobban elkényezteted, több mindent ráhagysz, másfelől a rossz tulajdonságait se neked köszönheti, szóval az átmenetiség tudata teljesen mássá teszi az egészet.
A sajátodat (tudatos esetben) már magzat kora óta úgy "tartod", hogy a lehető legjobbat tegyél neki. Igyekszel helyes szokásokat kialakítani benne, vigyázni az egészségére, tanítgatni stb. A kölcsöngyerek viszont sokszor neveletlen, gépfüggő, nem tudja normálisan kifejezni magát etc. A másik: ha abból indulsz ki, hogy a tiéd is ilyen lenne, nem is szülnél. :D Más elrontott gyereke nem mutatja be, milyen lenne az, ha kezdettől egy sajáttal csiszolódhatsz össze. A saját gyerek ösztönösen érzi a te határaidat! Lehet, hogy át akar rajtuk néha lépni, de pontosan érzi azt is, ha most határt sért! Az idegen a saját nevelője határát érzi, nem a tiédet.
Utána folytattam a gondolatot: a környezetét sem, a gyerekét sem, saját magát sem kéne ezzel fárasztania. Nem az, hogy nem nyithat topikot, miért ne tehetné, de ezzel továbbra is azt a gondolatot érleli, mantrázza, hogy "megbántammegbántam". Pedig ezen a tényen már úgyse változtathat, akkor talán jobb lenne a hozzáállásán változtatni. Szerintem. Mindenkinek jobbat tenne vele, de legfőképp saját magának.
Minden mélyebb érzelem úgy keletkezik, ha érleljük magunkban, ha teret engedünk neki a lelkünkben. Még egy szerelem is így teljesedik ki. Először van egy láng, egy szimpátia, egy vonzalom, aztán ha lát rá az ember esélyt, érlelgeti magában ezt az érzést, amíg szerelemmé nem dagad. Na most egy meglévő ember létéről érlelgetni azt,hogy megbánta, megbánta? Mit változtat már rajta? - ellenben undorító dolog szerintem.
Szerintem te azért veszed ennyire sarkosan magadra ezeket, mert azt hiszed, azokra írom/írjuk, akik nem akarnak gyereket! Pedig szó sincs erről, ezt is leírtam már sokszor. Aki nem akar gyereket, az önmagát ismerve felelősen dönt úgy. Ha viszont már tudatosan megszült egy új életet, utána ne mantrázgassa már, hogy megbánta, hanem alkalmazkodjon az új helyzetéhez. (ha azt írnám, hogy adja örökbe, még jobban ki lenne akadva, mondjuk akkor talán már jogogan!)
Nagyon tetszett a megfogalmazás. Egyetértek.
Na ja és legalább olyan következetesen kell a kuttyokat is felnevelni. Nagy lelkük is van.
Nem rossz előiskola, de azért egy gyerek...hosszabb távon derül ki, hogy jól csináltad-e?
jah látom elment az elöző hsz is, csak nem láttam, bocs.