Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Életek és gondolatok
Torolt_felhasznalo_178203
Létrehozva: 2015. június 26. 18:40
Negyven és ötven év közötti hölgy személyében olyan beszélgetőtársat keresek, aki intelligens, gondolkodó típus, akivel beszélgethetnék az életünkről, a gondolatainkról, akinek nincsenek elvárásai, akivel hasonló az érdeklődési körünk, akivel megtaláljuk a közös hangot.
Kizárólag beszélgetésről lenne szó. Nős vagyok, és nem partnert keresek! A csatorna címében a "más"-ra helyezem a hangsúlyt!
Ami még nagyon fontos: Az őszinteség, a bizalom, a megbízhatóság, a diszkréció és az inkognitó tisztelete! Szintén fontos a "szép magyar nyelv" szeretete, vagyis a szleng, a rövidítések és a hasonlóan divatos, de magyartalan szóhasználat kerülése.
Akit esetleg sért e felhívás attól elnézést kérek, de a lehető legpontosabban le akartam írni, mit szeretnék.
Nyilvánossá teszem a témát és remélem, sikerül valakivel megtalálnom a közös hangot. Később aztán "zárt ajtók mögött" folytatnánk...
Vannak jó életrajzi filmek. Az általad említettek egy részét láttam, és Gandhi, Schindler, Nash, vagy Howking életéről is nagyon jó filmet csináltak. De vajon lehet jó filmet csinálni egy olyan regényből, ami a gondolatokon alapul, ahol a történet csupán egy váz, ami a tartalomnak keretet ad?
Számtalanszor elolvastam Márai - A gyertyák csonkig égnek c. könyvét, majd megnéztem a belőle készült színdarabot, és filmet. Remek színészek játszották, de az adaptáció hatásában számomra meg sem közelítette a regényt. Pedig szinte a könyvet kaptam vissza élő szóban... Arról a könyvről például nem tudok elképzelni olyan filmet, ami felérne az eredeti művel.
Akkor sorban...:-)
Jobbat érdemel nálam, de ezt a kérdést tovább nem fejtegetném. Nem nyilvánosság elé való lenne, amit írni tudnék.
A házasságunk sajnos a mi szemszögünkből sem ideális. Erről főleg a nejem tudna mesélni. :-)
Az én magánszférám csak azt engedi közel, akit az adott esetben, pillanatban megtűrni, vagy közel engedni akarok. Koránt sem biztos, hogy ez a személy a nejem.
Miért nem osztom meg a nejemmel minden gondolatomat? Leginkább azért, mert van az életemnek olyan része, ami nem tartozik rá. Ezekről a dolgokról nem beszélek vele.
A határozott, magabiztos embereket nem igazán szeretik. Főleg nem ha úgy tűnik, hogy az illető személy ezt provokatív módon sugározza kifelé. Az, hogy ez a provokatív attitűd valós vagy látszólagos, szinte lényegtelen, de én jobbulást kívánok neked! :-)
Tudom, kíváncsiak is az emberek némi részlet után!
Viszont én, és a családom tagjai kínosan ügyelünk arra, hogy mindenhol "alias" legyek. A teljes történetet idegeneknek nem adtam ki, és még így is kellettem volna.
A könyv két kötetbe simán belefért volna. Egy egész életet nehéz beleszőni, de az senkinél nem olyan érdekes. De ha fel tudsz mutatni olyasmit, amit más ember nem, ha meg tudsz tenni olyant, amiről azt mondja mindenki hogy lehetetlen, amikor le kell mondanod valami nagyobb értékről azért, hogy egy bizonytalan még nagyobbat megkapj, az már felizgatja őket.
Nézd meg János pápa, Niki Lauda, Teréz anya életéről szóló filmeket, felejthetetlen élmény. Sikerült a lényeget mindkettőbe belesűríteni anélkül, hogy az élvezeti érték csökkent volna. Velük ellentétben Diana élete csak a felemelkedést mutatja, és onnantól stagnál. Tulajdonképpen semmit nem tett a hírnévért, követte a protokollt.
Pedig nyugodtan leírhatod, ha valaki emiatt beképzeltnek titulál, annak az elméje alacsonyabb hőfokon működik. És most őszintén, ha valamit tudsz, akkor nem mindegy hogy ki mit gondol a kapcsolatodról? Nem úgy ismertelek meg, mint akit ez érdekelne.
De a jobbat érdemel kifejezéssel is vigyázz! 
Levezetem: A nejed nagyszerű asszony, tehát minden bizonnyal jól választott társat. Felmérte hogy te illesz hozzá. Ha ebben kételkednél azzal a mondattal hogy jobbat érdemelne, azzal nem önmagadat, hanem őt húznád le. Sok ember ezt nem látja így át. Nekem egyszer mondta egy féltékeny hölgy, hogy én szuper vagyok, jobb embert érdemelnék. Felment bennem a pumpa, és kissé fojtott hangon elmagyaráztam neki, hogy nagylány vagyok, tudom kit válasszak. Másnap bocsánatot kért, fátylat borítottam rá, soha nem hoztam fel az esetet.
A házasságotok a ti szemszögetekből ideális. Másnak nem lenne jó, nektek pedig a más házassági példája nem válna be. A tökéletes az más, mint említettem. Olyan mint amikor egy ételt a hozzá illő abrosszal, étkészletben, és a megfelelő hőfokon tálalod. Nem csak az étel sikerült jól mint gasztronómiai alkotás, hanem a körítés is épp hozzá illő.
A burok példa épp jó erre. Értem miről beszélsz, én is ilyen vagyok, a társam is. A magánszféra szükséges a feltöltődéshez, a hiánya feszültséghez vezet. De nálunk például a magánszféra megléte nem zárja ki a testi közelséget. A társam beszélt erről is, hogy őt például boldoggá teszi amikor együtt olvasunk, egymás mellett hallgatunk zenét, vagy csak csendesen sétálunk valamelyik erdőben, vízparton. Mi valahogy feltöltjük egymást energiával, de szerintem erre sok pár képtelen. Sőt, ma reggel jöttem rá, mondtam is a páromnak, mi imádjuk a magányt, magányosak vagyunk mindketten. Ez a fajta magány szeretet viszont nem zárja ki egymás társaságának az igényét.
Azért tartja tiszteletben a kérésedet, mert szeret.
Ezek azok az árulkodó mondatok, amelyekből tisztán lehet látni, hogy ki milyen kapcsolatban él. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy miért nem szeretnéd megosztani a nejeddel a legbenső gondolataidat? Félsz hogy nem érdekli esetleg? Ez mondjuk tényleg nagy csapás lelkileg. Vagy ő nem az a típus, akit érdekelnek a filozofikus gondolatok? Hm. Nem baj az.
Napok óta jár az agyam azon amit mondtál rólam, hogy karakteres vagyok. Igaz. De tudod, mennyi ember utál emiatt?
Mellesleg, beteg vagyok, megfáztam... hogy a bánat essen a romlandó emberi testbe!!!
Sokunkat tettél kíváncsivá. :-)
Egy regényt én is el tudnék képzelni az életemről, de filmet semmi esetre! Amit én leírnék, abból nem lehetne jó filmet csinálni. Túl szűkek a film - mint műfaj - keretei ahhoz.
Ha eddig nem írtam le, az csak azért lehetett, mert nem akartam beképzeltnek tűnni. :-) A nejem sokkal jobban szeret engem, mint én őt. Számomra csak a halál biztossága biztosabb ennél. Na és hogy nem érdemel meg? Nálam ezerszer jobbat érdemelne!
Mindezek ellenére távolról sem tökéletes, vagy ideális a házasságunk. Egyébként van, akinek a tökéletes harmóniához hozzátartozik egy olyan magánszféra, egy olyan burok, ahová vissza tud vonulni, és ahol azt tehet, amit a pillanat diktál. Az a pillanat csak az övé, és még a párja is betolakodónak számít, ha akkor be akar oda lépni. Ezt a nejem nagyon nehezen értette meg, mert neki erre nincs szüksége... de lassan azért megtanulta, és tiszteletben tartja.
Rólam már akartak írni, filmben is gondolkodtak. El is kezdtük, én írtam a vázlatot, az egyik nő pedig szalonképesre (IQ 100
) javította. A kiadó már megvolt, a film csak tervben. A pénzen bukott az egész, három és félszeresét kértem az ajánlottnak, plusz a film. --- Bestseller. Elaléltak a gyönyörtől, hogy a sztorimhoz hasonló példával még a külföldiek sem találkoztak.
Óh nem. A kapcsolatokban hogy ki mire hivatott, az mindkét fél döntése, bármilyen kapcsolatról legyen is szó. Hiába döntenéd el hogy mire vagytok hivatottak (bármilyen kapcsolatban) a másik fél beleegyezése nélkül a dolog nem fog működni. Talán erre írtad hogy akkor ki lehet lépni a kapcsolatból. Ha valaki egyensúlyt szeretne a kapcsolataiban, úgy, hogy a hierarchiát figyelembe véve mégse érezze magát senki alá, vagy fölérendeltnek, akkor bizony a másik igényeit is figyelembe kell venni.
De. Mivel nálatok ez az igény (illetve lehet hogy a nejed részéről csak egy beleegyezés) ki van elégítve, így a ti párkapcsolatotok ezen a téren harmonikus. A ti szemszögetekből ideális, mivel nektek ez így jó. Egyetlen párkapcsolatot sem lehet mások elé példaként hozni úgy, hogy az a legideálisabb, így az enyémet sem. A legeslegfontosabb, hogy a kapcsolatban élők jól, kellemesen érezzék magukat, az igényeik ki legyenek elégítve, és toleránsak legyenek a másik hóbortjai iránt. Ez az ideális kapcsolat receptje, ami nálatok működik. Ezt még lehet fokozni, az már a tökéletes harmóniát jellemzi. Ez lenne az, amit önmagadat ismerve nem fogsz tudni elérni. Illetve igen, el tudnád érni, de sajnos másik asszonnyal akit viszont lehet hogy hiába várnál, és lehet hogy ha rá is találnál, a nejedet akkor sem cserélnéd le. (csúnya szó, bocs...)
Próbáld meg azt is leírni egyszer legalább, hogy a nejed jól érzi magát veled, és szeret téged. hogy soha senkit így még nem szeretett.
Nézd, az hogy szereted az asszonyt, nyilvánvaló. Te is tudod, és az ismerőseid is tudják. Az már húzósabb, amikor a másik fél érzéseiben kell ugyanilyen biztosnak lennünk. Sokan nem merik leírni, kimondani, hogy szeret a társam. Tudják, és mégsem biztosak benne. Bármilyen furcsa, ez arra vezethető vissza hogy tudat alatt az illető azt gondolja, rendben, szeret, de nem érdemel meg engem.
Gondolkodott közületek valaki már azon, hogy írjon egy regényt? Esetleg már el is kezdte... vagy talán be is fejezte? Miről írnátok szívesen? Mi lenne a téma?
Jól érted. Szép gondolatokat írtál le, de hogy a kapcsolataimban ki mire hivatott, azt én döntöm el. Ezzel együtt lehet élni, vagy ki lehet lépni a kapcsolatból. Fordítva is igaz. Ez talán nem az ideális kapcsolat receptje, de önmagam ismeretének birtokában bizton mondhatom, ennél jobbra nem számíthatok. Jó érzem magamat, és szeretem a nejemet... a magam módján. Soha, senkit nem szerettem így.
Értem is, és nem is.
A magánszférádba elsősorban a feleségedet kellene beavatni, bevonni, nem pedig egy idegent. Ő hivatott arra, hogy minden gondolatoddal, érzéseddel együtt elfogadjon, szeressen. Férj és feleség között nem létezhet tabu, szégyen. Ha pedig az egyik nem éri fel a másik gondolatainak a magasságát, akkor a másiknak az a dolga, hogy az egyiket felemelje, magyarázzon neki, eszmét cseréljenek.
Ha jól értem, ez lelki függetlenség a részedről.
A magánéletét, bizonyos gondolatait, problémáit sokan nem szívesen teszik ki közprédára, amit én teljesen megértelek.
Miért nem a párunkkal? Mert kevés az olyan "tökéletes" kapcsolat, mint a tied, és - ami engem illet - ragaszkodom bizonyos magánszférához, amibe azt, és akkor engedek be, akit, és amikor éppen kedvem van. A feleségem ezt megtanulta, és elfogadta. Nem örömmel, de egyrészt több van a mérleg másik serpenyőjében, másrészt ezt a "függetlenséget" ő is megkapja tőlem.
Köszönöm az aggódást és a figyelmeztetést! :-) Hidd el, ennyi évesen már tudok vigyázni magamra, a nejemnek meg nem kell hazudnom, vagy magyarázkodnom esténként. Nem szoktunk elszámolni egymásnak egyetlen perccel sem. Nem akarok, és nem is fogok találkozni senkivel...
A találkozást direkt nem írtam le. Kösz hogy megtetted helyettem.
Én, amit írok, amikről beszélgetek, azokról tud a párom is. Vagy mert beleolvas (mellettem van a gépe), vagy pedig elmesélem neki.
Ügyvezetővel szoktam beszélgetni, arról is tud a párom. Azt is olvasta amikor elköszönt tőlem, mert nyaralni ment. Egy kedves gesztus volt nem több, tudni kell a helyükön kezelni a dolgokat. De erre kevés nő képes. Egy privát beszélgetésbe jóval több érzelmet adnak bele, mint a nyílt fórumon. És a férfiak válaszaiba is beleképzelik azt, ami tulajdonképpen ott sincs.
És mint említettem, az intim témák kivételével bármit elő lehet adni a nyílton, legfeljebb át kell ugrani mások kellemetlen megjegyzéseit. Ha egy ember felnőtt minden téren, akkor meri vállalni a gondolatait.
Vigyázat , nem veszélytelen ez a privi csevegés. A szép lelkű nő lehet, hogy csak itt olyan szép lélek. Ha jól megtalálják a hangnemet, és szimpatikusak lesznek egymásnak, egy idő után találkozni is szeretnének. No és hol priviznek?Otthon , esténként , amíg a kevésbé széplelkű asszony főz és mosogat? Vagy a munkahelyen , olyan ráérős dolga van ? Mit hazudik feleségének, mit dolgozik ? Baráti házaspár emiatt majdnem elvált. A nők kevésbé bocsátják meg a testi félrelépést , mint a lelkit . No és az ilyen lelkizések előbb utóbb találkozáshoz vezetnek. Akkor szerencsés esetben megszakad a kapcsolat, de lehet, hogy tovább bonyolódik , és váláshoz vezet. De addig még sokat kell hazudnia a feleségének...
Drága mozdonyom, nem vagyok én kecske hogy zöldet egyek!
Vicc nélkül: nem lesz őszinte beszélgetés. A nők többsége egy idő után már többet képzel bele az ilyen virtuális kapcsolatokba. Eleve furcsa, ha házas emberek a gondolataikat nem képesek a házastársukkal megbeszélni, együtt kielemezni. Vajon miféle témáról lehetne szó közöttük, amelyet csak priváton keresztül lehet? Hmmm...
Talán nincs meg a közös rezgés a férjjel?
Kösz, simán elfogyna ez a mennyiség.
Kenyér dagasztásnál hagynak egy kis darab tésztát, és azt az adagot gyúrják be legközelebb a többihez.
Azt hiszem közben kitaláltam mi a kovászos kenyér. Gondolom hogy kovásszal van kelesztve, élesztő helyett.
Héj Niki,
Mi a kovászos kenyér? Vagy kovászos uborkára gondoltál?
Válaszodért cserébe itt a pattogatott kukorica is, meg a válaszod köszönöm is.
A ropi priviben szertne lenni,nem nyilvanosan....
Ha nem küld privit, kénytelenek leszünk nyilvánosan beszélgetni. Így legalább haszna lesz a sámlinak, és nem vész kárba a kukorica sem. :-)
A pszichológia engem is érdekel, de a spiritualitással és az ezoterikával sajnos kicsit hadilábon állok. Valahogy mindig az EZO. TV jut eszembe róluk, és azt nekem nehéz komolyan venni.
Nem vitatok én semmit, csak nem hiszek benne. Ahogy itt azt már többször megbeszéltük, ettől még bármi létezhet...
Korban, családban, gyermekekben egyébként nagyon hasonlítunk egymásra...
Vicc nelkul : erdekes lenne oszinte beszelgetest meglepni e kozott a ket nick kozott : egyikuk peldakepe Jezus , masikuk David Icket mantrazik
Majd szépen elücsörgünk a sarokban. Mint a büntetésben lévő óvodások.
Popcorn, kissámli? Én is beszállok egy kis hazai negyed disznóval, kovászos kenyérrel, olyan piknik hangulatot csinálunk...
Na latod, jott valaki : a ropi