Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogy hozzam szóba?
Létrehozva: 2015. július 11. 13:01
Sziasztok!
Van egy tündéri keresztlányom (bátyám kislánya) , tényleg egy csoda, szép, okos, viszont azt tapasztalom, hogy nagyon önző, akaratos.
Lassan három éves lesz és ha valami nem úgy van, ahogy Ő akarja képes elvetni magát a földön, és üvölt, mintha ölnék.
Hétvégente egy napot nálunk tölt, beleértve az éjszakát is. Nincs is vele semmi gond, eljátszik a gyerekeimmel, fürdenek együtt, fekszenek együtt, játszanak együtt.
Ma pl. rajzoltak, Ő magához vette az összes színesceruzát és nem adott belőle senkinek. "Enyém mind!" És hiába kérték szépen a gyerekeim egyet sem adott belőle nekik. Tegnap ugyanezt eljátszotta az építőkockákkal, pedig abból aztán van vagy ezer darab. Ha az egyik gyerek a kezébe vett egyet máris hisztizni kezdett, kikapta a kezéből, volt, hogy meg is ütötte.
A kérdésem az, ezt hogyan mondhatnám el az anyukának, anélkül, hogy megbántanám? Mert valljuk be, senki sem szeret rosszat hallani a gyerekéről. Én meg nem akarom megbántani.
Itt kezeltem a helyzetet, nem engedtem neki, hagytam, hogy üvöltsön, elvettem az összes színesceruzát tőle, majd szétosztottuk igazságosan. Akkor is hisztizett, akkor is üvöltött, mert mind kellett volna neki, de nem engedtem. A gyerekeim odaadták volna az összeset, de azt sem engedtem. Imádom a kislányt, de megértem, hogy miért nem szeretik a bölcsiben.
Hogy kezdjek bele ezt megbeszélni az anyukájával, hogy ne bántsam meg?
Ja, igaz, a TESTI FENYÍTÉS hangzott el. Bocsáss meg...
Most akkor érdekel, hogy én hogy oldom meg, vagy felvázolsz a nevemben valamit, aztán kiröhögöd?
Tévedsz. Vannak bizonyos gyerekek akiknél bizonyos szituációkban semmi más nem használ csak az ha meglegyinted. Senki nem használta a verés szót (csak te).
Verés meg pofon/kézrepacsi/seggrepacsi (gyerek korától függöen) közt van különbség.
Te mit csinálnál a fentebb emlitett kiscsajjal? Leállnál szépen nyájas hangon megkérni hogy ossza meg a játékokat ami amúgy sem az övé? Röhej. Akkor kérlelheted éveken át. Látok néhány szülöt ezt tenni, semmi tekintélyük nincs. A kölykeik simán átgázolnak rajtuk.
Sehogy! Semmi közöd hozzá.Nem kell vigyázni rá és nem lesz baj sem.
Érted?
Hát tényleg úgy néz ki, hogy nem fogja, ha már gyerekként is verőemberekkel hozza össze a "jó" isten.... -_-
Nem vagyok gyerekverés párti, de lezavartam volna egy jó nagy maflást a kiscsajnak, majd pedig a szüleinek is.
Amúgy meg majd rájön később, hogy nem lehet minden az övé. Te megkímélheted a pofonoktól, lehet sajnálgatni, kímélgetni. Az élet nem fogja.
Pontosítanom kellett volna: a gyerekverő tanártól féltek, nem tisztelték. Ez mezei hatalommal való visszaélés. Persze, legalább kuss volt. Aha, hát én a kutyámat se kussoltatom. Főleg nem erőszakkal.
Az a gyerek amelyiket veréssel idomítanak, az szépen bevési, hogy ő is veréssel/erőszakkal akarja elérni bármit az életben. Non-sense.
A verő tanár meg szimplán buta és lusta és alkalmatlan.
Az a tanár amelyik nem vert és mégis tisztelték, azt a mai napig úgy hívják, hogy ppedagógus.
De akkor is rend/csend volt az osztályban. Ez a lényeg. Hogy zavartalanul le tudtál adni egy órai anyagot anélkül hogy pár hülyegyerek szétzilálta volna az óra rendjét.
Egyébként meg nincs igazad, kétlem hogy egy országnyi gyerek félt volna a tanáraitól. Kérdezd meg az idösebb generációt, rengetegen szerették a tanáraikat. És sokan abszolúte nem féltek a tanáraiktól, de mindemellett eszükbe sem jutott hogy az iskolában randalírozzanak vagy visszapofázzanak a tanárnak.
Egyébként meg van annak haszna ha a diák fél a tanártól mert akkor legalább kussba van meg készül az órára.
Mint gyerek nem tudsz úgy felnöni hogy soha ne félj senkitöl és semmitöl. Ez a szülök illúziója, rettenthetetlen gyerekeket szeretnének nevelni. A gyerekek sokmindentöl/mindenkitöl félnek.
lehet csak te nem tudod felfogni
annyit verték a fejed, hogy jókislány legyél
félelem =/= tisztelet. akkoriban a gyerekek féltek a tanáraiktól, tartottak tőlük, nem tisztelték őket. csak ezt a két fogalmat a tanárok összekeverték. mert utóbbi jobban hangzott.
"Autónak meg ha akarnék se tudnék válaszolni, olyan homályos zagyvaságot kent fel ide. Részeg volt mikor odapötyögte?"
csak zümmög a légy