Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Legyen vége?
Létrehozva: 2015. június 29. 21:56
Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni, mert nagyon tanácstalan vagyok.
Barátommal 10 hónapja vagyunk együtt, én 33 vagyok, ő 30, nem élünk együtt.
Ő kedves, aranyos, jólelkű srác, csak sajnos pár dologban nem passzolunk. Egyrészt más dolgokat szeretünk csinálni a szabadidőnkben, én kirándulósabb vagyok, ő otthon ülősebb. Ez az elején nem derült ki.
Ő rettenetesen ragaszkodik a családjához, majdnem minden hétvégéjét velük/velük is szeretné tölteni.Mivel kb. 50 km-re élnek, ezért ez ott alvós teljes hétvégéket jelent.
És a szex..én többször kívánom, sokszor vissza is utasít, mert fáradt. Nagyon rosszul esik ez nőként.
Amúgy hűséges és odaadó..és hát ilyen embert nagyon nehéz találni, ezzel tisztában vagyok. Elképzeltem, hogy szakítok vele, de belefájdul a szívem..sajnálnám őt is és magamat is. De így is sajnálom magunkat.
Tudom, kell kompromisszumokat kötni, de meddig, miben?
Ti mit tennétek? Köszönöm a véleményeket előre is!
"Ezt most lefordítanád magyarra? mert nem értem…."
megpróbálhatom, de semmi garancia arra, hogy jobban megérted. Mert tudod, aki elintézi a gyermekvállalást azzal, hogy "(rab)szolga mentalitás", annak nem könnyű bármit is elmagyarázni.
No, csak arra akartam rávilágítani, hogy ahhoz, hogy mi megszülethessünk (Te, én, a többiek) ahhoz be kellett következnie egy kisebb (vagy nem is kisebb) csodának. Gondolom, az világos, hogy aki egyszer élt a földön, annak volt anyja is. Ha nem hiszünk istenben, de hiszünk a tudósoknak, akkor tiszta sor, hogy a földön az élet kb. 4 milliárd éve kezdődött. Valahogyan... ez most számunkra mellékes. Lényeg az, hogy valaki által születtünk: az ember ered az ősembertől, az ősember a nemtudommilyen majomtól, a majom a nemtudomkitől és így tovább egészen a "papucsállatkáig" :) Ha most eltekintek az emlős előtti időktől és csak úgy számolok, hogy a generációváltás 20 év, akkor 4milliárd év alatt 200millió generáció váltotta egymást míg elért a "fejlődés" a Te megszületésedig. Gondold végig kétszázmilliószor egymás után MINDENKINEK sikerült megszületnie, felnőnie és minimum szülni egy utódot (és még fel is nevelni) kétszázmilliószor egymás után, anélkül, hogy megszakadt volna a sor. Pedig mennyi veszély leselkedik egy élőlényre? Betegségek, ragadozók, háború, stb. ha csak egyszer megszakad ez a sor, Te nem születsz meg. Ha csak egy a kétszázmillióból azt gondolja, amit Te, hogy gyereket szülni az "(rab)szolga mentalitás" és nehogymár én rabszolga lelkű legyek, szóval ha csak egy is így gondolkodott volna, akkor te meg sem születsz. Ahogyan Te, Bíborban Született Első Szilvasgomboc, ezzel a gondolkodásoddal majd ezt a kétszázmilliós láncot fogod megszakítani. Ezen azért gondolkozz el...
No, mindegy, ha a fenti okfejtés nem is érthető, talán elég lenne annyit felfognod, hogy gyermeket szülni nem feltétlenül "(rab)szolga mentalitás" hanem önzetlenség, természetes vágy, szeretetből fakadó vállalási kedv, egyszerűen természetesség. És az a természetellenes, akiből ez az érzés hiányzik.
Ezzel együtt természetesen mindenkinek szíve joga vállalni és nem vállalni gyereket. Csak ne ideologizálja meg a maga önzőségét, alkalmatlanságát mert ezzel legfeljebb önmagát áltatja.
Ezt most lefordítanád magyarra? mert nem értem….
Szükséges, hogy ő is képes legyen egnedni, kompromisszum-kész legyen. Ha ezt nem érti meg és nem tud változtatni, akkor csak el fog mérgesedni előbb-utóbb a helyzet. Kitartást és a legjobbakat!
"(rab)szolga mentalitás"
Aki ilyeneket ír, annak ugyan elég hiábavaló bármilyen érvet is felsorakoztatni, de hátha olvassa más is: Ahhoz, hogy szilvasgomboc megszülethessen, ahhoz arra a csodára volt szükség, hogy Ádámtól és Évától, vagy ha az úgy jobban tetszik, az első egysejtűtől) egészen szilvásgombócig minden egyes felmenőjének rabszolgalelkűnek kellett lennie. Különben ő nem születhetett volna meg. Viszont megszületett és rálelt a maga nagyszerű nem-rabszolgalélek mentalitására és ezzel ő most gondoskodik is arról, hogy isten ments hogy a fura génjei tovább öröklődhessen.
Köszönjük szilvasgomboc!
Csill!
Abból, amit tudni lehet rólatok, nehéz lenne egy kívülállónak eldöntenie, hogy mi a helyes utatok. Szerencsére nincs túl nagy vesztenivalótok. De légy következetes, hogy ne bántsd a párodat, mielőbb begyógyuljanak a sebek.
Persze hogy gyermektelenektöl is hallassz panaszt. Mert mindenkinek megvan a maga keresztje. A gyermektelenség nem garancia a problémamentes életre.
Gyerekkel meg miért jobb? Csak több a gond velük. Ha gyerek elött gondjaid voltak, gyerek után ki sem fogsz belölük látszani.
A gyerekneveléshez igenis kell egy jó adag (rab)szolga mentalitás, habár ezt az anyukák sértönek találják és tiltakoznak ellene. Az anyaság szolgaság, csak éppen szépen becsomagolva amire rózsaszín szalagot kötnek. És ezt nem bántásból mondom, hanem közlöm mint tényt. Mit gondolsz miért vannak itt többek között olyan topikok hogy Nehéz az anyaság? Habár zárt topik és nem tudom miröl folyik a csevely, azért el tudom képzelni hogy nem Hawaiban pezsgöznek unalmukban.
Nem dolgoztam magam agyon, pár évig tényleg sokat kellett, de már felnőttek. És ha valakinek nincs rabszolgamentalitása, az én vagyok. Amúgy nem fáj, csak nem értem, hogy gyerektelenektől is is épp annyi nyavalygást olvasok, mint gyerekesektől. Akkor meg mégis jobb gyerekkel.
Szerintem is így van, hogy nem illenek össze, de akkor meg ezt be kell ismerni és elköszönni. Akkor minek a rizsa, hogy mostantól minden máshogy lesz?
Szinte biztos vagyok benne, hogy nem "sz..ta" le. Egyszerűen arról van szó, hogy két egymáshoz nem illő emberről van szó. Fel kell ismerni, és el kell fogadni ezt a tényt. Ettől még szerethetik egymást, lehetnek jóban, de párkapcsolatban ez a dolog - szerintem - nem fog működni.
Király. És akkor eddig miért sz..ta le magaról, hogy neked úgy nem jó? Szokásos lemez: Minden máshogy lesz blablabla, majd egyszer csak észreveszed, hogy megy minden, ahogy eddig...
Attól, hogy valaki mondja, még nem fog pl. a szexuális élete javulni. És ha már 10 hó után is hagy kívánnivalót maga után, ez előre vetíti a szomorú sorsodat...
Én mondjuk ha végiggondoltam, majd kimondtam, hogy vége, akkor ezzel be is fejeztem vele a lelkizést, én biztos nem hallgatnám a mindenmáshogylesz szöveget csak hogy a szívemet fájdítsam...
Szia Évi!
Köszönöm, megvagyok, de ő nagyon kivan..Szinte könyörög, hogy adjak "egy utolsó utáni esélyt". Mert nagyon szeret, csak nem tudta kimutatni. Velem képzeli az életét, stb...
És most majd minden máshogy lesz.
Mondtam neki, hogy akkor megerőszakolná saját magát több dologban is, de állítja, hogy akarja a kapcsolatunkat nagyon.
Ez nem teszi könnyűvé a helyzetemet most.
"Viszont biztos az, hogy nem az újdonság varázsa húz felé?" => Akkor vonz az újdonság, ha a régi már sz@r, vagy uncsi.
Ha jól érzed magad a kapcsolatban, akkor észre sem veszed a lehetőségeket.
Jól tetted!
Hogy érzed magad?
Meglátod, ha túl leszel a sebnyalogatós részen, akkor büszke leszel magadra, hogy erős voltál, és léptél! :-)
Mi abban a kényelmesség / kényeskedés, hogy ki kell rúgni egy ilyet???
Én hasonló korosztály vagyok, mint Te (40 leszek). Kirúgtam egy nagy halom szerencsétlent / lúzert / tetüt 28 éves koromra.
30 fölött szültem az elsőt (3-an vannak), nem dolgozunk hétvégén, hanem élvezzük az életet, nem nyögjük a kompromisszumokat és akkor szaladgálunk anyuhoz, amikor a kedvünk tartja.
De ehhez az kellett, hogy az összes felsorolttól megszabaduljak és minden alkalommal kezdjem nulláról, egészen addig, míg férjemmel meg nem ismerkedtünk.
Franc kössön kompromisszumokat egész életében. Legalábbis kapcsolatok terén semmiképp. Arra meg nem szülök halom gyereket, hogy utána vérrel-verítékkel tartsam el őket.
Miért kell beállítani a folyamatos szívást, mint követendő példát? Lehet, hogy a T.I képes lenne erre, de nem AKARJA. Jól is teszi.
bammeg
de itt a jellemtelen szaroknak hiába írod meg, kitörlik
ez a felület úgy látszik az emberek szarságát támogatja
mától akkor saját pénzedből kell lakni???
Neked meg elment az életed arra hogy agyondolgoztad magad meg 4 gyereket nevelsz.
Mindenki olyan életet él amilyet akar. Én biztos belehülyülnék ha még a hétvégéimet is végigdolgoznám úgy mint te, meg 4 gyerek csüngene a nyakamon.
Hagyj mindenkit úgy élni ahogy akar és ne hangoztasd hogy amit te csinálsz az a tuti. Nincs mindenkinek rabszolga-mentalitása. Neked ez miért fáj?
Nem értem, mit csináltok Ti, fiatal 30-asok, nekem ennyi idős koromban négy gyerekem volt és hárommillió felelős döntést hoztam naponta, nem volt időm nyavalyogni, és persze a férjemnek se volt ideje anyucihoz utazgatni hetente, hanem baromi sokat dolgoztunk hétvégén is. (És még most is csak 46 vagyok, nem valami vén szotyorák.)
Na persze, rengeteg kompromisszumot kötöttünk, amik természetesen fájdalmasak voltak a maguk idejében, de utóbb mint szükségesnek és értelmesnek igazolódott be.
Az az érzésem, ti valamit nagyon elszúrtok ezzel a sok kényelmeskedéssel és kényeskedéssel. Elmegy az életetek, anélkül, hogy éltetek volna egy napot is...
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a támogatást és a megerősítést, ma szakítottam vele...
Szia!
Amit írt már vk, hogy költözz anyukádhoz, jó ötlet, akkor letisztulnának a gondolataid kicsit jobban. Úgy, hogy ott vitatkoztok a közös házatokban, nem fog menni.
Sokszor lehet hallani, hogy a sok munka, a kevés együtt eltöltött minőségi idő és a monotonitás megöli még a legjobb kapcsolatot is, Veletek is ez történt sajnos. Nagyon fiatalok vagytok, tényleg kellett volna, hogy kikapcsolódjatok. Mert így azt érezheted, hogy elveszted a fiatalságod és sok minden jó kimarad belőle. Szóval én nem csodálkozom azon, hogy jött a harmadik.
Egy harmadik nem tudott volna belépni a képbe, ha köztetek minden rendben van.
Viszont biztos az, hogy nem az újdonság varázsa húz felé?
Látsz esélyt arra, hogy újra kezdjetek mindent ezek után a pároddal tiszta lappal? Meg tudná Neked bocsátani a félrelépést, úgy, hogy tanuljon belőle és jobban figyeljen a vágyaidra, hogy újra ne lépj félre?
Gondold át ezeket.
Az biztos, hogy nagyon nehéz kilépni egy kapcsolatból és a tietek az elején jó is volt és sokat köszönhettek egymásnak és így még nehezebb...
Egy fenékkel ülsz két lovon. Felettébb tisztességtelen dolog.
Ügyintéző csak úgy magyarosan kimondta...de az igazat. Attól hogy szépítgetjük valaminek a nevét, még nem változik a lényege.
Azt szokták mondani, mielőtt meggyújtasz egy új gyertyát, oltsd el a régit. A te korodban már döntésképesnek kell lennie egy embernek.
Sziasztok!
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy anyukája 2 éve rákkal küzd, de tünetmentes és stagnál az állapota, egy kísérleti gyógyszernek hála.
De nem hiszem, hogy ez ok arra, hogy ha hárman ülünk a kanapén, akkor a párom egyik kezével engem, a másikkal az anyukáját simogassa. Hogy olyasmi becenéven szólítsák egymást, mint kb. a "Mókuska". Érdekes, a párom tesóját rendesen szólítja az anyuka, csak a páromat nem.
Sokáig volt bennem küzdés, de már nincs.. de nehéz lesz akkor is.
Az elején örömmel jött velem túrázni és színházba, teljesen elhittem, hogy ezeket ő is szereti. Nem értem, minek játszotta el, most már azt mondja, semmiképp sem jön velem többet színházba, pl.
A szexnek biztosan nem tett jót, hogy megkérdeztem tőle, mi a probléma...mondhatjuk, hogy számonkértem..de annyira bántott a dolog..ki bírta volna ki rákérdezés nélkül?
Mi a kérdés?
Ha valaki 30 évesen még mindig "anyucipicifia", akkor ez sajnos csak rosszabb lesz a későbbiekben. Legalábbis az eddigi tapasztalatok ezt mutatják.
Egy kapcsolatban mindkét félnek alkalmazkodni illik, nem lehet egy egyeduralkodó és egy kiszolgáló. Az ugyanis legfeljebb munkaviszony. Más kapcsolatban iszony.
Szóval futás az ellenkező irányba, ha jót akarsz magadnak.
Nem jó mert a férfiak nem bírják a szeretői státuszt.
Menj a szüleidhez lazíts, gondold át és dönts el ott mit szeretnél.