Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Életek és gondolatok
Torolt_felhasznalo_178203
Létrehozva: 2015. június 26. 18:40
Negyven és ötven év közötti hölgy személyében olyan beszélgetőtársat keresek, aki intelligens, gondolkodó típus, akivel beszélgethetnék az életünkről, a gondolatainkról, akinek nincsenek elvárásai, akivel hasonló az érdeklődési körünk, akivel megtaláljuk a közös hangot.
Kizárólag beszélgetésről lenne szó. Nős vagyok, és nem partnert keresek! A csatorna címében a "más"-ra helyezem a hangsúlyt!
Ami még nagyon fontos: Az őszinteség, a bizalom, a megbízhatóság, a diszkréció és az inkognitó tisztelete! Szintén fontos a "szép magyar nyelv" szeretete, vagyis a szleng, a rövidítések és a hasonlóan divatos, de magyartalan szóhasználat kerülése.
Akit esetleg sért e felhívás attól elnézést kérek, de a lehető legpontosabban le akartam írni, mit szeretnék.
Nyilvánossá teszem a témát és remélem, sikerül valakivel megtalálnom a közös hangot. Később aztán "zárt ajtók mögött" folytatnánk...
Vannak olyan dolgok, amit nem, nem mondasz el sem a társadnak, sem a gyerekednek, sem az anyádnak. Lehet hogy a "titkokat", de inkább csak azok egy részét megosztod közöttük, de nem mondasz el mindent mindenkinek (nem mondod meg a testvérednek, hogy anyátok a halálos ágyán megmondta, téged szeretett igazán, a másikat nem annyira..., nem mondod meg anyádnak, hogy a nyarakból csak a nagymamánál töltött hetekre emlékszel... sőt, tulajdonképp az egész gyerekkorodból... és a gyerekednek sem mondod meg (ha normális vagy) hogy nem akartad őt, csak így alakult... A társadnak sem mondod el egy olyan szexuális vágyadat, ami igazán izgat, ha előzőleg ő már kifejtette ezt mennyire undorítónak, vagy erkölcsileg problémásnak tartja, esetleg te magad tartod annak...
Nem hiszem hogy van a földön olyan jóbarát vagy rokon, akire rá lehet zúdítani mindent. Már csak azért sem, mert amit az ember "kap" az az ő terhe, neki kell vinnie. Nem pakolható teljes egészében másra, nem bírná el.
Ha jól sejtem, Adagio azokat a "terheket" és titkokat szeretné megosztani valakivel amiket senki mással nem oszthatott még meg. Akad mindenkinek ilyen terhe... akár olyan gondolata, vágya, ami messze ütközik a saját erkölcsével.. és ezért szégyenli.
Az átlagon felüli intelligenciát meg hagyjuk mán ezen a fórumon.
:D made my day
na? hogy tetszik a felhozatal? :))
Amennyiben ez tisztázva van az elején, ezzel az adott beszélgetőpartner is tisztában van, már az első levélváltáskor. Nem válnak kávézópajtásokká és koncertekre meg kiállításokra sem fognak együtt járni. Adagio még azt is kizárta hogy bármi érzelmi kötődés kialakuljon, ennek a gyanúja esetén azonnal megszakítaná a társalgást. Ez nem sokban különbözik az itteni fórumozástól, csak intimebb kicsit a beszélgetés, kimarad az anyázós rész és nincsenek, akik "szétoffolják" az adott beszédtémát. Ezzel az erővel a fórumon is kérhetnénk mindenkitől egy valós profilképet, mert úgy jobb társalogni... tényleg jobb, de nem ezen van a hangsúly.
Hát ez jó, még te mondod, hogy én mit látok bele, amikor te szintén olyat akarsz bennem látni, ami nincs. :) Pszichológusnak azért ne menjél. :)
Igen, mindenkiről azt gondolom, hogy vacak lehet neki, ha mindig arra kell figyelnie, hogy éppen milyen szerepet játsszon. Ha nincs egy ember sem, nincs egy hely sem, ahol valóban önmaga lehet, akiben valóban megbízhat, akinek valóban elmondhatja a gondolatait, s akitől valóban el tudja fogadni a negatív kritikát is minden sértődés nélkül.
Az átlagon felüli intelligenciát meg hagyjuk mán ezen a fórumon.
Engem már csak az érdekel, miféle lelki törés történhetett nálad, hogy egy ártatlan beszélgetésben már a lehetőség sejlik fel előtted?
Akár hiszitek, akár nem, a legtöbb hozzászólásotok rejtett információkat tartalmaz.
Nem azt mondom, hogy mindenkivel és mindenkinek tárulkozzon ki az ember, de nem lehetetlen. És ez inkább a közvetlen családra jó ha igaz. Ha két ember nem tud őszinte lenni egymáshoz, képtelenek pl. az érzelmeikről beszélgetni, akkor minek élnek együtt, megette a fene. Ha a gyerek nem tud a szülővel őszinte kapcsolatot kialakítani, akkor szintén ez a helyzet.
Az én barátaim nem szürke kis átlag fazonok. Nem hajlott gerincű félénk, tesze tosza kis csúfságok. Férfiak. Tudod, ki milyen ember, olyan a baráti köre.
Nem tudat alatt tetszenek, hanem nyíltan. A társam is, ők is tudnak róla. De ettől még egyetlen mély lelki beszélgetésünk sem megy át valami másba, mivel mindegyikkel tiszteljük egymást. Nos, X körökben már a kölcsönös tisztelet sem általános.
Ha otthon nem kapja meg valaki amit szeretne, naná hogy máshol keresi. És mivel a legtöbb ember, főleg a nők nem azt a szexuális életet kapják amire vágynak, szívesen belemennek egy idegennel való beszélgetésbe, hátha valami lesz belőle. Ha érzelmileg nem kötődnek a házastársak egymáshoz, akkor főleg. De így mi értelme a házasságnak?
És akkor most próbál megérteni valamit. Én akikkel beszélgetek, javarészt nőtlenek, vagy pedig boldog házasságban élnek. A beszélgetéseink nem kompenzálások, olyantól én óvakodok. Egy lelki sérülttel nem tudok mit kezdeni. Ilyenkor az a legjobb, ha két lelki sérült kezd el beszélgetni. És ilyenkor jön a képbe a te verziód, amikor egy idő után már elkezdenek egymás felé érzelmeket táplálni.
Tehát, amit te fejtegetsz, az a lelki sérültek találkozása, akár neten keresztül is, amiről pedig én beszélek, az egészséges emberek tabuk nélküli eszmecseréje.
Igaz, de az emberek nagy %-a tisztában van azzal, hogy a könyv szereplőjével -amennyiben kitalált történetről van szó- soha nem fog találkozni, nem válik valósággá. Még a lehetősége sincs meg.
Te valóban ezt gondolod róla? Hm, nem sűrűn futottál vele össze, igaz? Nos, más kaliberű nő mint ti.
Azt pedig szerintem mindenki saját maga döntse el, hogy vacak-e az élete vagy sem. Az intelligenciája bőven az átlag felett van, ugye nem képzeled, hogy bárkivel leáll bratyizni? Megjegyzem, Mozdony sem. Őszinteség? Ó igen, hogyne, azonnal.
Kiadni mondjuk nehéz az inkognítót megtartva, de nem lehetetlen..! :) Már amennyiben szeretnéd.
Jólesik amit írtál.
Igen, a koromra gondoltam. No igen, az élettapasztalat van akinek korán "jut", van akinek később és van akinek soha. A kor ezért semmire nem garancia.
Bármi legyen is, szívesen.
Gondolkodtam az íráson és talán menne is, de eddig valamiért nem kezdtem bele. Lehet, hogy ez lesz a megoldás. Sosem tudhatjuk!
A meg nem felelés alatt gondolom a korodra utaltál. Minden bizonnyal a fiatalabb korosztályhoz tartozol.
Ha jól gondolom, akkor úgy tűnik az egyik (Bocsánat! A második! Eszembe jutott a fehér holló.) tévedésemről adsz bizonyságot, miszerint egy fiatalban nincs meg a kellő bölcsesség.
Megvallom, különböző cseteken tettem már kísérletet a beszélgetőtárs megtalálására. Rengeteg nővel álltam szóba, de kiábrándító volt az eredmény. Még az elképzelésemhez legközelebb álló is önmaga különlegességének, a többiektől való különbözőségének és különbségének hosszas taglalásával kezdte a beszélgetést ahelyett, hogy kimondta volna azt a néhány szót, amit vártam. Nem konkrét szavakra gondoltam, de valami hasonlóra, mint amit te leírtál.
"Szívesen beszélgetnék veled."
"Próbáljuk meg, aztán majd meglátjuk."
vagy...
"Ajánlom magamat."
Gondolkodóba ejtettél és nagyon megköszönök valamit, aminek tartalmát sajnos csak én tudom.
Úgy gondolom nincs ember a világon, akinek ne lennének kisebb-nagyobb titkai, amiket soha nem oszt meg senkivel. Talán nem is kell mindig mindent megosztani másokkal.
Viszont...lehetne ennek más megoldása is. Írni nem próbáltál még? Csak úgy...leírni a gondolataidat, az érzéseidet. Nem feltétlenül kiadvány formájában, lehet az egy napló is akár. Aztán ki tudja...bármi is lehet belőle. Egy biztos. A papír nem fog visszaélni a bizalmaddal. Az az érzésem, ez a legnagyobb gondod. Hogy mi van, ha a másik...? Ez pedig várható. Mindenki emberből van és senki nem száz százalékos. Még ha annak is gondolja magát.
"Borsikának címezett üzenetedben azt írtad, hogy a teljes őszinteség nem mindig célravezető. Bennem ez úgy interpretálódott, hogy a teljes őszinteség veszélyes, és be kell látnom, ez így is van."
Bevallom először ezekkel a szavakkal írtam le, csak aztán finomítottam rajta... de igen, veszélyes. Mivel nagyon ritka, hogy valódi őszinteséget kapsz vissza érte... helyette kapsz egy elnéző mosolyt, egy megértőnek tűnő bólogatást, majd akár évek múlva, amikor nem is számítasz rá, egy tőrt a hátadba..
Az inkognító adhat egyfajta biztonságot, hiszen nem nagyon lehet visszaélni az elmondottakkal (a hétköznapi értelemben, tehát nem fognak pletykálni rólad az utcában, vagy egy kerti partin és ha megfelelő partnert találsz, ítélkezni sem fog) - de azért tényleg, az egy dolog, hogy mindenki beazonosítható a neten keresztül, másrészt meg amennyire biztonságot ad az inkognító, annyira veszélyes is, mert hát te sem tudod, hogy a másik oldal kicsoda-micsoda és mire használja fel esetleg a te kitárulkozásod... mondjuk ír egy marhajó könyvet belőle...
és hogy mennyire viszonozza az őszinteséget... ezt egy élő beszélgetésben sem mindig könnyű leszűrni, de a neten mindenki azt állít magáról amit akar.. sokan itt élik meg a meg nem élt életüket..
Ajánlanám magamat, de egyrészről nem felelek meg az elvárásaidnak :), másrészről ugyanúgy leellenőrizhetetlen a megbízhatóságom, mint bárki másnak.
Köszönöm a te hozzászólásodat is, szinte mindenben igazat kell adnom neked.
Egyetlen dolog: A párommal a kapcsolatom nem idáig jutott, az mindig is itt volt. Nincs ember a földön, akivel én totálisan őszinte és nyitott lettem volna. Gyanítom, ezzel nagyon sokan vannak így, de azt is tudom, hogy ez ellen a döntő többség hevesen tiltakozik.
Kedves FullMoon,
Örülök a hozzászólásodnak, mert kezdtem úgy érezni magamat, mint egy sötét erdőben, ahol csak imitt-amott pislákolnak fények. Szépen megvilágítottál néhány dolgot, és egy kérdésre - ami a napokban fel is merült bennem - választ adtál nekem. Erről mindjárt, de előtte...
Igaz, hogy régen regisztráltam, de szinte csak politikai fórumokban szóltam hozzá az aktuális témákhoz. Nem ismerek itt senkit, a politikai küzdőtéren egymásnak eső feleknek is csak a felvett nevéig jutottam el. Az, hogy ott mi folyik, megtapasztaltam, de feltételeztem, hogy más fórumokon azért akad olyan, aki - mondjuk így - az általam alkotott képnek megfelel.
Mi is az a bizonyos kérdés. Alapvetően bizalmatlan ember vagyok. Vallom, hogy amit két ember tud, az már nem titok, és gyakorlatilag egy dologgal lehet engem igazán megbántani, nevezetesen ha visszaélnek a bizalmammal. Ne adj isten, valamilyen formában még fel is használják ellenem!
Úgy gondolom, az ember kizárólag önmagához őszinte a szó azon értelmében, hogy önmaga előtt senkinek nincsenek titkai. Sem cselekedet, sem gondolat szintjén. Talán a bizalmatlanságom, a zártságom miatt él bennem egy morbid vágy, hogy valakinek elmondjam mindazt, amit személyiségemnél fogva nem mondhatok el senkinek. Egyszerűbben fogalmazva olyan őszintén szeretnék beszélni magamról, mintha csak önmagamhoz szólnék. Arra gondoltam, hogy talán másban is van ilyen késztetés, és kölcsönös alapon működhetne ez a dolog. Figyelmet adni valakinek, miközben figyelmet kapok cserébe.
DE!
Van e az Interneten tökéletes biztonság? A mai világban egy embert beazonosítani csak technikai tudás kérdése. Másrészt mennyiben garantálható, hogy egy hozzám hasonló - és ezt csak magamnak mondom, mert más miért is hinné el - tökéletesen megbízható személlyel bonyolódom párbeszédbe? Borsikának címezett üzenetedben azt írtad, hogy a teljes őszinteség nem mindig célravezető. Bennem ez úgy interpretálódott, hogy a teljes őszinteség veszélyes, és be kell látnom, ez így is van.
Ha a sok rosszindulatú hozzászólás nem is, ez a gondolat kezd eltántorítani a szándékomtól. Magamat ismerve azt hiszem, hamarosan elveszik a lendület, és az értelmetlenség erősödő érzése felülkerekedik. Mert hát...
...totális őszinteség nélkül nem ér semmit az egész!
Kedves Adagio,
Már rég fent vagy a fórumon, így nyilván "találkoztál" olyannal, akinek a gondolatvilága a Tiédhez hasonló, érdemes lenne őket megkeresni privát üzenetben... Itt a szex és más csatornán nem biztos hogy azok mozognak, akikre Te vársz, hacsak nem párkapcsolati témában szeretnél társalogni, gondolom nem elsődlegesen... De... előfordulhat, hogy itt bukkansz a fehér hollódra, én drukkolok Neked mert igen, van amiről az ember egy barátnak sem beszél és akár épp szeretetből a társával sem..! A pszichológus már majdnem megoldás, mert néha nagyon váratlan és nagyon jó kérdéseket tesz fel, de ő meg meg akar gyógyítani, akkor is ha semmi bajod...
FM
A teljes őszinteség nem mindig célravezető és nem is mindig helyes. Senkivel sem.
Szerintem működhet. :) Egy könyvet is lehet úgy élvezettel olvasni, hogy nincsenek benne képek...
Elég vacak lehet neked, ha mindenhol szerepet kell játszanod, nem lehetsz önmagad, és nincs senki, akivel őszinte tudsz lenni.