Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megbántam a gyereket...
Létrehozva: 2015. augusztus 10. 11:56
Megbántam a gyerekvállalást...ez van!
Mindjárt az elején leszögezem, hogy imádom a 2 éves kislányomat, és a legnagyobb szeretetben-odafigyelésben nevelem!!!
de sajnos megbántam, hogy megszültem, későn is 36 évesen véletlenül estem teherbe, gumi mellett!
Amúgy sem igazán akartam soha, mert jó volt úgy az életem a párommal, ahogy volt.Kényelmes-kötetlen, csak mi. Hogy önző lennék? ...lehet.
Elvetetni nem tudtam, mert a párom már rég akarta, hogy legyen babánk, ez a lehetőség mikor megtudtam szóba sem jöhetett volna.
Valahogy nekem ez nyűg,nincs magánéletem, csak róla szól az egész nap, nem tudok kikapcsolódni , nem tudom azt csinálni amit én akarok.(ugyan anyukám nyugdíjas,ő szokott rá vigyázni bármikor, mikor megkérem rá, de max 1-2 nap)
Hogy nem vagyok anyának való? Ilyen értelemben lehet nem, de viszont mint az elején is írtam, a kislányomat nagyon, de nagyon szeretem!
A párommal kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban élünk immár 14 éve, ő neki ezt meg sem említem, hogy megbántam , hogy vállaltuk a gyermekünket, és nekem valahol nyűg, mert egy világ omolna össze benne, és rettentően megbántanám, de legbelül sír a lelkem.
Most zúdíthatjátok rám amit akartok...tessék.
Pedig a ferjeddel jo lenne, ha oszinte lennel - nem egyszercsak mikor mar 100 000%-osan eleged lesz az egeszbol es indulatoan boritanal - ha nem ilyen vagy, bocs a feltetelezesert, de altlaban igy szokott lenni olyan embereknel, akik tul sokaig magukban tartjak a kimondanivalot.
nehany evvel ezelott volt mar ilyen topic. amit a Ti. kapott, az leirhatatlan. nem tudom hogy a regi, es ez a topic provokacios kamu-e, de azt igen, hogy egy erzessel nem lehet vitazni. az erzes nem a racionalis tartomanyban "lakik", tehat felesleges barmifele rahatassal, meggyozessel valo probalkozas, frocsoges, gyulolkodes. ez egy helyzet, amit tudomasul kell venni, es mint olyan a legteljesebb maganugyed. nem tartozik senkire. a ferjedre sem, a gyerekedre pedig foleg nem. ami viszont mindenkire tartozik, az a cselekves, a hozzaallas, es mivel nalad hianyzik egy darab a puzzlebol (amennyiben nem kamu a topic), neked nem 100-on kell teljesitened, hanem 200-on, hogy ne tedd tonkre a korulotted eloket. ha szereted a kislanyodat, -es irod hogy szereted- akkor tudod iranyitani, es is nem fog tulsagosan nehezedre esni. csak egy kicsit. azt meg kibirod.
azt viszont nagy ivben keruld el hogy meg egyszer terhes legyel. ha "baleset" tortenne akkor vetesd el anelkul hogy szolnal rola, mert meg egy ilyen akaratlan gyereket nem birnal elviselni hosszu tavon.
zékel semmit, sem a férjem , mert 1000%-osan szeretem és gondoskodok róla, sokat beszélgetünk, játszunk, programokat csinálunk közösen, meséket nézünk, meséket olvasok neki, együtt sütünk-főzünk, már most segít, ahogy tud. Ismét kijelentem 1000-os anyja vagyok !!!
Azt te csak hiszed,h nem érzékel, én elhiszem, hogy mindent 100%-osan megcsinálsz,sőt ha lehet inkább 140 %-osan, hogy enyhítsd a lelkiismeret-furdalásod, de hidd el gyerek semmit nem érez meg annyira, mint azt,h nem kívánt személy.
És ne jöjjetek azzal, hogy ha vissza megy dolgozni,majd megváltozik ,mert most sem azzal van baja, hogy hiányzik a munka,meg a karrier,meg a társaság,hanem azzal,amit leírt
en pontosan ertem mi a problemad , de ezt te itt keves emberrel fogod megertetni , ne is eroltesd.
azert IS vagy tokeletesen gondoskodo anya mert ezzel is ellensulyozod hogy sosem akartad hogy a vilagra jojjon. mindig jo anyja leszel es nem kell hogy eroszakot tegyel a lelkeden.amit te erzel belul cask es kizarolag rad tartozik, nem kell hogy masok tudjak, mert ebben a mai alszent vilagban cask ajuldoznak ha valaki oszinte mer lenni ilyen kerdesben.
a ferjednek meg plane ne mondd meg utolag ertelmetlen lenne es cask bantanad vele. tudod ez olyan mintha megcsalja az ember a ferjet, amit az sose tud meg es a "nagy oszinteseg" heveben kitalal vele. ezzel meg nem tortentte nem lesz a csalas, a ferj megbantodik, csalodik megszunik a bizalma de ami tortent azon mar nem valtozik semmi. EZERT felesleges olyasmit elmondani amin valtoztatni nem lehet cask masnak okozna fajdalmat.
De akkor mi a kérdés?
Ha valaki sosem akart gyereket es a ferje kedveert megszulte az soha nem fogja azt erezni mint aki nagyon vagyott a gyerekre.
raadasul ha a gyerek nem lesz mondjuk olyan (kulso vagy belso tulajdonsagokra gondolok) amilyennek a mama szeretne, vagy eppen sikertelen , problemas gyerek lesz akkor a legkisebb problema eseten is eszebe fog jutni hogy nem akarta ezt a gyereket.
az csak olyan bizakodo almodozas hogy majd megvaltozik a felfogasa , majd megszokja majd igy majd ugy.
pontosan ugy mint amikor valaki akarata ellenere apa lesz.
en ismerek olyat akinek 2 lanya van, sose akart gyereket, az elsot meg csak elfogadta de amikor az asszony 2. alkalommal teherbe esett "veletlenul", en mondtam neki , ez nem lesz jo el fog hagyni emiatt a ferjed. Nevetett es azt mondta hogy " a dehogy majd megszokja ne felj". a 12. heten mentek volna valami vizsgalatra a ferj se nem telefonalt se nem ment el. a csaj hazaert a vizsgalatrol a pasi elvitte a cuccait es lerakta az asztalra a lakaskulcsot. a 2. lany mar 20 felett van az apja soha nem talalkozott vele, es a masik lannyal is megszunt a kapcsolata . fizetett utanuk de sose akarta latni egyiket se.
ezert mondom ha valaki megbanta vagy nem akarta az max. kulso szemlelok kedveert "valtozik" meg. belul soha.
A lányom nem érzékel semmit, sem a férjem , mert 1000%-osan szeretem és gondoskodok róla, sokat beszélgetünk, játszunk, programokat csinálunk közösen, meséket nézünk, meséket olvasok neki, együtt sütünk-főzünk, már most segít, ahogy tud. Ismét kijelentem 1000-os anyja vagyok !!! Sokszor csak nézem, ahogy játszik, és elérzékenyülök, mert látom, hogy ő az én lányom, én szültem, belőlem van, egy ártalmatlan kisember, és nagyon szeretem őt.Sem érzelmi-értelmi-odafigyelési dologban nem szenved hiányt! Rengeteg ruhája-cipője-játéka, minden van...tiszta ruhában van mindig, mert lecserélem, ha koszos. Vágom a kis körmét, ha már egy kicsit megnő, és még ezernyi dolgot tudnék felsorolni, de felesleges, nem ismertek engem, inkább túlon-túl gondoskodó anya vagyok.Ha bibis lett valahol , rögtön puszilom, gyógyitom.Nem ezekkel van gond!!!!, hogy én nem látom el rendesen, vagy nem akarnám, hanem nem szabadott volna vállalnom. Ő mostmár itt van, és ő az én kislányom, és mindennél jobban szeretem. Ennyi.
Vagy eppen adja el a KFT-jet a NAV-tartozassal
Ebedeltet-mosogat-gyereket lefektet, esetleg o is alszik 1-2 orat ebed utan....
Ledienn, Csendike: Szerintem ez nem annyira sarkos, mint az indito hsz-bol lejon. Kb. mostanra lehet elege az otthonlevesbol a 2evessel. Nem mindig egyszeru egy kisgyerekkel, plane olyasvalakinek nem, akinek nem csak ez az elete celja. Szerintem ha visszamegy melozni (mar ha van hova visszamennie), meg hajlando magara meg hobbijara "aldozni" par orat, mar nem fog ilyeneket gondolni meg a legrosszabb hangulataban sem a topikindito.
Na de hol a topiknyitó?
Azért,mielőtt teljesen belefeledkeznél saját magad sajnálatába,gondolkodj!
Szerinted a kislányod nem érzi,erzékeli azt,hogy neked a hátad közepére sem kell,kellett ő? Te tényleg azt hiszed,a férjed sem érzékeli,hogy neked csak púp a hátadon a kislányotok?
Azt írod,szereted a kislányod. Az miben nyílvánul meg? Szoktál vele beszélgetni,játszani,mesélni neki? Egyébként meg lepasszolod a nagyinak.
Adsz neki rendesen enni,rendesen ruházod,de ez a minimum egy szülő részéről!
Önsajnálat helyett inkább próbáld elképzelni,miképp fog felnőni,mit érez az a gyermek,akit ennyire nem akar,akart az anyja,aki ennyire útban van!
Ha nem megy,kérd szakember segítségét!! Nem miattad,hanem a gyermek lelki fejlődése miatt.
Ps:Csak remélni tudom,hogy ez a topiktéma nem trollkodás vagy provokáció.
OFF: van még jó néhány módszer, aminek semmilyen hatása nincs az egészségre, ezeket akár kombinálni is lehet (pl naptármódszer gumival). Én sem hagyatkoznék csak a gumira, ha semmiképpen nem akarnék gyereket. Mondjuk ezt nem hánynám más szemére, mert ugye elvileg megbízható fogamzásgátlási eszközről beszélünk, csak a gyakorlatban rengeteg balesetről hallani, így én nem lennék nyugodt.
Az előző hsz-m elcsúszott, ezért javítom:
A férj viszont - nyugodtan mondhatom - átverés áldozata.
A már megszületett gyermeknél azon nyavalyogni, hogy "miért is szültem" - ez meg egyenesen gusztustalan.
Nem is hiszem el, hogy egy ilyen mentalitású nő mindenben olyan tiszta lélekkel tud a gyerekéről gondoskodni, mint a többiek.........
Szegény gyerek.........
Ez pontosan így van.
A férj viszont - nyugodtan mondhatom - átverés áldozata.
A már megszületett gyermeknél azon nyavalyogni, hogy "miért is szültem" - ez meg egyenesen gusztustalan.
Nem is hiszem el, hogy egy ilyen mentalitású nő mindenben olyan tiszta lélekkel tud a gyerekéről gondoskodni, mint a többiek.........
Szegény gyerek.........
OFF: Egészségügyi hátránya valóban nem lesz. Csak mint a példa mutatja, gyereke :)
OFF vége.
off: Tudomasom szerint a gumi a legjobb arra, hogy ne csessze el a no az egeszseget csak azert, hogy nyugiban szexelgethessenek a ferjevel egyutt, akinek meg semmi egeszsegugyi hatranya nem lesz sem a gumi miatt, sem a mas hormonalis modszerek miatt.
ON
Szerintem Te vagy az, akinek mennie kene azonnal dolgozni, gyereke meg bolcsibe adni, es egyaltalan nem torodni avval, ha valaki ezt a szemedre akarna vetegetni! Es bolcsibe hozasba-vivesbe ferjedet is belevonni, 1-2 napra munka utani magadnak szolo programot csinalni, es emiatt kesobb hazaerni, de nem lelkifurdalni emiatt!
Es szerintem igenis megerdemelne a parod, hogy oszinte legyel vele, hogy Neked mas is kell az eletbe, mint anyanak lenni - tok normalis dolog egyebkent, a parod sem csak apa, gondolom, hanem melozik is, azaz elmegy otthonrol es mig nincs otthon, nem azon ragja magat mashol/a munkahelyen, hogy mit kene eppen tenni a 2evessel.
nyelve, gratulálok.. szóval NYELE
Elsőre az a kérdés futott át az agyamon, hogy aki nagyon nem akar gyereket, az mért gumival védekezik, de nem teszem fel, már úgy is mindegy...
Hát, ez már veszett fejsze nyelve, úgymond. A gyerek már megszületett. Szerintem ne hergeld bele magad ebbe a "megbántam, megbántam, megbántam" gondolatba, mert akkor egy pokol lesz az életed (mármint a saját belső lelki életed). Próbálj megbarátkozni a gondolattal, hiszen ezt már nem lehet visszacsinálni.
Lehet, h most így gondolod, de várj még pár évet ezzel a kijelentéssel.
A 2 éves, persze sokszor nyűg, düh, bánat, fáradtság.
De eltelik az a kis idő és igazi kis csajszi lesz, akivel jókat lehet beszélgetni, nevetgélni, lányos programokat csinálni és tuti tök értelmes lesz, cserfes, cuki.
3 évig szerintem se egy nagy truváj ez a gyereknevelősdi
sőt, kifejezetten púp tud lenni, de ha már nincs annyira rádkattanva már jobb lesz. Ha majd nem kell lesni, hogy siessél haza, "mertjajjmilesznélküled".
Én nem zúdítok rád semmit. Szerintem jó, hogy leírtad, mert csak így érvényesülhet az egyetlen pozitív dolog, ami ebből a történetből származhat, a tanulság, ami talán jól jön valakinek: hogy soha ne vállaljunk gyereket másvalaki kedvéért! Sem a társadalmi nyomás miatt, sem a párunk miatt, sem azért, mert félünk az egyedülléttől, sem azért, mert félünk, hogy kifutunk az időből stb! Csak és kizárólag akkor kell gyereket vállalni, ha teljes szívünkből vágyunk rá, ha készek vagyunk felforgatni érte az életünket. Ha pedig nem így van, akkor tenni kell azért, hogy még véletlenül se foganjon meg az a nem kívánt gyerek.
ja, és sokunknak vannak ilyen gondolatai, hogy mifenének kellett ez a gyerek, már szabad lennék, stb. csak nem mindenki vallja be.
van ez így. majd elmúlik. és ahogy egyre nagyobb lesz, egyre szabadabb leszel te is. apuka meg segítsen be néha.