Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kikezdtek a férjemmel
Torolt_felhasznalo_676092
Létrehozva: 2004. július 9. 23:46
hogyan leckéztetnétek meg azt a nőt aki ki akar kezdeni a férjemmel, az első sokkon már túl vagyok, ha minden igaz a férjem ártatlan és szeretném intelligensen elintézni a dolgot, de nem úgy hogy tudomást sem veszek róla, mert a csábítóval és családjával összejárunk.
S.O.S válaszokat várok
S.O.S válaszokat várok
http://www.youtube.com/watch?v=ivMENEBlI2A&feature=related
Isten Veled, Nóra!
Valahol, a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt, újra vár
Valahol, az árnyakon túl,
Újra beköszön a távoli táj, ahol Ő,
aki elment már ott kézen fog majd újra,
odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra,
s az elveszett játékok életre kelnek és körbe kigyúlnak a fények,
oh, régen várnak ránk, az örökre szépek.
Nincs még rá szó, milyen az a Múlt bolygó!
Itt van a múltunk egy távoli tájon,s az elveszett éveket ellehet érni újra
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt
Valahol, az álmon is túl,
már a harag is a múltba simult,
És távol, a vonzástól még nyílik másik távlat.
Az a hely, mit nem hagy el a fény, soha nem üzen a földi világnak,
S az elégett mécsesek újra kigyúlnak és összesimulnak az évek,
oh, ott ébrednek Ők, az örökre szépek.
Új bolygó vár, vissza sosem enged már!
Ott van a múltunk egy távoli tájon, s az elveszett éveket
el lehet érni újra,
Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el,
élnek az emlékek még valahol!
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek,
oh, régen várnak ránk, az örökre szépek.
Új bolygó vár, egy földön túli világ,
Másik, békés, táj!
http://www.youtube.com/watch?v=ZIPEz6nS96s
Jaj Istenem.... nem találok szavakat.
Nóri, itthagytál minket.... nem volt könnyű életed.....talán itt sokan nem tudtak mindent igazán rólad.......
NYUGODJ BÉKÉBEN, NEM FOGLAK SOHA ELFELEJTENI
Nagyon köszönöm!
http://www.youtube.com/watch?v=xLJhd0QBilM
Nyugodjo n Békében.
Szia!
Szavakat nem találtam, fel akartam tenni az Edda : Lelkünkből szól ez a dal. Sajnos nem tudtam. Segíts, ha tudsz.
Jöjjetek vissza, ha tudtok....
Ez az igazi helyetek....
Ez volt az övé is....
A tiszteletére elérni a 100.000-ret, vagy mégtöbbet...
Gyertek vissza, hisz itt vagytok otthon...a gondolatai itt maradtak...nagyon kérlek benneteket, ne hagyjátok, ne hagyjuk, hogy eltűnjenek a süllyesztőben...
Én itt leszek....és várok.....
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vigy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a
dicsőség mindörökké.
Ámen.
Nyugodj békében .....
EDITNEK!
... erre nincsenek szavak ... csak könnyek ...
"Botlik a láb, már elhagy a Nap.Veres alkony, árnyak.
Én élek, de TE NEM! Nincs magyarázat. Csak
Omlik a csönd. Fülelek: szavaid még szólnak-e bennem…
Tétova ódád éled-e újra…"
Majd találkozunk és akkor ott folytatjuk a vitát, ahol abbahagytuk!
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" ,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..."
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Isten veled Nóra! Legyen néked könnyű a föld.
Búcsúzom tőled Nóra.
Olyan csend van Nélküled
Hogy szinte hallani
Amit még utoljára
Akartál mondani
(Váczi Mihály)
"Jelet, hogy voltunk hagyni kell,
mert nyomtalanná lesz létünk
engedd Uram, hogy kicsit még
szeretteinkben tovább éljünk."
http://www.youtube.com/watch?v=TkC82AFjBzA