Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Életek és gondolatok
Torolt_felhasznalo_178203
Létrehozva: 2015. június 26. 18:40
Negyven és ötven év közötti hölgy személyében olyan beszélgetőtársat keresek, aki intelligens, gondolkodó típus, akivel beszélgethetnék az életünkről, a gondolatainkról, akinek nincsenek elvárásai, akivel hasonló az érdeklődési körünk, akivel megtaláljuk a közös hangot.
Kizárólag beszélgetésről lenne szó. Nős vagyok, és nem partnert keresek! A csatorna címében a "más"-ra helyezem a hangsúlyt!
Ami még nagyon fontos: Az őszinteség, a bizalom, a megbízhatóság, a diszkréció és az inkognitó tisztelete! Szintén fontos a "szép magyar nyelv" szeretete, vagyis a szleng, a rövidítések és a hasonlóan divatos, de magyartalan szóhasználat kerülése.
Akit esetleg sért e felhívás attól elnézést kérek, de a lehető legpontosabban le akartam írni, mit szeretnék.
Nyilvánossá teszem a témát és remélem, sikerül valakivel megtalálnom a közös hangot. Később aztán "zárt ajtók mögött" folytatnánk...
Gondolom a férfi barátaidat nem zsákkal a fejükön ismerted meg és szoktál velük beszélgetni. Nők és férfiak is amikor meglátják a másikat, már tudat alatt eleve döntenek, hogy bejön a másik kinézete vagy sem. Vannak persze kivételek, amikor kezdetben valaki nem szimpi, aztán az elmélyült beszélgetések során megérintheti annyira a másik lelke, hogy átmegy valami másba. És persze vannak, akik baromi jó haverok, nagyon jókat lehet elmélyülten lelkizni, de külsőleg nem jön be sehogysem. Vannak, amikor az elvek szabnak határt, de ha valaki nem kapja meg otthon, ami kell neki, akkor sokszor pont ezeket az elveket döntik le. Biztos vannak kivételek, de nem hiszem el, hogy hónapokig vagy évekig el tudna működni egy olyan kapcsolat, ahol a felek még fényképen sem látták egymást. Eleve ha valakivel jól érzed magad, akkor előbb-utóbb kíváncsi leszel rá.
Értem.
Olvasva a többi hozzászólásaidat, azt kellett levonnom, hogy egy kicsit lelki szemetesládát (is) keresel - remélhetőleg kölcsönös alapon, mert csak úgy működne korrektül, másképp egyikőtöknek nagyon gyorsan elege lenne belőle.
Nem jó dolog, hogy a kapcsolatotok a pároddal eddig jutott, de az a régi aranyigazság valahogy mindig beválik...lakva ismerni meg a másikat. Remélem sikerrel jár a kísérleted - bár azt hiszem egy ilyen bulvárfórum nem a legjobb hely erre.
(Évekkel ezelőtt voltam már itt regisztrálva, akkor még a fórumozók nagyobb része teljesen rendben volt. Mára megfordult az arány - hogy ez kinek és miért jó, azt csak sejteni lehet.)
Akkor keresheted a fehérek között az európait.
De, nagyon sok múlik rajta.
Ezen ne múljon semmi! Akkor mondjuk annak!
Inkább mondanám tudást nélkülöző okoskodásnak, mintsem becsapásnak.
Jót neked is! Köszönöm! :-)
:))
én is mindig ezt mondom. van remény.
szia, jó éjt!
Akkor engem becsaptak, de ennek most kifejezetten örülök! Van remény!
mármint melyik tudomány szerint? nézd!
Én is ettől tartok, de milyen szép lenne egyszer fehér hollót látni (ami a tudomány hivatalos álláspontja szerint nem létezik), amint vitorlázva lebeg ég és föld között!
ja, ha egy sztereotípia él a fejedben A nőKről, akkor minden lehetséges módon alá lehet azt támasztani. majd ha elengedted ezeket a dolgokat, akkor fogsz találni olyat, aki érdemes a titkodra. ;)
de így valószínűleg még meg sem született az illető.. :)
Igaz, nem feltétlenül, de nagyobb eséllyel.
Ha nem lesz elég, semmi baj. Egy próbát megért, és ebből is tanultam. Ennek kapcsán is csak egy dolgot fogok sajnálni, azt is csak kicsit: Ezúttal sem okoz egy nő meglepetést.
nem feltétlenül élt meg többet. és nem is kezeli mindenki a helyén a dolgait. no mindegy, sok sikert a keresgéléshez. azért egy platform szerintem nem lesz elég, de ebben se legyen igazam. :)
Talán igazad van, de a 40-es korhatárhoz - ha nem is mereven, de - ragaszkodnék. Legyen akkor szimplán 40 feletti. Végtére is minél idősebb valaki, annál többet megélt, annál nagyobb az élettapasztalata.
Abban sajnos nem tudok hinni, hogy egy 20 éves ember kellő élettapasztalattal rendelkezik.
Ami az NLC felét illeti: Remélem nincs igazad mert ha igen, biztosan partner nélkül maradok.
Ebből persze nem vonhatok le végletes következtetéseket. Tudom mennyire szokatlan és nehezen kezelhető a "felhívásom". Fordított esetben talán én sem tudnék helyesen reagálni rá. Még akkor sem, ha érdekelne a dolog. (Márpedig helyes reagálás nélkül a belépőt sem lehet megváltani, és akkor még szó sem volt a folytatásról.)
szerintem eleve nagyon leszűkíted a kört. legyen nő és legyen 40-50 év közötti, és a többi..
pedig biztos te is találkoztál már éretlen 40-50-essel, és nagyon komoly 20 évessel, mert mondjuk úgy hozta az élete. és nem biztos, hogy az adott téma, ami eddig rejtély maradt, csak és kizárólag női szemmel megválaszolható.
tégy próbát egy kicsit tágabb körben, hátha.
egyébként az nlc fele már felvonult itt, szóval ez nagyon vékonyka réteg, hogy itt találd meg azt, akit keresel.
Most nem reagálok minden hozzászólásra, viszont két dolgot kérni szeretnék.
Élcelődjetek, de ne veszekedjetek itt, illetve bízzátok rám (ránk), kivel találok (találunk) egymásra!
Pillanatnyilag jóval nagyobb esélyét látom a sikertelenségnek, mint a sikernek, de nem baj. Talán azt keresem, ami nem is létezik.
Mindenki mindenhol szerepet játszik...játék az egész éle... csak a kellemes és kellemetlen aránya ami változó.
Boris, ha valaki engem rá tudna venni egy szimpla beszélgetésből kialakult nemi aktusra, az megérdemli.
Tudod, talán ez (is) a különbség köztem, és sok nő között.
Egyébként megvan hol a bibi.
A nők többsége csakis az érzelmei által vezérelve képes a nemi életre. Meg kell ismerniük, kedvelniük, szeretniük az illetőt. Velük szemben egy férfi csak azt mérlegeli, hogy minél kevesebb bonyodalommal és kevés anyagi ráfizetéssel járjon az aktus. Közel is legyen, és ha a nő hajlandóságot mutat, akkor tejesen mindegy hogy kicsoda az illető hölgy.
Ezért furcsa, hogy itt ennyi nő feltételezi önmagáról, hogy némi beszélgetés után hajlandóságot mutatna. Mert a hozzászólások zöméből burkoltan ez jön le. Hogy létezik, hogy a nők többsége képtelen irányítani a szexuális kisugárzását, és elalél egy mélyebb, baráti beszélgetéstől? Itt a fórumon néhányan rám sütötték hogy biztosan férfi vagyok. Nem. Csak képes vagyok úgy gondolkodni mint ők, és én is képes vagyok külön választani az érzelmeket a nemi aktustól. Nekem is bárkivel menne, sok férfi barátnak a társaságát élvezem, de nem óhajtok velük nemi kapcsolatba lépni, nincs rá igényem.
Engem ajánlgat, mert semmilyen skatulyába nem tud bedugni. Sőt, a nagy magyar falba sem passzolok.
Azt viszont elfelejtette ez a drága jó ember, hogy nem tartozok a háremébe, hogy csak úgy hoci nesze módon odadobjon egy másik férfinek.
Nem csak bizonyos fokig, hanem teljesen. Ha jól sejtem,a házasságodban van egy hiány, amivel ugyan együtt lehet élni, de ha pótolod, akkor válik teljessé az életed.
Ha a többi férfi is így tenne, jóval kevesebb lenne a hűtlenség.
Nem hogy csak a találkozás, de még az sem képezheti kérés tárgyát, hogy fotót, vagy bármilyen adatot kiadjak magamról, ami alapján beazonosítható vagyok. Én sem akarok azonosításra alkalmas adatot kapni, mert ezzel a beszélgetés lényege veszne el. Az őszinteség lehetősége.
Abban a pillanatban fogom abbahagyni a beszélgetést, amikor a másik oldalról általam nem kívánatos kötődést érzek, vagy annak eső jelét felfedezni vélem magamban.
Ezt a párbeszéd elején szerettem volna tisztázni - persze megint csak a kölcsönösséget hangsúlyozva - de ha már előjött, ide írom le.
Kedves Boriska,
Az elején nagyjából annyit beszélgettünk, mint most. Hogy ez sok vagy kevés, nagyon relatív. Vannak házasságok, ahol nagyon soknak számít és vannak, ahol kevésnek. Ha az ideális házasságot tekintjük mércének, akkor hiányosságokról kell beszámolnom.
Tudom, milyen az idealizált világ, milyen egy ideális házasság. Egy test, egy lélek, örök harmónia, teljes megértés, tökéletes bizalom, halálig tartó hűség, és folytathatnám.
Igényes, alapvetően maximalista embernek tartom magamat de megvallom, az ideálisról már régen lemondtam, és megbékéltem az optimálissal.
Amikor két ember összeköti az életét, személyiségek kerülnek kapcsolatba egymással. A házasság milyensége a személyiségek illeszkedésén alapul. Az illeszkedésre vonatkozóan nincs leírás vagy útmutató, de a tökéletestől kevesebbet fel lehet ismerni, sőt a kevesebb mértéke is megítélhető. Attól, hogy az illeszkedés nem tökéletes, hogy egy házasság nem ideális, még lehet boldog, uralhatja a szeretet, és jellemezheti a törődés.
A megértés és az elfogadás nagyon fontos emberi tulajdonság. A nejem elfogadja a személyiségemet, és én elfogadom az övét, mert két dolgot megtanultunk.
1. Megértés nélkül csak az ideális működhet.
2. Személyiségeink nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, és erről egyikünk sem tehet.
A világ nem fekete és fehér, közötte rengeteg árnyalat van. Aki csak e két színben tud gondolkodni, soha nem fogja megérteni a témaindítás motivációját. Mögöttes szándékkal fog vádolni, vagy a házasságomat bírálja. Teszi ezt úgy, hogy semmit nem tud rólam.
Lelke rajta, engem ez nem bánt. Ahogy említettem, ismerem az embereket. Értem és elfogadom, hogy alapvetően ilyenek vagyunk. Éppen úgy elfogadom, mint ahogyan el kell fogadnom azt is, hogy az oroszlán legelés helyett azokat az aranyos gazellákat öli, és eszi meg.
Inkább vagy egy ismeretlen emberrel őszinte mint a pároddal? Ugyan mi értelme annak a kapcsolatnak, ahol valaki szerepet játszik? Szerepet elég a munkahelyen, iskolában, vagy olyan helyen játszani, ahol meg kell védenünk magunkat. Persze az emberek többsége ott rontja el, hogy már a megismerkedéskor is szerepet játszik, aztán csodálkozik, ha később a másik fél azt várja el, amit korábban mutatott. Azért az elején még volt miről beszélgetnetek?
Nem siklottam el felette, de mint azóta kiderült a topikindítónak nincs ilyen kapcsolata a párjával, hogy az őt érdeklő témákat megoszthassa vele. Így nehezen tudom elképzelni, hogy leülnének és este (vagy bármikor) arról beszélgetnének, hogy Gizikével levélben megbeszélték az univerzum nagy kérdéseit. Ha valaki inkognitót és diszkréciót akar, akkor nagy valószínűséggel nem fogja elmesélni vagy bemutatni az illetőt a párjának. Így ez nem az a fajta szituáció, amikor egy férfi (vagy nő) megismer gyerekkorában valakit, vagy később egy társaságban, munkahelyen stb., akivel aztán barátok vagy csak haverok lesznek 30 év múlva is, akit idővel bemutat a párjának, tehát magától értetődő dolog, hogy beszélgetéskor elmeséli, hogy találkoztak, írtak egymásnak és erről-arról beszéltek (még ha esetleg nem is mond el mindent).
Attól, hogy valaki nem szexre keres partnert, még nagyon könnyen átcsaphat abba. Pont azért, mert akinek nemcsak szexre van igénye, hanem értelmes beszélgetésre, azt zavarni fogja, hogy a párjától nem kapja meg (hisz máris zavarja). Nem minden kapcsolat kezdődik rögtön ágyba ugrással. Pont, hogy a közös, jó beszélgetések indíthatnak el érzelmileg is valamit és terelhetik a feleket valami több felé.