Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Segítsetek kérlek :(
Torolt_felhasznalo_848613
Létrehozva: 2015. június 30. 22:58
Sziasztok
Légyszi segítsetek, a barátommal két éve együtt vagyunk,illetve már nem tudom,mert hetek óta folyton kifogásokkal jön,hogy mennyire nem ér rá,még fel hivni sem,és nem veszi fel sem a telot. Annyit nem érdemlek,hogy szakitson velem, szemtől szembe?? Mit tegyek, olyanok irjanak,könyörgöm akik voltak ilyen helyzetbe,és sikerült vissza hóditanuk,újra feléleszteniük a szerelmet . Adjatok tanácsot, mit tegyek??? Én még akarok tenni utóljára valamit, de semmi ötletem,mi lenne helyes, de egyszerűen elfeledni nem tudom :(( már élni sincs kedvem
Nézd, ha te ilyen vagy, ilyen vagy, és ha egy fórumon leosztod, kiosztod a jónépet a te dolgod, de ne várd, hogy akkor bárki is örüljön ennek, vagy bárkinek is tetszen, hogy milyen frankón beszólogatsz bárkinek. Ez meg a másik félnek a joga egy nyilvános fórumon.
Nyilván oka volt annak, hogy ez a lányzó itt kért tanácsot.
Ha egy gyerekkel jó kapcsolatot tart az anyja, még akkor sem ismeri igazán a 18 éves az életet, és van az úgy, hogy hiába beszélnek az embernek a szülei, még akkor sem, ha a világ legjobb kapcsolata van köztük, ha ő 18-20 évesen úgy érzi, hogy neki van igaza, és azt teszi amit ő szeretne, amit ő lát jónak és azt érzi, hogy neki az a jó amit ő szeretne. A szülő a maga tapasztalatával biztosan tudja, hogy nem lesz jó, amit a gyereke gondol, de muszáj néha hagyni őket, hogy neki menjenek a falnak, és koppanjanak, mert így tapasztalnak, és így tanulják meg az életet. Ahogy annak idején mi is. Az már más kérdés, hogy harminc negyven-ötven évesen már másképp látja az ember a világot, és egy-egy helyzetet, és akkor már azt is tudja, hogy mi lett volna a legjobb. De negyven-ötven év élettapasztalattal már könnyű.
Egy-egy adott ember a ledorongolásból, a bunkó beszológatásból egyáltalán nem biztos, hogy jobban megérti a dolgokat, mert nagyon sok embernek ilyenkor igenis a buksi simogatás kell, és a szép szavak. Tudod nem vagyunk egyformák, és aki tajparasztok között szocializálódott annak lehet, hogy többet ér a leüvöltés, mint egy beszélgetés.
Ahogy tudom mondjuk a pszichológusok sem úgy dolgoznak, hogy bejön a paciens elmondja a gondját, aztán a pszicho meg úgy leugatja, hogy levegőt se kap.
De hál istennek nem vagyunk egyformák. Vannak akik nem érzik magukat istennek, csak egyszerű földi halandónak. És hála az égnek mi vagyunk többen földi halandók, akik képesek vagyunk odafigyelni egymásra, és ha kell segíteni a másikon, és szívesen megsimogatjuk egymás buksiját, ha azzal boldoggá tehetjük, vagy segíthetünk vele!!
18 évesen nem egy 28 éves gyereket nevelő apuka után kellene kajtatni. Nem beinni albán szamár módjára, utána pedig sms-ekkel zaklatni egy férfit. Ennek a lánynak gondolom van édes anyukája, vagy legalábbis idősebb nőismerőse, aki bizonyára ismerte a barátját. Talán vele kellene megosztani a búját baját, tőle kellene tanácsot kérnie, hogy hogyan viselje el ezt a "fájdalmat" és miről ismeri fel legközelebb a szerelmet.
A lányomat ÉN neveltem, nem az utca. Az ÉN gyerekem, nem egy vadidegen lány. A stílusommal soha nem volt baja, a szeretteim a szeretteim, nem pedig az utca népe. A "vadkan" stílusom ellenére a barátnői irigylik miattam, és bármilyen meglepő, tőlem kérnek tanácsokat. Hááát, van ilyen...
A mindent megbeszélésben pedig minden benne foglaltatik. Habár a fórumozók szerint tökéletes ember nincs, fórumon kívül azért csak-csak akad olyan is. És igen, anno kőkeményen elbeszélgettem egy éppen nagykorú leányzóval, mivel a tettei rengeteg kívánnivalót hagytak maguk után. Anyukája semmit nem tudott a drága csemetéről, a leányzó viszont igen gyorsan sírva fakadt a négyszemközti beszélgetés alkalmával. Nem ismerik az életet, nem tudják mit jelent a szerelem, tönkreteszik a testüket, kiégnek lelkileg. Egy 18 évesnek a testi érése jóval előrébb tart mint a lelki, ha szabadon engedik, a lehető legrosszabbat tesznek vele. 18 évesen még az udvarlás szakában kell hogy tartson, nem pedig abban, hogy egy 28 éves, gyermeket nevelő apuka dobta.
Bunkó beszólogatás nélkül, buksi simogatással, kedves megértő beszéddel nem fog előrébb jutni, megreked ezen a szinten. Amit írtam, azt viszont a büdös életben nem fogja elfelejteni, és valami minimálisat csak tanul belőle. Ha mást nem is, legalább annyit igen, hogy ha problémája adódik, akkor ahhoz az egyetlen személyhez fordul, aki feltételek nélkül szereti, aki a legjobbat akar neki.
Hm, nem, nem tudod, nem tudjátok milyen vagyok, és nem is a célom hogy az empátiát itt a fórumon, ki tudja milyen nőkkel szemben gyakoroljam. Magasról teszek rá hogy itt ki hogyan érez, nem egy fórumon kell érzékenykedni. Mielőtt valaki cselekszik, gondolkodni kellene, hogy mi sülhet ki belőle.
És...ha te ezt tudnád, nem velem vitáznál. Mivel már megtapasztaltad hogy "milyen vagyok(?)", akkor tudhatnád, engem nem érdekel hogy ki mit gondol, ki mit ír rólam. Mindenkinek joga van kifejteni a véleményét, én is ezt tettem ezzel a 18 évessel. Sokan próbáltak már kibillenteni az egyensúlyomból, nem sikerült.
Hmmm. Mindenki maga alakítja az életét, és persze a körülményei, amit sokszor lehet irányítani.
Én is 18 évesen az első szerelmemhez mentem feleségül, igaz, neki köszönhetem a fiamat, de ha újra kezdhetném, biztos, hogy nem kötném le magam, és teljesen másként csinálnék mindent, kivéve a gyerekeimet.
Remélem jól alakul az életed! De hidd el 18 évesen még annyira nyitva áll a világ előtted, hogy nem szabadna lekötni magad. De ezt úgyis majd csak sok sok év múlva tudod eldönteni, hogy mi volt, vagy mi lett volna a jó!!
Mondjuk ennek a lánynak nincs annyi tapasztalata, mint Neked! Még csak 18 éves, és az első szerelméről van szó, úgyhogy nem bíztos, hogy le kéne venni a fejét, és lekezelően írkálni neki.
Csak úgy megjegyzem, biztos vagy te abban, hogy a lányod veled beszél meg mindent, és nem esetleg bárki mással, mert ha vele is azt csinálod, amit itt mindenkivel, akkor nem biztos, hogy veled akarná megbeszélni a problémáit, hisz a te lekezelő és kioktató stílusodat elég nehéz elviselni.
Nem negatív hozzászólásokról volt szó, mert egy tapasztalatlan gyerek a több tapasztalattal rendelkezőktől kért tanácsokat, és a negatív hozzászólás az én olvasatomban, nem biztos, hogy egyenlő a leoltással, a bunkó beszólásokkal.
Biztos vagyok benne, hogy nem fogod gyakorolni az empatikus viselkedést, ezt már megtapasztaltuk, tudjuk milyen vagy.
3 koktel,meg tette a hatását, és igy irtam neki egy üzit, akkor éjjel,hogy mennyire rosszul esik, hogy nem jön velemmostanában sehová sem, majd reggel felhivtam,hogy bocsánatot kérjek a viselkedésem miatt, a késői sms. Erre ő annyit mondott,hogy haggyam békén azota próbáltam hivni 3 x de semmi...
Talán nem kellett volna ittasan SMS-t írni, aztán kijózanodva felhívni. Ha nem válaszolt az SMS-re az azt jelenti *nem érdekel*.
Ha azt mondja hagyj békén, akkor hagyd békén!
haggyam = hagyjam....
Csak halkan megjegyzem, a helyesírásod pocsék.
A felhasználói profilod MÁR nem található.
Gondolom belépsz majd új nickkel. Az jó ha megjegyezted a nickemet, máskor nehogy abba a hibába ess, hogy engem kóstolgass.
Mókuska, ha te, de akár a fórumozók többsége négyszer születne és élne új életet ami összeadódna, akkor sem érnétek fel hozzám.
Tudod vannak azok az autósok, akik bármivel a tomporuk alatt, bármilyen úton gyorsan, baj nélkül célba érnek, ők mind nyertesek. És vannak a balf.szok, akiket minden és mindenki hátráltat, ők a célba totyogáskor panasszal vannak teli. Mindenki hibás, de ők, ők nem.
még mindig csak azt tudom mondani,hogy teljesen hidegen hagy a véleményed, és el sem olvasom amiket irsz, ha látom a neved , csak tovább görgetek.....
Kedves Maszi! Mindig jól esnek a szavaid,és köszönöm a h.sz. -id. Nem beszéltem vele egy hétig,de tegnap előtt eljött hozzám, virággal, kérte,hogy béküljünk ki, beszéltünk. Elmondta,hogy a munkahelyén gondok voltak,és őt és egy másik kollegát is elküldtek,ez eléggé padlóra tette, de szerencsére talált egy másik állást ideiglenesen. Emiatt nem is akart beszélgetni,meg ez nem egy olyan dolog amire az ember felvág. Nem ugrottam az ölébe, elmondtam neki,hogy egy társ ha tényleg szereti, akkor ilyen helyzetben is ott van,és támogatja, ha meg nem,akkor ott a baj nem kevés, és engem ez nagyon meg viselt,hogy igy kizárt az életéből meg ugy gondolta én nem lennék aki ilyenkor is támogatja. Tudom jól,hogy ott a korkülönbség,meg a gyerek, és emiatt ez a kapcsolat nem sok jót igér,de nem tehetek róla,hogy én őt szerettem meg, nem az volt a vágyam,hogy egy családos ember legyen a párom de igy alakult. Mondtam neki,hogy nekem kell egy pár hét,hónap,hogy átgondoljam mit akarok. Megértette, de mondta,hogy nem akar elveszíteni. Szóval most itt tartunk. Nem felejtettem el amit tett, de sajnos én szeretem, de én is másként fogok hozzá viszonyúlni. Egyébként, nem vagyok hülye, tudom,hogy egy felnőtt férfinak vannak céljai, tervei, munka,pénz, saját lakás stb... és amig ezeket nem éri el addig nem tud egy komoly kapcsolatba bele vágni, és egy családról gondoskodni, nekem meg vanmég 4 évem a suliban, szoval van még időnk javítani a kapcsolaton,és összecsiszolódni,ha úgy alakul,mert természetesen nem azt terveztük,hogy én fogom nevelni a gyereket 18 évesen, ebben szerencsére segít a szerelmem anyukája, ő rá bármikor számíthat. Majd meglátjuk mi lesz, de már neki kell bizonyítania :) Én meg a háttčrbe maradok :)
Ha én is úgy írtam volna neked hogy rossz kedvem van, te már a fejedet vernéd a falba.
Miféle tapasztalat cseréről beszélsz? Amire te utalsz, az pletyka. Azt vártad hogy majd mindenki leírja, idióta csávók hogyan léptek le? Mint említettem, a nők többsége úgy jár, és úgy járt mint te. Velük kellene konzultálnod. Ők éreznek úgy mint te. Azok, akik normális párkapcsolatban élnek, hülyének fognak nézni. Akik pedig egyedül élnek mert még egy dugaszra sem képesek férfit találni, azok sajnálkozni fognak. De egyik csoport sem érez úgy, mint te.
Elolvastalak, mert mindig ledöbbenek azon, mennyi nőt hagynak el ilyen sablonos módon. Nagy szerelemből lépnek ki/le a férfiak. Miféle nagy szerelemből? Két évig voltatok együtt, nem vagy annyira nő, hogy észrevetted volna a jeleket, baj van? Nem érezted meg, hogy elege van belőled? Az pedig már csak hab a tortán, hogy alkoholt iszol.
Ha az utolsó három mondatot elolvasod, az már jelzi hogy te milyen vagy.
1- Elolvastam a topicot. Jól látod, nem vagyok kíméletes. Nem azt írta hogy a szerelme vagy pedig ő, gyógyíthatatlan beteg és ezért szakítottak.
1- A lányom nem egy fórumon teregeti ki a magán életét, hanem velem beszéli meg.
3- Ha valaki tudja, hogy nem képes elviselni a negatív hozzászólásokat, ne fórumozzon. Ücsörögjön egymagában a gondolataival együtt. Nem fogom senkinek a cizellált kis lelkét simogatni, akihez közöm nincs. Így az empatikus viselkedést sem a fórumon fogom gyakorolni.
Nikita !
"Akkor kövesd a bunkó nyomát, és lesz belőled bunkóné, akit majd szépen elvernek néha."
A tapasztalat beszél belőled,talán jártál már ebben a cipőben?
"Nem bántottalak, csak leírtam hogy mi történik azokkal a nőkkel, akikkel itt tele a fórum, és napi szinten nyitnak hasonló topicot. Talán velük konzultálj."
Figyelj, rossz kedvem volt, tudtam a szivem mélyén, hogy ez a ficko csak játszik velem,de talán az emkékekbe kapaszkodtam,és vártam a csodát. A másik, azt hittem,ez a forum olyan emberekkel van tele akik ismerik azt a szót,hogy empátia, és lehet jó és rossz dolgokról is beszélgetni tapasztalatokat cserélni. Sajnos tévedtem, mert szinte csak olyan hsz.- eket látok mindenhol, ahol a kérdezőket, lehülyézik, földbe tiporják. Újra csak azt tudom,kérdezni,ha van valami ami egy embert nem érdekel, vagy hülyeségnek gondol miért foglalkozik vele???? Ha nem bírod az olyan hülye libákat mint én is,miért olvasgatod amiket irnak??? Egyébként nem tartozik rám,hogy ki milyen éppen ezért nem emlékszem,hogy megkértelek volna rá,hogy számolj be mi történik azokkal a nőkkel, akikkel itt tele a fórum, és napi szinten nyitnak hasonló topicot. Meg mi az,hogy konzultáljak velük??? Kértem, én személyesen a te véleményed??? Szerintem nem!!!
Szia, csak most tudtam újra idenézni.
Tudod az a helyzet, hogy az én lányom is 18 éves, és ő is két éve jár együtt egy fiúval, de köztük csak két év a korkülönbség.
Nagyon nehéz az első szerelemből, főleg, ha több évig is tart, a szakítás, és azt is tudom, hogy pont azért, mert így viselkedik veled. Ahogy már mások is írták sajnos a pasik ritka kivétellel csak szónokolják a gerincességet, meg az őszinteséget, de amikor a szakításra kerül a sor, akkor teljes mértékben átmennek sunyi disznóba, kerülik a konfliktust, sumákolnak, hazudoznak, és próbálnak úgy játszmázni, hogy 1. a nő érezze hibásnak magát, 2. hogy a nő szakítson, 3. a lehető legkevesebb macera legyen neki.
Ahogy mások is írták, mivel még nagyon fiatal vagy, nyilván suliba jársz, ezért szerintem egy 28 éves gyermekét egyedül nevelő férfi nem hozzád való. Ez nem bántás, hanem egyszerűen így van. Neked még ismerkedned kellene, és kellett volna, barátnőkkel lógni. Teljesen más a kettőtök életvitele, vagy legalábbis teljesen másnak kellett volna lenni.
Tudom, hogy rettentően szerelmes vagy, de nem szabad magad tönkretenni még ilyen fiatalon. Kicsit sírjál, sajnáld magad, kicsit piálj be, olvass be neki, küld el a jó büdös nénikéjébe.
Aztán pedig kezd el élni az életed. Még olyan fiatal vagy, annyira klassz dolgok várnak rád, és rengeteg helyes korodbeli fiú van, akik odalennének érted.
De egyetlen dolgot ne tegyél, ne könyörögd vissza magad, ne akard megmenteni ezt a kapcsolatot, mert ezt nem szabad. Ez nem az a kapcsolat amit menteni kéne.
Nagyon drukkolok Neked,
és ahogy már írtam itt a gyönyörű nyár, élvezd ki, hogy azt csinálhatsz amit akarsz!
Nikita nem akarok megint vitatkozni veled, de könyörgöm olvasd már el az első kb. 10 hozzászólást! Mindenki hogy leoltotta szegényt lányt.
Nem vagy igazán kiméletes senkivel, és az empátiát még hírből sem ismered, és úgy viselkedsz mint akinek nincsenek gyerekei. A saját lányoddal is így beszélnél???
Tiszteld meg önmagadat azzal,hogy méltóságteljesen elküldöd a francba! Utána nézz szét és látni fogod,hogy süt a nap,kék az ég etc...
Tegyük már tisztába a dolgokat!
A fórumozók nem bántottak, csak életed bunkója lépett le, és az e miatti kommentek fájnak. Írtad hogy bunkó volt. Akkor kövesd a bunkó nyomát, és lesz belőled bunkóné, akit majd szépen elvernek néha.
Két év. A hormonok visszaálltak a helyükre, új nő után néz. Te csak arra kellettél. A valós indokot akartad. Nem bántottalak, csak leírtam hogy mi történik azokkal a nőkkel, akikkel itt tele a fórum, és napi szinten nyitnak hasonló topicot. Talán velük konzultálj.
Tudom, hogy most nem hiszed, de rá fogsz jönni, hogy ez nem életed szerelme volt, csak egy kis senkiházi, aki szórakozott veled.
Én is hittem már ilyen életem szerelmes dolgot 4 és fél évig, én léptem le, azt hittem, itt a világ vége. Na azóta is ez bizonyult életem legjobb döntésének. Azóta csak nézem pl. FB-on, hogy eeeeez volt az a nagy durranás?! Hála az égnek, hogy nem mellette szívok. :-)
Nem, dehogy, nem kell elfelejteni, de túl kell élni, túl kell lépni.
Szerintem jobb, ha most azonnal megtanulod a saját érdekedben, hogy semmilyen palinak, semmilyen bunkóságát ne tűrd el egyetlen percig sem. Nem vagy a lábtörlőjük.
Nem, nem Te nem érdemleg meg, hogy normálisan szakítson, nem a Te hibád, hanem ő jellemtelen.
kicsit megnyugodtál és máris objektíven látod a dolgot. :) szívesen, minden jót! :)
igen ezen leszek
Csak az fáj,hogy pont ő az aki mindig fontosnak tartotta a gerincséget, az őszinteséget,és,hogy mindig mindent beszéljünk meg. Pont ezek miatt,olyan elfogadhatatlan ez nekem, én elfogadtam a gyereket, eltűrtem mindent, akkor találkoztunk, annyiszor,és ott ahol ő akarta. Miatta másfél éve ki sem mozdulok szinte,hanyagoltam a barátaim.... stb. Mindegy már az egész lényegtelen, és felesleges
Remény18: 18 évesen (ez már jó régen volt, hiszen most vagyok 40) beleszerettem egy 28 éves pasiba. Azaz, ő kezdett hülyíteni, én meg belehülyültem, na. Mi kb. 1 évet jártunk együtt.
Ő is elvált volt, neki nem volt gyereke az exétől, akit nevelt volna, viszont éjjel dolgozott, mint taxis, én meg egyetemista voltam. Ez bőven elég volt olyan különbségnek, hogy baromira ne passzoljunk össze - mint mások is írták, más életszakaszban voltunk. Ő már túl volt a bulizáson, a csajozáson, a nagy komoly szerelmen. Őt elsősorban egzisztenciális gondok foglalkoztatták, és hülyének nézett, amikor megkértem, jöjjön velem ibolyát szedni a Mecsekbe... Én akkor nagyon hülye libának éreztem magam minden hülye kis igényem miatt - mozduljunk ki valahová, kiránduljunk, menjünk társaságba - pedig nem totál jogos igényeim voltak, csak erre ő nem volt alkalmas.
Tudom, h nehéz dolog két év után elfogadni, h nem áll eléd, és mondja a szemedbe, h nem megy. De a pasik ilyenek, nem bírják a konflikust. Ne várd tőle, h a szemedbe mondja - majd szépen kitér, meghúzza magát, és várja, h rájöjj magadtól, ez a kapcsolat tovább nem működik.
Ha vígasztal, pár évvel a szakításunk (nálunk is hasonló sumákolással lett vége) után újra összefutottunk, és akkor nagyon komolyan azt kérte, hívjam fel, mert úgy látja, már nem gyerek vagyok, hanem felnőtt nő, és talán újra megpróbálhatjuk. Csakhogy addigra már én is rájöttem, h nem megy. Kedvesen rámosolyogtam, és azt mondtam, sajnos azok a problémák, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, ugyanúgy fennállnak. Ő fogadkozott, h nem. Persze, nem hívtam fel.
Most egy darabig nehéz lesz, de rajtad is múlik, h beleragadsz a szenvedésbe, vagy fáj, fáj, de próbálsz továbblépni. Pörgesd fel az életed, tanulj sokat, ismerkedj sok emberrel. Aztán idővel túllépsz rajta. Sajnos itt nincs értelme küzdeni.
igen, tovább kell lépnem
ez lesz a legnehezebb, de ha arra várok,hátha meggondolja magát egyszer azzal kikészítem magam
így most az eszemre kell hallgatnom
köszönöm a hsz.-at mindenkinek! :)
ollé :D
pacsiiii
ja, hát akkor ő már sok mindenen keresztül ment. és eleve nem könnyű kerti séta az élete. mondjuk talán ezért is féltékeny, mert te nagyon fiatal vagy, előtted az élet, nincsenek kötöttségeid, neki meg gyakorlatilag adott a jövőjének egy része (gyerekről gondoskodni).
nem feltétlenül ő életed szerelme. ezt nem is tudhatod most még. szabadulj ki és élj!
Ha 28 éves és ötéves gyereket nevel, akkor a kettőtök életmódja sem összeegyeztethető. Te még most kezdesz "élni", bulizni, kipróbálni magad, ismerkedni, tanulni magadról és az életről. Népmesei nyelven most vagy abban a korban, mikor felveszed a vándortarisznyát, és elindulsz az utadon, ami még teljesen tiszta és ismeretlen. Neki már van egy múltja, gyereke, felelőssége iránta. Valószínűleg egy éjjeli sms arról, hogy miért nem megy veled szórakozni, ráébresztette erre az egyszerű különbségre (valszeg nem is először, de talán most végleg). Ha van benne egy csepp felelősség valóban, akkor elenged téged. Nem egy az utatok, az életetek, neked még jogod van a saját életed kialakítására.
(Amúgy sem vagyok híve a nagy korkülönbségnek senki javára, pláne, ha már gyerek is van az előző kapcsolatból. Kb. szent Teréznek vagy Fülöpnek kell ahhoz lenni, hogy ezt összeegyeztesse valaki azzal, hogy ő még fiatal, bulizni vágyik, a másik meg már az ötévesére vigyáz nonstop. Mert hogy az egy nonstop meló, gondolom, feltűnt már a két év alatt neked is.)
Tudom, nehéz ezt most még elfogadni, de hagyd, hogy vége legyen.