Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idegesítő a kölyköd!!!
Létrehozva: 2015. augusztus 3. 10:23
Kedves anyuka, aki azt hiszed, hogy jaj de aranyos a kölyköd, és mennyire boldogok vagyunk mi, a többi nyaraló, hogy állandóan az üvöltözését, rohangálását és a hangos játékait hallgathatjuk.
Hát elmondanám: NEM ARANYOS, HANEM ROHADTUL IDEGESÍTŐ a gyereked, és legszívesebben felrúgnánk veled együtt, hogy megnézhessétek közelről a Göncölszekér alvázszámát.
Senkit nem érdekel, hogy te hogy buktál bele a gyereknevelésbe, és milyen idegesítő kis korcsot tartasz otthon. Mert tartod, de nem neveled, embertársaid bosszúságára.
Lehet vergődni, vernyogni, ajvékolni, attól még te maradsz a kretén, nem azok, akiket a kölykeid nonstop idegesítenek.
Csak hogy tudd. Ha nem nézel oda, talán kap vmit a kölyköd, amit tőled kellett volna megkapnia.
Maximálisan egyetértek Veled. Az étterem nem játszótér, nem rajzolószoba.. és hasonlók. A kisgyerekek pedig nem hülék, hogy ne lehessen nekik megtanitani, hogyan kell viselkedni egy étteremben..
mi kettesben voltunk ma vacsizni, de az étteremben volt egy ifjú pár egy kisfiúval, olyan két éves lehetett a kicsi. Beültették az etetőszékbe és bevonták a társalgásba a kisgyereket. Beszéltek hozzá, hol anya- hol apa. szemkontaktust teremtve....ők egy család voltak, nem pedigkét ember- gyerekkel. A kisfiúnak esze ágában sem volt az, hogy kimásszon, hisztizzen, vagy rohangáljon. Mert foglalkoztak vele.
Hát az frankó lehet, jól körül vagy véve, hajnaltól éjjelig. (Mondjuk nálunk a szomszédban éjfélkor indul útjára a gyönyör, ettől eltekintve "normális" ház. Van egy közös udvar játszótérrel, mert elég sok gyerekes család van. Előtte olyan házban laktunk, ami tele volt nyugdijassal, úgyhogy megéltük a két végletet. A nyugdijas házban pisszenni sem lehetett a lépcsőházban, csak megfontoltan, méltóságteljesen közlekedni a lépcsőn, ahogy a többi lakó, mert a nevetgélés és a lépcsőn való "lerohangálás" rosszallást vont maga után.
Most itt a gyerekek között kicsit mi érezzük túlkorosnak magunkat, tekintve, hogy a mieink már a huszas éveiket tapossák, tehát nem a játszótéri korosztály, unokák még nincsenek. A távoli cél majd egy családi ház, de az is inkább akkor, amikor majd nem kell dolgozni járni. Akkor lesz ház és végre lesz kutya is!!
Az utóbbi időben megfigyeltem valamit. Több emberen is (ismerőseim közül). Azok az emberek, akik tartósan egyedül élnek, a beszélgetés során nagyon hamar saját magukra terelik a szót. Ha felbukkan egy téma, csak nagyon rövid ideig tudják hallgatni olyan összefüggésben, hogy mit gondol róla a másik, vagy hogyan gondolkozik róla a másik. Tök érdekes.
Már egy ideje csak a köszönésre korlátozódik a kommunikáció, mert igen rühellem. Nem csak emiatt, másért is. Szóval nem mondok én neki semmit. Pedig lehet, hogy kéne szólni neki. Az ilyen egyedül, kontroll nélkül élő emberek sokszor talán nem is sejtik, hogy nem oké, amit csinálnak.
Én sem alszom semmi ebben a mocsok meleg. 4. emelet, lapos tető, sejtheted.... Egyébként is rossz alvó vagyok. De sosem kelek fel éjjel vagy hajnalban kótogni. Valahogy mindig az jár a fejemben, hogy azért, mert én nem tudok aludni, más még tud, vagy legalábbis szeretne.
Igaz, a másik fali szomszédom (ő egy szintben lakik, de a szomszéd lépcsőházban) meg éjjel szokta irtó hangerővel bőgetni a tévéjét, meg operát, stb. Nappal néma csönd van, de éjszaka időnként még a rezonancia is érezhető. Azért érdekes, mert még egy szekrénysor is ott van köztünk, nemcsak a tűzfal. Nála meg este 11 után indul az "élet".
Mondd neki, hogy legyen a vérében a tapintat is :)
Azt hittem, hogy csak ebben a kánikulában kel hajnalban, ami még érthető is lenne.
Ki lehet fogni sajnos. Én laktam 4 lakásos házban is, de oda is jutott egy ppata, úgyhogy a kevés lakás sem garancia semmire.
Szerintem elég egyértelmű a határvonal. Ha a kölök homokot szór a másikra, és anyuci nincs ott valamiért, szóljanak, persze. De az a szitu, amit írtál más tészta. Ha a gyereked a jelenlétedben nekirohan a nagymamának, akkor nem egy vadidegennek kéne odállnia papolni, mert neki ahhoz az égviágon semmi köze. Neked meg max a nagyinak van hozzá köze. Neked és esetleg a nagyinak kellene ott és akkor elmagyarázni, hogy miért nem jó ötlet felborítani a nagymamát, nem pedig egy szemtanúnak.
Az, amelyik egy étterembe betérve nem érzi kirekesztettnek önmagát, mert a szülei épületes beszélgetést folytatnak egymással visszafogott stílusban.
Amelyik gyereknek természetes hogy kiskorától éttermekbe viszik, és már az első alkalommal tisztázzák vele hogy ott másokra is tekintettel kell lenni, amelyiket belevonják a beszélgetésbe a korához illően, amelyiknek más alkalmakkor adnak tombolási lehetőséget, az a gyerek érzékelni fogja a helyzetet, és képes lesz nyugodtan viselkedni. Nem, nem kell végigülni egy gyereknek amíg kihozzák az ételt, lehet vele sétálnia az egyik szülőnek, nagyobb gyerek is elsétálhat látótávolságon belül. Étterme válogatja, lepukkant sznob helyre tilos gyereket vinni, kinézik.
Az étterem családi étkezések alkalmával azt a célt szolgálja, hogy a család ne csak a gyomrát töltse meg, hanem beszélgessenek egymással, érzelmileg is töltődjenek fel. Nekem furcsa, amikor a szülők úgy gondolják hogy kütyüt adnak a gyerek kezébe, azzal már megoldódnak a gondjaik. Tehát egy gép...helyettesíthet egy szülőt? Nem csodálom, hogy ezeknek az embereknek szófogadatlan a gyerekük.
Persze, mert ő hajnalban kel. Azt mondja, a vérében van a hajnali kelés. Mondjuk este a tyúkokkal fekszik, az is igaz.
Télen is hajnalban molyol?
Jovanna, gondolom, a Bakonyban nem egy 4csillagosba ulsz be a gyerekekkel....
bucimanci, állj már le!!! Teljesen rossz helyre címezted a mondandódat. Ha végigkövetted volna figyelmesen a topikot (bár nyilván időigényes, mert elég tartalmas), akkor látnád, hogy ami ellen te szóltál, évi is az ellen szólt, és hogy ő legalább próbálja nevelni a gyerekeit. Nem az van, hogy a cukorfalatnak mindent szabad, hanem tekintettel van másokra is. Én azt nem olvastam, hogy fényezte volna magát vagy a gyerekeit.
Én szeretem az írásaidat, egy ideje hiányoltalak is már. De ez a kirohanásod teljességgel érthetetlen számomra. Rossz napod van? Lehet, a meleg az oka.... Akkor érthető.
Mondjuk ahhoz képest, hogy ez a nyanya zsír egyedül él, állandóan süt, főz, klopfol, tojást patkol....
Magat a viselkedest termeszetesen tanitom, csak kevesbbe felnőttes helyen ;) téren, piacon, könyvtarban, mekiben..
Jó, egy kép erejéig biztos enyémeket is formára lehet ültetni. :-)
Melyik gyerek szeret kifejezetten vajon békésen várakozni, míg a kiválasztott kajája megérkezik? :-)
így van ahogy mondod.
bezzeg a celöbgyerökök mindenhol aranyosak mi?:))
De azért ezek nem a Bakonyban vannak általában. :-)
Ez így van.
És nyilván lehetne sorolni a szitukat kinél mi a kényes pont. Nálunk pont nem maga az evés, mert szépen kulturáltan eszünk. Hanem pl a válogatás, vagy pl kivárni még kihozzák. Persze erre is vannak kidolgozott technikáink már...:))) Szóval szerintem egy jó szülő nagyon is tudja a gyenge keresztmetszeteket és próbál is tenni ellene- kontra a gyerek habitusa-természete adja a további szitut:)
Á, szerintem azért nem kell kifejezetten gyerekbarát, de azért van az a kategória, ahova eszembe nem jutna bevinni az enyémeket, mert egyszerűen nem odavalóak - mondjuk én sem.
:)
na igen, majd mikor éhesek lesznek a kölkök, meg ne adj isten mi, majd keresünk szépen nyugiban pl Bakonyban pl egy gyerekbarát éttermet, hagyjuk már.
de rá is keresek most bizisten.
Nekem kicsit fura, hogy ezt mondod. Mi pont akkor jártunk többet étterembe, amikor a mieink kicsik voltak - olyan 3-5-7 évesek. Szerintem az éttermi viselkedés alapja, hogy eleve otthon megtanítjuk a gyereknek, hogy amikor asztalhoz ülünk, akkor étkezés van és nem cirkuszparádé. Ha ez már megy otthon, tehát képes a gyerek normálisan ülni az asztalnál és az evéssel foglalkozni, akkor szerintem nyugodtan lehet vinni akár étterembe is, ott sem fog senki agyára menni. Persze ha a gyerek otthon is hadakozik késsel-villával-étellel plusz üvöltözik, esetleg kergetőzik vele anyuka vagy apuka hogy méltóztasson talán leülni evéshez (rosszabb esetben futás közben tuszkolják a szájába falatonként az ételt - ilyet is láttam már csak azért írom...), akkor azzal a gyerekkel tényleg nem szabad nyilvános helyre menni.
Ismerve mesekekszet, ők sem a Nobu-val próbálkoznak. :-)
Ezeket a helyzeteket ugy lehet kikerulni, hogy kicsiokent meg olyan etterembe/panzioba viszed a gyerekedet, ami a neveben is gyerekbarat, meg igazibol is - etteremben pl. van direkt gyerekjatszo, panzioban van gyerekjatszoszoba is, meg csuszdas-jatszoteres kert.
Komolyabb ettermekbe meg nem viszed el a kicsi gyereket, neki sincs ra igenye, neked sem, a vendegeknek meg megugysem! Mikor mar nagyobbacska a gyerek (kb 9-10 eves kortol) persze mar lehet vinni barhova, de addig ne vard el a tobbi vendegtol, hogy oruljenek neki, hogy a gyerekedet probalod raszoktatni a komolyabb ettermek viselkedesi szabalyait. Mint mindennek, ennek is megvan a megfelelo ideje- es ez nem a gyerek 3-4 eves kora korul van!