Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Életek és gondolatok
Torolt_felhasznalo_178203
Létrehozva: 2015. június 26. 18:40
Negyven és ötven év közötti hölgy személyében olyan beszélgetőtársat keresek, aki intelligens, gondolkodó típus, akivel beszélgethetnék az életünkről, a gondolatainkról, akinek nincsenek elvárásai, akivel hasonló az érdeklődési körünk, akivel megtaláljuk a közös hangot.
Kizárólag beszélgetésről lenne szó. Nős vagyok, és nem partnert keresek! A csatorna címében a "más"-ra helyezem a hangsúlyt!
Ami még nagyon fontos: Az őszinteség, a bizalom, a megbízhatóság, a diszkréció és az inkognitó tisztelete! Szintén fontos a "szép magyar nyelv" szeretete, vagyis a szleng, a rövidítések és a hasonlóan divatos, de magyartalan szóhasználat kerülése.
Akit esetleg sért e felhívás attól elnézést kérek, de a lehető legpontosabban le akartam írni, mit szeretnék.
Nyilvánossá teszem a témát és remélem, sikerül valakivel megtalálnom a közös hangot. Később aztán "zárt ajtók mögött" folytatnánk...
Őszinte meg őszintétlen egy emberen belül mindkettő felszínre hozható...s a környezeted a tükör, hogy te mikor mit hozol a felszínre.
Megbocsátok.
Ez olyanra sikeredet mint felkérés a keringőre
... minél magasabb a léc, vagy nagyobb a tét annál érdekesebb.
Sehogy nem ellenőrzöm. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy őszintétlen ember százszor meg fog unni, mire eljutna oda, hogy érdemi dolgokat tudna meg rólam, vagy a gondolataimról. Ehhez nagyon hosszú idő kell.
Azt hiszem, nem érted a dolog lényegét. Minden ember vágyik arra, hogy "megmutassa magát a világnak". Ez a vágy sokkal erősebb, mint egy céltalan, értelmetlen adatgyűjtés, vagy a gyermeteg szórakozás. Ha beszélhetsz magadról és a gondolataidról, akár évekig értelmét látod a párbeszédnek, de ez nélkül a legjópofább hülyéskedés is hamar varázsát veszíti.
Csak játék ...csapj bele...s írd le ....megbocsájtasz?
Csak egy szó. Vannak életesemények mikor tudtam éreztem Ő a hibás majd telt az idő változott a nézőpontom sajnáltam az illetőt, aztán semleges lett....ez nem megbocsájtás ....tiszta megbocsájtás sosincs csak elfogadás, megértés vagy az árnyalat mikor megszokod s akkor már nem dühít nem zavar de nem is érdekel...mert már semleges zóna ... s jöhet a következő.
Ok! Akkor nem kérdeztem semmit!
én nem írtam, hogy félsz. azt te írtad. :) viszont a kikötéseidet hogyan ellenőrzöd? sehogy, mert teljes inkognitót vársz (mondjuk ez már eleve kizárja, hogy tudd a nemét és a korát a beszélgető partnernek), valamint sajnos pont ez a platform az, ahol megfordulnak hosszú évek óta más-más identitásokba bújó kommentelők. annyira rutinosak egyesek, hogy listát vezetnek, kopi-pésztelnek, mindent feljegyeznek, hogy soha ne tévesszenek, bakizzanak. ez persze nem sikerül, mert néhány másik rutinos nick viszont hamar ráismer.
nem tudom, te mennyire vagy itt "öreg róka", de azt jól teszed, ha nincsenek elvárásaid. így tényleg nem csalódhatsz.
csak akkor még mindig nem értem a kikötések okát.. :)
Elnézést, hogy beleszólok, de szerintem nem példákon kellene vitatkozni! A személyiségek sokszínűségét és különbözőségét kellene szem előtt tartani! Attól, hogy nem értünk meg valamit, nem tudunk azonosulni vele, még létezik. Akkor is létezik, ha abban a mi személyiségünk problémát lát. Aki ebben a problémában egy személyiség hibáját véli felfedezni, az megmarad a tanácsadás szintjén. (Ez persze lehet segítő szándékú!) A személyiség azonban adott, és megismerés nélkül a hozzá való viszonyunk meddő marad.
Ez így olyan, mint egy lóvásár. Nők kérésére.
Tudod miért nem félek a kamu sztoriktól? Mert hosszú távon, és teljesen tét nélkül nincs értelme. Ha az életemről, a gondolataimról beszélek, ha megvitatom annak vitára érdemes részeit, akkor megtalálom a párbeszédben azt, ami oda köt. Hülyíteni valakit rövid ideig érdekes. Hosszabb távon akkor válhat izgalmassá, ha kézzel fogható cél, vagy érdek fűződik hozzá.
Mivel egyértelművé tettem azon szándékomat, hogy a beszélgetést szigorúan a virtualitás szintjén akarom tartani - és aki esetleg mást hisz, előbb-utóbb kénytelen lesz a szándékom komolyságát belátni - egy idő után érdekességét veszíti a hülyítés.
Előzmény?
Soha nem bocsátható meg a gyerekek elleni bűnök.
Béla, ne is álmodj ilyenről.
Én nem tudom elképzelni, de a többiben igazad lehet. A "párbeszéd" (éppen ezért) már biztos nem itt zajlana.
Olyan példát írtál, ami sokaknak eszébe sem jutna, kivéve ha a példának valós történet az alapja.
Még mindig fenntartom, a legtöbb hozzászólás sorai között nagyszerűen lehet olvasgatni. Amit a szem lát, az az amit a hozzászóló közölni akar. Amit viszont az olvasó érzékel, az az, hogy a hozzászóló milyen sebeket hordoz.
Nem a szűrés kedvéért, mert ahhoz nincs erre szükség, de ám legyen!
Mit gondoltok a megbocsátásról?
Hüle!
Bocsánat!
Az tény hogy Amaryndára és rám sokan allergiásak, de rajtunk kívül még néhány nickkel előfordul, hogy a legkisebb hibára is már töröltetnek. Engem tulajdonképpen nem zavar, ez már VIP kategória.
És most őszintén, úgy ismered Amaryndát, vagy engem, hogy töröltetünk? Saját magunkat is?
Azokban a hozzászólásokban javarész Sárkánycsonntal viccelődtünk. Nem mások kárára.
Nem veled, nem Amaryndával, és nem velem van a baj. Hanem az olyan egyénekkel akik képtelenek arra, hogy egy hozzászólásra ne bugaci stílusban válaszoljanak. Szinte az összes kommentjük ilyen. Próbáljuk kerülgetni őket, de nehéz, személyeskednek. És mivel mi Amaryndával és még néhány nickkel együtt nem vagyunk pehely csoportban, persze hogy egy idő után visszaszólunk a magunk stílusában. És onnantól elszabadul a pokol. A fórumozók persze ebből mit is vesznek észre? Hogy mi kezdtük. De ha vennék a fáradságot, és napokra visszamenőleg elolvasnák a hozzászólásokat, az ő zsebükben is kinyílna a bicska.
Többször is említettem, nem olyanokba kellene belekötniük, akikről érzik hogy "magas lovon" ülnek. Kerüljenek el minket, hiszen mi is ezt tesszük. Ostoba ember az, aki egy békésen pihenő oroszlánt ingerelni kezd.
Én meg arra gondoltam, hogy ő kérte a hozzászólásai törlését. Kár, ha nem így történt. Erővel senkit és semmit nem szeretnék eltávolítani innen.
Köszönöm a hozzászólást, és természetesen el van nézve! Amíg az emberek csak vitáznak egymással, addig a dolog nem zavar. A veszekedést, a marakodást, és főleg egymás sértegetését viszont nem szívesen látom.
Senki nem vett le a lábamról, és nem is fog. Még hihetetlenebb dolgot mondok: Soha, senkiben nem csalódtam, és azt hiszem, nem is fogok. Az oka nagyon egyszerű. Soha, senkitől nem vártam e semmit, és ami történt az mögött mindig a dolog szükségszerű bekövetkezését láttam.
Köszönöm a hozzászólást és a megértést. Valójában mindkét kérdésedre igen a válasz.
E kérdésekre már választ adtam. Hadd ne ismételjem magamat!
Jó, akkor nézegessétek a belinkelt oldalt továbbra is, helyettem is, hogy tudjátok. :)
Ezt is lehet rá mondani, semmi sem egyszerű és nem fekete és fehér. Azonban az a véleményem, hogy ha 2 ember között megvan az a fokú bizalom és őszinteség, akkor az olyan apró titkok, mint a társas szexuális példád, amiben mondjuk az egyik undorítónak találja a láb vakargatását, míg a másik meg arról álmodozik, ha egyébként jó a szexuális életük és 98 %-ban hasonlót akarnak, akkor ilyen apró titok/vágy nem fog lelki problémákat okozni az egyénnek, hogy ezért "pszichológust" keressen.
Mi itt mind tudjuk te merre mész
https://www.facebook.com/soundsofkoyote/videos/8209 88127963224/