Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolakezdés 2015
Létrehozva: 2015. július 30. 11:54
Tegnapelőtti híradóban panaszkodott arról egy nő, hogy már csak ötezer beiskolázási támogatást kapnak a melóhelyéről a korábbi 35 helyett, és abból ő nem tudja beiskolázni a gyerekét. Egyrészt menjen a fenébe , aki beiskolázási segélyből akarja beiskolázni a gyerekét, másrészt kurva anyját annak az államnak, aki ahelyett, hogy normális fizut adna (kórházi dolgozó volt), segélyekkel machinál. Fizut nem lehet csökkenteni ugyanazért a munkakörért, mindenféle szirszar segélyeket lehet. A gyerekvállalási kedvnek is jobbat tenne szerintem, ha kiszámíthatóak és egyformák lennének a fizetések, nem lenne gyerekes és gyereketlen fizuja között különbség, nem lenne adókedvezmény meg semmi ilyesmi, hiszen ugyanazt a munkát végzik, a munkájukra kapják a fizetést, nem arra, hogy hányat szültek. Ha normális fizu lenne, kiszámítható, akkor mindenki annyit szülne, amennyit el tud tartani és be tud iskolázni teszem azt... Igazságtalan és dühítőek az ilyen kategóriák, hogy ingyenes ebéd, ingyenes tankönyv meg beiskolázási támogatás.....
Itt most nem szólok olyan esetekről, ahol a gyerekvállaláskor adottak voltak a lehetőségek, de jött egy váratlan élethelyzet ami miatt megváltoztak a család lehetőségei. Itt és most csak arról van szó, hogy miért gondolják sokan úgy, hogy az állam, a munkáltató kötelessége gondoskodni az ő gyerekeik iskoláztatásáról és mennyivel ér többet egy adott esetben magasabb jövedelmű, de több gyerekes családban nevelődő gyerek, mint egy, a szülők jövedelmi és egyéb viszonyai miatt esetleg egyedüli. Mert számtalan ilyen család is van, ahol minden jár alanyi jogon, mert a törvény így írja elő, holott csikkzsebből meg tudják oldani. Általában ők azok, akik azon az állásponton vannak, hogy "a családi pótlék még a napközit sem fedezné". Nem hát. Azt nem is arra adják. Igaz, az összege legalább 13 éve nem változott egy petákot sem. De ez egy kiegészítés, nem ebből kell eltartani a gyereket, mert az nem az állam feladata.
Hát ennyi lenne a gondolatébresztőm, ki-ki tegye hozzá a magáét.
Itt most nem szólok olyan esetekről, ahol a gyerekvállaláskor adottak voltak a lehetőségek, de jött egy váratlan élethelyzet ami miatt megváltoztak a család lehetőségei. Itt és most csak arról van szó, hogy miért gondolják sokan úgy, hogy az állam, a munkáltató kötelessége gondoskodni az ő gyerekeik iskoláztatásáról és mennyivel ér többet egy adott esetben magasabb jövedelmű, de több gyerekes családban nevelődő gyerek, mint egy, a szülők jövedelmi és egyéb viszonyai miatt esetleg egyedüli. Mert számtalan ilyen család is van, ahol minden jár alanyi jogon, mert a törvény így írja elő, holott csikkzsebből meg tudják oldani. Általában ők azok, akik azon az állásponton vannak, hogy "a családi pótlék még a napközit sem fedezné". Nem hát. Azt nem is arra adják. Igaz, az összege legalább 13 éve nem változott egy petákot sem. De ez egy kiegészítés, nem ebből kell eltartani a gyereket, mert az nem az állam feladata.
Hát ennyi lenne a gondolatébresztőm, ki-ki tegye hozzá a magáét.
Az a szimpatikus, aki csak gyerekszeretetből szül több gyereket, nem vallás, nem hanyagság, nem 70-es IQ miatt ÉS a biztosra szül, mert el is tudja őket szépen tartani és iskoláztatni. A "szépen eltartás" nálam megengedi, hogy némelyik ruhadarabot, más holmit a kisebb örököljön, de nem mindent és nem szükségből, azt mondván, hogy hiszen annyi maradt a nagyobbakról, hogy a kicsi már jóformán nem kerül semmibe.
És legvégül nekem az a legszimpatikusabb, aki (ugyan egészséges) önzésből, hogy a genetikai anyaga feltétlen fennmaradjon, mégsem hoz a világra féltucat vagy több gyereket erre a már túlnépesedett világra. A gond az, hogy sajnos inkább azok szülnek sokat, akik ez utóbbi érvet képtelenek megérteni az értelmi szintjük miatt.
De úgy is kérdezhetném,melyikük a tisztességesebb a gyerekekkel és a társadalommal szemben?
Csak tényeket írtam,semmi általánosítás!
No,azért nem gondolod te sem komolyan,hogy egyazon kategória az,ha a szülők egy gyerekkel nyomorognak,vagy egyedülállóként gyermektelenül nyomorog,vagy valaki már a sokadik gyerekét szüli és kárhoztatja tudatosan(!) a nyomorra.
Hol lehet jobban számonkérni a gyerekekkel szembeni felelősségvállalást? Mert annak bizony kellene lenni!
Akinek egy sincs,mert nyomorog,akinek egy van és fájdalom,de nem szül többet,mert azt az egy gyerkőcöt is nehéz körülmények között,de saját felelőssége tudatában hívta életre,vagy aki már a sokadikat szüli a nyomorba és mindenki másra hárítja a felelősséget,a társadalomra és sokszor a vallására(!), csak önmagát nem érzi soha felelősnek a kalakult egyre kilátástalanabb helyzetért?
OK :-)
Igen, rátermettség is kell hozzá, az tuti.
Szomorú, ha ilyen van, hogy valaki valamiért nem szereti a saját gyerekét.
Nekem nagyon szimpatikus a nagycsalád. De természetesen csak akkor, ha megfelelőek a körülmények és a szülők is elég rátermettek.
Több gyereket szeretnék majd én is.
Negatív példa mindenre van. Sajnos magam is látok nagycsaládra negatív példát, mind vallásosat is és mind olyat, aki környékére sem megy a templomnak, mégis sok gyereke van "valamiért" (NEM kisebbségi!!).
Igen, azt jelenti. :) Távoli ismerősöm nekem is van három- és négygyerekes, akik "normálisak", de közelről az ő életükbe se látok bele, csak a hit él bennem, hogy működhet így is. :) Bár a magam részéről el nem tudnám képzelni, hogy három gyereket ugyanúgy lehet szeretni, meg hogy négy mellett nem gyújtotta még fel valaki a konyháját egy elborult pillanatában, amikor éppen a hatodik kiló krumplit pucolta egy ebédre vagy a hatszázadik mosatlant mosta el... :D sógornőnek is három van, de attól is rosszul tudok lenni, ha csak nézem, mennyit főz naponta... :D nem nekem valók ezek az ipari mennyiségek egy családi szinten... :D mondjuk ő viszont nem is szereti a három gyerekéből mindet. Ezt be is vallja. Ellátja, mert kötelessége, de nem szereti a legnagyobbat. Sőt, gyakorlatilag utálja.
na ideértem.
szóval már többen is leírták az én gondolataimat is ezzel kapcsolatban, így biztos, hogy nem ismétlek meg semmit, de BucimAncival, Trivivel és Paradicsommal is egyetértek (biztos még más is volt ezen véleményeken, nem jegyeztem meg mindenkit).
én, mint sokat tanult, sokat dolgozó, (helyi viszonylatban mindenképpen) jól kereső, rengeteget adózok és nincs gyerekem. és nem emiatt értek egyet azzal, hogy akkor más se kapjon már, akinek 1-2-3+ gyereke van, hanem azért, mert azon a véleményen vagyok én is, hogy a munkámat becsüljék meg, ne a gyerekeim számát vagy a hálószobai teljesítményemet díjazzák.
minden rendesen dolgozó ember kapjon rendes, európai bérezést és mindenki boldog lesz az ilyen-olyan segélyek, mimás nélkül is.
tényleg nonszensz, hogy ugyanazért a munkáért a németeknél csak azért lehet összehasonlíthatatlanul többet kapni, mert földrajzilag máshol helyezkedik.
az pedig, aki megtehetné, hogy dolgozzon, de pl. derogál neki elvállalni nemtommilyen állást, annak fityinget se adnék. éljen ahogy tud.
Ja, értem. :) Én nem ismerek ilyen nagycsaládot, valóban. Hozzánk viszont valóban sokszor csak a "zacc" jut el, tehát nem tudok objektív lenni szerintem. (Amikor pl. az iskolánk kisegítő (felzárkóztató) részébe már a kilencedik ugyanolyan gyerekét íratja be az anyja, aki ugyanúgy képtelen volt elvégezni még a nyolc osztályt 10 év alatt, mint a bátyjai, és még kinézetre sem különbözik tőlük, akkor azért jelentőségteljesen nézünk egymásra a nyilvántartóban dolgozó ügyintézővel... szerintem erről az ember már nem tehet, ez nem elő-, hanem utóítélet.)
Irigy ne légy. Neked is lehet(ne) több gyereked.
Remélem, a normális
nem azt jelenti, hogy 1 vagy max. 2 gyereke van,
hanem azt, hogy annyi (1, 2, 3, 4, stb.) van, amennyit fel tud normális körülmények között nevelni.
Én egyébként rosszindulatú és irigy is vagyok néha ebben a témában, beismerem. Mert olyanok szaporodnak néha az értelmesek helyett, akikből egy utód is kár. Az értelmes, szép, normális szülők meg sokszor ötvenszer meggondolják, hogy legyen-e egy gyerekük is... bocsánat, de tényleg ezt érzem néha, nem tehetek róla. Miközben pl. látom a sok kis egyforma gyereket kipotyogtatott nőt... mind ugyanolyan vörös, tányérfejű, buta, tanulásra képtelen, kifejezéstelen tekintetű, beteges, mint az anyja. És szaporodik, míg csak szülni tud. Míg a normális család ötvenhatmilliószor meggondolja a második, harmadik gyerek elvállalását is.
Általánosítani nagyon könnyű!!
Sokan meg egyet is nehezen nevelnek fel. Minden fillérre be van osztva és nagyon nehezen élnek.
De mondok jobbat, gyermektelenek között is van sok nyomorgó, akik szerint az állam/ a főnöke/ a "bárki" a hibás. Velük mi legyen???
Több szép nagycsaládot ismerek. Sajnos köztük persze 1-2 olyat is, ahol nehezen vannak megoldva a dolgok.
De olyat is, ahol nem "vallási okokból" (talán valahogy így írtad) van több gyerek, mégis van és nem megfelelően működnek a dolgok.
A másiknál úgy értettem, hogy nem látod, hanem ismered, hogy milyen belülről. Pl. egy jó barátnő, akinek több gyereke/nagycsaládja van.
Ezt azért kérdeztem, mert arra gondoltam, hogy esetleg nem vagy nagyon kevés jól működő nagycsaládot látsz magad körül, pedig olyanból is sok van. Ott látható, hogy mik az előnyei, ami egy egykének nem adatik meg.
(Ez nem provokáció akar lenni, csak érdeklődés, beszélgetés. Nekem egy testvérem van, a szüleinknél is mindkettőjüknek 1-1 testvére volt és gyermekem még nincs.)
Sok nyomorgó sokgyerekes adja azt a magyarázatot és hivatkoznak a vallásra,ti hogy miért szülnek még több gyereket a nyomorba. "Istenke adta,( á nem,nem ők szexeltek ész nélkül) ajándék és ahova báránykát ad,oda ad házikót is."
A való élet,saját létük pedig erre rendre rácáfol!
Sokak számára visszatetsző és nem szimpatikus a felelősséget áthárítani a vallásra!
Ismeritek az "56 pizsama - 11 gyerek" c. videót?
Ha nem jó a link, keressetek rá a google-n.
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/7-gyerek-56-pizsam a-sorozat-mosogatogep-munkamegosztas-nagycsalados-HxDTbqHLDM zzxN41
Nem akartam általánosítani, bocsánat, ha valakit megbántottam ezzel. Biztosan nem minden nagycsaládos olyan, hogy a segélyekre, juttatásokra és adományokra alapozza a gyerekei ellátását.
A túlságosan közeli nem tudom, mit jelent, szerintem egy szomszéd vagy egy tanítvány is elég közeli tud lenni, ha nap mint nap látom, hogyan élnek. De egy idős rokonom is volt, igen, ma már nem él, de nő létére kocsis módjára szidta a saját anyját, ahányszor csak eszébe jutott, hogy minek kellett "összeelleni a hat kölköt" a nyomorra, a semmire, arra, hogy a bátyjai ötévesen mehettek disznópásztornak, ő meg tizenévesen cselédnek. Ő nem volt túl hálás ezért. Én nem tudok ebben állást foglalni, amit viszont tudok: engem az idegesít, ha egy szülő azt mondja, neki azért nincs ideje foglalkozni a gyerekével, akivel baj van, és én mertem ezt jelezni neki, mert van még neki hét. Na, attól konkrétan ordítani tudnék. De egyébiránt nincs hozzá közöm, elismerem. Igaz, hogy én szívok miatta a suliban, mert totál kezelhetetlen, de ugye anyjának nincs rá ideje, mert van még neki hét. Ez már hangzott így el szó szerint.
(Azon nagyon kiborult úriasszonyunk és kibillent a szerepből, majd átment alpáriba:))
Na, tényleg ON.
(A lelki oldal érdekes. Lehet, hogy változna.
CSAK MESÉLEM, nem ötlet, nem tanács, de érdekesség:
Egy barátnőm a második baba születése előtt szomorkásan mondta, hogy szerinte baj lesz, mert a kislányát nagyon szereti és mi lesz, ha a kistesót nem fogja tudni (úgy) szeretni. Elárulom, nem volt baj, sőt, azóta lett még kistesó és mindet nagyon-nagyon szereti.
)
Nos,igen. Egyúttal éppen ők cáfolják meg minden esetben saját együgyű magyarázatukat.
Ismersz személyesen közeli kapcsolattal nagycsaládosokat?
(Aki NEM tanítvány, nem szomszéd, nem távoli rokonod, nem "valaki mesélte", hanem akit közelről személyesen őszinte beszélgetések alapján ismersz. Barát vagy esetleg nagyon közeli rokon.)
Szerintem butaság sarkítani, sőt még ki is hegyezni, hogy vallásos nagycsalád.
Egy gyerekesek között is van olyan, aki nem képes megoldani a szitut még eggyel sem, mert anyuka nem tudja egymaga megfürdetni a babát vagy nem képes felöltöztetni, babakocsiba tenni és pár házzal odébb tolni, hogy barátokhoz átmenjen...
Most akkor mondhatjuk, hogy az egy gyerekesek is milyenek...??? Azért mert én láttam már ilyet?
ja, a másik "szencsaládnak" volt ez a szövege, mint egy verklinek: nem azzal adsz a gyerekednek valamit, ha biciklit veszel neki meg új ruhát, hanem ha testvért adsz neki! A legnagyobb szegénységben nő fel az a gyerek, akinek nincs testvére. --- Hát oda ne rohanjak azóta is.
Most már csak úriasszonyunk paródiája hiányzik. Bár múltkor alaposan megkaptad érte a magadét... :D de a modik gyorsan leporolták helyette a köténykéjét, és emelt fővel hagyhatta el a helyszínt... :D a paródia fogalmát viszont még azóta sem értette meg szerintem. :D
..Miközben folyamatosan szidták,irígykedtek az egy-két gyermeket saját erőből(!) nevelő családokra. A szerintük " elkényeztetett egykések" számukra amúgy is vörös posztó volt. A gyerekteleneket meg egyenesen lenézték,lesajnálták.
Szóval továbbra is az a véleményem,hogy a gyerekvállalás két ember magánügye. Az "elvárt gyerekszámot" soha nem szabadna központilag meghatározni és trükkökkel,ígérgetéssel embereket befolyásolni a döntésben.
Európai szintű béreket kellene fizetni,hogy kiszámítható,emberhez méltó módon lehessen élni. Ha a nők biztonságban éreznék magukat,a családot,akkor szülnének. Rájuk kellene bízni a felelős gyerekvállalást!