Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Számítógép-őrület
Létrehozva: 2015. július 22. 08:08
Sziasztok!
Három gyerkőcöm van, akik a nagyanyjuknál töltik a nyarat. Egyszerűen nem lehet velük bírni, egész nap a gép előtt ülnek, sehogy nem lehet őket felállítani. Én meg egy szót sem szólhatok, örüljek, hogy nem kell nekik a napközibe menni, pedig legszívesebben oda küldeném a lókötőket. Mi lesz így velük, teljesen el fognak tunyulni.
Ötlet?
Előre is köszönöm, ha tudtok tippeket.
Aláírás: egy vidéki elkeseredett anyu
de. de itt is csak a nammama van hibáztatva.
Számítógépfüggőség, alkoholfüggőség, nikotinfüggőség: mindegyik káros. Sok szülő képtelen beismerni, mert rohadtul megrázó így kimondani és belátni: ha engedem a gyerekem gépezni attól kezdve, hogy hazajött az iskolából késő estig, az pontosan olyan, mintha mindennap hoznék neki egy liter pálinkát, és kis poharakban magam szolgálnám fel neki a nap folyamán, hogy meg is igya egy nap alatt. Aztán másnap venném a következő üveggel. És csodálkoznék, hogy alkoholfüggőt neveltem pár év alatt.
Van szülő, aki azzal indokolja ezt, hogy dolgozik délután, nem tudja ellenőrizni, hogy a gyereke mit csinál otthon. Erre én azt mondom, hogy ha nem is állok ott a gyerekem mellett fizikailag, hogy márpedig nem gépezhetsz, talán csak tudok hatni az értelmére akkor, amikor még lehet (vagyis amikor még nem fajult szenvedélybetegséggé a dolog), hogy beláttassam vele: hiába nem vagyok otthon, hogy sasoljalak, de a saját érdekedben ne ezzel töltsd a délutánodat. Tanulj, olvass, sportolj, gépezz max. egy órát, ha szeretnél, de ne többet. Értelmes tinédzser nem tudná ezt megérteni az agyával?
Igen, ez is igaz. De én a gyakorlatban nagyobb problémának látom azt, amikor a szülők maguk sem látnak a dolgok mögé. Főleg a műveletlenebb, igénytelenebb réteg az, aki nem néz a dolgok mögé, nem olvas semmit, nem tájékozódik, és még csak fel sem merül benne, hogy esetleg mivé fajulhat az, ahogyan viselkedni engedi a gyerekét. Üljön csak a gép előtt, legalább szem előtt van. És fogalma sincs róla, hogy igazából mindegy is, mivel játszik egy gyerek hosszú órákon át, az már a fejlődésben lévő idegrendszerének akkor is káros, ha napfényes réteken napraforgókat öntöz a gépen, nem pedig katonákat gyilkol egy virtuális küldetésben (a fiúk persze nyilván ezekkel játszanak szívesebben).
Láttam már olyan szülőt is, aki képtelen volt elismerni az összefüggést a gyereke rángógörcsei és a napi tizenóra gépezés között... hát csöndesen ott ül, hogy lehetne attól baja? A tudatlanság is pusztító dolog...
Köszönöm mindenkinek a hasznos tanácsokat.
Ki fogok találni holnapra dolgokat, amiket majd meg kell csinálniuk. Meg kíváncsi vagyok a mai napjuk hogyan alakul. :)
Nem tudom én majd milyen nagyszülő leszek. Mai eszemmel azt mondom, én biztos másképp viselkedem majd az unokáimmal. Persze az majd akkor elválik.
Anyukámék nem könnyítik meg a dolgomat.
Talán a baj ott kezdődik, hogy a szülő sokszor elintézi azzal a dolgokat, hogy "még gyerek, nem érti". Pedig a gyerek nem hülye, csak még kicsi. Viszont értelmes. Mindent meg lehet vele beszélni bármelyik korban. Persze az egésznek csak úgy van értelme, ha a tiltáshoz, engedélyhez azonnal kapcsolja a szülő a magyarázatot is. Azt hiszem, ezt hanyagolják a szülők. Csak simán tiltanak vagy engednek. A miért elmarad.
múlt pénteken mentem bécs, akkor akartunk kávézni lillarékával, csak nem volt rá elég idő
majd szept. akkor talán már a hőség se lesz
Azért ez szerintem elég durva beavatkozás egy gyakorlatilag felnőtt ember életébe. Meddig akarod őket irányítani? Most ne részletezzem, hogy miket szabnál meg nekik még a számítógépezésen kívül...
Azt ne mondd, hogy amíg a te kenyeredet eszik, addig te diktálsz - ez nagyon csúnyán vissza tud ütni.
még ma is kapható
fémépítő
kocsipálya
de jó kis játékok voltak
vonat tekergett a zongora alatt is
nem tudom mit néztél be, mondtam, hogy augusztusban nyaralok
én soha nem tiszteltem a hangos ideges embereket, nekem azok bunkók
és nem is hiszem, hogy szép helyett bármi jó lehet
Amarynda, tévhiteket ne terjessz már tényként, a saját tévhiteidet. Ha egy dolog szenvedélybetegséggé válik, egyik sem jobb a másiknál, mindegyik tragédiába torkollhat, tönkreteheti az egyént és a környezetét. Egy pohár vörösbor még jót is tesz a szervezetnek, a napi négy liter már függőség, amibe az alkoholista környezete is belerokkan, nem beszélve saját magáról. Egy videójáték napi max. egy órában kellemes kikapcsolódás lehet, de ha valaki már elhanyagolja miatta a szükséges mozgást, normális táplálkozást, pihenést, és nem nyújt másféle ingert az agyának, csak azt a virtuális teret, akkor bizony ugyanolyan romboló hatást tud vele elérni hosszú távon, mint akár egy alkoholfüggőséggel.
És engedtessék már meg nekem, hogy ha tanárként több tönkrement életet is láttam már a számítógép-függőség miatt, akkor ne gondoljam azt, hogy túl van lihegve az egész. Vagy magyarázd el a teóriádat annak az anyának, akinek az amúgy értelmes gyereke jó tanulóként végezhette volna el az iskolát, most huszonévesen még sincs még egy érettségije sem. Nem is olyan gáz az, kedves anyuka, hogy a gyereke hajnali négyig - más függőkkel összekapcsolódva a neten - játszik, aztán reggelente képtelen felkelni hatkor, hogy suliba menjen, tehát egy éve elszáll. Aztán a következő évben már le van tiltva a gépről és pszichiáterhez jár, de inkább elköltözik otthonról és titokban gépezik tovább ott is. Aztán még háromszor beiratkozik ugyanarra az évfolyamra, végül már magántanulóként, de még úgy sem tudja befejezni, mert az órákra is viszi a laptopját, és szó szerint bevadul, ha nem engedik meg neki, hogy játsszon. De úgy mégsem az igazi, egy idő után be sem jár. Aztán amikor már végképp nem tanköteles és negyedszerre ismételné meg húszévesen a középiskola második osztályát, akkor végleg kiírják és ott áll nyolc általánossal, gépfüggőként és betegségtudat nélkül. Mindenki más már depressziós körülötte, az anyja konkrétan belebetegedett a történetbe, a "gyerek" pedig öngyilkossággal fenyegetőzik, ha elvennék tőle a szenvedélyét, a gépét. Ameddig előttem volt a sztori, ennyit láttam. Akkor még arra se látszott semmi esély, hogy valaha tanuljon vagy dolgozzon. Nem tudom, mi lett azóta, mert két éve nem tudok róluk.
Az órákon padban elalvó, félkómás gépfüggő gyerekek még nem érték el a fenti eset szintjét, de igazán jó úton haladnak felé. Szülői asszisztenciával, akik szerint nem is olyan nagy baj a gépfüggőség.
Ja, a vonat és az autópálya volt a menő.
De nem gondolom hogy káros hatása lett volna, nem sült ki tőle az agyunk, nem ment tönkre a szemünk. És közben képesek voltunk más emberekkel a kommunikációra, sokszor az egész család együtt szarakodott a sínekkel. 
mondjuk a 19 éves már felnőtt.
Tutajos is elvolt, nem?
Nnna, találkozhattunk volna!
Habár, jön az unokahugom nemsokára, de a drágám azt mondta hogy neki ilyen melegben nincs túl nagy kedve jópofizni.
De...jó utat kívánok visszafelé.
Fenyítés...nem kell ahhoz testi fenyítés, ha arra gondolsz esetleg, hogy valakit tiszteljenek. Egy csöndesebb szavút is lehet tisztelni, ha érezni benne az erőt, tudást. Egy halk nyugodt beszéddel is lehet olyasmit mondani a gyereknek, hogy testi érintkezés nélkül érzi a pofont. Engem legalábbis így neveltek. Ha rosszat tettünk a tesómmal, apu csak nézett csendben, de abban a nézésben benne volt hogy a végén már nyüszítettünk. Nem volt csúnya, gonosz nézés, nem az az összehúzott szemöldök, hanem az értelem dőlt belőle, amivel jelezte hogy nem ezt várta tőlünk, csalódott bennünk abban a szituációban.
Nincs gyereked, de azt biztosan tudod, a gyerek ösztönösen azt az embert tisztelik, aki képes velük bánni. Ez ad nekik egy olyan megnyugvást, amivel nyugodtan rábízhatják a kis életüket az őket felügyelő felnőttre.
Sajnos egyik alternatíva sem jó, sem az ahogyan a fiad élt, sem az ha valaki számítógép függővé válik. Ezek a gyerekeknek szánt játékok direkt úgy vannak kitalálva, hogy a gyerek sose akarja abbahagyni. Pszichológusok, számítástechnikusok együttes munkával dolgozzák ki a programokat, hogy "tökéletes legyen". Minél kisebb a gyerek annál jobban függővé lehet tenni. Pont ez a cél.
Nekem 19 évesek a gyerekeim, de a napi 2 órától többet nem tölthetnek a világhálón. Nem is igénylik, de 10 évvel ezelőtt éjjel nappal gépeztek volna, ha hagyom.
Nem kell őket büntetni a napközivel, akkor erre a nyárra úgy fognak emlékezni hogy rossz volt.
Oké, belegondolok hogy én mit tennék. Ha nyitva a gép, akkor esetleg skype-on rájuk tudsz nézni időnként, vagy mailezel a lányoddal, hogy épp akkor mit csinálnak, és így a számítógépet arra használnád, hogy azon keresztül neveld őket.
Szuper hogy le tudtad zárni. Erre édesanyád is alkalmas lenne, de biztosan fél a 3 gyerektől hogy mit művelnek, habár kétség nem fér hozzá hogy szereti őket. helyette a nagylányodat nevezd ki főnöknek, hogy ő figyeljen a kicsikre, mennyit gépezhetnek, érje el hogy hallgassanak rá. Ez a felelősség tudat már képessé teszi arra hogy felmérje, ő is lezárhatja a gépet.
Anyukádékat ugye azért nem hanyagolod teljesen?
Egy nagyszülő az egész életnyi tapasztalatával rengeteg újat tud tanítani és mutatni az unokáknak. Még akkor is, ha szerintünk az lényegtelen. Ők azok, akiknek van idejük lassítani, és megmutatni a természetet, amit egy gyerek még nem, egy szülő pedig már nem vesz észre.
Nem, nem csinálod rosszul, csak nem érsz rá. Ha rosszul csinálnád, akkor nem nyitottad volna ezt a topicot, és én is vadbarom módján kekeckedtem volna veled. Vannak szülők akik eleve tojnak az egészre, ők rosszul csinálják.
De a számítógép sajnos egy olyan szerkezet, amire rá lehet szokni, emellett viszont hasznos és nélkülözhetetlen. Még azt is meg tudod tenni, hogy a nagyobbnak kiadsz egy olyan feladatzot, hogy valaminek nézzen utána, amelyből tanulni is tud. Például egy egzotikus állat tartása, milyen érdekes gyümölcsök vannak amiket még nem evett, hol teremnek, milyen növények vannak, bogarak, melyik országban hogyan élnek, mekkora az ország...kiadsz neki napi szinten egy ilyen feladatot, már nem csak tököl a gépen, hanem tanul is. A lényeg, hogy ezeket amiket így tanul, legyen ideje neked elmesélni, mintha téged tanítana.
szerintem nem. ennyi gépezés (meg még ennél kevesebb is) mérhetetlen rossz hatással van a gyerek idegrendszerére. nem beszélve arról, hogy huzamosabb idő után hajlamos lehet arra, hogy összekeveri a valóságot a játékban tapasztaltakkal. ebből már több tragédia is született: gyerekek képtelenek voltak elvonatkoztatni a játéktól, azt hitték, hogy a valóságban is több élete van a "játékosnak". agyonverték a barátjukat, majd csodálkoztak, hogy nem kel fel többé.
a mi városunkban is volt egy ugyanilyen sztori.
egyik függőség sem jó. káros. mind.
nekünk a villanyvonat meg a kocsipálya volt anno a modern métely
elfutott az idő, csak sokan a múltban rekedtek
náluk a bibi, hogy szarnak rá anyuka mit mont és a nagyika is szarik rá
így az anyuka hitele csorbul, ami majd később lesz nagy gáz
na akkor sehogy se mert ertheto modon ha a ferjedet nem tudod errol lebeszelni akkor ez naluk se fog nagy sikerrel jarni.
en orultem volna (akkor meg nem volt) ha a fiam ahelyett ahogy elt inkabb gepezett volna 20 oraban naponta.
messze tul van lihegve a kerdes. a szamitogep (meg a fuggoseg is) szazszor job mint az alkoholizalas, drog esetleg az unalombol elkovetett buncselekmenyek sorozata.
egy fuggoseg sem jo, de a gepezesnel lehet ellenorizni , hogy mit jatszik miket nez de az ital meg a drog eseteben sokszor a szulo mar akkor kap eszbe hogy valami felresiklott amikor mar keso.
Ha lány a legnagyobb, akkor könnyű dolgod van. Simán varrhat babaruhát, ha engeded kifestheti bőrbarát festékkel a tesóit, bármit tehet, tésztát gyúrhat, sütésben segíthet. Ez mind új élmény lenne neki. Anyukád összedob egy linzert, és bármilyen formát süthetnek belőle. A babaházat élvezné, gondolom varrni tud. Kis anyagokból függönyt, takarókat és szőnyegeket tudna varrni, a többiek is tudnának szekrényeket ágyakat hajtogatni, ragasztani. Mi a lányommal alufóliából csináltuk a mosogatót, kis lámpákat készített, egy kis művirágól és kupakból vázákat gyártott...
példamutatással legfeljebb. szeretve. nem szigorral, ahogy libikóka gondolja. egyébként eleget informálódtam, nincs több hozzáfűznivalóm.
én se tudnék mit kezdeni magammal, ha lemennék vidékre 2 öreg házába
ha nem volna egy motor, közelben peca, pancsi hely, vagy a fészerbe valami traktor, kocsi amit javítgatni kell
holnap reggelig még a gellérthegyen dekkolok, látom milyen meleg van, azért is jegyeztem meg a gyerekek kicsapása kapcsán
régen bevoltak a kölykök fenyítve, nem tiszteletből engedelmeskedtek jobban
régen is ma is azt tisztelik AKI érdemes rá
ma annyival más, hogy sokkal több info éri a gyerekeket, így hamar rájönnek, hogy ki nem érdemes tiszteletre
Ha így lenne, akkor a nagyszülők rosszul szeretnének. Egy gyereket nem csak a szülei kell hogy neveljenek, hanem a körülötte élő emberek, családtagok is.
Nincs olyan szerinted, hogy amit otthon nem szabad, azt esetleg a nagyszülőnél meg igen? Az a baj, hogy én hiába mondom, hogy anyu, ne hagyd őket gépezni, ha ő mégis megengedi.
Régebben festettek is nála gombfestékkel. Meg ilyenek. Szerintem anyu már nem alkalmas rá, hogy egész nap náluk legyenek. Most őt büntessem, vagy a gyerekeket azzal, hogy beteszem a napközibe őket. Ez most idézőjeles büntetés.
Tegnap délután is arra mentem hozzájuk, hogy gépeznek, pedig már meg lett beszélve, hogy csakis délelőtt lehet. Én mondtam, hogy kapcsoljuk ki. Kértek, hogy még valamit be kell fejezni. Mondtam, 5 perc. 5 perc elteltével még mindig nem léptek ki. Én ekkor fogtam, kinyomtam kapásból a gépet. Nyavalyogva felálltak, két percig ment a nemtetszés nyilvánítás, aztán ennyi.
Anyukám gyenge ezt megtenni. Remélem az este belátta, hogy ezt várom el, meg így tegyen ő is. Ha nem, tényleg marad a napközi.
Egyébként a jövő héten focitábor, meg én is otthon leszek, anyuékat hanyagoljuk.
Köszi a jótanácsokat.
Már kezdtem kitérni a hitemből, hogy én mindent rosszul csinálok.
Ne forgass ki.
2015-ben is gyerek a gyerek. Fejlődő agya van, amit nem mindegy hogy egy mesterséges intelligencia fejleszt, vagy pedig egy érző lény.
Enyém is inkább pecázik, de kevés rá a lehetősége. Szerelni, bütykölni imád, és örömmel mutogatja hogy mit alkotott. Némelyiket képtelen vagyok beazonosítani, de vigyorgok a dolgain, és elteszem.
Autó, fogalmam sincs nálatok most milyen az idő, de itt ép eszű ember nem megy ki jelenleg, ha nincs rá nyomós oka. Pár nap múlva talán változik a helyzet, enyhül az idő, annyit minden gyerek ki tud húzni valahogy. Régen más volt, a gyerekek vigyáztak egymásra, a nagyszülőknek volt tekintélyük a gyerekeik és az unokáik előtt. 2015...már ez megszűnt. Elhűlve figyelem a szülőket, amikor kisgyerektől kérdezik hogy mit szeretnél vacsorázni? régen ilyen nem volt. Azt eszel amit kapsz, ha nem, akkor később megszed amikor éhes leszel. Valamit nagyon nem kapnak meg a gyerekek, amit a szülők megpróbálnak kompenzálni azzal, hogy kis felnőttként kezelik őket. Később pedig csodálkoznak és felháborodnak azon, hogy a gyerek semmibe veszi őket. Naná hogy semmibe veszi, ha egy döntésképtelen fejletlen agyat arra kényszerítenek, hogy döntsön a felnőtt helyett. A gyerek arra lesz beidomítva, az rögzül benne felnőtt korára, hogy kizárólag a saját akarata érvényesüljön, mások le vannak szarva.